Gianni Rodari: Jácint úrfi a füllentők birodalmában

Ha valaki a hangjával képes összetörni maga körül bármit, az nyilván nem lesz népszerű a szomszédok körében. Hősünk, Jácint sajnos ezzel a képességgel születik. Nincs is maradása szülőfalujában túl sokáig, vándorútra kell indulnia.
Mint a vándorlegények általában, ő is találkozik társakkal, akik segítenek eligazodni egy nagyon furcsa országban. Döme király birodalmában ugyanis az igazság a hazugság. Ha kenyeret kérsz, tintát kapsz. Ha nem hamispénzzel fizetsz, börtönbe csuknak.
Jácint úrfi Sántácska (aki egy iskolából elcsent vörös krétával felfirkált macska volt a falon), Banánka (akinek a festményei varázslatosan megelevenednek) és Mindigfutó Benvenuto (aki amint leül, gyorsabban öregszik, mint mások) társaságában nem kevesebbre vállalkozik, mint visszaállítani az igazság birodalmát. Kalandjaik során összedől egy operaház, egy elmegyógyintézet és egy királyság.
De vajon megmenekülnek-e mindannyian?

Kiadó: Móra
Év: 1963, 1978, 2011

Kiknek ajánlom:

Életkor: 9-12 éveseknek
Nem: Fiúknak is: humoros cselekmény, különleges fiú a főszereplő. Lányoknak is: Sántácska, a krétacica imádnivaló!

Régi fülszöveg:
Jácint úrfi hatalmas hangerő birtokában van: ha csak halkan szólal meg, kitörnek az ablakok, ha igazából kiereszti a hangját, kártyavárként dűlnek össze házak, paloták. A páratlan hang sok bajt zúdít Jácint fejére, a falubeliek boszorkánysággal vádolják, ezért a fiú vándorútra kel. A füllentők birodalmába jut, ahol a sajtot radírnak, a kenyeret tintának, a kutyát macskának nevezik, s aki igazat mond, azt a bolondokházába csukják. Ebben a hazug országban – ahol mindenki szenved – Jácint végre hasznát veszi félelmetes hangjának. Hogy hogyan – ezt mondja el a nálunk is népszerű olasz író, Gianni Rodari regénye, mely Sziráky Judith fordításában, Raul Verdini rajzaival, második kiadásban jelenik meg.

Új fülszöveg:
Jácint úrfi különleges képességgel jött a világra: éles hangja megrepeszti az ablaktáblákat, széttöri az üvegeket, orkánt kavar, és útjából mindent elsöpör. Átok az ilyen adomány, ám a füllentők birodalmában bizony még hasznos is lehet. Ebben az országban tilos az igazmondás, és ezért minden a feje tetejére állt: a macskák ugatnak, a kutyák nyávognak, még a pénz sem valódi. A sok hazugság ellen hamarosan mindenki fellázad, és ekkor nagy szükség lesz Jácint úrfi hatalmas hangjára. A mese nem minden, ami egy gyerek hasznára válhat. Ám egyebünk sincsen. - (Gianni Rodari)

Idézetek:

"Amikor Jácint úrfi hatéves lett, beíratták az iskolába. A tanító bácsi névsorolvasást tartott, s amikor a "j" betűhöz ért, felszólította:
- Jácint!
- Jelen! - felelte lelkesen az új tanuló.
Robaj hallatszott, szilánkok röpültek szerteszét, a tábla ezer darabra tört."

"- Kaphatnék egy kis kenyeret?
- Természetesen, kedves uram. Mennyit parancsol? Egy vagy két üveggel? Pirosat avagy feketét?
- Feketét semmi esetre sem - felelte Jácint úrfi. - És tessék mondani, csaugyan üvegben árulják?
- Hát hogyan árulnánk? Önök felé talán szeletekre vágják? Nézze csak, nézze, milyen szép kenyerünk van.
Beszéd közben egy polcra mutatott, ahol hadseregnél is fegyelmezettebb rendben, százával sorakoztak a legkülönfélébb színű tintásüvegek."

