Tavaszi könyvajánlók
Rick Riordan: A csontlabirintus - 39 kulcs 1. rész
M.K. 6.d
Tetszett a könyv, noha biztosan nem fog a kedvenc olvasmányaim közé tartozni, a címe és a borítón szereplő kép miatt nem vártam tőle többet. Alapjában véve szerintem izgalmas történetet mesél el és az egymás után majdnem folyamatosan következő kalandok is jó eseménydússá tették a cselekményt. Az írótól a Percy Jackson sorozat első kötetét többször is elolvastam, azért szeretem különösen, mert az elbeszélés egy szálon fut, nekem pedig ez a stílusom. Valószínűleg el fogom kezdeni a 39 kulcs második részét is.
A szereplők közül nem tudok olyat mondani, aki abszolút megtetszett volna. A Cahill testvérek egyszerűen túl okosak voltak, és hiába tűntek emberibbnek, azt hiszem, emberfeletti logikájuk hihetetlen és ráadásul semmilyen rokonuk sem törődik velük, miután Grace, a nagymama meghal, teljesen egyedül döntenek mindenben. Nellie az, aki a szárnya alá veszi őket, s még hajlandó elmenni a gyerekekkel megfejteni a rejtélyt. Fontos személy az ügyvéd is. Nem igazán értem, hogy melyik oldalon áll, mert ismeri a szürke öltönyös, ősz férfit, aki valószínűleg ellenük küzd. Abban az esetben, ha Mr. McIntyre nem mellettük áll, akkor azért adhat tanácsokat, hogy kelepcébe csalja őket. Az is lehet, hogy egyik férfinak sincs köze a kulcsokhoz, ez viszont eléggé furcsa lenne.
Aztán a Kabra testvérek. Igazából ketten járják a maguk útját, dúsgazdag szüleik rajonganak értük, imádják őket, bármikor, bármit megtesznek nekik, csak éppen nem törődnek velük. Natalie és Jan azok, akik leginkább gondolkodnak és a legkevésbé akarják a másik csapatoktól a megoldásokat megszerezni, de legtöbbször elkésnek, és ők is erőszakhoz folyamodnak.
A Holt család. Ők azok, akik csak azért vállalják el a küldetést, mert nem becsülik meg őket. Eisenhowert állandóan gúnyolják. Azt akarja, hogy végre feltekintsenek rá, s ezt elérheti úgy, hogy ő lesz a leggazdagabb Cahill. Ehhez hozzásegíthetik a kulcsok.
Irina Szpaszkij az, aki gyilkos fortélyokkal a becsületességet sutba dobva próbálja legyőzni a többieket, nem riad vissza semmitől, szövetséget köt, majd képes hátbatámadni barátait, egyszóval könyörtelen, dicsőségre vágyó, kegyetlen orosz madonna.
Allistair Oh bács szinte ugyanaz, mint nőkollégája. Bármikor vidámnak tetteti magát, aztán képes kettős játékot létrehozni úgy, hogy abból ő kerüljön ki nyertesen.
A Starlingok hármas ikrek. Nem sokat tudunk meg róluk. Ők sem túlzottan becsületes társaság és a maguk elgondolta utat tudják követni, nem hisznek senkinek. Ezt a könyvtárban nem teszik jól.
A helyszínek közül legjobban a kastély tetszett, a föld alatti katakombák már annál kevésbé. Az az igazság, hogy még olvasni is utálom azt a szót, hogy "nyirkos" vagy "nedves", így ilyen jelzővel ellátható helyen tartózkodni, attól még jobban undorodom, mert valamiért nem kedvelem a nedves, vizes kőfelületet már kiskorom óta. A legizgalmasabb hely számomra egyértelműen az az épület, ahonnan Dan a Franklin-féle elemet elviszi.
Ha esetleg lenne, vagy készült volna már film a történetből, nem nézném meg. Egy olyan kalandfilm után sem tudok aludni, ahol lelőnek öt indiánt.
Én még azt nem értem egyáltalán, hogy a kötet címe miért ez lett. Őszintén szólva, azt hiszem, nem nagyon köthető a történethez, csak ahhoz a részhez, amikor a gyerekek a lenti koponyás-számos járatokban vannak.
Most, hogy így nézem a könyvet és gondolkodom a tartalmán, meg főleg az érdeklődést duplán felcsigázó befejezésen, kezdem érezni, hogy el fogom olvasni a sorozat többi tagját is.
Azért választottam ezt a könyvet, mert tetszett az, amit Noémi mesélt róla.
A Fekete kő titka nem tartozik kedvenc könyveim közé. Olyan embereknek ajánlanám, akik szeretnek olvasás közben hasznos dolgokat tanulni, vagy olyanoknak, akik alvás előtt egy könnyű olvasmányt szeretnének. Semmiképp sem olyanoknak, akik a könyvön szeretnének hosszasan gondolkodni vagy a jelentésén töprengeni. Szerintem 12 éves gyerekek nem annyira élveznék.
Amikor elkezdődött ez a házi olvasmányos kör, nagy bajban voltam, mert a könyvek nagy részét már olvastam. Végül Ági és Szofi javaslatára kezdtem el ezt olvasni.
