Gyönyörű fotónk született a tavaly év végére már zöld lombot növesztő könyvtári fánkról:

 

Hogy mi mindent olvastatok és ajánlottatok a többieknek, arról már készül az összefoglalás, nemsokára olvashatjátok itt, a blogon.

 

Most azonban ismét: olvasásra (és levéltűzésre) föl!

Itt az ősz újra, az erdők, a fák gyönyörű, színes ruhákba öltöznek szerte az országban.
A könyvtár fája is szeretne színpompás lombkoronát magának. De csak akkor tud színesben pompázni, ha még többet olvasunk.
Várom továbbra is azokat, akik szívesen olvasnak könyveket – természetesen nem csak könyvtárit –, hogy feltűzzenek egy-két-sok immár színes falevelet. Erre a levélre ráírjuk a mostanában általatok elolvasott könyvek szerzőjét és címét, és ha szeretnétek, értékelhetitek is. Ha nagyon tetszett, rajzoljatok rá öt csillagot, ha nagyon nem, akkor csak egyet.

 

Segítségül, hogy hány csillagot is adjunk:

 

5 csillagot, ha valami efféle jutott eszembe a könyvről:

• lenyűgözött a történet, még-még-még!
• bár folytatódna még!
• a barátomnak vagy barátnőmnek is feltétlenül el kell olvasnia
• de jó lenne beszélgetni róla valakivel!

4 csillagot, ha:

• igazán tetszett, jól szórakoztam
• fontos dolgokat megtudtam belőle, de talán tökéletesebb lett volna, ha több kép lett volna benne
• jó volt, de semmi különleges, azt hiszem, megkérdezem a barátomat vagy barátnőmet, neki mi volt mostanában a kedvence

3 csillagot, ha:

• végigolvastam, de most valami teljesen másfélére vágyom
• nem ez volt az utóbbi hónapok legjobbja
• talán nem is értettem mindent pontosan

2 csillagot, ha:

• nem volt kedvem teljesen végigolvasni
• voltak benne hosszú, unalmas részek, nem kötött le teljesen
• túl sok volt benne az idegen, vagy értelmetlen szó
• lehet, hogy jobban tetszett volna, ha nem kötelező

1 csillagot, ha:

• hát ezt nem nekem írták
• egyáltalán nem tudtam végigolvasni, nagyon nehéz volt a szöveg
• a történet nem tudott lekötni egyáltalán
• a szereplők közül senkinek a helyébe nem tudtam beleképzelni magam

Figyelem, fontos!
A sok-sok változás között ebben a tanévben a könyvtár nyitva tartása is megváltozott.
Minden osztály számára nyomtattam, nézzétek meg, mielőtt feljöttök.
Az iskola honlapján is megtaláljátok:

A könyvtár nyitva tartása

Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány

Ezen szinte nincs is mit ajánlani, Áldásosok, ez a könyv nekünk született, rólunk szól! Na jó, az ikreknek született születésnapjukra, de ők ide jártak az Áldásba. És na jó, nem rólunk szól, hanem azokról a gyerekekről, akik az osztálytársaik voltak. Ha már itt tartunk, még csak nem is Kati néniről, a könyvtárosról, mert ebben a könyvtárban néha el se lehet férni az olvasóktól. Szerencsére.
De azért Zrumeczky Dezső neve mindünknek ismerős. És ezek a falak már hallottak suttogni a Muci nénikről, Klott Gatyáról sőt még Libráról és a Nagy Analfáról is. Az meg nem vitás, hogy mindannyian imádjuk az Auguszt cukrászdát. De nem futunk odáig Békés-, akarom mondani Áldás-kört, mert az kicsit hosszú lenne.

Mi lenne, ha a sok szomorú könyvet valaki egycsapásra humorossá, boldoggá tudná változtatni? Jóhegyi Laciról kiderül, hogy képes ilyesmire. Azokat a könyveket, amiket már egyszer kiolvasott, a többiek vidáman kacagva falják. Hogy lehetséges ez? Olvassátok el, kiderül.
Ajánlom a könyvből készült filmet is az írónő blogján, illetve a youtube-on, minden szereplő "eredeti".
(De a tűrhető könyvekkel vigyázzatok, mert a puha borító könnyen sérül.)

