bagolysor

bagolysor

2014. december 12., péntek

Dieter Ott: Az ördöngös Caprioli

Tegnap megígértem, hogy fiúknak is ajánlok könyvet. Íme.
Először is: a Delfin könyvek sorozatban sosem csalódtam. Izgalmas, érdekes, olvasmányos, jól haladós, mulatságos, fantasztikus, elképesztő, (stb.) könyvek jelentek meg a sorozatban egymás után. Nem ragaszkodtak egy témakörhöz, vagy egy adott nyelvi kultúrkörhöz. Volt ott angol, német, orosz, magyar, olasz, (stb.) könyvekből fordított utazási, fantasztikus, felfedezős, humoros, hajós, indiános, kalandos, (stb.) regény. Közös tulajdonságuk a kis helyes méret és a letehetetlenség volt.

Az ördöngös Caprioli (és folytatása, a Caprioli újabb kalandjai) német szerző műve.
Volt valaha is hazudós mese a világirodalomban? Volt hát, egy fél könyvtárat megtöltene. Már a régi görögök is...
Dieter Ott nem talált ki újat, de valami olyan képtelenül mulatságos és mulatságosan képtelen kalandsorozaton keresztül vezeti főhősét és legénységét, amin egyszerre áll el az ember szeme-szája, és fogja az oldalát a nevetéstől.
Szerencsés író az, aki úgy tud hazudni mesélni, hogy az olvasó a legutolsó lehetetlen ötletén is kezét-lábát töri az igyekezettől, hogy elhiggye. Ennek az írónak mindent szívesen elhiszünk. Nem képtelenség Caprioli gróf, a klasszikusan hidegvérű, minden helyzetben tökéletesen higgadt úriember, valamint Fantom, a csodafregatt, és csodaágyúi (hát még a csodaágyútöltelékek) történetei. A szereplők egytől-egyig szeretnivalók, Habakuk, a szerecsen szolga mellett Bilg hajósinas és Larissa, a Fantom  utasa sok kalandon keresztül segítik a grófot.

Előre, vitorlát bonts! Sajtcsatára (és olvasásra) fel!

Kiknek ajánlom:

Életkor: 10-14 év
Nem: fiúk: nagyon!!!!
lányok: ti sem haltok bele egy kis csetepatéba :)

Az iskolai példány:

Bp., Móra, 1970

Fülszöveg:

Nagy divatja van ma a fantasztikus regényeknek, de kevesen gondolnak arra, hogy a műfaj nem most született. Apuleius Aranyszamár, Münchhausen kalandjai, no meg a mi Háry Jánosunk története is – mind-mind fantasztikus történet. A mai német ifjúsági irodalomban Dieter Ott elevenítette fel e régi hagyományokat, s tudományos fantasztikum helyett fantasztikus történelmi kalandregényt írt, amely sziporkázó ötleteivel, izgalmas titokzatosságával és meghökkentő, kacagtató humorával óriási sikert aratott. A szerző nem riad vissza a leggroteszkebb ötletektől sem: hőse cápaháton lovagol, és nemcsak a tengeri sárkányt tréfálja meg, hanem Satan Diabolit, a pokolbeli kegyelmes urat is. A regény méltán nyerte el hazájában a legjobb gyermekkönyvek díját.

Idézetek:

"- Gróf úr, ön már régebben megígérte, hogy elmeséli egyszer, hogyan hajított puszta kézzel egy puskagolyót egy sor kacsa után, és terítette le vele valamennyit. Ez a történet hiányzik még a gyűjteményemből, mert én akkor éppen gyöngélkedtem, és nem tudtam önt elkísérni.
- Igen, igen! Mesélje el! Mesélje el! - hajtogatta tüstént kórusban az egész társaság.
- Na jó, mivel ma egészen különös esténk van, és mert csak egészen rövid történetről van szó, hajlandó vagyok elmondani, mi is történt akkor valójában - egyezett bele Caprioli.
Jókedvűen belefogott.
[...]
- Látom a szemedből, hogy a bizonyítékok ellenére sem hiszel nekem - fordult a lányhoz. - Tessék, itt van annak a kócsagnak a bóbitája! Az emlékezetes vadászat óta magammal hordozom a poggyászomban, hogy alkalomadtán rendkívüli örömet szerezhessek vele egy hölgynek. Tessék, Larissa, gyönyörködj benne!
A szép lány remegő ujjakkal nyúlt a tollak után. Szeme ragyogott a boldogságtól.
- Köszönöm, Cyps bácsi... Én hiszek neked... Majdnem mindent elhiszek..."



