Nyári olvasmányok

Jules Verne: Kétévi vakáció

B. A. 8.c

A könyvet kivételes módon nem Berta ajánlotta, persze nem ellenezte, mert ő is jókat hallott róla. A családban egyedül apa olvasta, ő viszont nagyon szerette gyerekkorában. És mivel nem tűnt elolvashatatlanul hosszúnak, belekezdtem.
A történet 1860. március 9-ének éjjelén kezdődik, valahol a Csendes-óceán végtelen vizén, a Sloughi nevű jacht fedélzetén. A négy nagyfiú, Briant, Gordon, Doniphan és Moko elkeseredetten küzd a több hete tomboló viharral. Amikor végre lecsendesedik az égi áldás és a köd is fölszáll, a fiúk szárazföldet látnak meg, amelynek fövenypartján fél óra után megfekszik a Sloughi. A parton civilizáció jeleit nem látják, viszont egyértelmű, hogy a föld élhető. Viszont nem tudják, hogy szigetre, vagy kontinensre vetődtek. Többszöri felderítő út és hosszú szárazföldön eltöltött napok után rájönnek, hogy szigeten vannak. Ezért hosszabb időre költöznek be az általuk elnevezett Chairman-sziget egy barlangjában.
De kik ezek a fiúk? Az Aucklandi Chairman Nevelőintézet tanulói, akik eredetileg sétahajókázásra indultak volna a Slaughival, de az utolsó Aucklandban eltöltött éjszaka során ismeretlen okokból elszabadult a hajó, a fedélzetén 8-14 éves fiúkkal. Az elegáns, értelmes és gőgös Doniphan, unokatestvére Cross, aki mindig Doniphan mellett van. Baxter, a 13 éves, megfontolt, szorgalmas fiú, aki leginkább a barkácsolásban mester. A nála fél évvel fiatalabb Webb és Wilcox, két nem túl okos, kissé kötekedő fiú. A tizenkét éves Garnett és Service, két jó pajtás, jószívűek, ám lusták és vezetők az iskolakerülésben. A két kicsi, Jenkins és Iverson, akik kitűnő tanulók. Csatlakozik hozzájuk Dole és Costar, akik elég makacsok és torkosak. Itt van közöttük a legnagyobb Gordon, az amerikai, aki mindig is a legrendezettebb diák volt. És végül a két francia testvér, Briant és Jacques. Briant olyasmi, mint Doniphan, csak nem olyan féltékeny és lenéző, sőt a kicsiket is védelmezi a nagyok ellen. Öccse, Jacques egy igazi bajkeverő, alig hasonlít bátyjára. Végül pedig a szerény néger hajósinas, Moko, aki a Slughin szolgál.
Ez a 14 fiú vetődött tehát a Csendes-óceán kis földdarabkájára. De vajon mi lesz velük? Megmenekülnek-e? Tele van kérdésekkel a regény, ezért is tetszett nekem ennyire. Igaz, szerintem az eleje kicsit lassú, a vége pedig picit hirtelen, gyorsan vége lesz. De akkor is érdemes elolvasni a könyvet, mert a végén még mi is egy szigeten találjuk magunkat.