Folytatásai: Klott Gatya, ne fárassz!, Analfa visszatér

(több kiadás, az első:)
Kiadó: Móra Ferenc Könyvkiadó
ISBN: 9631177777
2003

Kiknek ajánlom:

Életkor: 8-12 éveseknek
Nem: fiúknak is (humoros, izgalmas történet, ahol fiú a főszereplő), lányoknak is (humoros, izgalmas történet, több nagyon helyes lány szereplővel)


Fülszöveg:

„Szerinted ez egy tűrhető könyv? Én biztos vagyok benne, hogy nem. Most csodálkozol, miért írtam tűrhetetlen könyvet. Bevallom, amikor írtam, egyáltalán nem érdekelt, nem is gondoltam erre. A "tűrhető” ugyanis olyan puha fedelű könyv, amit kényelmesen begyűrhetsz a farmeredbe, ha nem akarod kézben cipelni. Próbáld csak ki, milyen a Tündérboszorkány. Kemény, igaz? Nos, akár tűrhető, akár nem, remélem, mégis elolvasod, mi történt a Békés Utcai Általános Iskola elhagyatott könyvtárában Lacival és Morcz Arankával.!"



Idézetek:

"– Figyuzz már! – bökte oldalba Lacit padtársa, a hórihorgas Sanya.
– Hol jártál? – tette föl a kérdést ismételten a tanító néni.
– A Nemecsekéknél. Tetszik tudni, Ernő beteg. Illetve már lábadozik, ugyanis bevette a gyógyszert, amit Jámbor doktor írt neki.
Az osztály fele a hasát fogta a röhögéstől, a másik fele bambán nézett maga elé. Marika néni ily módon megtudta, kik azok, akik nem olvasták el nyáron a kötelező olvasmányt."

"– Atya gatya, mindjárt itt a Kott Gatya! – skandálták most is a tornateremben.
– Csend legyen, jön! – visított Luca, aki az ajtóban őrködött. – Sorakozó!
– Negyedik dé, vigyázz! De nagyon vigyázz! Nem azért vagy itt, hogy szórakozz! Azért vagy itt, hogy földig lógjon a nyelved. S ha egy hangot hallok, rálépek az 52-es edzőcipőmmel egyszerre az összes lefetyelő vénasszony nyelvére!"

"Amikor Laci és az ikrek felértek a könyvtárba, Arankát a leghátsó polc mögött guggolva találták. Ott motyogott magában.
– Valami baj van? – aggodalmaskodott Sári.
– Minden a legnagyobb rendben, csak egy kicsit elrontották a gyomrukat – felelte a tündér.
– Kik? – álmélkodott Dóri, és odakuporodott a tündér mellé.
– Hát a pókincáim – felelte büszkén a könyvtáros.
– Ettek a frankfurti levesből? – találgatott Laci.
– Ugyan már! Ők csakis molyt esznek. Könyvmolyt.
– De hisz itt egy sincs!
– Már nincs! Mind megették az én kis drágaságaim. Sejtettem, hogy támadni fognak. Boszorkányság van a dologban. A BKSZ, a Banyák Könyvtárellenes Szövetsége tenyésztette ki ezt a különösen papírra éhes fajtát. Tegnap délután már sejtettem, hogy történni fog valami."

Bosnyák Viktória blogja
Interjú Bosnyák Viktóriával, Dórival és Sárival

Gill Lewis: Égi vándor

Amikor kitaláltam, hogy legyen a könyvtárnak blogja, friss hírekkel, könyvajánlókkal, éppen ezt a könyvet olvastam. Forró nyár volt árvízzel, szúnyogokkal, ültem a Körös egyik holtágának a partján, miközben teljesen belefeledkeztem a történetbe. Mindjárt éreztem, hogy ezzel az ifjúsági regénnyel szeretném megnyitni a blogunkat.
Mindaz, ami itt az iskolában jellemez minket, elém ugrott a lapokon: a természet szeretete, az angol kultúra ismerete, a gyerekek határokon átívelő kapcsolatai, az önzetlen segítség a bajba került távoli ismerősnek, az információs technika ötletes felhasználása...

