Ló az iskolában


Kezdetben vala a Csilicsala...

Mármint: Török Sándor: Csilicsala csodái. A mesekönyv három részes, főhőse Gyuszi barátunk, aki iskolás, és aki szoros barátságot ápol Csilicsala bácsival, a varázslóval.
Gyuszi állandóan bajba keveredik, csúzliügy és ablak betörése is keseríti életét. A varázsló általában készségesen segít, de valahogy sosem az sül ki a dolgokból, amit Gyuszi szeretne. (Mert hát mit is szeretne?)
Szóval ebben a történetben találkoztam először olyan lóval, aminek köze volt az iskolához, bár szerencsére nem jutott be.

Mezei András: Ló az iskolában c. könyvében azonban már az órákon is megjelenik az ló. Gábor, a főszereplő legkedvesebb - és talán egyetlen - barátjával,  a Sárgalóval álmában a Vidám Parkban jár. Másnap a lovacska Gábor helyett megy iskolába...

Csukás István: Ló az iskolában. A negyedikes Istvánnak egy dolgozatot kell írnia a lóról. A címnél tovább nemigen jut, de számtalan segítséget kap - még a hangyáktól is -, és úgy tűnik, mindenki másmilyennek látja a lovat. Valahogy mégsem sikerül saját szemével is látni egyet, pedig sokfelé próbálkozik. Mígnem...











Kiknek ajánlom:

8-10 éveseknek, fiúknak és lányoknak. Bár talán inkább fiúknak.


Fülszövegek:

Török Sándor: Csilicsala csodái
„Viri a varázslat, piri a parádé, Csilicsalamádé hipp és hopp” – e bűbájos varázsszöveget több generáció ismerte és ismeri ma is, a már klasszikusnak nevezhető meseregényből. Balogh Gyuszi és családja, valamint barátai életébe – Gyuszi hívására – betoppan a kedves varázsló, hogy „elrendezze” széles érdeklődésű, de legtöbbször „ferde utakat” választó hősünk cselekedeteinek következményeit.

Mezei András: Ló az iskolában
Medveczky Gábor ötödik osztályba jár. Nem kitűnő tanuló, a gyerekek sem kedvelik annyira, mint amennyire Gábor szeretné. Tanára gyakran így kiált rá: „Ülj le, te ló!” Nem tudja, hogy Gábornak van egy varázserejű lova, a Sárgaló, aki mindent megtesz gazdájáért. Éjszaka együtt szöknek ki a Vidám Parkba, másnap pedig Sárgaló Gábor helyett elmegy az iskolába. Gondolhatod, hogy egyik esmeény sem kerüli el a tanárok, a diákok, sőt a rendőrség figyelmét. Mi történt hát Gáborral? Kaland kalandot követ ebben az érdekes regényben, melyet Gaál Éva rajzaival adunk közre.

Csukás István: Ló az iskolában
A kötet a népszerű szerző két kisregényét tartalmazza. A főhős mindkettőben Gajzágó István, először 2., majd 4.a osztályos tanuló, aki nem csak a filmszakmát hódítja meg, de végül még a lóról szóló dolgozattal is sikerül megbirkóznia. Csukás István utánozhatatlan humora, a mulatságos, pergő események rabul ejtik a kis olvasókat.

Idézetek:

Török Sándor: Csilicsala csodái
"Az alma harmadszor is fölröppent, föl a kő is... abban a pillanatban már csörrent is a tanári szoba ablaka. A következő pillanatban pedig Gyuszi egyedül állt majdani szobra helyén... a fiúk már a sarkon túl poroszkáltak... Még egy pillanat, és Fekete tanár úr szólt ki az ablakon:
- Balogh!"

Mezei András: Ló az iskolában
"- A második kívánságom az - mondta Medveczky Gábor -, hogy gyere velem mindenhová, ahová én megyek. Kísérj el és vigyél. Amire pedig felülök itt, a Vidám Parkban, üljél fel te is, akármi legyen az. Kövess, de ezek külön-külön ne számítsanak kívánságnak. Rendben van, Sárgaló?!
- Meglesz! Meglesz! Pattanj a hátamra - hangzott az öblös nyerítés.2

Csukás István: Ló az iskolában
"Felsóhajtottam.
- Vagyis ti se tudjátok, milyen pontosan a ló...
A három légy tiltakozva zümmögött.
- De, de tudjuk! Felülről tudjuk, hogy milyen! - mondta Bernát légy. - Hosszú!
- Széles! - vitatkozott Benő légy.
- Lapos! - rikkantotta Boldizsár légy."

 Vercors: Mesék borogatás közben

Borzongani jó.
Persze, mondd ezt annak, akinek magas láza van.
De azért mégiscsak jó borzongani, ha közben az ember gyereke puha meleg takarókban fekszik, csemegékkel körülvéve, miközben édesanyja egyik szépségesen izgalmas mesét mondja neki a másik után. Lehet izgulni a süketen született, néma leány és a vak fiú miatt. Lehet izgulni a három fiú kalandjain. Hány kívánságot teljesíthet a Láperdő Szelleme? Hogyan győzi le az egyik a sárkányt, és hogyan veszíti el a szépséges királylányt közben? Hogyan kerül a másik fiú a Szoborember fogságába? Túl lehet-e élni az angolnakisasszony bűvös énekét?
Csak az a borogatás ne lenne közben...

Kiknek ajánlom:

Életkor: 8-10 évesek
Nem: fiúk: tele izgalmas fordulattal, mint például harc a hétfejű sárkánnyal. Lányok: Bathilda anyó három fia mind megtalálja szépséges párját.

A könyvtári példány:

Van két példányunk: Móra, 1974

Fülszöveg:

Vercors neve jól ismert a felnőtt olvasók körében. A magyar származású francia író egyik műve, A tenger csendje a francia ellenállás már klasszikussá vált regénye, melyet nemcsak több ízben jelentettek meg magyarul, de filmen is játszottak. Szívesen ír gyerekeknek is. Ezt a mesefüzért anyjától hallotta, aki lenmaglisztből készített borogatást a számára, a régi világ szokása szerint, amikor beteg volt, és míg a csípős borogatás kisfia testét égette, meséket mondott, hogy fájdalmát enyhítse. Aki elolvassa ezt a rendkívülien szép könyvet, sohasem felejti el alakjait, a valamikor szépséges, önfeláldozó leányt, a későbbi Bathilda anyót, és három nemes szívű fiát, a nagy barátságokat, szép szerelmeket, a hétfejű sárkány legyőzésének különös történetét. Ebben a mesevilágban mindenki jó, még a lélek nélküli Szoborember is megváltozik.
A jellegzetes középkori francia meséket Heinzelmann Emma magával ragadó, francia középkori metszeteket idéző illusztrációi kísérik.

Idézetek:

"- Csak nem azért jöttél, hogy megments? - kérdezte az aggastyán elcsukló hangon. - Megkapnád érte a jutalmad. Mert az a félelmetes hang még azt is mondta: "Ha te magad nem tudod elolvasni a jelmondatot, de akad valami jótét lélek, aki megteszi helyetted, szabad leszel, s a megmentőd leghőbb kívánsága beteljesül. De jól vigyázz, csak egyetlenegy! Ha pedig ő sem tudja elolvasni a jelmondatot, örökre melléd láncoljuk.""

"Ekkor kipattintotta nagy vadászkése pengéjét, egymás után szétfeszítette a hét hatalmas állkapcsot, és kivágta a hét villás nyelvet. Beletette őket a zsebkendőjébe, összecsomózta, és az övén lógó erszénybe tette. Majd újra nyeregbe szállt, és vígan vágtatott az erdei tisztás felé, hogy viszontlássa Zerbina hercegnőt. Amikor azonban a hatalmas kőrisfa alá ért, ahol a lánynak várnia kellett reá, senkit sem talált ott."

"- Add vissza a bátyám lelkét, a többit meglátod - felelt Ludovik.
- Az lehetetlen - sóhajtott a Szoborember -, semmire se jutnál vele, és tudod mi történnék? [...] Semmit sem tudnál megakadályozni, mert nagyon valószínű, hogy legelsőnek téged ölnélek meg."


Rádiójátékká átdolgozott változatát meghallgathatod
itt
és itt

A hosszabb szünetért bocsánatot kérek, temérdek más feladat vonta el a figyelmemet, de igyekszem pótolni a lemaradást.
Kezdjük is az évet egy nagyon kedves mesekönyvvel:

Michelle Knudsen: Oroszlán a könyvtárban

Az rendben van, hogy minden könyvtáros álma egy ilyen könyv. De vajon a gyerekek álma is? Merem állítani, hogy igen!
A mese egy oroszlánról szól, aki egyedül érezte magát, betévedt egy könyvtárba. Hamarosan otthon érezte magát, szundikálni is volt hol, és hasznossá is tehette magát. A meséket is nagyon szerette hallgatni a többi gyerek között.
Egészen addig, amíg egy nap a könyvtárosnő, Miss Merriweather balesetet szenvedett.
Vajon miért hagyta el az oroszlán a könyvtárat örökre?

Kicsik és nagyok egyaránt élvezhetik a mesét és a klasszikusan gyönyörű illusztrációkat, Kevin Hawkes munkáját.


Kiknek ajánlom:

Életkor: 6-8 évesek
Nem: fiúk: vicces könyv, és az oroszlán  néha kicsit ijesztő is. lányok: nemcsak ijedezhetünk, hanem együtt is érezhetünk az oroszlánnal, amikor boldog, vagy amikor nagyon szomorú.


A könyvtári példány:

Kettő is van! Pongrác Kiadó, 2009.

Fülszöveg:

Miss Merriweather, a könyvtár igazgatója nagyon szigorúan veszi a szabályokat. Például tilos szaladgálni a könyvtárban és csöndben kell lenni. Ám amikor egy oroszlán tér be hozzájuk, senki nem tudja, mit is tegyen. Az oroszlánokra semmilyen szabály nem vonatkozik.
Kiderül azonban, hogy az oroszlán nagyon is illik a könyvtárba, hiszen nesztelenül közlekedik hatalmas mancsain, kényelmes háttámaszként szolgál a gyerekeknek, és soha nem bömböl – legalábbis most már nem.
Ám amikor valami szörnyűség történik, az oroszlán csak a maga módján tud segíteni. Vajon létezik olyan ok, ami miatt megszegheti a könyvtár szabályait?
Knudsen és Hawkes elragadó története nemcsak a szabályokról és azok betartásáról szól, hanem egy csodálatos helyről is: a könyvtárról.

Idézetek:

"Az oroszlán komótosan körbejárta a könyvtárat. Megszaglászta a katalógusszekrényt. Nekidörgölte a fejét a polcnak, amin az új könyvek sorakoztak. Majd a mesesarokhoz ballagott és elszenderedett.
Senki nem tudta, mi a teendő. Semmilyen szabály nem szólt arról, hogyan kell bánni egy oroszlánnal a könyvtárban."

"Az oroszlán hamarosan kérés nélkül is segített. Leporolta a ritkán használt könyveket, leragasztotta a borítékokat, és hagyta, hogy a kisebb gyerekek a hátára álljanak, ha nem érték el a magasabb polcon lévő köteteket.
Aztán behúzódott a mesesarokba, és ott várta, hogy elkezdődjön a mesedélután."

