J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

Az ajánlót készítette: B. Sz. 5.d
(mézeskalács-díjas)

Harry Potter, a fiatal varázsló a Dursley családnál élt, mert Voldemort, a gonosz varázsló megölte a szüleit. A tizedik születésnapján megjelent Hagrid, a kedves óriás, aki elvitte őt Roxfortba, a varázslóképző iskolába. Harrynek barátaival, Ronnal és Hermionéval meg kell találniuk a Bölcsek kövét, mielőtt Voldemort megkaparintaná, hogy újra éledhessen.
Annak ajánlom, aki szereti az izgalmakat, a varázslatot, és nem félős: az feltétlenül olvassa el!



Kiadó: Animus
Év: több, a miénk 2001


Kiknek ajánlom:

Életkor: 10-100 év
Nem: fiúknak-lányoknak egyformán: kalandok, természetfeletti tulajdonságok, mesebeli lények, varázslat, fiúk-lányok barátsága, hűség, küzdelmek, próbák, különleges iskola, tanár-diák viszony, humor, ikrek

Fülszöveg:

A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában töltött első tanév kemény erőpróba a diákok számára. Harry Potternek nem csupán a vizsgákon kell megfelelnie, de egy életre-halálra szóló küzdelemnek is részese lesz. A tizenegy éves varázslójelölt története meghódította az egész világot.

Idézetek:

[a Teszlek Süveg részletei:]

Mikor Harry levette tekintetét a mennyezetről, McGalagony professzor épp egy támla nélküli széket állított a gólyák sora elé, s a székre egy hegyes varázslósüveget helyezett. A süveg rémesen elnyűtt és kimondhatatlanul piszkos volt...

– Szóval csak fel kell vennünk a süveget – suttogta Harrynek Ron. – Megfojtom Fredet! Azzal ijesztgetett, hogy párbajoznunk kell egy trollal…

– Potter, Harry!

Mikor Harry kilépett a sorból, megannyi apró, sziszegő lángnyelvként szerte a teremben felcsapott a sustorgás.

– Pottert mondott?

– Ez az a Harry Potter?

Harry még egy utolsó pillantást vetett a zsúfolt teremre, ahol mindenki a nyakát nyújtogatta, hogy jobban lássa őt, azután a szemébe húzta a süveget. Egyszerre elsötétült előtte a világ…

Harry Potter könyvek szócikke a Wikipédián
Harry Potter és a bölcsek köve szócikk a Wikipédián
A Wikipédia írja a filmről

Csukás István: Nyár a szigeten

Az ajánlót készítette: F. L. 4.b

(mézeskalács-díjas)

 
Ez a kedvenc könyvem! Nagyon tetszett! Nagyon szép a nyelvezete, de mégsem nehéz olvasmány, ezért mindenkinek ajánlom.

Izgalmas, tele van váratlan fordulatokkal. Arról szól, hogy hat fiú elmegy a Duna partjára sátrazni, teljesen egyedül, felügyelet nélkül. Új barátokra tesznek szert. Új dolgokat tanulnak új barátaikról.

A hat fiú a történet közepén összeveszett, két táborra oszlottak és hadat üzentek egymásnak. Izgalommal teli rész következik, de a fiúknak sajnos, rövidesen haza kell utazniuk.

Jó olvasást kívánok!

Kiadó: Móra, Könyvmolyképző

Év: több, a miénk 2010

Kiknek ajánlom:

Életkor: 10-14 év

Nem: fiúknak és lányoknak egyformán: kalandos, humoros, természetközeli.

Régi fülszöveg:

Furcsa, de így van: ebben a regényben nincs sem gyilkosság, sem rablás, ez a regény nem krimi – és mégis elejétől végig izgalmas olvasmány! Mi több, nemcsak izgalmas, hanem vidám olvasmány is, abból a fajtából, amit a diák általában mosolygós képpel olvas, miközben az almafa alatt heverészik. S miről olvas a diák legszívesebben? Természetesen a vakációról, egy bátor kis társaság szülőktől jóváhagyott, „szelíd” táborozásáról, amelyet azonban sok fantáziával, játékos kedvvel ők maguk tesznek hallatlanul izgalmassá. A táborozás persze nem tart sokáig, a szigeti hadijátéknak végül a Duna lesz a győztese – mi pedig egy nyári olvasmány könnyű és vidám élményével gazdagabban tesszük le Csukás István kisregényét.

Új fülszöveg:

Melyik gyerek ne szeretne egyszer szülői felügyelet nélkül táborozásra indulni? E könyv kis hősei pontosan ezt teszik, és hamarosan kiderül, hogy nem is olyan könnyű dolog a felnőttek segítsége nélkül boldogulni...

Annak idején nagy sikerű tévéfilm is készült a könyv alapján.

