Nyári olvasmányaink voltak

Dan Millman: A békés harcos útja

M. M. 8.d

A könyvet alapvetően azért kezdtem el olvasni, mert még edzőtáborban az edzőm ajánlotta, hogy nézzem meg a filmes változatát ennek a műnek, amit meg is tettem. Miután megnéztem a filmet, ami ráadásul nagyon tetszett, kedvem támadt a könyvet is elolvasni.
A regény Danről, egy egyetemista tornász fiúról szól, aki úgy gondolja, hogy az élete tökéletes. Van is rá oka, hogy ezt gondolja, mivel kiváló tornász, legnagyobb célja kijutni az olimpiára, emellett jól tanul és elég népszerű az iskolában.
Az egyik este betéved egy benzinkúthoz, ahol csak tankolni akar, viszont találkozik egy fura fazonnal, aki felkelti a tornász érdeklődését, majd beszélgetni kezd a fura fazonnal, bár ez a csevely hamar kudarcba fullad.
A búcsúzkodásnál az öreg mégis mutat valami olyat, amivel felcsigázza a főszereplőt. Ezek után Dan rendszeresen elkezdi látogatni a benzinkutast. Ugyan azt vallja, hogy idegbajt kap "Szókratésztől" (így nevezte el a benzinkút tulajdonost), de valahogy a szíve mindig odahúzza a kis utcasarki üzlethez. Szókratész pedig elég keményen oltogatja a tornászt, majd később felajánlja, hogy elkezdi tanítani a fiút. Dan ugyan ezt az egészet nem tartotta szükségesnek, de hát "mert miért ne?" elfogadja az ajánlatot. Ezek után kezdetét veszi a főszereplő kiképzése, ami egy nagyon hosszú folyamat, rengeteg hullámvölggyel és érdekes jelenetekkel.
A tanítás közben többször tartanak "szünetet", mert van, amikor a tornásznak van elege, de van, hogy fordítva. A tanítás során a főszereplő találkozik egy lánnyal, akiről csak annyit tudni, hogy jóban van Dan tanítójával. A két fiatal elkezd ismerkedni, találkozgatnak, beszélgetnek.
Körülbelül egy évvel az olimpiai válogató előtt viszont váratlan dolog történik. Dan súlyosan megsérül, amiről az orvosok azt mondják, hogy csoda lenne, ha magától tudna járni a nyolc hónapos rehabilitáció után. Így a főszereplő is lemond az álmairól.
De ezen a ponton nem ér véget a történet, rengeteg kérdés van még. Például egyáltalán felépül Dan? Abbahagyja a tornát? Találkozik még Szókratésszal? Vagy a lánnyal? A kérdésekre megtudjátok a választ, ha elolvassátok ezt a könyvet.
Nekem nagyon tetszett ez az olvasmány, tanulságos, rengeteg benne a pozitív gondolat, amiket én is hasznosítani tudtam és tudok a sportban is. Negatívumként csak azt tudnám kiemelni, hogy vannak részek, melyek túl hosszúra sikeredtek, de összességben egy nagyon jó könyv! Élvezetes nyári olvasmány volt!

Nyári olvasmányaink voltak

Gayle Forman: Hová tűntél?

