A 7.d érvelt Jókai mellett vagy ellen
8. F.B.
Jókai Mór: Egy magyar nábob

Egyre több fórumon hallhatjuk, hogy a mai diákság alig olvas, szabadideje nagy részét a számítógép előtt tölti.
Ráadásul azon gyermekek, akik szívesen kalandoznak a könyvek titokzatos világában, a könyvesboltban elsőre nem a "magyar irodalom" polcok felé indulnak. Így hát az iskolákra marad a feladat, hogy a diákok kezében fekvő telefont, vagy a kortárs irodalom szerelmi történeteit csak egy kis időre kicseréljék és megismertessék a tanulókkal, például Jókai munkásságát. Sokan azonban tiltakoznak ez ellen.
Sokan úgy vélik, ők majd választanak maguknak regényt, ami őket érdekli.
A "kötelező" szó rémisztő. Erőszakos, így az olvasóban negatív érzelmek keletkeznek, még mielőtt valós véleményt tudna alkotni.
Előfordul, hogy egy-két oldal átlapozása után néhányan félrerakják a kötetet, mondván: unalmas.
Nem állítom, hogy tűkön ülve faltam a lapokat, nem, még a 300. oldalnál sem, de unalmas semmiképpen sem volt. Nagy és váratlan események nemigen szerepeltek a történetben, de élvezhető volt, és a cselekmény is haladt előre. A mai világ nagyon felgyorsult, nehéz lekötni az olvasók figyelmét, de néha jól esik lelassítani és hagyni, hadd bontakozzanak ki és fonódjanak össze a szálak.
Vannak, akik úgy gondolják, a régebbi könyvek beporosodnak, nyelvezetük nem érthető számunkra.
Bármilyen könyv olvasása bővíti a szókincset, egy-két latin kifejezés (amik miatt az író elnézést kér a könyv hátuljában lévő utószóban) pedig nem bír nagy jelentőséggel. És le lehet írni, hogy valaki szomorú, de azt a kínt, szenvedést, amit a nábob felesége átélt, nem. Lehet ábrázolni a reménytelenséget, de azt a beletörődést, lemondást nem. Sok író papírra tudja vetni egy tisztes ember boldogságát, de a gazdag, bár belül végtelenül szegény lány elkeseredését, halk elhervadását nem. Jókai olyan mély érzelmeket képes ábrázolni, amik igazak, tiszták és megfoghatatlanok.
És igen:
Talán nem érthetjük a színházakban folyó agyafúrt ellenségeskedést, de a mögötte rejlő büszkeséget és kitartást igen.
Talán nem ismerjük a ragyogó ünnepélyeken résztvevő urakat és dámákat, de a kétszínűséget fedő mímelt nyájassággal már találkozhattunk mi is.
Talán nincs hatalmas adósság a nyakunkban, de a felelősségtudat, vagy az ígéret tartás, esetleg a hála kimutatása ma is szerepel az életünkben.
Talán a családunk nem próbál aljas módon kizsigerelni bennünket, de a kapzsiságot már tapasztalhattuk.
Talán nem olyan hevesek és tiltottak az érzelmeink, mint a nábob nejének, azonban az indulataink visszatartását nekünk is meg kell tanulnunk.
Talán nem a mi korunkat fogják majd hívni a nagy reformkornak, mint amikor a folyókat szabályozták, hidakat építettek, vagy éppenséggel agrárszövetkezeteket alapítottak, de a saját fontossági sorrendünket ugyanúgy ki kell alakítanunk magunkban.
Talán nem éltük át, hogy a munkáltatónk és jótevőnk halálközeli állapotba kerül, dea hűséget és a hálát ismerhetjük.
És talán még az életünkben nem érkezett el az a pont, hogy múltunk felett ítélkezhessünk, de az önvádat, megbánást már biztosan éreztük.
Sok minden megváltozott a könyv kiadása óta, de az üzenete számomra megmaradt a nábob sírtáblájába vésett feliratban. Ne hatvan évet álmodjunk és csak egyet éljünk.
Szóval számomra egyértelmű a válasz a kérdésre: mindenképpen kell, nem erőszakból, de valamikor biztosan Jókai Mór műveket olvasnia a mai generációnak is!
De nem tagadom, magamtól biztosan nem vettem volna kezembe pont az Egy magyar nábobot, pedig az egyik legszívmelengetőbb könyvélményem volt.