A történet főszereplője egy tizenegy éves fiú, akinek a farmján egy szigorúan védett madár, egy halászsas rak fészket. A madár létezését titkolni kell, mert a tojásrablók a hatalmas haszon reményében mindenre képesek. Callumnak egy különleges, talpraesett kislány a társa, akit az iskolában kiközösítenek szülei valaha volt hibája miatt. Kettesben figyelik, ahogy épül a fészek, ahogy a madár párt talál és felnevelik a fiókákat. Callum barátai vajon kiállják a hűség próbáját?
A fordulatokban gazdag történet során a gyerekek interneten követik a sas útját Afrikába, ahol egyszer csak segítségre szorul. És nemcsak ő, hanem megtalálója is...

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Fordító: Marczali Ferenc
ISBN: 9789632456812
Megjelent: 2012.11.29.

Kiknek ajánlom:

Életkor: 10-12 éveseknek, de azt mondom, se a sokat olvasó kisebbeknek, se a nagyobbaknak nem árt meg. Felnőtt fejjel is nagyon szerethető.

Nem: fiúknak is (izgalmas cselekmény, melyben fontos szereplő az internetes technológia, az állatvilág szeretete), lányoknak is (izgalmas cselekmény, hűség és árulás, az állatvilág szeretete)

Fülszöveg:

Egy teremtmény él az erdő mélyén… Olyan teremtmény, amilyet már több mint száz éve nem láttak Callumék farmján. Callum és Iona megfogadják, hogy titokban tartják csodálatos felfedezésüket, de vajon képesek is megvédeni? Az ígéret, melyet egymásnak tettek, mindkettejük életét megváltoztatja.

Idézetek:

„Elkötöttem Kipet, a birkaterelő kutyánkat. Emlékszem, mennyire vadóc és lelkes volt, mikor apa befogadta. Egyszer például eljöttek anyáék barátai, és Kip az összes felnőttet és gyereket beterelte az egyik csűrbe.”

„A lány még mélyebbre nyúlt a folyóba. Most már az egész ingujja, sőt a válla is beleért a vízbe.
– Mit csinál? – kérdeztem.
– Mit csinálna? Halászik – mondta Euan, miközben ledöntötte a bringáját a földre.
A lány ekkor előrevetődött. A mozdulattól szanaszét spriccelt a víz, és mikor felegyenesedett, láttam, hogy egy méretes, barna pisztrángot tart a kezében. A hal kétségbeesetten verdesett a markában. A lány hátradobta homlokából a haját, és végre megláttuk az arcát.”

„– Hé, Callum! – kiáltott oda Euan. – Kéne egy kapus, beállsz?
Euan odarúgta a labdát, de én nem mozdultam, hanem hagytam, hogy beleguruljon az árokba.
– Vagy inkább visszamennél a barátnődhöz? – kérdezte Rob.
– Fogd be! – üvöltöttem, és megragadtam a kabátját.
Centiméterekre volt az arcunk egymástól.
– Flúgos a csaj – sziszegte Rob. – Te magad mondtad.
Éreztem, hogy valami elpattan bennem.”

„A halászsas a fészekfa egyik ágáról lógott, és körbe-körbe forgott egy láthatatlan madzagon. Olyan volt, ahogy ott fejjel lefelé, két ág között kimerevedve himbálódzott, mint valami lidérces balett-táncos. Lába az ég felé, szárnyai a földre mutattak.
– Horgászdamil! – mondta Iona. – Belegabalyodhatott egy horgászdamilba.
A halászsas nem mozdult. Teste ernyedten és élettelenül lógott a magasban. Összecsaptam a tenyeremet egyszer, aztán még egyszer. A víztükör visszaverte a csattanások hangját.
Megrándult a teste, aztán hirtelen verdesni kezdett a szárnyával, és mint egy inga, ide-oda lengett a fészek alatt.
– Kíí... kíí... kíí – rikoltozta rémülten.
– Meg fog halni – mondta Iona. – A szemünk láttára fog meghalni.”

Angolul tudóknak videoajánló
Roni blogja
Itt kölcsönözhető

Ezen a helyen hamarosan "blogformában" közös beszélgetésre, gondolkodásra hívunk benneteket. Remélem, hogy tudunk egymásnak olyan könyveket, folyóiratokat, honlapokat ajánlani, hogy kölcsönösen örömünk telik majd bennük.