Kedvcsináló részlet:

Jacqueline Wilson: Tracy Beaker története

Harisnyás Pippi fantáziadús történetei?
Azok is jók, de ez a könyv végtelenül vidám, vicces, váratlan, vad, véres, viszolyogtató és valóságos kalandokról szól! Főhősnőnk neve ezúttal: Tracy Beaker.
Tracy egy gyermekotthonban él, mert apukája nincs, anyukája pedig nem tud róla gondoskodni. Az otthonban több hozzá hasonló gyermek él, kicsik és nagyok, fiúk és lányok. Sokszor töltik ki mérgüket egymáson, de a kisebb-nagyobb csatározások közepette vannak barátságok is. Ha épp nem bosszantják egymást, segítenek egymásnak.
Tracy író lesz, vagy színésznő, de az is lehet, hogy világhírű sportoló. Naplója szenvedélyes kitörések sorozata, ugyanakkor szenvedélyes vágyakozás is az anyukára, vagy legalább egy bármilyen nevelőanyukára, ahol nem egy a többi között, hanem ő az egyetlen! Ahol elfogadják és végre nem kell folyton harcolni, hogy kitűnjön a többiek közül, hogy valaki végre észrevegye és szeresse.

Bújjatok oda anyu és apu mellé, amíg olvassátok!

Folytatásai: Ki mer többet? és Tracy Beaker, a sztár (bár utólag megbántam, hogy nem fordított sorrendben olvastam, szerintem a harmadikként megírt rész a két másik között játszódik). Köszönöm Timi néninek, hogy nekünk adta mindhármat!

Kiknek ajánlom:

Életkor: 8-10 éveseknek (meg nekünk, felnőtteknek).
Nem: sem fiúk, sem lányok nem fognak unatkozni, verekedés, foci, egymás bosszantása, barátnő-viszályok, kalandok, ilyesmik.

A könyvtári példány:

Animus, 2008. ISBN 978-963-9884-02-1


Fülszöveg:

„Tracy Beaker vagyok. Ez a könyv rólam szól. Higgyétek el, hihetetlenül szívszorító történet! De tényleg! Találsz benne jópofa részeket, amiken majd nevetsz, néha… khmmm… kicsit nyers a stílusom, és van ahol elszomorodsz majd egy kicsit….”
Megint egy nehéz téma. Tracy Beaker egy frusztrációkkal teli kislány, akinek minden erejét felemészti, hogy félelmeit minél jobban leplezze, és a soha meg nem érkező édesanyját várja. Persze hihetetlen iróniával képes szemlélni önmagát és főképpen társait, akik egy néhol borzalmas, de erősen valós világban élnek, az életben maradási stratégiák teljes tárházával bírva már 12 évesen. Hogyan talál rá Tracyre anyja, és hogyan talál majd rá Tracy a neki való nevelőanyára – erről szól JacquelineWilson három részes regénye, amit 12 éven felülieknek ajánlunk. A könyvet az állandó illusztrátor, Nick Sharatt egyszerű, de annál kifejezőbb rajzai teszik teljessé.

Idézetek:

"... beledugtam az ujjamat a vajba, aztán megforgattam a cukortartóban, és így lakmároztam egy darabig. Tudtam, hogy Jenny észre fogja venni, hát a kisujjam körmével kis fognyomokat húztam a vajba, utána meg még lábnyomokat is rajzoltam, hogy azt higgye, egy egér volt. Az egerek ugye megeszik a vajat? Elvégre a sajtot is szeretik, és az majdnem ugyanaz. Persze ez biztos hegymászó egér volt, jégcsákánnyal és hegymászó bakancsban, különben hogy jutott volna fel a jégszekrény veszedelmes északi falán. És biztos szupererős egérizmai voltak, csak így tudta kifeszíteni a hűtő ajtaját, hogy hozzájusson a benti finomságokhoz."

"De Cam ugyanakkor azt is megengedte, hogy a kis Becky meg a lábfején hintázzék, nehogy a kislány úgy érezze, valamiből kihagyták, és elkezdjen bőgni. Becky megpróbált felkapaszkodni Cam lábszárán, és közben feltűrte a farmerét. Hát, nem valami jó lába van."

Erich Kästner: Az Emberke

Kizsebelni egy kirakatbábut, még a nyakkendőjét is lelopni róla: már az is művészet?
Zónakövi Matyi mégis éjjel-nappal szorgalmasan gyakorol, hogy majd élő embereken is nagyszerűen és főleg észrevétlenül menjen.
Na várjunk csak. Hát milyen gyerekkönyvet reklámozok én nektek? Zsebtolvajlás?

De bizony, zsebtolvajlás. És mégsem bűntény, hanem művészet, méghozzá cirkuszművészet. Zónakövi Matyink mesterével, Mágus Márkus bűvésszel minden nap elbűvöli és megnevetteti közönségét fantasztikus képességeivel. Persze van egy titka: olyan apró, hogy elfér egy gyufásdobozban.

Matyi és Mágus Márkus nagyszerű előadásait azonban félbeszakítja egy gyermekrablás. Az immár világhírű Matyit elfogják és ki akarják csempészni az országból, hogy azután soha többé ne találkozhasson szeretteivel és barátaival.

Megindul a nyomozás. Vajon sikerül Matyi nyomára bukkanni? És ha nem, ki fog tudni segíteni?

Ha megtetszett, ajánlom a folytatását is: Erich Kästner: Emberke meg a kislány.

Kiknek ajánlom:

Életkor: 6-10 éveseknek
Nem: fiúk: nagyon! Matyi ugyanolyan, mint bármelyikőtök, izgő-mozgó, kíváncsi, tele ötletekkel és nagyon elszánt, hogy elérje céljait. lányok: a történet izgalmas, mozgalmas, letehetetlen, szeretni fogjátok.

A kiadó fülszövege:

Zónakövi Matyi szüleivel szörnyű dolog történik: éppen az Eiffel-torony tetejéről gyönyörködnek a kilátásban, amikor elragadja őket a vihar. Sosem kerülnek elő, s a fiukat Mágus Márkus, a híres bűvész fogadja örökbe. Matyi szülei sem voltak éppen óriások, de a fiú még náluk is sokkal apróbb: alig öt centiméter, pont akkora, hogy elfér egy gyufásdobozban. Amilyen kicsi, olyan nagy tervet forgat a fejében: cirkuszi artista szeretne lenni! De vajon miféle mutatvány való egy ilyen aprócska fiúnak? Hiszen a közönség észre sem veszi, ha a porondra lép! Szerencsére Márkusnak remek ötlete támad: közös számot adnak elő, és ez olyan sikeres, hogy Matyi egy csapásra világhírű lesz. A siker azonban nemcsak a rajongókat, hanem a bűnözőket is vonzza. Az Emberkét ugyanis könnyű elrabolni, ­ megtalálni viszont annál nehezebb!

A könyvtári példány:

Budapest, Móra, 2010.
A kötetet a Magyar Elektronikus Könyvtárban is megtalálhatjátok.

Idézetek:

Idézetek:

"Matyi Stockholmban született. Olyan borzasztóan picike volt, hogy a nővérke hajszál híján a kiöntőbe löttyintette a fürdetővízzel együtt. Matyi szerencsére ordított, mint akit nyúznak, így hát ez egyszer nem történt semmi baj. A doktor hosszasan szemlélte, nagyítóüvegen keresztül, mosolygott, és végül azt mondta:
- Milyen ügyes, egészséges kisfiú! Gratulálok!"

"- Nincs semmi "hát akkor" - mondta a bűvész. - A szüleid kicsik voltak, de te tizedrésze vagy a szüleidnek. Túl kicsi vagy! A közönség egyáltalán meg se látna, ha kiállnál a porondra!
- Hozzon magával látcsövet - vélekedett az Emberke.
- Tudod, mi vagy? - kérdezte Márkus mérgesen. - Csökönyös szamár vagy.
- Nem. Nem vagyok csökönyös szamár, és...
- És? - kérdezte a professzor kíváncsian.
- És artista leszek! - kiabálta Matyi olyan hangosan, hogy Alba, a fehér nyuszi, ijedtében kiejtette a szájából azt a zöld salátalevelet, amit éppen majszolt."

"- Csak szép sorjában, doktor úr! - figyelmeztette Márkus. - Egy perc múlva kezdődik a zsebelés. Kérem, figyeljék mind a ketten az órájukat! Hét perccel múlt kilenc. Időzítsük az óráinkat!
Ökörfői meg a pocakos Nyeszlett ismét az órájára nézett volna, de csak kiáltani tudtak, kórusban:
- Megint eltűnt! Mind a kettő!
A két óra csakugyan megint nem volt sehol! A nézősereg tombolt.
Mire Márkus magasra emelte fél karját, hogy csendet kérjen. De abban a pillanatban felvisított egy kislány:
- Oda nézz, anyu! Három óra van a bűvész karján!"

Wilhelm Hauff: Hauff legszebb meséi

A mostanában legnépszerűbb tini-, kaland-, krimi-, horror- és fantasy könyvek legnépszerűbb témái a következők:
1. A sztár - hogyan lesz valaki sztár, milyen lehet sztárral megismerkedni és a párjának lenni?
2. Hogyan lehetne gazdagnak lenni?
3. Kalandok utazások közben.
4. Nők bántalmazása.
5. Szívtelen, kegyetlen gyilkosságok.
6. Varázslók. Alakváltók, fura és ijesztő lények, akik rossz esetben a főhős lelkére áhítoznak. Jobb esetben van esély a happy endre.

Ha azt hiszitek, hogy ez itt mind  csupa újdonatúj ötlet, itt az ideje felvilágosítani benneteket a tévedésről. Jobb mesékben ezek is benne voltak.

Kedvenc mesém, amiben mindez együtt megtalálható: Wilhelm Hauff: A kőszív.

Hauff legszebb meséi túlnyomórészt az Ezeregyéjszaka meséinek ihletésére születtek. Ezek mind nagyon színesek és érdekesek: A kis Mukk, A gólyakalifa és a többi.
De A kőszív, az valami egyéni és eredeti. És mesés és csuda romantikus.
Vegyétek a kezetekbe egy unalmas este, megéri. (Csak aztán tudjatok aludni.)
Azt írja a moly.hu-n Zábráczky_Olivér hozzászóló: "Ezek a történetek [...] varázsfüstösek." Így van..

Kiknek ajánlom:

Életkor: 10 éves kor fölött. Igazából legszívesebben 12-t írnék.
Nem: fiúk: hát vannak benne izgalmas részek, az biztos! Lányok: mondom, romantikus...

A kiadó fülszövege:

Wilhelm Hauff meséi közül a legszebbeket adjuk közre gyerekeknek szóló feldolgozásban, hogy a mi fiataljaink is szívükbe zárják a felejthetetlen, küzdelmes sorsú Orros törpét, a kis Mukkot, az álruhás kalifát és Szénégető Pétert, a Kőszív című népszerű mese szenvedő hősét. Az író több mint száz évvel ezelőtt írta meg történeteit, melyeket azóta a világirodalom értékeiként tartunk számon. Nem ok nélkül: Hauff úgy egyesíti a tanulságost a csodálatossal, ahogy rajta kívül kevesen. A színvonalas mesekötetet kitűnő műfordítói az eredetivel egyenértékű fordítást alkottak meg; a mesékhez illő rajzok Heinzelmann Emma tehetségét dicsérik.

