Lewis Carroll: Évike Tündérországban (Kosztolányi Dezső ford.)
Lewis Carroll: Alice Csodaországban (Szobotka Tibor átd.)
Lewis Carroll: Aliz Csodaországban (Varró Dániel és Zsuzsa ford.)
H. E. 6.c
Elolvastam az 1936-ban, Kosztolányi Dezső fordításaként megjelent Évike Tündérországban című mesét. Összehasonlítottam az 1958-ban, Szobotka Tibor átdolgozásában megjelent Alice Csodaországban és a 2009-ben kiadott Varró Dániel és Zsuzsa által fordított könyvekkel.
Évike nagynénjével üldögélt az árokparton. A rekkenő hőségben unatkozott és elálmosodott. Hirtelen elsurrant mellette a piros szemű fehér nyuszi. Évike utánairamodott és amikor a nyuszi eltűnt egy lyukban, utána ugrott.
Alice története az egyik kedvencem, ezért voltam kíváncsi a Kosztolányi-fordításra, milyen eltérésekre bukkanok Évike kalandjaiban.
Sokkal többet találtam, mint amennyire számítottam.
Évike a nyúlüregbe zuhanása közben elkapott egy szilvalekváros köcsögöt, majd rőzsekötegre esett. Macskájának Cirmoska a neve. Az "Egyél meg!" felirat a süteményen, amely megnövesztette, mazsolából volt kirakva.
Dr. Nyuszi főtanácsos házában Nyuszi ingerülten rákiabált Évikére és Rozinak nevezte. Nyúl uraság szolgálója, Borcsa éppen burgonyát szedett, amikor keresték. Az erdőben bolyongó Évike találkozott egy kutyussal és ijedtében egy bogáncskóró mögé bújt el. Később rátalált a gombán ülő kék hernyóra, aki elszavaltatta vele a Családi kört.
Évike bejutott az útjába kerülő apró házba, ahol a szakácsnő éppen paprikást főzött. Majd a ház előtt megterített asztalnál a Részeg Kefekötővel borozgattak. A három kisleány málnaszörpöt mert a kútban.
A Király kertjében a Zöld Alsó, a Makk Alsó, a Tök Alsó és a Piros Alsó festette pirosra a fehér rózsákat. Amikor megjelent a Király, kíséretét a magyar kártya lapjai alkották. A Király meghívta Évikét teniszezni, ahol veszekedés alakult ki a játékszabályokról. A zajos vitát pedig Évike a sátoros cigányokhoz hasonlította.
A játék után megismerkedett a Tengeri Herkentyűvel. A herkentyű mesélt magáról, tanítója az Öreg Víziló volt, úszómestere pedig az Öreg Cápa. A tengeri táncon elhangzott az Egyedem-begyedem kezdetű mondóka módosított változata.
A tárgyalás egy túrós rétes miatt zajlott. Évike egy pengőt ajánlott fel annak, aki a felolvasott vádat értelmezi.
Érdekesnek találtam a különbségeket, nagyon magyarossá változtatták a történetet a magyar kultúrára jellemző tárgyak, ételek, tulajdonságok és szereplők.
bagolysor
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 8-12 éves. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 8-12 éves. Összes bejegyzés megjelenítése
2018. szeptember 25., kedd
2016. február 24., szerda
Kaptunk megint néhány könyvet ajándékba, majd később lesz róluk lista is, de az egyik nekem is új volt, elolvastam, írok róla. Köszönöm a könyvet P.L. 7.a osztályos diákunknak és szüleinek!
Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7.
Ha semmi más nem tetszett volna benne, Sanyi, a hörcsög akkor is levett volna a lábamról. De nem így volt. Sok minden tetszett a könyvben: a főszereplő lányok, főként Ida, aki igazán eredeti egyéniség. Barátnője, Tamara kevésbé körülírt, szerethetően hebehurgya kiskamasz. A két rosszcsont fiú osztálytárs. A pótmamanéni. (Bár ő eddig talán nem annyira. Sajnos, nem egy Mary Poppins, viszont talán jobb is, hogy nem ugyanolyan.) Hermész, a kettős ügynök - ő viszont nagyon!