"- No tessék, már megint! - dünnyögte Sántácska -. Ha meg akarok szabadulni ettől a bizsergéstől, megint kénytelen leszek Döme királyról valahova valami kellemetlen dolgot följegyezni. Úgy látszik, ha az ember falon születik, kénytelen egész életét firkálással tölteni. A túloldalon nem látok falat. Hopp, akkor majd ide írok.
És pont a nyaktiló oldalára írta fel Döme királynak szóló újabb üzenetét vörös krétalábacskájával.
A következőképpen:

AMIT MONDOK, SZÍNIGAZ,
ŐFELSÉGE TÖKKOPASZ

A bizsergés azonnal elmúlt.
Sántácska rémülten állapította meg, hogy a lába néhány milliméterrel rövidebb lett."

Gianni Rodari a Wikipédián

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Egyre többen jöttök olyan könyvekről szerzett pozitív élményekkel, amiket mostanában egyetlen szóval lehet leírni: disztópia.
Ezek azok a regények, ahol egy elképzelt, de nem valami nagyszerű jövőben játszódik a történet, Földünk a mostani technikai fejlettségénél alacsonyabb szinten kénytelen működni. Legtöbbször a társadalom is erősen központosított, a hatalom mindenkivel betartatja a maga szabályait. Nagyon népszerű műfaj, az angolszáz irodalomtól a japánig mindenhol művelik.
Ti általában Suzanne Collins: Az éhezők viadala trilógiáért lelkesedtek (amiről nem árt tudni, hogy volt már egy távolkeleti előzménye: Takami Kósun: Battle Royale. A történet hasonló, de talán még borzasztóbb).

Nem kell ilyen messzire utaznunk, ha disztópiára vágyunk, van nekünk saját, ráadásul mozgalmas, olvasmányos, érdekes, szerethető figurákkal és "jelenjen már meg a folytatás" érzéssel a végén. Ez Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn című regénye.

Egyedül lenni és azt gondolni, hogy ez most már örökké így lesz - rettenetes. Ráadásul örök harcban állni emberi lények egy elkorcsult, genetikailag tönkretett hordájával - annál is rettenetesebb. Pippa, miután elveszítette édesapját, hosszú ideig kénytelen magáról gondoskodni. Végül elhatározza, nekivág az ismeretlennek, a veszélyeknek, a mérgező gőzöktől teli Vörös erdőnek, hogy megpróbálja megtalálni azt a helyet, ahol többé nem kell egyedül élnie és nem kell egyfolytában harcolnia. Nem egyedül utazik, társa Ruben, aki a testvérét veszítette el. Többféle nézőpontot váltogatva a cselekmény még feszültebbé válik.
Aki teheti, vegye meg, ezzel is támogassuk a jó könyvek kiadását és a tehetséges magyar írók munkáját.

Sajnos, megint azt kell írjam, a mi könyvtárunkban nincs meg, de a Török utcai könyvtárból
kölcsönözhetitek!

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN 9789632459875
Év: 2012

Kiknek ajánlom:

Életkor: 13-18 éveseknek
Nem: Fiúknak is: kemény harcok, túlélésért folytatott küzdelmek. Lányoknak is: ügyes, harcedzett főszereplő lány és kis romantika.

A kiadó fülszövege:
Pippa Kenn tizenkét évesen veszítette el az édesapját: ő volt az egyetlen ember, akit valaha ismert. A lány egyedül marad az erődházban, ahol a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak.
Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért vagy egy érintésért. Azonban nincs más rajta kívül az erdőben, kivéve a biológiai katasztrófa áldozatait. Ezek a lények gyűlölik a szépséget és emberséget, az elvesztett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát.
Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik: egy vándor érkezik. A sebesült fiú fittyet hány a túlélés szabályaira. Egy paradicsomi kolóniáról beszél, ahol rengeteg ember életben maradt. Azonban őket is halál fenyegeti, egy horda közeledik, és a fiú ennek hírét viszi hozzájuk.
Vajon Ruben igazat mond? Létezik ez a hely? Pippa bizalmát nehéz elnyerni, az örökös küzdés óvatossá tette.
Ruben azonban nem adja fel. Útra kelnek, bármilyen veszélyes is, és a vándorlás közepette egy bensőséges, lágy érzés is életre kel… Létezhet szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom? Mi az, amit Ruben elhallgat?
A napszemű Pippa Kenn posztapokaliptikus-romantikus ifjúsági regény, a Pippa Kenn trilógia első része.