A könyvtári példány:

Budapest, Móra, 1966.
(De több is van. És a Spessarti fogadó (Delfin könyvek) is tartalmazza ezt a mesét.)

Idézetek:

"Az ágak közt fölbukkant a mókus; mintha biztatta vagy gúnyolta volna, aztán mosakodni kezdett, megcsóválta szép, bojtos farkát, és ráfüggesztette okos kis szemét. Pétert azonban, ahogy így szembenéztek, félelem fogta el, mert az állatkának hol mintha emberfeje lett volna, háromszögletű kalapkával a tetején, hol meg olyannak látszott, mint akármilyen más mókus, csak éppen hogy piros harisnya és fekete cipő volt a hátsó lábán.

"- Leúsztattak hát a Rajnán; Mihály vezette őket, és hamarosan megérkeztek Rotterdamba. Ott a korábbi ár négyszeresét kínálták nekik. Kivált Mihály roppant gerendáit fizették meg busásan. A feketeerdeiek azt sem tudták, hová legyenek a rengeteg pénz láttán."

"A helyiség polcain átlátszó folyadékkal megtöltött üvegek sorakoztak, s mindegyikben egy szív lebegett. Minden üvegen cédula, s rajta a tulajdonos. Péter kíváncsian olvasta végig a rengeteg cédulát."

Kaptunk megint néhány könyvet ajándékba, majd később lesz róluk lista is, de az egyik nekem is új volt, elolvastam, írok róla. Köszönöm a könyvet P.L. 7.a osztályos diákunknak és szüleinek!

Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7.

Ha semmi más nem tetszett volna benne, Sanyi, a hörcsög akkor is levett volna a lábamról. De nem így volt. Sok minden tetszett a könyvben: a főszereplő lányok, főként Ida, aki igazán eredeti egyéniség. Barátnője, Tamara kevésbé körülírt, szerethetően hebehurgya kiskamasz. A két rosszcsont fiú osztálytárs. A pótmamanéni. (Bár ő eddig talán nem annyira. Sajnos, nem egy Mary Poppins, viszont talán jobb is, hogy nem ugyanolyan.) Hermész, a kettős ügynök - ő viszont nagyon!
Ott van még Perpétua, róla írhatna valaki egy kis saját véleményt, kíváncsi lennék nagyon a tietekre!
Ott van Dédi és a házmesternő. Hogy mi bennük az érdekes? Hát ez az... Kicsit hideglelős kezd lenni a dolog... Hát még, amikor jön Halloween! Vajon azok a vámpírok és vérfarkasok tényleg csak jelmezek? Mi jöhet még, ha Valter is Ida útjába kerül?

A minden jó, ha a vége jó sajnos nem jön el a végén, mert csak itt derül ki, hogy ez a kötet is folytatásra vár, mint mostanában annyi másik. (Fú, de nem szeretem ezt a jelenséget. Annyi jó mesét rontanak el, hogy háromkötetesre lehessen kihúzni a soványka kis cselekményt! Meg azért sem szeretem, mert némelyiknek évekig lehet várni a folytatására, miközben persze jórészt elfelejtjük, miért is vártuk annyira.) Bízom benne, hogy ennek a folytatását még megérem és végre helyükre kerülnek azok a szörnyű ... ...

Mindenesetre a gonosz közlekedési lámpa megkapta a maga büntetését! :)

Kiknek ajánlom:

Életkor: 8-12 éveseknek
Nem: fiúk: a hörcsög is, a kutya is nagyszerű fazonok, az éjszakai kaland a pincében pedig igen izgalmas. Lányok: mennyivel könnyebb az ember élete, ha meg lehet bízni egy igazi barátnőben!

A kiadó fülszövege:

Furcsa egy ház ez a Mandragóra utca 7. Ida és Tamara számtalanszor nekivágtak már, hogy feltérképezzék a titokzatos épületet, bizonyos dolgokat mégsem sikerült kideríteniük. Például laknak-e a földszint 1.-ben? Mit akar az a gyanús egyén, aki Ida anyukája körül ólálkodik? Csak nem varázsolták el azt a szegény anyukát? Mi zajlik a pincében? Kié az az öntudatos kóbor kutya, aki többnyire a házmesternő ablaka alatt szaglászik? És vajon a házmesternő tényleg seprűnyélen közlekedik? A két barátnő módszeres kutatómunkába kezd. Nemcsak napközben, iskola után nyomoznak, hanem a szép kis halálfejmintás paplanhuzat alatt álmaikban is a rejtély kulcsát keresik. Induljunk ki abból, hogy boszorkányok márpedig nincsenek. És lidércek, tündérek meg vámpírok sincsenek!
Vagy vannak?

A könyvtári példány:

Bp.: Európa, 2012.

Idézetek:

"Dani egy pillanatra eltűnődött, aztán lebiggyesztette az ajkát.
- Az állatorvos nem olyan fontos ember, mint a bankigazgató.
- Ezt majd újra átbeszéljük, ha beteg lesz a kutyád - mondta Tamara, mert Ida ezúttal is csak addig jutott el, hogy levegőt vegyen.
- Nincs kutyám - vágott vissza gúnyosan vigyorogva Dani.
- Mert egy kutya sem akar a kutyád lenni."

"-Jussunk be.
- Semmilyen kényszerítő eszközt nem alkalmazhatok. Hacsak...
- Hacsak?
- Hacsak nincs nálam egy tálca házi sütemény. Azzal és csakis azzal léphetek be. Eddig terjed a jogköröm a házitündérek belső szabályzata szerint. Ha ajtót nyitnak nekem, és a süteményt sikerül a lakás légterén belülre juttatnom, akkor minden akadály vagy szabályszegés nélkül behatolhatok az ingatlanba.
Tamara vidáman összecsapta a tenyerét.
- Ez egyszerű. Akkor menjünk oda egy tányér süteménnyel! És nézzük meg, hogy tényleg lidérc-e a bácsi.
- De én ma nem sütöttem süteményt!
- Akkor tessék varázsolni egyet." 

"Valter kedélyes mosolyt erőltetett az arcára.
- Biztos vagyok benne, hogy idővel meg fogjuk érteni egymást.
- Biztos vagyok benne, hogy nem - mondta elszántan Ida. - Mert én nem adom oda a mandragórát."

Fésűs Éva: Mesebatyu

Fésűs Éva meséit régóta szeretem. Emlékszem egy sündisznóbőr cipőcskére, amivel Toppantó királykisasszony igen hamar leszokott a hisztiről, akaratoskodásról. Azóta is sokszor nevetünk rajta, hogy a lányokra a mese puszta említése is milyen jó hatással volt.
Az a mese nem szerepel ebben a gyűjteményben, ezek rövidebbek, kisebbeknek valók. Fák, virágok, füvek; madarak, mókusok, medvék; tündérek, manók, szélgyerekek és más szerzetek szerepelnek a könnyen olvasható, kedvesen humoros, játékos mesékben.
Ajánlom a kicsiknek, mert a pár oldalas meséket könnyen elolvashatják egyedül is; és ajánlom a szülőknek, mert esti mese olvasáskor nagyszerű közös élményt szerezhetnek.
Talán az is jelent valamit, hogy a könyvtári példányt szinte ronggyá olvasták már.

Kiknek ajánlom:

Életkor: 6-8 éveseknek
Nem: fiúk: különösen Szélfiúcska történeteit fogjátok kedvelni. Lányok: van néhány nagyon aranyos tündéres és királykisasszonyos mese is.

A kiadó fülszövege:

Mindenki visz magával egy batyut a világon átvezető úton. Van, akinek hamuba sült pogácsát tettek bele, van, akinek kakastejes kalácsot, sőt olyan is akadt, aki fényes aranyakat talál benne.
Aki ezt a könyvet írta, mesebatyut kapott. Ezért most ebből kinálja meg mesével mindazokat, akik kíváncsiak rá, mi van benne,és nem restek belekukucskálni!

A könyvtári példány:

Kairosz, Szent Gellért Kiadó, 1999.

Idézetek:

"Nyuszi Palkó ilyenkor - a jól végzett munka után, örömében nagyokat bukfencezett a meseréten. Azt sem bánta, hogy közben összegyűrődött a füle.
Ezért a nagy örömért megirigyelte őt a sunyi róka. Őkelme egyetlen jól sikerült vadászat után sem tudott ennyire örvendezni, sőt, még egy ferde bukfenc sem telt tőle.
Először azt gondolta, megeszi ezt a nyulat, hogy ne bosszantsa, és kész! De aztán eszébe jutott, hogy tojásfestő nyulat két okból sem tanácsos fogyasztani: először azért, mert már a húsa is festékízű lehet, de legfőképpen azért, mert magára haragítaná az egész meserétet.
- Egy kis furfang többet ér!"

"- Hiii! Ezt nem lehet megenni!
- Micsoda? - pattant fel fülig vörösödve és házigazdai hiúságában vérig sértve Kukkantó. - Mi bajod van a tortámmal?
- Az, hogy ehetetlen! - ismételte meg a vadmalac, és olyan fancsali képet vágott hozzá, hogy a többiekből is hirtelen felszakadt az eddig visszatartott szó.
- Ehetetlen!"

"Ejnye Szélfiúcska! Felébreszted a lakómat!
. Neked lakód van? Kicsoda?
- Kiadtam az odúmat egy derék bagolynak. Éjjeli műszakban dolgozik, nappal pedig alszik.
- És éjjel mit csinál?
- Pockokra vadászik.
- Zseblámpával?"

Lányok! Tudom, hogy napok óta szinte mindenki ugyanazt olvassa, úgyhogy arról nem akarok írni, majd írtok ti. Mégis arról jutott eszembe...

Főzzünk egy kicsit. A recept a következő: adott egy lány - ízléstől függően fűszerezzük kellő adag bénasággal, magára nem ismerő szépséggel. Ha ez nem jön be, akkor inkább kellő adag talpraesettséggel, női öntudattal. Igyekezzünk zöldfűszereket válogatni és bolondítsuk el egy pici mézzel. Mindkét esetben vegyünk hozzá egy (akár több) fiút, akit sózzunk-borsozzunk vagánysággal vagy szerénységgel, sportoló kinézettel, vagy könyvmolyhoz illő sápadtsággal. Elengedhetetlen viszont, hogy szépséges (nem is: gyönyörű!) és titokzatos legyen. Egy-két fura, váratlan bonyodalom, egy véges-végig izgalomban tartó titok, mint a zúzott fokhagyma és a fahéj meghozza majd az étvágyat. Véletlenül se felejtsük ki a keverékből a csattanót: a happy endet (erre a célra a ketchup kis narancslével szinte adja magát. Az egészből olyan keveréket készítsünk, ami kitart két-három-négy-hét fogáson keresztül.

Na jó, ha magatokhoz tértetek az egyik kedvenc vasárnapi ebédem összetevőiből, kíváncsi lennék, ti mire ismertetek éppen rá?
Na?
Na ugye.
(Elárulom, hogy az elmúlt tíz-tizenöt év összes romantikus tiniregénye jó megfejtés.)

Ó. Ennyire sematikusak lennének, és még csak észre sem vesszük?

Vigasztaljátok meg magatokat nyugodtan, hogy ez igazából nem baj. Az előző generációk is eszerint a recept szerint főztek - mármint írtak és olvastak. Csak talán a fűszerek nem tűntek ennyire össze nem illőnek. És ami a lényeg, a lányok nem voltak visszahúzódók, bénácskák, lúzerek. Ellenkezőleg: vidám, önbizalommal teli lányok szerepeltek a könyvekben, akik nem ijedtek meg a nehézségektől, akik úgy indultak neki, hogy ebben a férfiakkal teli világban ők is meg akarják találni a helyüket, és ők is meg akarják váltani a világot, mert nemcsak szépek, hanem okosak is. Veletek ellentétben én még ilyen olvasmányokon nőttem fel (elég harcias is lettem), de semmi bajom az új tinisztorikkal se, bármelyiket szívesen elolvasom. Egy bajom van csak velük: nem hagynak maguk után nyomot a lelkemben, mint a régiek...


Az én egyik kedvencem ebben a tárgykörben:
Jean Webster: Nyakigláb Apó
Hogy abszolút modern legyen, mindjárt folytatása is van: a Kedves Ellenségem! (Bevallom, az is kedvenc.)

A Nyakigláb Apó elmúlt száz éves. Mármint a könyv: 1912-ben jelent meg, az iskolánkkal egyidős. Valami benne mégis valami üdítően friss, fiatalos, élvezetes.
Ja persze, a recept! Meg a humor, ami tudjuk, hogy az élet sója, szóval az is fűszer.

Főhősnőnk, Jerusha, vagy inkább Judy Abbott minden, csak nem unalmas. Egy ronda árvaházban nő fel, de megvan a magához való esze, eredeti, ma azt mondjuk: kreatív egyéniség. Az árvaház életének szigora és eseménytelen unalma nem töri meg, kivívja magának a jogot, hogy továbbtanulhasson. Persze ehhez kell egy pártfogó, aki fizeti a költségeit. Judynak majdnem sikerül meglátnia, ki döntött a sorsáról, de csak majdnem. Igazából csak egy magas, hosszú lábú férfit lát éppen távozni, emiatt adja neki később a Nyakigláb Apó becenevet.
Ettől kezdve egy középiskola kollégiumában él, tanul, magához hasonló életteli, okos és csinos lányokkal barátkozik, mindennapjait tanulással és társasági élettel, csínyekkel és iskolai bosszúságokkal tölti.
Mindeközben egyetlen kötelességgel tartozik jótevőjének: rendszeres levelekkel, amit az élete folyásáról kell írnia. A titokzatos Nyakigláb Apó szűkszavú, de bátorító válaszokat ír nagy néha. Egészen addig, amíg Judy meg nem említ levelében egy borzasztó csinos, vörös hajú fiatalembert. Hogy ezután miért kellene a nyarat a társaitól elzárva töltenie? Csak nem derül ki Nyakigláb Apóról valami fontos?

Kiknek ajánlom:
 Életkor: 12 évtől
Nem: lányok: a romantika miatt, persze.

Fülszöveg:
Jerusha Abbott mint „talált gyerek” került csecsemő korában árvaházba, ahol új keresztnevet kapott: immár Judy néven folytatja életét. Az eleven eszű kislány hamarosan kiharcolja magának a jó képességű gyerekeket illető jogot: továbbtanulhat. Ugyan nem teljesül leghőbb vágya, hogy igazi családi otthonba kerüljön, ám a kifürkészhetetlen sors egy kegyes, de titokzatos jótevővel áldja meg.
Judy Nyakigláb apónak nevezi a rideg ismeretlent, és neki ír vidám és borongós, hosszú és lefirkantott leveleket a kollégiumi életről, vívódásairól, szerelméről – no és persze arról, ami majd kifúrja az oldalát: vajon ki is lehet a titokzatos pártfogó?
 
Idézetek:

"...a John Grier Otthonban a fantázia legkisebb szikráját is eltapossák. Az egyetlen dolog, amire ott ránevelik az embert: a kötelességteljesítés. Nem hiszem, hogy a gyerekek fel tudnák fogni ennek a szónak az értelmét: utálatos, gyűlöletes szó. Hiszen nem kényszerből, hanem szeretetből kellene cselekednünk."

"Mennyi baleset egyszerre! Nem hallottam meg az ébresztőcsengőt reggel, és elaludtam.
Ráadásul még öltözködés közben elszakadt a cipőzsinórom, és mert nagyon siettem, hát egy
gomb is lerepült a blúzomról. Elkéstem a reggeliről és még az első óráról is. Elfelejtettem
írópapírt vinni a tanterembe, és a töltőtollam folyt. A trigonometriában a tanárnőnek és nekem
eltérő véleményünk volt a logaritmusról. (Mikor utánanéztem, kiderült, hogy neki volt igaza!)"

"Nem tudom, hallottál-e botrányos viselkedésemről - arról, mikor egyszer megszöktem a
lelencházból, mert megbüntettek süteménylopásért. Be van vezetve a nagykönyvbe, hogy
minden „pártfogó” elolvashassa. De igazán, Apókám, te mi egyebet tettél volna? Ha téged
mint kilencéves, kiéhezett kislányt az éléskamrába küldenek, hogy tisztítsd meg a késeket, és
a süteményes tál éppen a kezed ügyébe esik, és magadra is hagynak, hát talán te se tettél volna
mást, mint hogy villámgyorsan egy kis süteményt törjél magadnak. És mikor aztán karodnál
fogva kiráncigálnak az éléskamrából, és megtépik a füledet, meg elparancsolnak az asztaltól, mikor a pudingra kerül a sor, és mikor a többi gyereknek azt mondják, hogy mindez azért van,
mert tolvaj vagy, akkor tudom, te is világgá szaladtál volna kétségbeesésedben.
Én pedig összevissza csak négy mérföldet szaladtam. Akkor rám akadtak és visszahoztak. Egy
héten keresztül nap nap után odakötöttek egy sötét udvar cölöpéhez, akárcsak egy harapós
kutyát, míg a többi gyerek künn volt a szabadban."

"Ha tudnád, micsoda élénk társadalmi életet élünk! Még bált is rendeztünk a múlt héten. Ebben
az évben történt először: részt vehettünk a felsősök bálján.
Én Jimmy McBride-et hívtam meg, és Sally meghívta Jimmy kollégiumi szobatársát, azt a
fiút, aki múlt évben velük együtt nyaralt - egy borzasztó csinos, vörös hajú fiatalembert."

Mielőtt hoznátok a sok jobbnál jobb nyári olvasmányélményt, sietek egyről elsőként beszámolni.
Olvastam persze több mindent, de az egyik jobban megfogott a többinél. Szemtelenül fiatalos, kedvesen buggyant, pörgős időutazás, némi romantikával fűszerezve = ez
Karen Akins: Időhurok c. ifjúsági regénye.

Amióta Harry Potter beiratkozott - vagy csak úgy egyszerűen beíratták - a Roxfortba, minden második új könyv valamiféle furánál is furább iskolában játszódik. Lehet például olyan, ahova kémnek tanuló Barbie-szerű kishölgyek járnak (Ally Carter: Ha megtudnád, hogy szeretlek, meg kellene öljelek), vagy valami összeesküvés-elméleteken alapuló kiváltságos gimnázium (C. J. Daugherty: A Cimmeria titka), és mára már mindenféle mesebeli lénynek van iskolája, sellőknek, tündéreknek, vámpíroknak és más efféléknek.

Ez az időhurkos iskola talán túl is tesz mindegyiken: itt a fő tantárgy az időutazás azok számára, akik magukban hordozzák az időutazás génjét. Főhősnőnk, Bree Bennis nem egy iskolaelső jókislány, inkább a nehezebb esetek közé sorolnám. Engedetlen, a szabályokat meglehetősen szabadon értelmezi, múltnak, jelennek és jövőnek egyaránt fittyet hány, ha úgy tartja kedve. Szép szabályosan bele is fut jó néhány problémába, amik aztán annak rendje és módja szerint a fejére is nőnek:

Tilos az időutazás közben ellenőrizetlen tárgyat a múltba csempészni? - megvolt, pipa
Tilos a múltból bármilyen személyt vagy tárgyat a jövőbe hozni? - pipa
Tilos más időutazóval (= ugróval) találkozni, mi több, szóba elegyedni vele? - szintén pipa
Nem kellene egy múltbeli személlyel romantikus jelenetekbe bocsátkozni? - naná, hogy pipa
Nem kellene a saját jövőbeli éned üzeneteit semmibe venni? de még mennyire, hogy pipa
Nem kellene veszélybe sodorni a valami fura és gyanús balesetben kómába esett édesanyádat? az is megvolt sajnos

Bree addig ugrál az időben, amíg szép lassan ki nem gabalyít egy pár másféle hurkot: olyanokat, amik különféle talán nem is összefüggő rejtélyekből álltak össze Bree és szerettei körül. Persze az efféle nyomozgatás nem veszélytelen...

Akins időutazásos könyvében nekem az tetszett a legjobban, hogy amikor a mese kényszerűen szembetalálkozik az időutazások logikai összeférhetetlenségeivel, ügyesen és szemtelenül elüti a dolgot a jó öreg "mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás" magyarázatával - nem erőlködik értelmet varázsolni olyasmibe, amibe egyszerűen nincs értelme. Olvassuk és mulassunk jól.

Kiknek ajánlom:

Életkor: 12-14 éveseknek
Nem: fiúk: fordulatos, eseménydús történet, Finn izgalmas fiúszereplő: veszélyekben, verekedésben, védelemben szívesen részt vesz lányok: Bree szerencsére nem tökéletes, könnyen beleélhetitek magatokat a helyébe

Fülszöveg:

A tizenhat éves Bree Bennis olyan iskolába jár, ahol az időutazás kötelező tantárgy, és szó szerint veszik a történelmi kirándulásokat. Miután háromszor is kudarcot vall a XXI. századba tett félévi küldetésén, mert véletlenül túszul ejt egy fiút, már az ösztöndíja forog kockán.
Amikor visszaszökik a múltba, hogy hallgatásra bírja a fiút, nem megy elég messzire: Finn közben három évvel idősebb lett, ráadásul meg van róla győződve, hogy szerelmesek egymásba Bree-vel, vagyis a lány jövőbeli énjével, aki közel sem tartja olyan elviselhetetlennek. Még tovább bonyolódik a helyzet, amikor Bree akaratán kívül magával viszi Finnt a XXIII. századba, majd rájön, hogy valaki üldözi, aki nem csak őt akarja tönkretenni, hanem a múltat, a jelent és a jövőt is.

Idézetek:

"Rájött. Tudta, ki vagyok - mi vagyok. Mégsem zaklatta fel a tény.
Finnhez fordult. – Miféle vendégszeretet ez, Cukkini?
Cukkini láthatóan nem értékelte, hogy valaki ennyire félvállról veszi nehéz helyzetét.
– Anya, én nem… ő nem… Ez az őrült majdnem megölt! Egy pisztollyal kényszerített, hogy nyissam ki az ajtót! – A tubusra mutatott, amely közben egy szék lábához gurult. – Oké, lehet, hogy nem pisztoly volt, hanem…
– Szájfény."