Ott van még Perpétua, róla írhatna valaki egy kis saját véleményt, kíváncsi lennék nagyon a tietekre!
Ott van Dédi és a házmesternő. Hogy mi bennük az érdekes? Hát ez az... Kicsit hideglelős kezd lenni a dolog... Hát még, amikor jön Halloween! Vajon azok a vámpírok és vérfarkasok tényleg csak jelmezek? Mi jöhet még, ha Valter is Ida útjába kerül?
A minden jó, ha a vége jó sajnos nem jön el a végén, mert csak itt derül ki, hogy ez a kötet is folytatásra vár, mint mostanában annyi másik. (Fú, de nem szeretem ezt a jelenséget. Annyi jó mesét rontanak el, hogy háromkötetesre lehessen kihúzni a soványka kis cselekményt! Meg azért sem szeretem, mert némelyiknek évekig lehet várni a folytatására, miközben persze jórészt elfelejtjük, miért is vártuk annyira.) Bízom benne, hogy ennek a folytatását még megérem és végre helyükre kerülnek azok a szörnyű ... ...
Mindenesetre a gonosz közlekedési lámpa megkapta a maga büntetését! :)
Kiknek ajánlom:
Életkor: 8-12 éveseknek
Nem: fiúk: a hörcsög is, a kutya is nagyszerű fazonok, az éjszakai kaland a pincében pedig igen izgalmas. Lányok: mennyivel könnyebb az ember élete, ha meg lehet bízni egy igazi barátnőben!
A kiadó fülszövege:
Furcsa egy ház ez a Mandragóra utca 7. Ida és Tamara számtalanszor nekivágtak már, hogy feltérképezzék a titokzatos épületet, bizonyos dolgokat mégsem sikerült kideríteniük. Például laknak-e a földszint 1.-ben? Mit akar az a gyanús egyén, aki Ida anyukája körül ólálkodik? Csak nem varázsolták el azt a szegény anyukát? Mi zajlik a pincében? Kié az az öntudatos kóbor kutya, aki többnyire a házmesternő ablaka alatt szaglászik? És vajon a házmesternő tényleg seprűnyélen közlekedik? A két barátnő módszeres kutatómunkába kezd. Nemcsak napközben, iskola után nyomoznak, hanem a szép kis halálfejmintás paplanhuzat alatt álmaikban is a rejtély kulcsát keresik. Induljunk ki abból, hogy boszorkányok márpedig nincsenek. És lidércek, tündérek meg vámpírok sincsenek!
Vagy vannak?
A könyvtári példány:
Bp.: Európa, 2012.
Idézetek:
"Dani egy pillanatra eltűnődött, aztán lebiggyesztette az ajkát.
- Az állatorvos nem olyan fontos ember, mint a bankigazgató.
- Ezt majd újra átbeszéljük, ha beteg lesz a kutyád - mondta Tamara, mert Ida ezúttal is csak addig jutott el, hogy levegőt vegyen.
- Nincs kutyám - vágott vissza gúnyosan vigyorogva Dani.
- Mert egy kutya sem akar a kutyád lenni."
"-Jussunk be.
- Semmilyen kényszerítő eszközt nem alkalmazhatok. Hacsak...
- Hacsak?
- Hacsak nincs nálam egy tálca házi sütemény. Azzal és csakis azzal léphetek be. Eddig terjed a jogköröm a házitündérek belső szabályzata szerint. Ha ajtót nyitnak nekem, és a süteményt sikerül a lakás légterén belülre juttatnom, akkor minden akadály vagy szabályszegés nélkül behatolhatok az ingatlanba.
Tamara vidáman összecsapta a tenyerét.
- Ez egyszerű. Akkor menjünk oda egy tányér süteménnyel! És nézzük meg, hogy tényleg lidérc-e a bácsi.
- De én ma nem sütöttem süteményt!
- Akkor tessék varázsolni egyet."
"Valter kedélyes mosolyt erőltetett az arcára.
- Biztos vagyok benne, hogy idővel meg fogjuk érteni egymást.
- Biztos vagyok benne, hogy nem - mondta elszántan Ida. - Mert én nem adom oda a mandragórát."
Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7.