V. S. 8.d

Hosszú tanakodás után úgy döntöttem, hogy erről a könyvről írok ismertetőt, akármennyire is hadilábon állok vele. A választás indoklása egészen egyszerű, kíváncsi voltam a Ha maradnéknak a folytatására, és mivel rajta is volt a nyári olvasmányok listáján, kedvet kaptam az elolvasásához.
Az első könyvben megismerjük Mia és Adam szerelmes történetét, ami egészen hétköznapi, míg Mia családja egy sajnálatos autóbalesetet nem szenved. Mia kómába esik, majd a könyv legvégén felébred.
A Hová tűntél ennek a második része. Három évvel a baleset után játszódik, mikor Mia és Adam már rég külön utakra keveredtek. Mia elismert csellóművész lett, aki New Yorkban készül koncertsorozatára, Adam pedig világhírű rockzenészként turnézik a Föld körül, és épp most ő is New Yorkban állomásozik.
A két fiatal Mia egyik koncertje után összetalálkozik, és egész éjszakás városnéző túrára indulnak. A túra közben Adam sok-sok megválaszolatlan kérdésre kap választ, majd kibékülnek, mindenki eldob a másikért mindent, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Pontosan úgy történik a cselekményt leíró száz oldalban minden, ahogy azt az olvasó az első öt oldal után megjósolja. Mindez nem lenne olyan rossz egy száz oldalas romantikus, limonádé regényhez hasonlítva, csakhogy ez a könyv háromszáz oldalas. És az első kétszáz oldalában semmi más nem történik, csak az, hogy Adam elmeséli, mégis mi történt vele az elmúlt három évben.
Felmerül a kérdés, hogy ebben mi az élvezhetetlen, hiszen ennyi idő alatt biztos közbejárta a világot, eközben új barátokkal és élményekkel gazdagodott... Csakhogy a szakításuk utáni három évben semmi más nem történt vele azokon kívül, hogy otthagyta az együttesét, hazaköltözött, lehúzta a redőnyöket, befeküdt az ágyába és egyre mélyebbre ásta magát a mély depresszió gondolatába. Három hónapig. És erről ötven oldal szól. Igaz a következő százötven oldal kicsit eseménydúsabb, itt kiderül, hogy végül mégis visszamegy a bandához, pánikrohamai lesznek, mindenkivel összeveszik, oldalakon keresztül részletezi, hogy hogyan loccsantaná szét az újságírók fejét, és mindezt azzal az indokkal, hogy szakított a barátnőjével pár éve, ami neki nagyon fáj.
A könyvet nem ajánlom senkinek, végig kell magadat tuszkolni a könyvön és Adam megmagyarázhatatlan dühkitörésein vagy a lehangoló beszélgetéseken, amiket magával folytat, hogy a végére kapjunk egy sablon, előrelátható, szürreális végkifejletet, amit legalább olvasni nem annyira kellemetlen, de nagyjából annyit ér, mintha a könyv kétszáz oldalon keresztül szidta volna a családom, majd száz oldalnyi helyre leírt volna egy bocsit.

Nyári olvasmányaink voltak

Rick Riordan: Az Olimposz hősei 1. - Az elveszett hős

J. E. 6.d

 Ez a könyv egy sorozat folytatása, amit szintén Rick Riordan írt: a Percy Jackson és az Olimposziaké, ami nagyon sikeres történet, már több megjelent kötetben szórakoztatja az olvasót.
Az író maga történelem- és angoltanár. Már több, mint 35 nyelven jelentek meg kötetei, ezért kijelenthetjük, hogy sikeres író is. Több sikeres sorozata van: a 39 kulcs, a Percy Jackson.
A Villámtolvaj és a Szörnyek tengerének történetét meg is filmesítették. Az író ma már csak írással foglalkozik, San Antonióban él feleségével és két fiával.

A történetnek három főszereplője van, akik félistenek: Jászon, Leo, Piper. Elviszik őket a Félvér Táborba, ahol megtudják, melyik istentől származnak, és kiképezik őket hősnek. Jászonnak nincsenek emlékei, egyik nap váratlanul felbukkant, amikor Percy Jackson eltűnt.
Jászonnak van egy nővére, akit Tháliának hívnak és vadász. Csapatával együtt keresi Percy Jacksont. Annabeth, Percy kedvese szintén mindenhol keresi szerelmét, de nem találja, ezért úgy dönt, hogy küldetést indít, amiben Piper, Leo és Jászon vesz részt és célja Percy megtalálása, illetve az ébredező Gaia legyőzése.
Ez tehát egy mitológiai elemekkel átszőtt fantasy történet, ami egyszerre tanít és szórakoztat. Nekem azért tetszett, mert amellett, hogy izgultam a hősök sorsa miatt, az ötödikes történelem és irodalom órákon megismert görög mitológiai szereplők is visszaköszöntek olvasás közben.
Ajánlom azoknak az olvasóknak, akik szeretik a történelmet, a mitológiát és az izgalmas, meseszerű történeteket.

Nyári olvasmányaink voltak

Andrew Lane: Ifjú Sherlock Holmes 1. Halálfelhő

K. R. 8.c

Ezt a könyvet régebben kaptam, csak nem volt kedvem elolvasni, amíg meg nem láttam az ajánlott olvasmányok között.
Sherlock Holmes egy átlagos brit tizennégy éves diák. Mivel apja katonatiszt és édesanyja rossz állapotban van, a bentlakásos iskola nyári szünetében a bátyjára, Mycroftra bízzák. Testvére ki se lát a sok munkájából, így Farnhambe kerül, ahol nagynénjével, nagybátyjával és Mrs. Eglantine-nal (a minden lében kanál házvezetőnővel) fogja eltölteni a nyári szünetet.
Sherlock egyből elindul, hogy felfedezze a környéket. Miközben a koszos macskaköveken sétál, találkozik Mattyval, az utcagyerekkel, aki beszámol neki egy különös felhőről, ami elmondása szerint megölt egy embert.
Időközben Mycroft hív hozzá egy tanárt, hogy ne lustuljon el. Egyik nap, amikor Amyus Crowe-val, a tanárjával az erdőben a gombákat tanulmányozzák, szemtanúi lesznek a felhő második támadásának. Ennek áldozata a Holmes Major egyik szolgája. Sherlock eközben néha megpillant egy titokzatos lovast, akinek később hatalmas szerepe lesz a történetben. Az ifjú Holmes nyomozni kezd az ügyben és sok mindenre rájön.
Szerintem fordulatos, akciódús olvasmány. Hasonlít az eredeti szériára, csak könnyebb beleélni magunkat a szereplő helyzetébe.