"Larissa tízszer gyorsabban vívott a tőrével, mint a tengeri rabló a kardjával. A viadal nézőinek általános megrökönyödésére ronggyá szabdalta a legény buggyos ingét, de meg nem sebesítette. Alig néhány csapásra volt csak szükség, hogy a szablyát távol tartsa magától, a többiek máris akkorákat vágtak a fickó kezére, lábára és mellére, hogy vinnyogott kínjában, akár a kölyökkutya, ha elnáspángolják. Mielőtt Caprioli odaugorhatott volna, a lány a hátsó árbocig kergette a kalózt s ott feléje bökött. Tőre alulról felfelé átszúrta a briganti kontyát, és odaszegezte az árbochoz. Aztán elengedte a hosszú tőrt, hogy az le s föl billegve himbálódzott a tengeri zsivány orra előtt.
A nyavalyás abban a hiszemben leledzett, hogy már meg is halt, és elejtette a karját meg a szurokkoszorút.
Amire még szükség volt, azt Habakuk néhány kézmozdulattal elintézte. Caprioli tisztelegve hajtotta meg a kardját keresztlánya előtt.
- Lám, lám, manapság még a vívás magasiskoláját is kijárják az ifjú hölgyek a párizsi lányintézetekben! Kellemes meglepetés! - mondta nevetve.
- Ezt nem az intézetben oktatták, Cyps bácsi. Vívásra meg más férfimesterségekre apám taníttatott. Hímezni persze nem tanultam meg - vallotta be."



" A kalózok ismét sortüzet nyitottak, de az erősen háborgó tenger miatt a golyók megint csak nem találtak célba; magas szökőkutakat fakasztva hullottak vízbe a Fantom két oldala mellett.
Akkora csattanással, mintha az égbolt repedne ketté, most egy egész nyaláb villám vágott a tengerbe.
Caprioli mögött vakító láng villant fel.
Félreugrott, és észrevette, hogy egy kisebb villám lemerészkedett egészen az árboc aljáig, és ott elakadt. Vadul rángatózott és tekergőzött ide-oda, de nem tudott szabadulni.
Caprioli bemártotta vastag lovaglókesztyűjét a fedélzeten készenlétbe helyezett vizesvödrök egyikébe, gyors mozdulattal megragadta a villám farkát, és kirántotta a már parázsló farúdból.
A tűzsugár pillanatokig dermedten vesztegelt Caprioli markában, aztán kétségbeesett menekülési kísérlettel, tündöklő szikrazuhatagként a magasba szökött. Caprioli azonban biztosan fogta."

2014. december 11., csütörtök

Révay József: Aranygyűrű

A lehető legklasszikusabb romantikus lányregény a pöttyös könyvek sorozatból.
Ha azt mondom, lányregény, vegyétek komolyan ezt a kissé régies kifejezést. Nem csajos könyv. Nem szerepel benne a pompomlányok gonosz vezére, a főhősnő nem egy szerencsétlen kis lúzer, aki csak akkor kap kissé életre, ha kiderül, hogy a "leggyönyörűbb fiú" érte rajong. (Hogy miért tartom nagyon károsnak az efféle könyvek afféle üzenetét, miszerint jó, ha egy lány önbizalmat csak fiúktól kaphat, már ha egyáltalán, arról majd máskor részletesebben.)

Jelen hősnőnk szerencsére ízig-vérig modern, talpraesett lány, az ókori Róma kormányzójának gyermeke.
Akkoriban nem sokat számított, mit szeretne a gyermek, vagy a feleség, a ház urának szava döntött minden kérdésben. Polla szerető családban nő fel, szülei-dajkái kényeztetik, akaratosságát nem törik le - amikor szeretnék, már késő. Barátnőt is, kedvest is maga választ, tudja, kiket szeret és kiket nem, ezekben sosem bizonytalan (mint mai hősnő-utódai), mellettük tűzön-vízen kitart. Ám az apa, Platorinus nemhiába kormányzója a világ legvirágzóbb államának, nemhiába ő az első ember a császár után. Úgy dönt, hogy egy idegen fiatalembert szemel ki Polla jövendőbelijének, és döntése megmásíthatatlan.