Ha semmi más nem tetszett volna benne, Sanyi, a hörcsög akkor is levett volna a lábamról. De nem így volt. Sok minden tetszett a könyvben: a főszereplő lányok, főként Ida, aki igazán eredeti egyéniség. Barátnője, Tamara kevésbé körülírt, szerethetően hebehurgya kiskamasz. A két rosszcsont fiú osztálytárs. A pótmamanéni. (Bár ő eddig talán nem annyira. Sajnos, nem egy Mary Poppins, viszont talán jobb is, hogy nem ugyanolyan.) Hermész, a kettős ügynök - ő viszont nagyon!
Ott van még Perpétua, róla írhatna valaki egy kis saját véleményt, kíváncsi lennék nagyon a tietekre!
Ott van Dédi és a házmesternő. Hogy mi bennük az érdekes? Hát ez az... Kicsit hideglelős kezd lenni a dolog... Hát még, amikor jön Halloween! Vajon azok a vámpírok és vérfarkasok tényleg csak jelmezek? Mi jöhet még, ha Valter is Ida útjába kerül?
A minden jó, ha a vége jó sajnos nem jön el a végén, mert csak itt derül ki, hogy ez a kötet is folytatásra vár, mint mostanában annyi másik. (Fú, de nem szeretem ezt a jelenséget. Annyi jó mesét rontanak el, hogy háromkötetesre lehessen kihúzni a soványka kis cselekményt! Meg azért sem szeretem, mert némelyiknek évekig lehet várni a folytatására, miközben persze jórészt elfelejtjük, miért is vártuk annyira.) Bízom benne, hogy ennek a folytatását még megérem és végre helyükre kerülnek azok a szörnyű ... ...
Mindenesetre a gonosz közlekedési lámpa megkapta a maga büntetését! :)
Kiknek ajánlom:
Életkor: 8-12 éveseknek
Nem: fiúk: a hörcsög is, a kutya is nagyszerű fazonok, az éjszakai kaland a pincében pedig igen izgalmas. Lányok: mennyivel könnyebb az ember élete, ha meg lehet bízni egy igazi barátnőben!
A kiadó fülszövege:
Furcsa egy ház ez a Mandragóra utca 7. Ida és Tamara számtalanszor nekivágtak már, hogy feltérképezzék a titokzatos épületet, bizonyos dolgokat mégsem sikerült kideríteniük. Például laknak-e a földszint 1.-ben? Mit akar az a gyanús egyén, aki Ida anyukája körül ólálkodik? Csak nem varázsolták el azt a szegény anyukát? Mi zajlik a pincében? Kié az az öntudatos kóbor kutya, aki többnyire a házmesternő ablaka alatt szaglászik? És vajon a házmesternő tényleg seprűnyélen közlekedik? A két barátnő módszeres kutatómunkába kezd. Nemcsak napközben, iskola után nyomoznak, hanem a szép kis halálfejmintás paplanhuzat alatt álmaikban is a rejtély kulcsát keresik. Induljunk ki abból, hogy boszorkányok márpedig nincsenek. És lidércek, tündérek meg vámpírok sincsenek!
Vagy vannak?
A könyvtári példány:
Bp.: Európa, 2012.
Idézetek:
"Dani egy pillanatra eltűnődött, aztán lebiggyesztette az ajkát.
- Az állatorvos nem olyan fontos ember, mint a bankigazgató.
- Ezt majd újra átbeszéljük, ha beteg lesz a kutyád - mondta Tamara, mert Ida ezúttal is csak addig jutott el, hogy levegőt vegyen.
- Nincs kutyám - vágott vissza gúnyosan vigyorogva Dani.
- Mert egy kutya sem akar a kutyád lenni."
"-Jussunk be.
- Semmilyen kényszerítő eszközt nem alkalmazhatok. Hacsak...
- Hacsak?
- Hacsak nincs nálam egy tálca házi sütemény. Azzal és csakis azzal léphetek be. Eddig terjed a jogköröm a házitündérek belső szabályzata szerint. Ha ajtót nyitnak nekem, és a süteményt sikerül a lakás légterén belülre juttatnom, akkor minden akadály vagy szabályszegés nélkül behatolhatok az ingatlanba.
