Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány

Ezen szinte nincs is mit ajánlani, Áldásosok, ez a könyv nekünk született, rólunk szól! Na jó, az ikreknek született születésnapjukra, de ők ide jártak az Áldásba. És na jó, nem rólunk szól, hanem azokról a gyerekekről, akik az osztálytársaik voltak. Ha már itt tartunk, még csak nem is Kati néniről, a könyvtárosról, mert ebben a könyvtárban néha el se lehet férni az olvasóktól. Szerencsére.
De azért Zrumeczky Dezső neve mindünknek ismerős. És ezek a falak már hallottak suttogni a Muci nénikről, Klott Gatyáról sőt még Libráról és a Nagy Analfáról is. Az meg nem vitás, hogy mindannyian imádjuk az Auguszt cukrászdát. De nem futunk odáig Békés-, akarom mondani Áldás-kört, mert az kicsit hosszú lenne.

Mi lenne, ha a sok szomorú könyvet valaki egycsapásra humorossá, boldoggá tudná változtatni? Jóhegyi Laciról kiderül, hogy képes ilyesmire. Azokat a könyveket, amiket már egyszer kiolvasott, a többiek vidáman kacagva falják. Hogy lehetséges ez? Olvassátok el, kiderül.
Ajánlom a könyvből készült filmet is az írónő blogján, illetve a youtube-on, minden szereplő "eredeti".
(De a tűrhető könyvekkel vigyázzatok, mert a puha borító könnyen sérül.)

Folytatásai: Klott Gatya, ne fárassz!, Analfa visszatér

(több kiadás, az első:)
Kiadó: Móra Ferenc Könyvkiadó
ISBN: 9631177777
2003

Kiknek ajánlom:

Életkor: 8-12 éveseknek
Nem: fiúknak is (humoros, izgalmas történet, ahol fiú a főszereplő), lányoknak is (humoros, izgalmas történet, több nagyon helyes lány szereplővel)


Fülszöveg:

„Szerinted ez egy tűrhető könyv? Én biztos vagyok benne, hogy nem. Most csodálkozol, miért írtam tűrhetetlen könyvet. Bevallom, amikor írtam, egyáltalán nem érdekelt, nem is gondoltam erre. A "tűrhető” ugyanis olyan puha fedelű könyv, amit kényelmesen begyűrhetsz a farmeredbe, ha nem akarod kézben cipelni. Próbáld csak ki, milyen a Tündérboszorkány. Kemény, igaz? Nos, akár tűrhető, akár nem, remélem, mégis elolvasod, mi történt a Békés Utcai Általános Iskola elhagyatott könyvtárában Lacival és Morcz Arankával.!"



Idézetek:

"– Figyuzz már! – bökte oldalba Lacit padtársa, a hórihorgas Sanya.
– Hol jártál? – tette föl a kérdést ismételten a tanító néni.
– A Nemecsekéknél. Tetszik tudni, Ernő beteg. Illetve már lábadozik, ugyanis bevette a gyógyszert, amit Jámbor doktor írt neki.
Az osztály fele a hasát fogta a röhögéstől, a másik fele bambán nézett maga elé. Marika néni ily módon megtudta, kik azok, akik nem olvasták el nyáron a kötelező olvasmányt."

"– Atya gatya, mindjárt itt a Kott Gatya! – skandálták most is a tornateremben.
– Csend legyen, jön! – visított Luca, aki az ajtóban őrködött. – Sorakozó!
– Negyedik dé, vigyázz! De nagyon vigyázz! Nem azért vagy itt, hogy szórakozz! Azért vagy itt, hogy földig lógjon a nyelved. S ha egy hangot hallok, rálépek az 52-es edzőcipőmmel egyszerre az összes lefetyelő vénasszony nyelvére!"

"Amikor Laci és az ikrek felértek a könyvtárba, Arankát a leghátsó polc mögött guggolva találták. Ott motyogott magában.
– Valami baj van? – aggodalmaskodott Sári.
– Minden a legnagyobb rendben, csak egy kicsit elrontották a gyomrukat – felelte a tündér.
– Kik? – álmélkodott Dóri, és odakuporodott a tündér mellé.
– Hát a pókincáim – felelte büszkén a könyvtáros.
– Ettek a frankfurti levesből? – találgatott Laci.
– Ugyan már! Ők csakis molyt esznek. Könyvmolyt.
– De hisz itt egy sincs!
– Már nincs! Mind megették az én kis drágaságaim. Sejtettem, hogy támadni fognak. Boszorkányság van a dologban. A BKSZ, a Banyák Könyvtárellenes Szövetsége tenyésztette ki ezt a különösen papírra éhes fajtát. Tegnap délután már sejtettem, hogy történni fog valami."

Bosnyák Viktória blogja
Interjú Bosnyák Viktóriával, Dórival és Sárival