"Az egyik képen Quigley magával Leonardo da Vincivel pózolt, miközben a híres festő a Mona Lisán dolgozott. Ezek szerint a művész is a rév tagjaihoz tartozott, szívesen fogadta az időutazókat. Nem lepett meg. Gyorsan leporoltam a képet, és továbbmentem. A da Vinci-s fotónál éreztem leginkább azt, hogy kutakodom. Volt valami a mosolyukban, és abban, ahogy összedugták a fejüket, ami szerfelett bizalmasnak tűnt. Quigley szinte… boldog volt a képen."

"Behunytam a szemem, és a lehető legtávolabbra nyújtottam a kezem. A múlt és a jövő ott bizsergett az ujjhegyeimben. Amikor kinyitottam a szemem, Finn szobájának szemközti oldalán álltunk. Az íróasztala mellé kerültünk. Minden összekavarodott.
– A múltadban vagyunk? – kérdeztem.
Finn egy kulcsra mutatott, amely később a Porschéjéval együtt elsüllyedt. – Úgy tűnik.
– Akkor most a jövőbeli Bree vagyok?
– Kezd zsibbadni az agyam.
– A tyúk és a tojás. – Megkíméltem a mentális kínzástól. – De miért jöttünk ide?
– Hogy kettesben legyünk?"

Varázslatok a könyvtárban 3.

Bosnyák Viktória Mantyusok
1. Bátorság, Tomi!
2. Ki van a zsebemben?

A mantyusok manók, egy iskolában bujkálnak, mert ők is tanulni szeretnének. Jó kis csapat Dzseki, Cucus, Cini, Zénó, Trapp, Manka, Panni, Matyi és még jópáran. Képesek átváltozni bármilyen állattá, ha kimondják a megfelelő varázsigét.
De mire lehet ezt felhasználni?
Lehet-e bátorságot adni egy olyan kisfiúnak, aki még megszólalni se mer?
Lehet-e barátokat találni egy olyan kislánynak, aki nagyon magányos?

(Bár lehetne még kérdéseket feltenni, de a sorozatnak jelenleg csak két kötete van. Innen is nagyon kérem Bosnyák Viktóriát, ha lehet, folytassa még, mert szinte minden elsős-másodikos gyerek szereti!)


A könyvtári példány adatai: Könyvmolyképző K., 2010.
ISBN 978 963 245 3550 7



Kiknek ajánlom:


Életkor: 6-8 éveseknek
Nem: fiúk: könnyű olvasni, kalandos, az első kötet inkább nektek szól
lányok: könnyű olvasni, kalandos, a második kötet inkább a tiétek


Az első kötet fülszövege:
"Szeretnél kiskutyát?
Lehet kutyád, sőt, manód is. A végén még talán a szüleid is örülni fognak.
Ez történt Tomival is."

A második kötet fülszövege:
"Vajon miért dugdos Fanni rántott húst a dzsekije zsebébe? Ki lehet ott, akiről gondoskodnia kell? Erre kíváncsiak az osztálytársai is. De hiába kukucskálnak be a kislány kabátzsebébe, nem látnak ott semmi különöset. Pedig valóban van ott valaki. A titokzatos zseblakó egy mantyus, aki feltétlenül barátokat akar szerezni a magányos Fanninak. Hogy hogyan, azt csak Manka, a mantyus tudja."


Idézetek:

1. kötet:
"- Szegény Tominak még sok baja lesz, ha nem mer megszólalni - kesergett hangosan a tanító néni, amikor az elsősök már hazamentek. - Senki nem fogja tudni, milyen eszes. Még rossz osztályzatai is lehetnek. Azt sem fogják tudni, milyen kedves. Így talán barátai sem lesznek.
A tanító néni azt hitte, egyedül van. Nem tudta, hogy a tanteremben leselkedik néhány manó is, akik minden szavát hallották."

"Tomi az iskolában egész nap a délután négy órát várta. De az idő olyan lassan haladt, mint egy nagyon öreg csiga. Amikor anyukája végre megérkezett, így szólt:
- Az a kutya megint itt van az iskola előtt. Hoztam neki kutyaeledelt. Megetetjük, de nem visszük haza. Rendben?
Tomi csak szomorúan nézett rá."

2. kötet:
"Manka úgy látta, a piciknek nem kell segítség. Anyukájuk figyel rájuk.
Aztán meglátott egy lányt, aki egyedül ült a padon. Az iskolásokkal jött, de az osztálytársai nem játszottak vele. Nem beszélgettek vele. Manka látta, hogy a lány nagyon szomorú."

"Manka tudta, hogy nagy bajban van, ha nem sikerül eltűnnie. Ekkor egy varázsige mégis eszébe jutott. Ki is próbálta:
- Nem csacska-macska, inkább nagyobbacska.
De jaj! Ez rossz varázsige volt! Ettől nagyobb kutya lett."

Varázslatok a könyvtárban 2.

Ottfried Preussler: A kis boszorkány

Egyszer volt, hol nem volt, egy vasárnap főzés közben a rádióban mese szólt, a Krabat a Fekete Malomban. Annyira belefeledkeztem, hogy majdnem tönkre is ment az ebéd. El is olvastam, majd az író többi könyvét is keresni kezdtem. Mondanom se kell, a többi is bebizonyította, mennyire nagyszerű meséket talált ki ez a német író.

A kis boszorkány méltó párja a Sátánármányos...-nak. Bohókás, humoros, szerethető, gyorsan végigolvasható, tele ugyanolyan élvezetes illusztrációkkal, mint az Ende-könyv.

A kis boszorkány egy hollóval, Ábrissal lakik erdei kunyhójában. Még csak 127 éves, gyerek, nem mehet boszorkánytáncra. De kis boszorkányunk nem törődik bele, kijátssza a szabályokat.
A főboszorkány elnéző kedvében van. Csupán annyi a következmény: egy év alatt be kell bizonyítania, hogy jó boszorkány lesz belőle, akkor talán ő is együtt ünnepelhet a nagyokkal.
Ettől kezdve a kis boszorkány szorgalmasan gyakorol, egyik jótettet a másik után hajtja végre. Idős anyókáknak, fázó kislányoknak, síró asszonyoknak, kétségbeesett gyerekeknek, szenvedő állatoknak - mindenkinek segít. Közben nagyszerűen belegyakorolja magát a varázsmesterségbe.
Elérkezik az idő, hogy bebizonyítsa, mit végzett.
A boszorkányok azonban felháborodottan megbüntetik. Miért?

A könyvtári példány adatai:
Ciceró Kiadó, 1998.
ISBN 963-539-186-2

Kiknek ajánlom:

Életkor: 8-10 éveseknek
Nem: fiúk: talán kevésbé lesz a tiétek, bár Ábris, a holló csuda helyes, mintha a kis boszorkány öccse lenne
lányok: le se fogjátok tudni tenni

Fülszöveg:

A kis boszorkány csak 127 éves, és ezért a „nagy boszorkányok” nem veszik komolyan. De ha már nem lehet hatalmas, legalább jó boszorkány akar lenni. Egész évben igyekszik jót cselekedni, hogy részt vehessen a nagy Boszorkányünnepen, ahonnan azonban Bibircsók néne elkergeti. A kalandos történet során sok sejtelmes dolog történik, és a kis boszorka fantasztikus tetteinek és tréfáinak se szeri se száma.

Idézetek:

"A kis boszorkány most éppen a kétszáztizenharmadik oldalon tartott, és az esőcsinálást gyakorolta. A könyvet az ölében tartva ült a kemence mellé kitett padon, s a varázslást próbálgatta. Ábris holló a pad támlájára telepedett, és egy csöppet sem volt elégedett.
- Esőt kell csinálnod! - károgta szemrehányóan. - Te pedig miket varázsolsz ide?  Először fehér egerek potyognak az égből, azután békák, harmadszorra pedig fenyőtobozok! Izgatottan várom, mikor hozol össze végre egy kis igazi esőt!"

"A kis boszorkány megvárta a pajta mögött, amíg a kocsis eltűnik a kocsmában. Akkor odahussant a két szerencsétlen gebéhez, és lónyelven megkérdezte tőlük:
- Mindig ilyen gonoszul bánik veletek?
- Mindig - bólogattak szomorúan a lovak. - De látnád akkor, amikor be van rúgva vagy haragszik. Akkor még az ostornyéllel is nekünk esik. Nézd azt a sok sebhelyet a hátunkon!
- Szégyen, hogy bánik veletek! Megérdemel egy figyelmeztetést! - jelentette ki a kis boszorkány. - Segítetek nekem, hogy megbüntessem?"

"- Ennyi elég! - kiáltotta a vénséges vén Csoroszlya. - Bebizonyítottad, hogy tudsz varázsolni. Ezért megengedem neked, habár még igencsak fiatal vagy, hogy ezentúl együtt táncolj velünk a Nagy Boszorkányszombatokon. Van ellene kifogása valakinek?
A boszorkányok helyeslően bólogattak. Csak Bibircsók néne tette föl a kezét:
- Nekem van!"

Varázslatok a könyvtárban 1.

Michael Ende: Sátánármányosparázsvarázspokolikőrpuncspancslódítóbódítóka

Jó magyar közmondásainkban mindig mély bölcsességeket fedezünk fel. De olyan is akad köztük, amely felett sajnos jól eljárt az idő. Mint például: "A jó bornak nem kell cégér."
Ez sajnos a marketing korában egyáltalán nem így van. Ezért is választottam ezt a mesét.

Michael Ende német író könyveit ismerjük. Ismergetjük... Ott van például a Végtelen történet, meg a Momo, meg a... Na itt szoktunk megállni.
Pedig a kisebbeknek írt könyvei legalább annyira szeretnivalók, mint az említett kettő, melyek kicsit nagyobbaknak valók. Közülük is kitűnik a Sátánármányosparázsvarázspokolikőrpuncspancslódítóbódítóka.
Nem rossz cím, ugye?

Varázsitalról van szó természetesen, amit két amúgy is elvetemült, de Belzebub utolsó figyelmeztetése miatt a végsőkre is elszánt varázslópáros, Lidérczy Belzebub (csak névrokon) és Tyrannja Vampiria főz szilveszternek délutánján. Utolsó határidejük valami igazán nagy, gonosz tett elkövetésére ugyanaznap éjfele.
Tervük sötét: olyan varázsszert kotyvasztanak, amely, ha minden jól sikerül, pont az ellenkezőjét teljesíti minden kívánságnak. Így tisztán állhatnának az Állatok Nagytanácsa előtt, hiszen csupa csodás parancsot mondhatnának ki fennhangon, miközben a vizek-erdők-földek mind sorban végleg beszennyeződnének.
Útjukat azonban keresztezi saját két háziállatuk: Maurizio di Mauro, Belzebub elhízott macskája és Krakél Karesz, Vampiria varja. Ők ketten frissen ismerkednek egymással, és a viszonyuk afféle kutya-macska (na jó, bocs, macska-varjú) ellenségeskedéssel indul. Jó lenne, ha képesek lennének tenni valamit, de mivel a két varázsló tud arról, hogy ők voltaképpen beépített ügynökök, az esélyük nulla. Vagy annál azért több?

Leginkább humora, a buggyant, itt kedvesen butus, ott fúderossz mesealakok teszik élvezetessé a könyvet, aminek illusztrációi is egyszerűen tökéletesek.