Idézetek:

   "– Holnap, legkésőbb délben, Chester Creekben kell lennem – mormogta halkan. – Ha nem látomás vagy, fel kell ébresztened! Már nincsenek emberek idekint. Csak ott... Még nem vagyunk ott...
   Csak hol? Csak hol? Hol vannak még emberek?
   Kérdések helyett lemostam róla a port, a vért és az izzadságot, majd felhúztam a földről, és betámogattam a díványhoz. Félrerúgtam az útban lévő kisasztalt, és lefektettem Rubent az előkészített helyére. Megragadta a karomat, és tágra nyílt szemmel próbált meglátni a sötétben.
   – Kérlek!
   Gyengéden a párnára nyomtam a fejét, majd betakartam.
   – Most pihenj! – suttogtam.
   Nem engedte el a karomat. Tenyere cserzett és izzadt volt, de egyben megnyugtatóan meleg és erős is. Majdnem elfelejtettem, milyen az emberi érintés."

   "A kislány nem sokkal mögöttem állt, fonnyadt szüleiről azonnal rám kapta a tekintetét. A levegő bennakadt a tüdőmben, mozdulatlanná dermedtem a döbbenettől: a sápadtak között nem voltak gyerekek. Az lehetetlen!
   A kislány volt a képről: szőke haja rendezetten omlott vállára, térdig érő szoknyáján sárga banánok virítottak, zoknija szegélyét csipke díszítette. Bőre fehér, bársonyos és hibátlan. A sápadtak valaha tényleg szépséges emberek lehettek."

   "A következő hajnalon arra ébredtem, hogy duplacsövű puskát szegeznek nekem. Először azt hittem, ez az utolsó dolog, amit életemben látok. A puskát egy magas, ősz hajú vénasszony tartotta.
   A pisztolyomért nyúltam, de álmomban lefegyvereztek. Védelmezően szorítottam magamhoz az ölemben alvó Pippát. Teste forró volt a láztól, szörcsögve vette a levegőt. Az övében tartott késeket kerestem, de azok is eltűntek. Óvatosan megráztam Pippát, de nem ébredt fel. Legalább kitartott az éjjel.
   Az asszony napbarnított arcát mély ráncok barázdálták, kék szemével bizalmatlanul méregetett minket. Kopott, bokáig érő bőrkabátot viselt, és hamar észrevettem, hogy az egyik bakancsának talpa lehetetlenül ferdén kopott le. Első gyenge pont: furcsa szögben álló jobb láb.
   – Mióta vagytok a Vörös erdőben? – kérdezte reszelős hangon. "

Interjú Kemese Fannival
Kemese Fanni blogja
Itt kölcsönözhető

Bálint Ágnes: Az elvarázsolt egérkisasszony


Melyikünk ne szeretne valaki másnak a bőrébe bújni, csak egy kis időre?
Hát Fáni egér! Nagyon is jól érzi magát a mézeskalácsos Cukoranyónál a kellemes melegben, finom falatokat rágcsálva. Sajnos a mohóság és az irigység - két legfontosabb ellensége - ráveszi, hogy olyasmibe harapjon, amibe szigorúan tilos.
Melyikünk ne szeretne egy gyönyörű macskát?
Hát Fáni boszorkány! Bár varázslat miatt most éppen boszorkány, mégis rettegésben él Hercsula Macskánál: mi lesz, ha kitudódik, hogy ő igazából egér.
Melyikünk szeretne legnagyobb ellenségének varázslatos gyógyitalt készíteni? És vajon elkészítené-e?
Hát Fáni boszorkány-egér biztos nem! Mégis muszáj neki.
Vajon mi sül ki a dologból?