Ismeritek a híres paradoxont: "Mi történik, ha egy megállíthatatlan erő ütközik egy mozdíthatatlan tárggyal?"  Polla és Platorinus akarata is valahogy így feszül egymásnak. Esetükben külső tényezők fognak dönteni, az édesanya, Pomponia szeretete, a rabszolga-barátnő, Vibia segítsége.

De legyőzhetik-e mindannyian legkomolyabb ellenfelüket, a kedves költő, Pudens halálos betegségét?






Kiknek ajánlom:

Életkor: 10-14 évesek
Nem: fiúk: bocs, fiúk, nektek majd holnap ajánlok másik könyvet. :) Bár a történelmi háttér nagyon szép, a győztes császári sereg felvonulása pedig csuda érdekes.
lányok: a világ egyik legkedvesebb szerelmes történetéről beszélünk. :)

A kiadó fülszövege:

Az ókor tudós népszerűsítője ezúttal a 12-16 éves leányok számára varázsolja élővé az antik világot. Egy előkelő családból származó kislány, Platorinus római kormányzó Polla nevű leányának életét, férjhez adásának történetét ismerjük meg ebből az eleven sodrú, érdekes alakokat szerepeltető és színes környezetben játszódó regényből. A felvilágosult, határozott akaratú Polla szembe kerül apjával, aki egy hozományvadász piperkőccel jegyzi el tizennegyedik életévébe lépő – tehát eladósorba jutott – leányát...

Az iskolai példány:

Bp. Móra Kiadó, 1961-es. Ezt ajánlom, mert ebben még benne van néhány gyönyörű római múzeumi fénykép az igazi Polláról és az igazi Platorinus-házaspárról.

Idézetek:

"A Platorinus-palota előtt hosszú asztalok sorakoztak, mellettük, rózsakoszorús fejjel, ott lakmározott a ház valamennyi rabszolgája, még a tanító meg az orvos is. A férfiakat Platorinus maga szolgálta ki, nagyon szívesen és udvariasan, és egyre-másra hordta fel nekik a legfinomabb falatokat és csemegéket.
- No még egy szeletet ebből a libamájból, öreg - biztatta a vén kertészt.
A rabszolgák pedig, fiatalok és öregek egyaránt, két kézzel tömték magukba a finomságokat, amiket bizony évente csak egyszer élvezhettek: éppen ma, a farsang első napján.
Annak az aranykornak az emlékére..."


"Látod azt a kislányt... ott a hadifoglyok utolsó sorában? - kérdezte Polla Veturiától.
- Látom, kis úrnőm. Szép kislány, és milyen szomorú!
- Sajnálom - mondta rá Polla. - Mi lesz ezekkel a foglyokkal? Hová viszik őket?
Pomponia felelt a kérdésre:
- Kivégzik őket, kislányom.
- A nőket is?
- A nőket is. Mert azok is harcoltak ellenünk.
- Harcoltak a nők is? - csodálkozott Polla. - És miért harcoltak?
- A hazájukért és a szabadságukért - felelte rá Veturia.
[...]
Polla habozott egy darabig, de egyszerre csak merész elhatározással fölvetette a fejét, anyja szemébe nézett, és lemutatott a hadifoglyok csoportjára:
- Mama, vedd meg nekem azt a dák leányt!"


"- És te ismered Pollát?
- Egyszer találkoztam vele, a bemutatkozó látogatásomon, aztán még egyszer, Surrentumban, hiszen te is ott voltál..
- Szerelmes vagy bele?
- Ez igazán nem fontos. Fő, hogy az apjával megegyeztem. Egy Platorinus mindig jó, ha az ember minél gyorsabban szeretné elérni a tábornoki rangot. Mért kérded? Te talán szerelmes vagy Pollába?
- Egy milliomos lányba nem lehet szerelmes az ember - legyintett Crispinus -, csak elveszi feleségül."