A könyvtári példány adatai:
Európa Kiadó, 1993.
ISBN 963 07 5587 4

Kiknek ajánlom:

Életkor: 6-12 éveseknek
Nem: fiúk-lányok: humor, izgalom, kisebb-nagyobb veszekedések, veszélyes helyzetek.
A macska és a varjú párosa olyanok, mint a testvérek. Hol egymás torkának ugranak, hol összefognak.

Fülszöveg:

Michael Ende, aki A Végtelen Történet-tel, e felnőttnek-gyereknek egyaránt szóló, költői-filozofikus mesével tette ismertté nevét a magyar olvasóközönség előtt, egészen más hangot üt meg a groteszk és humoros, szívvidító 'bódítóká-ban.A szilveszter délután öt órától éjfélig játszódó, éppen nem „végtelen” történet izgalmas versenyfutás az idővel: hét óra áll mindössze rendelkezésére a két elvetemült varázslónak – dr. Lidérczy Belzebubnak és nénikéjének, Tyrannja Vampiriának –, hogy beváltsa a Sátánnak tett ígéretét, és ezer csapást, járványt, környezeti katasztrófát zúdítson az élővilágra. Az idétlen, ám korántsem ártalmatlan varázslópáros kifürkészésére két esendő kémet küld házukba az Állatok Nagytanácsa: Maurizio di Maurót, a butuska, beképzelt kandúrt és Krakél Kareszt, a csapzott proletárvarjút, akit legalább nem lehet az orrá… a csőrénél fogva vezetni. A két botcsinálta kis hős, ha nem is fennkölt bátorságról, de tiszteletre méltó civilkurázsiról tesz bizonyságot, amikor felveszi a harcot az ádázokkal – igaz, a megnyugtató végkifejlet eléréséhez elkél némi „égi” segítség is…

Idézetek:

"A kandalló párkánya fölött az ingaóra rekedtes hangon ütni készült. Sajátságos kakukkos óra volt ez, művészien megformált óraműve madárfej helyett sebesült ujat formázott, erre csapódott rá egy kalapács.
- Au! - mondta az óra. - Au!-Au!-Au!-Au!
Tehát öt óra volt."

"De Karesz teljes lendületben volt, és nem lehetett többé lefékezni.
- Gyere csak ide, te! - csérogta. - Te hájas mamakedvence, te tunya luxusdög! Másra sem vagy jó, mint hogy pamutgombolyagokkal játszadozz és a díványon hemperegj! Tűnj el innét, te tányérnyaló, különben összecsomagollak és hazaküldlek ahhoz a kényes Whiskas-zabáló díszcica-famíliádhoz!"

"Ez nem lehet igaz! Egyetlen kandúr magában nem lehet ennyire ostoba. Kettő vagy három együttvéve talán igen, de egyetlenegy… lehetetlen."

Ray Bradbury: Fahrenheit 451
Készítette: K. Z. 8.b.

"Lakasd jól a szemed csodával - mondta -, élj úgy, mintha tíz másodperc múlva holtan esnél össze. Nézz körül a világban. Sokkal fantasztikusabb, mint amit az álomgyárakban gyártanak."

A regény egy disztopikus Amerikában játszódik, ahol a könyveket betiltották és elégetik (innen jön a cím is: a papír 451 Fahrenheit fokon gyullad meg). Az embereket nem érdekli semmi, csak az, ami a televízióból jön; az olyan témákat, mint a halál vagy a háború mindenki kerüli, csak azért, hogy a világot olyannak lássák, amilyennek látni akarják.
A főszereplő, Guy Montag tűzőr, vagyis a könyvek elégetésével foglalkozik.
Soha nem érdekelte, hogy miről szólnak, csak szeretett a lángokban gyönyörködni. Ám egyik este, munkából hazafelé találkozik szomszédjával, Clarisse-szal. A fiatal lány egészen máshogy szemléli a világot, mint bárki, akivel Guy találkozott.
Az ő szabadszellemű gondolkodása és életvidám természete elgondolkodtatta a férfit, hogy tényleg boldog-e. Otthon rideg felesége, Millie várja, aki ugyanolyan üresfejű, mint a többiek, és munkájában sem lel már annyi örömöt, mint régen.
Egyik este, munka közben Guy megment egy könyvet a lángok közül és otthon elolvassa. A könyvek megérintik, észreveszi azokat az értékeket, amelyeket magukban hordoznak. Attól félve, hogy a tűzőrség kapitánya, Beatty elveszi a könyveket, megpróbálja memorizálni a szövegüket. Ehhez segítségül hívja Fabert, egy régi professzort és elhatározzák, hogy ketten lerombolják a tűzőrséget és a fennálló rendszert.


Ez a könyv elgondolkodtat azon, hogy mire menne a társadalom olvasás vagy bármilyen más kulturális tevékenység nélkül. Ez nem valami szájbarágós olvassatok-sokat-gyerekek szintű tanmese a könyvek és az olvasás egekig magasztalásáról, inkább egy éles társadalomkritika arról, hgoy a műveletlen emberek milyen könnyen befolyásolhatók.
Mindenkinek ajánlom, akinek felébresztettem a kíváncsiságát.



Kiadás adatai: Göncöl, 1991
ISBN: 963-7875-33-6


Kiknek ajánlom:

kor: 14 év felett
nem: fiúknak-lányoknak egyaránt, izgalmas-mozgalmas is, elgondolkodtató is, rendkívül érdekes világban játszódik


Fülszöveg:

„Fahrenheit 451 fok az a hőmérséklet, amelynél a könyvnyomó papír tüzet fog és elég…” A könyveket el kell pusztítani, mert ártalmas fegyverek: sosem lehet tudni, ki ellen fordul egy olvasott ember. Guy Montag a tűzőrségen dolgozik, hivatása a könyvégetés, a fellobbanó lángok mindig gyönyörűséggel töltik el. Életében a munka, a nyugtató tablettákhoz menekülő feleség, és három óriási tévéfal a főszereplők. Új szomszédja egy kedves lány, aki furcsa dolgokról mesél: hogy családja esténként leül az asztal köré, és beszélgetnek, hogy a tűzőrök valamikor régen még oltották a tüzet, hogy szép a hajnal, amikor harmat telepszik a fűre, és felkel a nap… Érthetetlen. Egy napon aztán beleolvas egy halálra ítélt könyvbe, az események ettől kezdve megállíthatatlanok…


Idézetek:

"– Mindenkinek, aki meghal, hagynia kell maga után valamit, mondta a nagyapám. Gyereket vagy könyvet, festményt, házat vagy egy falat, amelyet felépített, egy pár cipőt, amit csinált. Vagy egy kertet, amelyet beültetett. Valamit, amit a kezünk megérintett, hogy lelkünknek legyen hova költöznie halálunk után, hogy ha az emberek egy fára vagy egy virágra néznek, amit mi ültettünk – minket lássanak abban. Egyre megy, mit csináltunk, csak az a lényeges, hogy ha valamihez hozzányúltunk, azt változtassuk meg úgy, hogy ránk emlékeztessen akkor is, ha már levettük róla a kezünket."

"Nem mindenki születik szabadnak és egyenlőnek, ahogy azt az Alkotmány mondja, de mindenkit egyformává idomítanak. Ha mindenki hasonmása a másiknak, akkor mindenki boldog, megelégedett, akkor nincs többé kiváló, akitől félni kell, vagy akihez a másikat mérni lehet."

"– Szabad időnk van, de van-e időnk arra, hogy gondolkodjunk? Ha éppen nem száguld óránként százmérföldes sebességgel, amikor másra sem tud gondolni, mint a veszélyre, akkor valamiféle játékot játszik, vagy egy szobában ül, ahol nem vitatkozhat a négyfalú televízióval. Miért?"

A mi könyvtárunkban nincs meg a kötet.

Takami Kósun: Battle Royale
Készítette: K. Z. 8.b

"Ha megtesz az ember minden tőle telhetőt, akkor nincs félnivalója a pokoltól sem."


Szerintem mostanában - főleg a kamaszok közül - mindenki hallott már az Éhezők viadala sorozatról. Azt már sokan nem tudják, hogy tíz évvel a sikeres könyvsorozat kiadása előtt Kósun Takami Japnban megírta az ehhez rendkívül hasonló könyvét, a Battle Royale-t.


A regény egy disztopikus, de nem túl távoli jövőben élő Japánban játszódik, ahol minden évben több gimnáziumi osztályt kisorsolnak arra, hogy a diákok egy elszigetelt helyen megküzdjenek egymással úgy, hogy csak egyikőjük maradhat életben.
Nanahara Shuya és osztálya azt hiszik, kirándulni mennek, ám az úticélnál nem egy szálló vár rájuk, hanem egy idegen ember, aki a kezükbe ad valamilyen fegyvert, némi élelmet, és közli velük, hogy idén őket is beválasztották a Battle Royale programba.
Shuya legjobb barátja, Nobu felszólal a kegyetlenség ellen, ezért azonnal megölik. Shuyának így egyedül kell vigyáznia barátja szerelmére - aki iránt ő is kezd gyengéd érzelmeket táplálni -, és meg kell küzdenie régi osztálytársaival.
A történet több szálon fut, mindegyik fejezetet más-más karakter szemszögéből olvashatjuk. Shuyán kívül megismerkedünk az elzüllött Mitsukóval, a rendszer ellen lázadó Mimurával, a "játékot" komolyan vevő Kirijamával és még sokakkal. Találkozunk olyanokkal, akik még utoljára szeretnének eljutni szerelmükhöz vagy barátaikhoz, olyanokkal, akik rossz helyről számítanak segítségre, és olyanokkal, akik nem tudják kezelni a félelmet, szeretteik elárulását, nem tudják feldolgozni a történteket.
A környezet az Éhezők viadalához hasonlóan szintén egy diktatorikus állam, csak sokkal nagyobb a szegénység és az elnyomás és részletesebben árnyalja ezeket.


A könyvet lehetetlen letenni, annak ellenére, hogy hosszú, mégis gyorsan olvasható. Azoknak ajánlom, akik szeretik az Éhezők viadalát, vagy A legyek urát és a hasonló koncepciójú könyveket, szeretnek komolyabb témákról is olvasni.

Kiadás adatai: Ulpius-Ház, 2010
ISBN: 978-963-2543-77-2


Kiknek ajánlom:

kor: 16 év felett
nem: fiúknak inkább, harcos és politikus könyv. lányok: ne várjátok benne az Éhezők Viadala-féle romantikát, még ha van is benne szerelmi szál


Fülszöveg:


Valahol, valamikor egy diktatórikus távol-keleti országban, az állami vezetők kegyetlen kísérletet eszelnek ki: negyvenkét középiskolást egy lakatlan szigeten arra kényszerítenek, hogy életre-halálra megvívjanak egymással. Géppisztolytól kezdve a sarlón át a konyhai étkészletből származó villáig, bármilyen fegyver a rendelkezésükre áll… A Programnak csak egyetlen túlélője lehet: a győztes. Takami Kósun regénye – melyet gyakran neveznek a 21. századi Legyek urának – botrányos karriert futott be. Bár megjelenését a japán kormány is ellenezte, a regény 1999 óta több kontinensen vezeti a sikerlistákat, számos feldolgozást ért meg.


Idézetek:


"Mindnyájatoknak egyes-egyedül kell harcolnia. Az élet már csak ilyen…"


"Súja utálta, ha egy embert mendemondák alapján ítélnek meg. Nem tudom, ki mondta, hogyha meg tudsz nézni valamit a saját szemeddel, akkor nincs szükséged arra, hogy mások véleményére hallgass."


A mi könyvtárunkban nincs meg a kötet.

Jane Teller: Semmi
Készítette: K. Z. 8.b

"Semminek sincs értelme.
Ezt régóta tudom.
Ezért semmit sem érdemes csinálni.
Erre most jöttem rá."


A dán írónő könyve egy nihilista hangulatú ifjúsági regény, amely egy nyolcadikos osztályról szól, akik az élet értelmét keresik.
A fönti idézetet hangoztatva hagyta el az osztályát Pierre-Anton, hogy felköltözhessen apja szilvafájára, és onnan soha többé le se jöjjön, és az élet értelmét megkérdőjelező állításokat kiabáljon arra járó osztálytársaira, amiből nekik hamar elegük lesz.
Az összezavarodott osztály, aki fél egyetérteni Pierre-Anton kegyetlen őszinteségével, elhatározza, hogy be kell bizonyítani neki és maguknak is, hogy az élet nem értelmetlen. Úgy gondolják, ehhez nem kérhetik a felnőttek segítségét, mert nem akarják beismerni, hogy néha úgy érzik, Pierre-Antonnak van igaza.
Emiatt létrehozzák a Fontos Dolgok Halmát, ahova mindenkinek fel kell áldozni valamit, ami sokat jelent a számára. De az egész elfajul, amikor a gyerekeknek le kell mondaniuk legértékesebb tulajdonukról. Belekeveredik a sértettség és a düh, és inkább arról kezd szólni, hogy egyre nagyobb áldozatra kényszerítsék a többieket.
A fiatalok közül mindenkinek el kell búcsúznia valamitől, amiért sokat dolgozott, ami összeköti a családjával, vagy ami a személyisége része, és ez mindegyikükben mély nyomot hagy - kivéve Pierre-Antonban.
Neki, aki az egészet elindította, de a cselekedetei hatása hidegen hagyja, a többieknél is súlyosabb árat kell fizetnie.
Ez is a kedvenc könyveim közé tartozik, annak ellenére, hogy mennyire felkavaró regény. Kifejezetten ijesztő, hogy a benne szereplő kamaszok velünk egykorúak. Olyanoknak ajánlom, aki tudják kezelni a sok kételyt, amit a történet szül, és akik szeretnek elgondolkozni azon, amit olvasnak.


A könyvtáros megjegyzése: csak olyanok fogjanak bele, akik kezelni tudják a könyv egyre agresszívabb, elborzasztóbb történéseit. Nagyon nem könnyű...

Kiadás adatai: Scolar Kiadó, 2014
ISBN: 978-963-2442-95-2


Kiknek ajánlom:

Életkor: 16 év felett
Nem: fiúknak és lányoknak egyformán igen is, nem is.


Fülszöveg:

„Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Ezekkel a szavakkal hagyja el Pierre egy nap az osztálytermet. Osztálytársai erre elhatározzák, hogy nihilista társuknak bebizonyítják az ellenkezőjét. A terv szerint egy régi pajtában gyűjtenek össze mindent, aminek van értelme. De először csak egy fejetlen játékbaba, egy zsoltároskönyv, régi fényképek, elszáradt rózsaszirmok gyűlnek össze. Ezért a diákok azt találják ki, hogy mindenkinek valami számára különlegesen fontosat kell odaadnia. Olénak a bokszkesztyűjét, Hansnak a vadonatúj biciklijét, Hussainnek az imaszőnyegét. Minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értelme.
Ami ártalmatlan játéknak indul, hamarosan kontrollálhatatlanná válik...


Idézetek:


"Tavasz, nyár, ősz, tél, öröm, bánat, szerelem, gyűlölet, születés, élet, halál.
Minden mindegy.
Mindegy. Egy. Semmi."


"– Miért tesz mindenki úgy, mintha minden, ami nem fontos, nagyon fontos lenne, miközben baromira el vannak foglalva azzal, hogy úgy csináljanak, mintha a valóban fontos dolgok egyáltalán nem lennének fontosak?"


A mi könyvtárunkban nincs meg a kötet.

Dieter Ott: Az ördöngös Caprioli

Tegnap megígértem, hogy fiúknak is ajánlok könyvet. Íme.
Először is: a Delfin könyvek sorozatban sosem csalódtam. Izgalmas, érdekes, olvasmányos, jól haladós, mulatságos, fantasztikus, elképesztő, (stb.) könyvek jelentek meg a sorozatban egymás után. Nem ragaszkodtak egy témakörhöz, vagy egy adott nyelvi kultúrkörhöz. Volt ott angol, német, orosz, magyar, olasz, (stb.) könyvekből fordított utazási, fantasztikus, felfedezős, humoros, hajós, indiános, kalandos, (stb.) regény. Közös tulajdonságuk a kis helyes méret és a letehetetlenség volt.

Az ördöngös Caprioli (és folytatása, a Caprioli újabb kalandjai) német szerző műve.
Volt valaha is hazudós mese a világirodalomban? Volt hát, egy fél könyvtárat megtöltene. Már a régi görögök is...
Dieter Ott nem talált ki újat, de valami olyan képtelenül mulatságos és mulatságosan képtelen kalandsorozaton keresztül vezeti főhősét és legénységét, amin egyszerre áll el az ember szeme-szája, és fogja az oldalát a nevetéstől.
Szerencsés író az, aki úgy tud hazudni mesélni, hogy az olvasó a legutolsó lehetetlen ötletén is kezét-lábát töri az igyekezettől, hogy elhiggye. Ennek az írónak mindent szívesen elhiszünk. Nem képtelenség Caprioli gróf, a klasszikusan hidegvérű, minden helyzetben tökéletesen higgadt úriember, valamint Fantom, a csodafregatt, és csodaágyúi (hát még a csodaágyútöltelékek) történetei. A szereplők egytől-egyig szeretnivalók, Habakuk, a szerecsen szolga mellett Bilg hajósinas és Larissa, a Fantom  utasa sok kalandon keresztül segítik a grófot.

Előre, vitorlát bonts! Sajtcsatára (és olvasásra) fel!

Kiknek ajánlom:

Életkor: 10-14 év
Nem: fiúk: nagyon!!!!
lányok: ti sem haltok bele egy kis csetepatéba :)

Az iskolai példány:

Bp., Móra, 1970

Fülszöveg:

Nagy divatja van ma a fantasztikus regényeknek, de kevesen gondolnak arra, hogy a műfaj nem most született. Apuleius Aranyszamár, Münchhausen kalandjai, no meg a mi Háry Jánosunk története is – mind-mind fantasztikus történet. A mai német ifjúsági irodalomban Dieter Ott elevenítette fel e régi hagyományokat, s tudományos fantasztikum helyett fantasztikus történelmi kalandregényt írt, amely sziporkázó ötleteivel, izgalmas titokzatosságával és meghökkentő, kacagtató humorával óriási sikert aratott. A szerző nem riad vissza a leggroteszkebb ötletektől sem: hőse cápaháton lovagol, és nemcsak a tengeri sárkányt tréfálja meg, hanem Satan Diabolit, a pokolbeli kegyelmes urat is. A regény méltán nyerte el hazájában a legjobb gyermekkönyvek díját.

Idézetek:

"- Gróf úr, ön már régebben megígérte, hogy elmeséli egyszer, hogyan hajított puszta kézzel egy puskagolyót egy sor kacsa után, és terítette le vele valamennyit. Ez a történet hiányzik még a gyűjteményemből, mert én akkor éppen gyöngélkedtem, és nem tudtam önt elkísérni.
- Igen, igen! Mesélje el! Mesélje el! - hajtogatta tüstént kórusban az egész társaság.
- Na jó, mivel ma egészen különös esténk van, és mert csak egészen rövid történetről van szó, hajlandó vagyok elmondani, mi is történt akkor valójában - egyezett bele Caprioli.
Jókedvűen belefogott.
[...]
- Látom a szemedből, hogy a bizonyítékok ellenére sem hiszel nekem - fordult a lányhoz. - Tessék, itt van annak a kócsagnak a bóbitája! Az emlékezetes vadászat óta magammal hordozom a poggyászomban, hogy alkalomadtán rendkívüli örömet szerezhessek vele egy hölgynek. Tessék, Larissa, gyönyörködj benne!
A szép lány remegő ujjakkal nyúlt a tollak után. Szeme ragyogott a boldogságtól.
- Köszönöm, Cyps bácsi... Én hiszek neked... Majdnem mindent elhiszek..."


"Larissa tízszer gyorsabban vívott a tőrével, mint a tengeri rabló a kardjával. A viadal nézőinek általános megrökönyödésére ronggyá szabdalta a legény buggyos ingét, de meg nem sebesítette. Alig néhány csapásra volt csak szükség, hogy a szablyát távol tartsa magától, a többiek máris akkorákat vágtak a fickó kezére, lábára és mellére, hogy vinnyogott kínjában, akár a kölyökkutya, ha elnáspángolják. Mielőtt Caprioli odaugorhatott volna, a lány a hátsó árbocig kergette a kalózt s ott feléje bökött. Tőre alulról felfelé átszúrta a briganti kontyát, és odaszegezte az árbochoz. Aztán elengedte a hosszú tőrt, hogy az le s föl billegve himbálódzott a tengeri zsivány orra előtt.
A nyavalyás abban a hiszemben leledzett, hogy már meg is halt, és elejtette a karját meg a szurokkoszorút.
Amire még szükség volt, azt Habakuk néhány kézmozdulattal elintézte. Caprioli tisztelegve hajtotta meg a kardját keresztlánya előtt.
- Lám, lám, manapság még a vívás magasiskoláját is kijárják az ifjú hölgyek a párizsi lányintézetekben! Kellemes meglepetés! - mondta nevetve.
- Ezt nem az intézetben oktatták, Cyps bácsi. Vívásra meg más férfimesterségekre apám taníttatott. Hímezni persze nem tanultam meg - vallotta be."


" A kalózok ismét sortüzet nyitottak, de az erősen háborgó tenger miatt a golyók megint csak nem találtak célba; magas szökőkutakat fakasztva hullottak vízbe a Fantom két oldala mellett.
Akkora csattanással, mintha az égbolt repedne ketté, most egy egész nyaláb villám vágott a tengerbe.
Caprioli mögött vakító láng villant fel.
Félreugrott, és észrevette, hogy egy kisebb villám lemerészkedett egészen az árboc aljáig, és ott elakadt. Vadul rángatózott és tekergőzött ide-oda, de nem tudott szabadulni.
Caprioli bemártotta vastag lovaglókesztyűjét a fedélzeten készenlétbe helyezett vizesvödrök egyikébe, gyors mozdulattal megragadta a villám farkát, és kirántotta a már parázsló farúdból.
A tűzsugár pillanatokig dermedten vesztegelt Caprioli markában, aztán kétségbeesett menekülési kísérlettel, tündöklő szikrazuhatagként a magasba szökött. Caprioli azonban biztosan fogta."