Nyári olvasmányaink voltak

Douglas Adams: Galaxis Útikalauz Stopposoknak

P. M. 8.d

Ez a könyv ott porosodott a polcomon már egy éve. A bátyám már legalább ötször  elolvasta és számára már nem volt olyan érdekes, én meg régebben még nem értékeltem ennek a könyvnek a különlegességét. Most nyárra viszont voltak terveim a könyv elolvasásával kapcsolatban, és amikor megláttam, hogy választható, gondoltam, hogy jócskának kell lennie.
A könyv Arthur Dent és űrbarátai kalandjait követi, a barát mondjuk néha enyhe túlzás. A főszereplő a Föld felrobbanása után egy barátjával, Ford Perfecttel egy vogon (gerinctelen űrcsiga) űrhajón köt ki, ahol a kapitány vogon versfelolvasása után kidobják őket az űrbe. Itt nagy szerencséjükre, igaz, hogy véletlenül, de felveszi őket egy másik űrhajó. Itt találkozik Marvinnal, a szomorú robottal, Zaphod Beeblebroxszal, Ford régi barátjával, és Tiriannal, aki szintén ember. Innentől nem önszántából, de csatlakozik hozájuk kalandjaikban.
Igaz, hogy a könyv majdnem hétszáz oldal, és az nekem általában már sok, de az Útikalauznak sikerült lekötnie a figyelmemet. Sok egyedi karakterével,  néha cseppet zavaros, de felettébb szórakoztató történetével egyik kedvencemmé vált. Tudom, hogy van akinek nagyon nem tetszene, de szerintem aki élvezné, annak élete egyik kedvenc könyvévé válhatna.

Nyári olvasmányaink voltak

Zilahy Lajos: Két fogoly

B. M. 8.d

Egy júliusi reggelen azzal a kérdéssel állítottam be a nagymamámhoz, hogy van-e bármiféle könyve Zilahy Lajostól. Ezt azért tettem, mert éppen akkor reggel olvastam el egy verseskötetét ennek az írónak. A versekben volt valami szívszorongató szomorúság és szépség, ami teljesen magával ragadott, így hát amikor a verseskötetet befejeztem, úgy éreztem, hogy muszáj még valamit olvasnom tőle. Rögtön nagymamám jutott eszembe, mert neki óriási könyvgyűjteménye van, ahol a szépirodalomtól kezdve a képregényekig minden megtalálható, így biztos voltam abban, hogy egy Zilahy regényt majd találok nála.
De kérésemre nem azt a választ kaptam, amit vártam. Nagymamám azt mondta, hogy még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy tőle olvassak, és amúgy se érteném. Keressek inkább egy vidámabb, kalandos, nekem való könyvet.
De biztos láthatta az arcomon, hogy amit mondott, mennyire elkeserít, vagy csak meggondolta magát, igazából nem tudom, de annyi biztos, hogy amikor aznap este hazaértem, akkor ez a Zilahy regény várt az íróasztalomon.
A történet 1913-ban Budapesten egy teadélutánon kezdődik. Ott találkozik a két főszereplő, egyik Péter, egy 31 év körüli derék átlagember, aki egy nagybank jogügyi osztályán dolgozik és ezenkívül remek grafológus. A másik Miett, egy 21 éves vörösbarna hajú, finom lelkű fiatal hölgy, aki szabadidejében Tomit, a kutyát sétáltatja. Nagy Olgával, legjobb barátnőjével jár társaságba. Péter és Miett hamarosan egymásba szeretnek, össze is házasodnak, de boldog házasságuk nem tart sokáig, mert még nászútjuk alatt kitör a világháború.
Péter bevonul, majd hadifogságba kerül Szibériában, ahol 15 társával egy rozoga házban, a nyavalya szállodában, borzasztó körülmények között próbálja kihozni a legjobbat "új" életéből. Eközben Miett a Hadnagy utcai lakásba bezárkózik, kizárja a külvilágot, mindenről csak Péter jut eszébe, így ő ennek a szerelemnek és később lelkiismeretének, hűtlenségének lesz foglya.
Ami nagyon tetszett ebben a könyvben az az volt, hogy kettő nagyon más szempontból mutatta meg az I. világháborút , és bár mind a kettő nagyon érdekes volt, a Péter szemszögeiből megírt fejezetek jobban tetszettek. Zilahy írása gyönyörű, tele érzelemmel, történelemmel és szerelemmel. A főszereplők és mellékszereplők egyediek és szórakoztatók. Az egész könyv fantasztikus, mégis a vége a kedvencem, mert szívszorongató, mégis boldog, egyszóval tökéletes. És bár a könyv hátuljára csak annyi van írva, hogy "egy tragikus szerelmi történet", én tudom és ha elolvasod, te is tudni fogod, hogy mennyivel több annál.