(több kiadás, a könyvtári:)
Kiadó: Móra
ISBN 9789631186567
Év: 2009

Kiknek ajánlom:

Életkor: 6-10 éveseknek
Nem: Fiúknak is: mert izgalmas kalandok is szerepelnek a Vasorrú Bábával és Vándor Egérrel, meg a Fánitól kicsalt varázstükörrel. Lányoknak is: mert a nyúlgyerekek nagyon viccesek, és Surranó a templom egere segít Fáninak.

Fülszöveg:

Ki gondolná, hogy egy falatnyi édesség megváltoztathatja egy kisegér életét? Szegény Fáni csak egyetlen harapást eszik az ínycsiklandó, boszorkányt formázó mézeskalácsból, és máris babaarcú boszorkává változik. Szégyenében világgá szalad, kalandból kalandba csöppen, és végül a lusta Hercsula Macska szolgálatába szegődik. Itt remekül megállja a helyét: tisztán tartja a kandúr házát, segít a közelben lakó rosszcsont nyúlkölyköknek, még az ármánykodó vasorrú bábát és móresre tanítja. Boldogan él, mégis arról álmodozik, hogy egyszer megtörik a varázs, és ő újra az lesz, aki régen: egy kedves, jámbor kisegér.


Idézetek:

   "Megérkeztünk! - szólt a hang. Ajtónyikorgás hallatszott. Fáni tűz melegét érezte. Letették a földre, és óvatosan kigöngyölték. Nyomban talpra ugrott, hogy megnézze, ki is az, aki őt házába fogadta.
   Rémülten hőkölt hátra: Cukoranyó elmondása alapján azonnal rájött, hogy a dallamos hangú jótevő nem más, mint Hercsula Macska...
   "Ez a vég! - gondolta Fáni, és gyorsan lehunyta a szemét. - nem akarom látni, hogyan fal föl!"

   "A Nyúl gyerekek egymást lökdösve elhelyezkedtek az asztal körül. Fáni Fülezeng és Rág-Rág közé került. Húsvéti Nyúlné egy tál mákos kalácsot tett az asztalra. Mintegy vezényszóra kilenc kis kéz nyúlt a tál felé.
   "Ó, én nem tolakszom! - gondolta Fáni. - Majd ha már mind vettek. Olyan kapkodás van ott a tál körül."
   Fáni még nem ismerte a kis Húsvéti Nyuszikat."

   "Surranó a folyóhoz baktatott, és vágyakozva nézte a távoli Furfangos Sziget hívogató lombjait.
   ˇ- Ott lakik a tolvaj boszorkány, ott van a tükröcske, ha azt sikerül megkaparintanom, dúsgazdag leszek. Igen ám, de hogy jutok át oda? Úszni nem tudok. Ha lenne itt valami csónak..."

Bálint Ágnes honlapja

Gyönyörű fotónk született a tavaly év végére már zöld lombot növesztő könyvtári fánkról:

 

Hogy mi mindent olvastatok és ajánlottatok a többieknek, arról már készül az összefoglalás, nemsokára olvashatjátok itt, a blogon.

 

Most azonban ismét: olvasásra (és levéltűzésre) föl!

Itt az ősz újra, az erdők, a fák gyönyörű, színes ruhákba öltöznek szerte az országban.
A könyvtár fája is szeretne színpompás lombkoronát magának. De csak akkor tud színesben pompázni, ha még többet olvasunk.
Várom továbbra is azokat, akik szívesen olvasnak könyveket – természetesen nem csak könyvtárit –, hogy feltűzzenek egy-két-sok immár színes falevelet. Erre a levélre ráírjuk a mostanában általatok elolvasott könyvek szerzőjét és címét, és ha szeretnétek, értékelhetitek is. Ha nagyon tetszett, rajzoljatok rá öt csillagot, ha nagyon nem, akkor csak egyet.