Révay József: Aranygyűrű

A lehető legklasszikusabb romantikus lányregény a pöttyös könyvek sorozatból.
Ha azt mondom, lányregény, vegyétek komolyan ezt a kissé régies kifejezést. Nem csajos könyv. Nem szerepel benne a pompomlányok gonosz vezére, a főhősnő nem egy szerencsétlen kis lúzer, aki csak akkor kap kissé életre, ha kiderül, hogy a "leggyönyörűbb fiú" érte rajong. (Hogy miért tartom nagyon károsnak az efféle könyvek afféle üzenetét, miszerint jó, ha egy lány önbizalmat csak fiúktól kaphat, már ha egyáltalán, arról majd máskor részletesebben.)

Jelen hősnőnk szerencsére ízig-vérig modern, talpraesett lány, az ókori Róma kormányzójának gyermeke.
Akkoriban nem sokat számított, mit szeretne a gyermek, vagy a feleség, a ház urának szava döntött minden kérdésben. Polla szerető családban nő fel, szülei-dajkái kényeztetik, akaratosságát nem törik le - amikor szeretnék, már késő. Barátnőt is, kedvest is maga választ, tudja, kiket szeret és kiket nem, ezekben sosem bizonytalan (mint mai hősnő-utódai), mellettük tűzön-vízen kitart. Ám az apa, Platorinus nemhiába kormányzója a világ legvirágzóbb államának, nemhiába ő az első ember a császár után. Úgy dönt, hogy egy idegen fiatalembert szemel ki Polla jövendőbelijének, és döntése megmásíthatatlan.

Ismeritek a híres paradoxont: "Mi történik, ha egy megállíthatatlan erő ütközik egy mozdíthatatlan tárggyal?"  Polla és Platorinus akarata is valahogy így feszül egymásnak. Esetükben külső tényezők fognak dönteni, az édesanya, Pomponia szeretete, a rabszolga-barátnő, Vibia segítsége.

De legyőzhetik-e mindannyian legkomolyabb ellenfelüket, a kedves költő, Pudens halálos betegségét?






Kiknek ajánlom:

Életkor: 10-14 évesek
Nem: fiúk: bocs, fiúk, nektek majd holnap ajánlok másik könyvet. :) Bár a történelmi háttér nagyon szép, a győztes császári sereg felvonulása pedig csuda érdekes.
lányok: a világ egyik legkedvesebb szerelmes történetéről beszélünk. :)

A kiadó fülszövege:

Az ókor tudós népszerűsítője ezúttal a 12-16 éves leányok számára varázsolja élővé az antik világot. Egy előkelő családból származó kislány, Platorinus római kormányzó Polla nevű leányának életét, férjhez adásának történetét ismerjük meg ebből az eleven sodrú, érdekes alakokat szerepeltető és színes környezetben játszódó regényből. A felvilágosult, határozott akaratú Polla szembe kerül apjával, aki egy hozományvadász piperkőccel jegyzi el tizennegyedik életévébe lépő – tehát eladósorba jutott – leányát...

Az iskolai példány:

Bp. Móra Kiadó, 1961-es. Ezt ajánlom, mert ebben még benne van néhány gyönyörű római múzeumi fénykép az igazi Polláról és az igazi Platorinus-házaspárról.

Idézetek:

"A Platorinus-palota előtt hosszú asztalok sorakoztak, mellettük, rózsakoszorús fejjel, ott lakmározott a ház valamennyi rabszolgája, még a tanító meg az orvos is. A férfiakat Platorinus maga szolgálta ki, nagyon szívesen és udvariasan, és egyre-másra hordta fel nekik a legfinomabb falatokat és csemegéket.
- No még egy szeletet ebből a libamájból, öreg - biztatta a vén kertészt.
A rabszolgák pedig, fiatalok és öregek egyaránt, két kézzel tömték magukba a finomságokat, amiket bizony évente csak egyszer élvezhettek: éppen ma, a farsang első napján.
Annak az aranykornak az emlékére..."


"Látod azt a kislányt... ott a hadifoglyok utolsó sorában? - kérdezte Polla Veturiától.
- Látom, kis úrnőm. Szép kislány, és milyen szomorú!
- Sajnálom - mondta rá Polla. - Mi lesz ezekkel a foglyokkal? Hová viszik őket?
Pomponia felelt a kérdésre:
- Kivégzik őket, kislányom.
- A nőket is?
- A nőket is. Mert azok is harcoltak ellenünk.
- Harcoltak a nők is? - csodálkozott Polla. - És miért harcoltak?
- A hazájukért és a szabadságukért - felelte rá Veturia.
[...]
Polla habozott egy darabig, de egyszerre csak merész elhatározással fölvetette a fejét, anyja szemébe nézett, és lemutatott a hadifoglyok csoportjára:
- Mama, vedd meg nekem azt a dák leányt!"


"- És te ismered Pollát?
- Egyszer találkoztam vele, a bemutatkozó látogatásomon, aztán még egyszer, Surrentumban, hiszen te is ott voltál..
- Szerelmes vagy bele?
- Ez igazán nem fontos. Fő, hogy az apjával megegyeztem. Egy Platorinus mindig jó, ha az ember minél gyorsabban szeretné elérni a tábornoki rangot. Mért kérded? Te talán szerelmes vagy Pollába?
- Egy milliomos lányba nem lehet szerelmes az ember - legyintett Crispinus -, csak elveszi feleségül."

Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

Egész egyszerűen úgy érzem, ritka szerencsés olvasó vagyok. Megtalálnak a könyvek, és jókor találnak meg.
Az Ólomerdő például most, az őszi szünetben ugrott a kezembe és szinte követelte, hogy olvassam. Ha ez akkor történik, amikor a könyv hét éve megjelent, akkor mára óriási lyuk tátongana az oldalamon a kíváncsiságtól, hogyan folytatódik a történet. De most erre nem lesz szükség, jövő héten megjelenik a második kötet Üveghegy címmel. Alig várom.

Sokszor leírjuk, hogy "költői szépségű mese", meg "izgalmas", meg "letehetetlen", ezek csupa közhely. De nem közhely egyik sem, ha az Ólomerdővel kapcsolatban emlegetjük.

A történet fordulatos, a nyelvezet szépséges, ám amiben minden mástól különbözik, az az egész történet alapanyaga, szövete. Amiben olyan szálak adják a vetüléket, amik mindenkinek ismerősek, aki gyerekkorában fejből fújta Benedek Elek, Illyés Gyula, Kriza János és más magyar mesemondók köteteit. Hogy úgy fogalmazzak, mint olvasónak a szülőföldemet jelentik.

Hollóvá és hattyúvá vált hercegnők, sárkányfeleség ("öreganyám"), egy nagyon titokzatos királyfi, aztán Fanyűvő, Kőmorzsoló, és legnagyobb kedvencem, Firtos-Tartód belesimulnak a modern világba, a Gödöllő környéki meserengetegbe, a gimnazista Emese átlagos és rémes mindennapjaiba. Ismerősek, de mégis újak, mesebeliek, de mégis sokkal többek.

Amúgy fantasy, persze, ha ez a szó jobban tetszik nektek.

Ha nem akarok lelőni egyetlen poént sem, nem mesélek róla többet.
Muszáj elolvasnotok!

A könyv adatai:

Gabo Kiadó, 2007.
ISBN 978-963-689-900-4

A kiadó fülszövege:

A kamasz Emesét még gyerekkorában hagyta el az anyja és tért vissza otthonába, a tündérek áthatolhatatlan erdejébe. A lány azóta is visszavárja, de amikor eljön érte egy szív nélküli lovas, kénytelen szembesülni vele, hogy szülei sok mindent eltitkoltak előle, és a mágikusnak hitt másik világ egyáltalán nem olyan, amilyennek képzelte. Tündérek, lovagok, varázslat: mindez csak mese, az igazság sokkal bonyolultabb és fájdalmasabb.
Az Ólomerdő egyszerre rendhagyó fantasy és árnyalt családtörténet, amely bátran szembemegy a mesékkel szembeni elvárásainkkal. Egy fiataloknak és időseknek egyaránt ajánlható történet sorsról és döntésekről, ígéretekről és következményekről, valamint arról, hogy néha a mesehősök tetteit is irányíthatja önzés és hatalomvágy.

Megjegyzés:

Ezzel az új borítóval egy új, bővített kiadás is napvilágot látott, sajnos a régit kaptam kölcsön, de előbb-utóbb ezt is el fogom olvasni. Persze inkább előbb, még az Üveghegy előtt. :)











Kiknek ajánlom:

Életkor: 10-14 évesek, de 99 éves korban is el lehet kezdeni
Nem: fiúknak: izgalmas harcok furábbnál furább mesebeli szerzetekkel, még magával az erdővel is. Lányoknak: a mesebeli és nem mesebeli nők nagyon erőteljes egyéniségek, egyik személyiség izgalmasabb, mint a másik. Rabonbán meg olyasféle lovag, akiért akár rajonghatunk is majd. Egyszer. Talán a folytatásban. :)

Idézetek:

"Az a zavaró gyanúja támadt, hogy elkésett.
De ha elkésett, akkor... És itt már nem a kismacskáról volt szó, bár elég baj lenne, ha valami történne a cicával: Gabi valószínűleg jó sokáig nem bocsátaná meg neki [...] Nem, itt az ígéretről volt szó, amit talán nem tartott be. És az ígéretnek édes mindegy, önhibájából vallott-e kudarcot, vagy szándékosan.
[...] Most pedig... ha macska lennék, hová mennék?"

"[Firtos] Nézte, ahogy a ló lassú ügetésben közeledik a fák között. Nem bírta elfordítani tekintetét a lovasról, noha legszívesebben visszabújt volna vackába, a föld alá. Számtalanszor szembesült már számonkéréssel, és mindannyiszor nehezen viselte, különösen, hogy tudta: jogos.
De Rabonbánt még soha nem látta ennyire dühösnek."

"[Emese] fölérve megfordult, és le kellett térdelnie, annyira remegett a lába. Combja mintha bedagadt volna a meneküléstől: amikor rászorította a kezét, a farmeron keresztül is érezte, hogy süt belőle a meleg. Kisimította szeméből a haját, és lenézett a domboldalra.
Szikla sötét tömbje görgött fölfelé az éjszakában.
Ahogy jobban megnézte - gyomra menten jéggé dermedt -, látta, hogy nem gördül, hanem lába ropogva kinyúlik, majd visszahúzódik a hatalmas szürke test alá. A kő képlénynek, ám mégis szilárdnak tűnt, mintha magma fortyogna a belsejében, folyékonnyá olvasztva szívét [...] Nem tudta, mitől mozog a szikla, de nem akarta, hogy utolérje. A rettegés kemény gombóccá sűrűsödött a gyomrában."

Kleinheincz Csilla honlapja


Néhány egészen fantasztikus háttérinformáció:

A Magyar néprajzi lexikon szócikke "Rapsonné"
Rapsonné regéje - Benedek Elek feldolgozásában
Rapsonné "igazi" vára - kisfilm a youtube-on
A Magyar néprajzi lexikon szócikke "Firtos és Tartód"
Kirándulás a Firtosra - lírai hangulatú kisfilm a youtube-on
Tartód vára, 16 perc 30 mp után, youtube
Firtos vára - készülő 3D-s rajzfilm részlete
Áprily Lajos: Álom a vár alatt - verses mese
A Katolikus lexikon szócikke "rabonbán"

Firene és a sorstündérek