4. B. J.
Jókai Mór: Szegény gazdagok

Hogy kell-e egy velem egykorú diáknak Jókait olvasnia? Azt hiszem nem hiába tették kötelezővé. Azt is tudom, hogy sokaknak kínszenvedés volt ezeket a könyveket olvasni, mások azonban egészen megszerették ezeket a történeteket. Én is megkedveltem. Voltak kedvenc szereplőim, fejezeteim. Nekem ez a könyv olyan volt, mint egy apró ajándék, amelyet hatalmas papírcsomagolásba bújtattak. Sok papírréteget kell róla ahhoz lehúzni, hogy a végén megpillanthassuk azt, amiért annyit küdöttünk.
Az egyetlen problémám a könyvvel az volt, hogy én már rögtön az elején rájöttem, ki a Fatia Negra. Annyira egyértelmű volt, lehetett volna kicsit titokzatosabb. A rengeteg "véletlen" esemény szinte tálcán kínálta a megoldást.
De visszatérve az érveléshez, szerintem igenis fontos, hogy egy ilyen könyvvel mindannyian megismerkedjünk. Én ezt úgy fogom fel, mintha e könyv által megismerhetnék egy másik világot, a múltat. Tetszett az is, hogy nem egy könyv volt megadva, amit határidőre kellett elolvasni, hanem mi választhattunk kedvünkre, és nem volt hatalmas baj, ha nem tudtuk időben befejezni.
Ellenérvként csak a nyelvezete jut eszembe és a hosszú leírások. Bár én szeretem az olyan könyveket, amelyek nem "rohannak" túl gyorsan, és néha megpihenhetünk egy-két ilyen leírásnál, bemutatásnál. Azonban a rengeteg régies, teljesen idegen kifejezés és a sok latin szó miatt néha elvesztem a szövegben. Azért mindig tudtam követni a történetet.
Ennek ellenére ezt a könyvet csak olyanoknak ajánlanám, akik már olvastak előtte más Jókai-regényt is, és nem riadnak vissza pár nem túl cselekménydús oldaltól sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése