Szeretettel gratulálok Gutman Anna 8.c osztályos tanulónak az Országos Bod Péter Könyvtárhasználati Verseny országos döntőjében elért 13. helyezésért!

Hozzon a szám sok szerencsét!

Békés Pál: A Bölcs Hiánypótló

Hányan, de hányan születtünk kisebb-nagyobb hiányossággal? Van akinek keze-lába-szeme-szája-haja szála okoz gondot. Van, aki a számolással, olvasással, gondolkodással, hasonlítással, csoportosítással és a nagy érzelmekkel áll hadilábon. Még olyan is van köztünk, akinek éppenséggel túl sok van valamiből...
Voltaképpen mindannyian szenvedünk efféle problémáktól.
Milyen jó lenne valaki, aki egy csettintéssel helyreigazítana bennünket!
Vagy mégsem?




A könyvtári példány kiadási adatai:

Móra, 2005
ISBN 963-11-8007-7

Kiknek ajánlom:

életkor: 8-12 év
nem: fiúknak - lányoknak: mindenkinek, aki úgy érzi, nem tökéletes.

Fülszöveg:

Hiányérzeted van? Elégedetlen vagy magaddal? Hiányzik némi bátorság, fürge láb vagy duzzadó karizom? Csak egyvalakihez fordulhatsz. Nem, nem varázsló. Varázslóból van kicsi és nagy, erdei és mezei, jó, gonosz, fekete és fehér, belőle viszont egyetlenegy létezik az egész világon. Vagyis a végén. Ő hiányt pótol, tehát pótolhatatlan. Kapujában sorban állnak a töröttek, a repedtek, görbék, csorbák, csálék, csempék, és ő pótolja a hiányaikat. Senkit el nem ereszt üres kézzel.
Békés Pál meseregényének hősei reménykedhetnek: talán az ő bajukra is talál orvosságot a Bölcs Hiánypótló.

Idézetek:

   "Az ösvényen handabandázó satnya útonálló nem volt nagyobb három arasznál. Egy reszketeg, csámpás nyizerge. A szeme gülü, a füle tányér, karja-lába akár a bőrös virsli. Ráadásul tetőtől talpig falevelek borították, mintha előbb enyvbe mártották, utána meg avarba hempergették volna. És egyre csak erőltette cérnahangját:
   - HUÁ-HUÁ-HABRADABAHÚÚÚÚ!
   Az óra nézte-nézte, a mutatói nekiiramodtak, mind sebesebben forogtak körbe-körbe, ő maga pedig nevetett hangosan, talán még a térdét is csapkodta volna, ha az ébresztőóráknak lenne térde, és azt mondta:
   - Tik-tak-tök, tik-tak-tök!"

   "- Igazi szörny lehet a te papád.
   - Persze, hogy az.
   Az óra közelebb húzódott a tányérfülű nyápichoz.
   - Ha ilyen kíméletlen volt veled, miért akarsz mindenáron hozzá hasonlítani?
   - Mi mást tehetnék? - búsongott a gyámoltalan rém.
   - Például... - az óra tanácstalanul pislogott, azután felragyogott: - Megvan! Tagadd meg atyád, és dobd el neved!"

   "- Nevem éppenséggel van. Lyuk. Így hívnak. Lyuk, el ipszilonnal. De nem a név a fontos. Hanem, hogy ki vagyok valójában. Bár tudnám, egyáltalán vagyok-e. Mivel, mint látjátok... ha ugyan látjátok... én valóban egy lyuk vagyok.
   - Lát-lyuk - bólogatott Venyige II.
   - Vagyis nem lát-lyuk - sajnálkozott Pontos Idő.
   - Épp erről van szó! - mondta a jövevény, miközben szögletes kereken, hosszúkás röviden, mély laposan, recés simán tátongott az ösvény közepén. - A probléma ott kezdődik: látható-e a lyuk egyáltalán? Pontosabban: van-e ő, avagy nincs? Mert mi egy lyuk önmagában? Ez itt a kérdés. Egy független lyuk, hogy úgy mondjam. Voltam én függő lyuk is. Az persze más. Nem akarlak titeket kalandos életem történeteivel untatni, de azt el kell mondanom: én valamikor egy közönséges zoknin támadtam. Vagyis születtem. Persze már ez is bizonytalan. Születik-e a lyuk, avagy lesz? Van-e anyja, ki az apja? Hol a szerető család? Mennyi kétség. Egyszóval kezdő koromban egy zoknin tartózkodtam. De hamar megelégeltem, hogy egy kedélyes, ám igen piszkos és nem éppen szagtalan nagylábujj kandikáljon elő belőlem. Többre vágytam."