Készítette: K. Z. 8.b.
A regény egy disztopikus Amerikában játszódik, ahol a könyveket betiltották és elégetik (innen jön a cím is: a papír 451 Fahrenheit fokon gyullad meg). Az embereket nem érdekli semmi, csak az, ami a televízióból jön; az olyan témákat, mint a halál vagy a háború mindenki kerüli, csak azért, hogy a világot olyannak lássák, amilyennek látni akarják.
A főszereplő, Guy Montag tűzőr, vagyis a könyvek elégetésével foglalkozik.
Soha nem érdekelte, hogy miről szólnak, csak szeretett a lángokban gyönyörködni. Ám egyik este, munkából hazafelé találkozik szomszédjával, Clarisse-szal. A fiatal lány egészen máshogy szemléli a világot, mint bárki, akivel Guy találkozott.
Az ő szabadszellemű gondolkodása és életvidám természete elgondolkodtatta a férfit, hogy tényleg boldog-e. Otthon rideg felesége, Millie várja, aki ugyanolyan üresfejű, mint a többiek, és munkájában sem lel már annyi örömöt, mint régen.
Egyik este, munka közben Guy megment egy könyvet a lángok közül és otthon elolvassa. A könyvek megérintik, észreveszi azokat az értékeket, amelyeket magukban hordoznak. Attól félve, hogy a tűzőrség kapitánya, Beatty elveszi a könyveket, megpróbálja memorizálni a szövegüket. Ehhez segítségül hívja Fabert, egy régi professzort és elhatározzák, hogy ketten lerombolják a tűzőrséget és a fennálló rendszert.
Ez a könyv elgondolkodtat azon, hogy mire menne a társadalom olvasás vagy bármilyen más kulturális tevékenység nélkül. Ez nem valami szájbarágós olvassatok-sokat-gyerekek szintű tanmese a könyvek és az olvasás egekig magasztalásáról, inkább egy éles társadalomkritika arról, hgoy a műveletlen emberek milyen könnyen befolyásolhatók.
Mindenkinek ajánlom, akinek felébresztettem a kíváncsiságát.
Kiadás adatai: Göncöl, 1991
ISBN: 963-7875-33-6
Kiknek ajánlom:
kor: 14 év felett
nem: fiúknak-lányoknak egyaránt, izgalmas-mozgalmas is, elgondolkodtató is, rendkívül érdekes világban játszódik
Fülszöveg:
„Fahrenheit 451 fok az a hőmérséklet, amelynél a könyvnyomó papír tüzet fog és elég…” A könyveket el kell pusztítani, mert ártalmas fegyverek: sosem lehet tudni, ki ellen fordul egy olvasott ember. Guy Montag a tűzőrségen dolgozik, hivatása a könyvégetés, a fellobbanó lángok mindig gyönyörűséggel töltik el. Életében a munka, a nyugtató tablettákhoz menekülő feleség, és három óriási tévéfal a főszereplők. Új szomszédja egy kedves lány, aki furcsa dolgokról mesél: hogy családja esténként leül az asztal köré, és beszélgetnek, hogy a tűzőrök valamikor régen még oltották a tüzet, hogy szép a hajnal, amikor harmat telepszik a fűre, és felkel a nap… Érthetetlen. Egy napon aztán beleolvas egy halálra ítélt könyvbe, az események ettől kezdve megállíthatatlanok…
Idézetek:
"– Mindenkinek, aki meghal, hagynia kell maga után valamit, mondta a nagyapám. Gyereket vagy könyvet, festményt, házat vagy egy falat, amelyet felépített, egy pár cipőt, amit csinált. Vagy egy kertet, amelyet beültetett. Valamit, amit a kezünk megérintett, hogy lelkünknek legyen hova költöznie halálunk után, hogy ha az emberek egy fára vagy egy virágra néznek, amit mi ültettünk – minket lássanak abban. Egyre megy, mit csináltunk, csak az a lényeges, hogy ha valamihez hozzányúltunk, azt változtassuk meg úgy, hogy ránk emlékeztessen akkor is, ha már levettük róla a kezünket."
"Nem mindenki születik szabadnak és egyenlőnek, ahogy azt az Alkotmány mondja, de mindenkit egyformává idomítanak. Ha mindenki hasonmása a másiknak, akkor mindenki boldog, megelégedett, akkor nincs többé kiváló, akitől félni kell, vagy akihez a másikat mérni lehet."
"– Szabad időnk van, de van-e időnk arra, hogy gondolkodjunk? Ha éppen nem száguld óránként százmérföldes sebességgel, amikor másra sem tud gondolni, mint a veszélyre, akkor valamiféle játékot játszik, vagy egy szobában ül, ahol nem vitatkozhat a négyfalú televízióval. Miért?"
A mi könyvtárunkban nincs meg a kötet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése