Mielőtt hoznátok a sok jobbnál jobb nyári olvasmányélményt, sietek egyről elsőként beszámolni.
Olvastam persze több mindent, de az egyik jobban megfogott a többinél. Szemtelenül fiatalos, kedvesen buggyant, pörgős időutazás, némi romantikával fűszerezve = ez
Karen Akins: Időhurok c. ifjúsági regénye.

Amióta Harry Potter beiratkozott - vagy csak úgy egyszerűen beíratták - a Roxfortba, minden második új könyv valamiféle furánál is furább iskolában játszódik. Lehet például olyan, ahova kémnek tanuló Barbie-szerű kishölgyek járnak (Ally Carter: Ha megtudnád, hogy szeretlek, meg kellene öljelek), vagy valami összeesküvés-elméleteken alapuló kiváltságos gimnázium (C. J. Daugherty: A Cimmeria titka), és mára már mindenféle mesebeli lénynek van iskolája, sellőknek, tündéreknek, vámpíroknak és más efféléknek.

Ez az időhurkos iskola talán túl is tesz mindegyiken: itt a fő tantárgy az időutazás azok számára, akik magukban hordozzák az időutazás génjét. Főhősnőnk, Bree Bennis nem egy iskolaelső jókislány, inkább a nehezebb esetek közé sorolnám. Engedetlen, a szabályokat meglehetősen szabadon értelmezi, múltnak, jelennek és jövőnek egyaránt fittyet hány, ha úgy tartja kedve. Szép szabályosan bele is fut jó néhány problémába, amik aztán annak rendje és módja szerint a fejére is nőnek:

Tilos az időutazás közben ellenőrizetlen tárgyat a múltba csempészni? - megvolt, pipa
Tilos a múltból bármilyen személyt vagy tárgyat a jövőbe hozni? - pipa
Tilos más időutazóval (= ugróval) találkozni, mi több, szóba elegyedni vele? - szintén pipa
Nem kellene egy múltbeli személlyel romantikus jelenetekbe bocsátkozni? - naná, hogy pipa
Nem kellene a saját jövőbeli éned üzeneteit semmibe venni? de még mennyire, hogy pipa
Nem kellene veszélybe sodorni a valami fura és gyanús balesetben kómába esett édesanyádat? az is megvolt sajnos

Bree addig ugrál az időben, amíg szép lassan ki nem gabalyít egy pár másféle hurkot: olyanokat, amik különféle talán nem is összefüggő rejtélyekből álltak össze Bree és szerettei körül. Persze az efféle nyomozgatás nem veszélytelen...

Akins időutazásos könyvében nekem az tetszett a legjobban, hogy amikor a mese kényszerűen szembetalálkozik az időutazások logikai összeférhetetlenségeivel, ügyesen és szemtelenül elüti a dolgot a jó öreg "mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás" magyarázatával - nem erőlködik értelmet varázsolni olyasmibe, amibe egyszerűen nincs értelme. Olvassuk és mulassunk jól.

Kiknek ajánlom:

Életkor: 12-14 éveseknek
Nem: fiúk: fordulatos, eseménydús történet, Finn izgalmas fiúszereplő: veszélyekben, verekedésben, védelemben szívesen részt vesz lányok: Bree szerencsére nem tökéletes, könnyen beleélhetitek magatokat a helyébe

Fülszöveg:

A tizenhat éves Bree Bennis olyan iskolába jár, ahol az időutazás kötelező tantárgy, és szó szerint veszik a történelmi kirándulásokat. Miután háromszor is kudarcot vall a XXI. századba tett félévi küldetésén, mert véletlenül túszul ejt egy fiút, már az ösztöndíja forog kockán.
Amikor visszaszökik a múltba, hogy hallgatásra bírja a fiút, nem megy elég messzire: Finn közben három évvel idősebb lett, ráadásul meg van róla győződve, hogy szerelmesek egymásba Bree-vel, vagyis a lány jövőbeli énjével, aki közel sem tartja olyan elviselhetetlennek. Még tovább bonyolódik a helyzet, amikor Bree akaratán kívül magával viszi Finnt a XXIII. századba, majd rájön, hogy valaki üldözi, aki nem csak őt akarja tönkretenni, hanem a múltat, a jelent és a jövőt is.

Idézetek:

"Rájött. Tudta, ki vagyok - mi vagyok. Mégsem zaklatta fel a tény.
Finnhez fordult. – Miféle vendégszeretet ez, Cukkini?
Cukkini láthatóan nem értékelte, hogy valaki ennyire félvállról veszi nehéz helyzetét.
– Anya, én nem… ő nem… Ez az őrült majdnem megölt! Egy pisztollyal kényszerített, hogy nyissam ki az ajtót! – A tubusra mutatott, amely közben egy szék lábához gurult. – Oké, lehet, hogy nem pisztoly volt, hanem…
– Szájfény."

"Az egyik képen Quigley magával Leonardo da Vincivel pózolt, miközben a híres festő a Mona Lisán dolgozott. Ezek szerint a művész is a rév tagjaihoz tartozott, szívesen fogadta az időutazókat. Nem lepett meg. Gyorsan leporoltam a képet, és továbbmentem. A da Vinci-s fotónál éreztem leginkább azt, hogy kutakodom. Volt valami a mosolyukban, és abban, ahogy összedugták a fejüket, ami szerfelett bizalmasnak tűnt. Quigley szinte… boldog volt a képen."

"Behunytam a szemem, és a lehető legtávolabbra nyújtottam a kezem. A múlt és a jövő ott bizsergett az ujjhegyeimben. Amikor kinyitottam a szemem, Finn szobájának szemközti oldalán álltunk. Az íróasztala mellé kerültünk. Minden összekavarodott.
– A múltadban vagyunk? – kérdeztem.
Finn egy kulcsra mutatott, amely később a Porschéjéval együtt elsüllyedt. – Úgy tűnik.
– Akkor most a jövőbeli Bree vagyok?
– Kezd zsibbadni az agyam.
– A tyúk és a tojás. – Megkíméltem a mentális kínzástól. – De miért jöttünk ide?
– Hogy kettesben legyünk?"