 

Segítségül, hogy hány csillagot is adjunk:

 

5 csillagot, ha valami efféle jutott eszembe a könyvről:

• lenyűgözött a történet, még-még-még!
• bár folytatódna még!
• a barátomnak vagy barátnőmnek is feltétlenül el kell olvasnia
• de jó lenne beszélgetni róla valakivel!

4 csillagot, ha:

• igazán tetszett, jól szórakoztam
• fontos dolgokat megtudtam belőle, de talán tökéletesebb lett volna, ha több kép lett volna benne
• jó volt, de semmi különleges, azt hiszem, megkérdezem a barátomat vagy barátnőmet, neki mi volt mostanában a kedvence

3 csillagot, ha:

• végigolvastam, de most valami teljesen másfélére vágyom
• nem ez volt az utóbbi hónapok legjobbja
• talán nem is értettem mindent pontosan

2 csillagot, ha:

• nem volt kedvem teljesen végigolvasni
• voltak benne hosszú, unalmas részek, nem kötött le teljesen
• túl sok volt benne az idegen, vagy értelmetlen szó
• lehet, hogy jobban tetszett volna, ha nem kötelező

1 csillagot, ha:

• hát ezt nem nekem írták
• egyáltalán nem tudtam végigolvasni, nagyon nehéz volt a szöveg
• a történet nem tudott lekötni egyáltalán
• a szereplők közül senkinek a helyébe nem tudtam beleképzelni magam

Figyelem, fontos!
A sok-sok változás között ebben a tanévben a könyvtár nyitva tartása is megváltozott.
Minden osztály számára nyomtattam, nézzétek meg, mielőtt feljöttök.
Az iskola honlapján is megtaláljátok:

A könyvtár nyitva tartása

Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány

Ezen szinte nincs is mit ajánlani, Áldásosok, ez a könyv nekünk született, rólunk szól! Na jó, az ikreknek született születésnapjukra, de ők ide jártak az Áldásba. És na jó, nem rólunk szól, hanem azokról a gyerekekről, akik az osztálytársaik voltak. Ha már itt tartunk, még csak nem is Kati néniről, a könyvtárosról, mert ebben a könyvtárban néha el se lehet férni az olvasóktól. Szerencsére.
De azért Zrumeczky Dezső neve mindünknek ismerős. És ezek a falak már hallottak suttogni a Muci nénikről, Klott Gatyáról sőt még Libráról és a Nagy Analfáról is. Az meg nem vitás, hogy mindannyian imádjuk az Auguszt cukrászdát. De nem futunk odáig Békés-, akarom mondani Áldás-kört, mert az kicsit hosszú lenne.

Mi lenne, ha a sok szomorú könyvet valaki egycsapásra humorossá, boldoggá tudná változtatni? Jóhegyi Laciról kiderül, hogy képes ilyesmire. Azokat a könyveket, amiket már egyszer kiolvasott, a többiek vidáman kacagva falják. Hogy lehetséges ez? Olvassátok el, kiderül.
Ajánlom a könyvből készült filmet is az írónő blogján, illetve a youtube-on, minden szereplő "eredeti".
(De a tűrhető könyvekkel vigyázzatok, mert a puha borító könnyen sérül.)