Idézet:

„Sok vidámabb reggelt nem látott még a világ, vagyis a világnak az a része, amelyben egy nyárfacsoport állt, a nyárfacsoportban két sátor, s a két sátorban hat gyerek aludt. Illetve az egyik csak aludna…

Cseppcsányi még percekig azt hitte, hogy álmodik, éppen ezért erősen lehunyta szemét. De a fülét nem tudta lehunyni, szuszogást hallott meg csámcsogást, sokkal kitartóbban és erősebben, mint ahogy álmában szokta hallani az ember. Már tudta, hogy ébren van, de még mindig nem akarta kinyitni a szemét. Először arra gondolt, és ezen nem is szabad csodálkozni, hogy Bádogos zug- és orvlakomáinak egyikét hallja. Ezen kicsit felháborodott. De majdnem egy időben meghallotta Bádogos egészséges horkolását is, amely leginkább a szilvalekvár rotyogásához volt hasonlítható. Akkor meg mi a csoda ez? – villant át Cseppcsányi nehezen ébredő agyán. Kinyújtotta a kezét, s tapogatózott a szuszogás meg csámcsogás felé.

S hirtelen felébredt. Szemét kinyitotta, s sziszegve nyalogatta tenyerét. A szuszogó és csámcsogó valami alaposan összeszurkálta.

A szuszogó, csámcsogó valami összegömbölyödött, mint egy labda, és hosszú tüskéit meresztette.

Cseppcsányi, most már teljesen felébredve megállapította, hogy egy sündisznót simított meg.”

Le a cipővel! - Rövid filmrészlet

Jó könyvekben gazdag, boldog új évet!

Az előző év nagyszerű híreiből:

A Szabó Magda Meseíróverseny közönségdíjasa

Weiler Mira 3.a

osztályos tanuló lett a következő mesével:

Ezer veszély, ezer csoda

Egy induri-pinduri kicsi cica járt egy pesti utcán. Szülei a „Kandúrka” nevet adták neki. Eltévedt, és már hetek óta nem talált haza. Jártában megpillantott egy játékboltot, aminek nyitva volt az ajtaja. Gondolt egyet és beosont. A boltban rengeteg csillogó játék volt a polcokon. Egy kövér néni éppen ajándékot vásárolt az unokájának, mikor meglátta Kandúrkát. Felkiáltott ijedtében.

– Egy macska a boltban! – sikította.

Az eladó a rikácsolásra kiejtette a kezéből azt a játékot, amit a néninek akart átadni.

– Menj innen kiscica! – szól Kandúrkának az eladó.

A néni nagyot dobbantott, hátha elijeszti a kiscicát.

– Semmiféle élőlénynek nem szabad fájdalmat okozni soha – mondta az eladó.

Kandúrka csak állt és nézett, megbabonázta a gyönyörű üzlet. Az eladó látta, hogy nincs más választása, ki kell seperni a kicsi látogatót. Így hát lement a pincébe és seprűt keresett. Nem találta a rendes seprűt, ezért kutatkodni kezdett a rendetlen raktárban. Egy ezeréves seprűn akadt meg a szeme. A seprű kócos volt, és a nyele is ferde. De, gondolta, megteszi. Az eladó felment a boltba, és óvatos mozdulattal Kandúrka felé sepert. De kandúrka nem mozdult, játéknak hitte a seprűt, és karmolászni akarta. De amikor hozzáért a seprű, ő hirtelen műanyag cicává változott. Különös pillanat volt, mintha megállt volna az idő. A seprű mindent játékká változtató varázs seprű volt. Kandúrka pedig csillogó játék lett. A sepregetéstől a lendület kipenderítette a boltból. Gurult Kandúrka lefelé az utcán, de nem tudta megmozdítani a lábait, hiszen műanyaggá merevedtek. Egészen a sarokig gurult, amikor egy nagy cipőtalp rá akart lépni. A hatalmas fekete talp gazdája utolsó pillanatban észrevette a cicát.

– Jé, egy játékcica! – kiáltott fel. Felemelte a földről, és közelről megnézte.

Kandúrka ismerte ezt az arcot. Ő a régi gazdám! – sóhajtott fel.

– Ez a kiscica úgy néz ki, mint az elveszett kiscicánk. De fog neki mindenki örülni! – gondolta a bácsi, és hazavitte.

Otthon eleinte magában kuncogott Kandúrka, hogy senki nem ismeri fel. Még Dáriusz, a család vizslája sem akarja elkapni. Mami is annyira megörült neki, hogy a terített asztal közepére teszi dísznek, a tűzliliomos váza mellé. A desszertnél szegény Kandúrka végignézte, ahogy az asztalon a tejszínhabos tortát felvágják, és mindenki jóízűen elfogyasztja. De ő nem tudott belenyalni, műanyag játékként sóvárgott a falatok után.

Az ebéd után a tányérokkal együtt őt is levették az asztalról. Véletlenül az evőeszközökről egy csepp tejszínhab ráesett a hátára. Dáriusz a sok nevelés ellenére felágaskodott, és egy nagy nyelvcsapással lenyalta a habot a cicáról. Ebben a pillanatban újra szép, fésült szőrű élő kandúrrá változott. Az őt élővé varázsoló kutyus nagyot vakkantott és megörült Kandúrkának. Mami összecsapta a tenyerét, és boldogan simogatta meg a régen nem látott ciácját. Kandúrka örökké hálás lesz Dáriusznak. Nélküle még talán ma is játék lenne.