Nyári olvasmányok

Fekete István: Kele

J. B. 7.c

Pár hete a számítógép előtt ültem, és újra megnéztem a nekünk ajánlott könyvek listáját. Azelőtt A kőszívű ember fiait olvastam, csak elment tőle a kedvem a sok háborús esemény miatt. A gépen tehát egy viszonylag rövid, állatokról szóló könyvet kerestem. Így jutott hát a kezembe a Kele című regény.
Az első oldal így kezdődik:
"A csapatban valami meglazult. Már reggel óta érezni lehetett, hogy nincs minden rendben, és most kivált egy öreg gólya, és széles szárnyával körözni kezdett."
Ez az öreg, hím gólya Kele volt, akinek meglőtték a szárnyát. Így jutott el egy faluban lévő parasztház tetejére. Szárnya rohamosan romlott, és egy hajszál választotta el az elpusztulástól, amikor a ház tulajdonosai - két öreg parasztember, Berti, Ribizke - gondjaikba vették. Kele itt ismerkedett meg a ház állataival. Egy szamárral és egy kutyával szoros barátságot is kötött. A könyv ezenkívül beszámolt a falu eseményeiről is. Ahogy a gólya szárnya javult, egyre erősebben tértek vissza ösztönei, és egyre jobban elidegenedett házi barátaitól és az emberektől is. De vajon visszatérhet-e a természetbe az övéihez? Aki tudni szeretné, bátran olvassa el, szerintem nem fog csalatkozni.
A regény sokszor kitér mellékes témákra, de aki túllendül ezeken és kedvét leli a falu világában, annak biztosan tetszeni fog.