Folytatásai: Klott Gatya, ne fárassz!, Analfa visszatér

(több kiadás, az első:)
Kiadó: Móra Ferenc Könyvkiadó
ISBN: 9631177777
2003

Kiknek ajánlom:

Életkor: 8-12 éveseknek
Nem: fiúknak is (humoros, izgalmas történet, ahol fiú a főszereplő), lányoknak is (humoros, izgalmas történet, több nagyon helyes lány szereplővel)


Fülszöveg:

„Szerinted ez egy tűrhető könyv? Én biztos vagyok benne, hogy nem. Most csodálkozol, miért írtam tűrhetetlen könyvet. Bevallom, amikor írtam, egyáltalán nem érdekelt, nem is gondoltam erre. A "tűrhető” ugyanis olyan puha fedelű könyv, amit kényelmesen begyűrhetsz a farmeredbe, ha nem akarod kézben cipelni. Próbáld csak ki, milyen a Tündérboszorkány. Kemény, igaz? Nos, akár tűrhető, akár nem, remélem, mégis elolvasod, mi történt a Békés Utcai Általános Iskola elhagyatott könyvtárában Lacival és Morcz Arankával.!"



Idézetek:

"– Figyuzz már! – bökte oldalba Lacit padtársa, a hórihorgas Sanya.
– Hol jártál? – tette föl a kérdést ismételten a tanító néni.
– A Nemecsekéknél. Tetszik tudni, Ernő beteg. Illetve már lábadozik, ugyanis bevette a gyógyszert, amit Jámbor doktor írt neki.
Az osztály fele a hasát fogta a röhögéstől, a másik fele bambán nézett maga elé. Marika néni ily módon megtudta, kik azok, akik nem olvasták el nyáron a kötelező olvasmányt."

"– Atya gatya, mindjárt itt a Kott Gatya! – skandálták most is a tornateremben.
– Csend legyen, jön! – visított Luca, aki az ajtóban őrködött. – Sorakozó!
– Negyedik dé, vigyázz! De nagyon vigyázz! Nem azért vagy itt, hogy szórakozz! Azért vagy itt, hogy földig lógjon a nyelved. S ha egy hangot hallok, rálépek az 52-es edzőcipőmmel egyszerre az összes lefetyelő vénasszony nyelvére!"

"Amikor Laci és az ikrek felértek a könyvtárba, Arankát a leghátsó polc mögött guggolva találták. Ott motyogott magában.
– Valami baj van? – aggodalmaskodott Sári.
– Minden a legnagyobb rendben, csak egy kicsit elrontották a gyomrukat – felelte a tündér.
– Kik? – álmélkodott Dóri, és odakuporodott a tündér mellé.
– Hát a pókincáim – felelte büszkén a könyvtáros.
– Ettek a frankfurti levesből? – találgatott Laci.
– Ugyan már! Ők csakis molyt esznek. Könyvmolyt.
– De hisz itt egy sincs!
– Már nincs! Mind megették az én kis drágaságaim. Sejtettem, hogy támadni fognak. Boszorkányság van a dologban. A BKSZ, a Banyák Könyvtárellenes Szövetsége tenyésztette ki ezt a különösen papírra éhes fajtát. Tegnap délután már sejtettem, hogy történni fog valami."

Bosnyák Viktória blogja
Interjú Bosnyák Viktóriával, Dórival és Sárival

Gill Lewis: Égi vándor

Amikor kitaláltam, hogy legyen a könyvtárnak blogja, friss hírekkel, könyvajánlókkal, éppen ezt a könyvet olvastam. Forró nyár volt árvízzel, szúnyogokkal, ültem a Körös egyik holtágának a partján, miközben teljesen belefeledkeztem a történetbe. Mindjárt éreztem, hogy ezzel az ifjúsági regénnyel szeretném megnyitni a blogunkat.
Mindaz, ami itt az iskolában jellemez minket, elém ugrott a lapokon: a természet szeretete, az angol kultúra ismerete, a gyerekek határokon átívelő kapcsolatai, az önzetlen segítség a bajba került távoli ismerősnek, az információs technika ötletes felhasználása...

A történet főszereplője egy tizenegy éves fiú, akinek a farmján egy szigorúan védett madár, egy halászsas rak fészket. A madár létezését titkolni kell, mert a tojásrablók a hatalmas haszon reményében mindenre képesek. Callumnak egy különleges, talpraesett kislány a társa, akit az iskolában kiközösítenek szülei valaha volt hibája miatt. Kettesben figyelik, ahogy épül a fészek, ahogy a madár párt talál és felnevelik a fiókákat. Callum barátai vajon kiállják a hűség próbáját?
A fordulatokban gazdag történet során a gyerekek interneten követik a sas útját Afrikába, ahol egyszer csak segítségre szorul. És nemcsak ő, hanem megtalálója is...