Nyári olvasmányaink voltak

Rainbow Rowell: Fangirl

B. L. 8.d

Ez a második könyv, amit az írótól olvastam, pedig az előző nem kötött le igazán. Viszont ha van egy könyv, ami az írás és a könyvek iránti rajongásról szól, azt mindenképp kézbe kellett vennem.
A történet egy tipikus ikerpárról szól, akik teljesen különböznek egymástól. Cath az a fajta lány, aki 3 hétig alig eszik, hogy senkit nem kelljen megkérdeznie, hol a menza, aki a szobában gubbasztva olvas és a tantermeken kívül csak a könyvtárat ismeri. Persze Wren az ellentéte: folyton bulizik, iszik, a barátaival lóg és mindig pörög. De valami még mindig összeköti őket: az írás. Már régóta írnak együtt fanfictiont, de Wren már kinőtt ebből, viszont testvére még mindig a rajongásnak él. Most, hogy a lányok főiskolára mennek, elszakadnak apjuktól, aki egyedül nevelte őket, de Cathnek szembesülnie kell azzal is, hogy már testvére se lesz mellette. A lány szobatársa Reagan, akinek a fiúja, Levi is egyfolytában náluk lóg. De ez nem véletlen, mivel a srácnak megtetszik Cath. Próbál egyre közelebb kerülni a lányhoz, de a fordulóponthoz akkor érkezik el, amikor Reagan sokadjára csalja meg Levit, pedig már kezdtek így hárman egészen összekovácsolódni. Viszont így a fiú szerelmet vallhat Cathnek. Végre minden jól alakul és a lány szerelmes. Egyre jobban kitárul előtte a világ, de Wrennek problémái akadnak az alkohollal, apja kórházba kerül, anyja, aki rég elhagyta őket, újra felbukkan, a fanfiction rajongók a folytatást várják, az iskolában konfliktusba keveredik egy tanárral és közben a Levi-jal való kapcsolatát egyengeti. De hogy fog mindent egyedül kézben tartani és a saját életével is foglalkozni?
Talán ami a legjobban tetszett, az az elgondolás, hogy minden a fanfiction világa körül forog. A Cath által írt történetet blog bejegyzésekként olvashatjuk. Már alig vártam, hogy magával ragadjon egy fangirl világa, de amikor az első 4-5 részt elolvastam, nem voltam igazán elragadtatva. Mivel eddig abban a hitben éltem, hogy Cath sokat olvas, kreatív írás gyakorlatra jár, otthon pedig olyan történeteket ír, amelyeket százezrek olvasnak és követelnek még több fejeztet. Szóval igen, az ember azt hinné, ez a lány valamennyire ért az íráshoz. De erre egy fanfictiont kaptam, amiben a főszereplő egy varázsló, aki meleg és szerelmes egy vámpírba. Nos, van akinek tetszenek az ilyen fanfictionok, de én nem terheltem magam tovább olvasásával. Túl sok blog bejegyzést olvashatunk, de egyik se viszi előrébb a történetet.
Viszont a karakterek nagyon tetszettek. Nekem egyértelműen Reagan volt a kedvenc szereplőm. Szókimondó, határozott, de laza is. Még az se ment rá a Cath-tel való barátságára, hogy szobatársa a volt fiújával randizott. Az ikrek karakterei sem voltak olyan rosszak, igaz az elején erőltetettnek tűnt a viselkedésük, de anyjuk példamutatásának hiányával lehet ezt magyarázni. Ami nekem hiányzott a könyvből az a katarzis, az izgalom a történet végén. Semmi meglepődés, túl kiszámítható volt. De a cselekmény kellemes és könnyed maradt lassú tempójának ellenére és kellenek az ilyen könyvek is.
Nem tudom eldönteni, mit érzek ezzel az olvasmánnyal kapcsolatban, de ha valaki megkérdezné, talán azt válaszolnám, hogy összességében tetszett.