Tavaszi könyvajánlók

Kleinheincz Csilla: Ólomerdő
Á.B. 6.d

Mikor Bori mesélt erről a könyvről, az tett leginkább kíváncsivá, hogy a népmesei elemek milyenek lehetnek egy modern könyvben. Nem számítottam túl jó könyvre, de kíváncsi lettem. Egy kicsit ilyen könyvre számítottam, egy kicsit másmilyenre.
A történet Emeséről, a félig ember, félig tündér tinédzserről szól, akit anyja kiskorában elhagy. Apja évekig próbálja visszahozni feleségét a tündérek lakhelyéről, Ólomerdőből. Az erdőt varázslat védi, így végül csak egy ígéret árán juthat be az erdőbe, aminek eredményeképpen Emesét elragadják tőle. Mindketten bejutnak az erdőbe, megismerik annak lakóit és életveszélybe sodorják magukat.
A könyv legnagyobb hibája szerintem az, hogy a cselekmény folyamatosan ugrál személyek és helyszínek között, valamint az időben. Ennek az az előnye, hogy többet tudhatunk meg bizonyos karakterek múltjáról vagy személyiségéről, de borzasztó lassan halad így a történet. Sok szereplő valahogy "semmilyen". Egyik-másikról csak annyit tudunk, hogy el van átkozva, hogy István barátnője vagy húga volt. Firtosról csak az derül ki, hogy rossz énje Tartód és úgy jön-megy a széllel, mint Mary Poppins.
A helyszínek tetszettek, "Tündérország" valóságosnak hatott, bár kicsit sok volt az erdő.
Összefoglalásnak annyit mondanék, hogy az Ólomerdő elolvasása még mindig hasznosabb volt, mint ugyanazt a filmet századszorra megnézni a HBO-n. Ha valakinek nagyon sok szabadideje lesz hirtelen, zuhog az eső és barátok sehol, akkor ez is egy opció.

Esztnén értékeléséből:
"nem értek egyet, hogy a ide-oda ugrálás zavaró: szerintem épp ez tartja pezsgésben a cselekményt, az olvasó, a befogadó aktivitását követeli, nincs "előemésztve" az egész.
Firtos-Tartód egy érdekes karakter. Miért ilyen kettős személyiségű? Mitől függ, hogy mikor milyen?"