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Fordító: Marczali Ferenc
ISBN: 9789632456812
Megjelent: 2012.11.29.

Kiknek ajánlom:

Életkor: 10-12 éveseknek, de azt mondom, se a sokat olvasó kisebbeknek, se a nagyobbaknak nem árt meg. Felnőtt fejjel is nagyon szerethető.

Nem: fiúknak is (izgalmas cselekmény, melyben fontos szereplő az internetes technológia, az állatvilág szeretete), lányoknak is (izgalmas cselekmény, hűség és árulás, az állatvilág szeretete)

Fülszöveg:

Egy teremtmény él az erdő mélyén… Olyan teremtmény, amilyet már több mint száz éve nem láttak Callumék farmján. Callum és Iona megfogadják, hogy titokban tartják csodálatos felfedezésüket, de vajon képesek is megvédeni? Az ígéret, melyet egymásnak tettek, mindkettejük életét megváltoztatja.

Idézetek:

„Elkötöttem Kipet, a birkaterelő kutyánkat. Emlékszem, mennyire vadóc és lelkes volt, mikor apa befogadta. Egyszer például eljöttek anyáék barátai, és Kip az összes felnőttet és gyereket beterelte az egyik csűrbe.”

„A lány még mélyebbre nyúlt a folyóba. Most már az egész ingujja, sőt a válla is beleért a vízbe.
– Mit csinál? – kérdeztem.
– Mit csinálna? Halászik – mondta Euan, miközben ledöntötte a bringáját a földre.
A lány ekkor előrevetődött. A mozdulattól szanaszét spriccelt a víz, és mikor felegyenesedett, láttam, hogy egy méretes, barna pisztrángot tart a kezében. A hal kétségbeesetten verdesett a markában. A lány hátradobta homlokából a haját, és végre megláttuk az arcát.”

„– Hé, Callum! – kiáltott oda Euan. – Kéne egy kapus, beállsz?
Euan odarúgta a labdát, de én nem mozdultam, hanem hagytam, hogy beleguruljon az árokba.
– Vagy inkább visszamennél a barátnődhöz? – kérdezte Rob.
– Fogd be! – üvöltöttem, és megragadtam a kabátját.
Centiméterekre volt az arcunk egymástól.
– Flúgos a csaj – sziszegte Rob. – Te magad mondtad.
Éreztem, hogy valami elpattan bennem.”

„A halászsas a fészekfa egyik ágáról lógott, és körbe-körbe forgott egy láthatatlan madzagon. Olyan volt, ahogy ott fejjel lefelé, két ág között kimerevedve himbálódzott, mint valami lidérces balett-táncos. Lába az ég felé, szárnyai a földre mutattak.
– Horgászdamil! – mondta Iona. – Belegabalyodhatott egy horgászdamilba.
A halászsas nem mozdult. Teste ernyedten és élettelenül lógott a magasban. Összecsaptam a tenyeremet egyszer, aztán még egyszer. A víztükör visszaverte a csattanások hangját.
Megrándult a teste, aztán hirtelen verdesni kezdett a szárnyával, és mint egy inga, ide-oda lengett a fészek alatt.
– Kíí... kíí... kíí – rikoltozta rémülten.
– Meg fog halni – mondta Iona. – A szemünk láttára fog meghalni.”

Angolul tudóknak videoajánló
Roni blogja
Itt kölcsönözhető

Ezen a helyen hamarosan "blogformában" közös beszélgetésre, gondolkodásra hívunk benneteket. Remélem, hogy tudunk egymásnak olyan könyveket, folyóiratokat, honlapokat ajánlani, hogy kölcsönösen örömünk telik majd bennük.