Tamara vidáman összecsapta a tenyerét.
- Ez egyszerű. Akkor menjünk oda egy tányér süteménnyel! És nézzük meg, hogy tényleg lidérc-e a bácsi.
- De én ma nem sütöttem süteményt!
- Akkor tessék varázsolni egyet."
"Valter kedélyes mosolyt erőltetett az arcára.
- Biztos vagyok benne, hogy idővel meg fogjuk érteni egymást.
- Biztos vagyok benne, hogy nem - mondta elszántan Ida. - Mert én nem adom oda a mandragórát."
Címkék:
8-12 éves,
ajándékok,
barátság,
fiúk,
fülszöveg,
humor,
idézet,
könyvajánló,
lányok,
mesebeli állatok,
mesebeli lények,
Szécsi Noémi,
varázslat
2014. május 6., kedd
Békés Pál: A Bölcs Hiánypótló
Hányan, de hányan születtünk kisebb-nagyobb hiányossággal? Van akinek keze-lába-szeme-szája-haja szála okoz gondot. Van, aki a számolással, olvasással, gondolkodással, hasonlítással, csoportosítással és a nagy érzelmekkel áll hadilábon. Még olyan is van köztünk, akinek éppenséggel túl sok van valamiből...
Voltaképpen mindannyian szenvedünk efféle problémáktól.
Milyen jó lenne valaki, aki egy csettintéssel helyreigazítana bennünket!
Vagy mégsem?
A könyvtári példány kiadási adatai:
Móra, 2005
ISBN 963-11-8007-7
Kiknek ajánlom:
életkor: 8-12 év
nem: fiúknak - lányoknak: mindenkinek, aki úgy érzi, nem tökéletes.
Fülszöveg:
Hiányérzeted van? Elégedetlen vagy magaddal? Hiányzik némi bátorság, fürge láb vagy duzzadó karizom? Csak egyvalakihez fordulhatsz. Nem, nem varázsló. Varázslóból van kicsi és nagy, erdei és mezei, jó, gonosz, fekete és fehér, belőle viszont egyetlenegy létezik az egész világon. Vagyis a végén. Ő hiányt pótol, tehát pótolhatatlan. Kapujában sorban állnak a töröttek, a repedtek, görbék, csorbák, csálék, csempék, és ő pótolja a hiányaikat. Senkit el nem ereszt üres kézzel.
Békés Pál meseregényének hősei reménykedhetnek: talán az ő bajukra is talál orvosságot a Bölcs Hiánypótló.
Idézetek:
"Az ösvényen handabandázó satnya útonálló nem volt nagyobb három arasznál. Egy reszketeg, csámpás nyizerge. A szeme gülü, a füle tányér, karja-lába akár a bőrös virsli. Ráadásul tetőtől talpig falevelek borították, mintha előbb enyvbe mártották, utána meg avarba hempergették volna. És egyre csak erőltette cérnahangját:
- HUÁ-HUÁ-HABRADABAHÚÚÚÚ!
Az óra nézte-nézte, a mutatói nekiiramodtak, mind sebesebben forogtak körbe-körbe, ő maga pedig nevetett hangosan, talán még a térdét is csapkodta volna, ha az ébresztőóráknak lenne térde, és azt mondta:
- Tik-tak-tök, tik-tak-tök!"
"- Igazi szörny lehet a te papád.
- Persze, hogy az.
Az óra közelebb húzódott a tányérfülű nyápichoz.
- Ha ilyen kíméletlen volt veled, miért akarsz mindenáron hozzá hasonlítani?
- Mi mást tehetnék? - búsongott a gyámoltalan rém.
- Például... - az óra tanácstalanul pislogott, azután felragyogott: - Megvan! Tagadd meg atyád, és dobd el neved!"
"- Nevem éppenséggel van. Lyuk. Így hívnak. Lyuk, el ipszilonnal. De nem a név a fontos. Hanem, hogy ki vagyok valójában. Bár tudnám, egyáltalán vagyok-e. Mivel, mint látjátok... ha ugyan látjátok... én valóban egy lyuk vagyok.
- Lát-lyuk - bólogatott Venyige II.
- Vagyis nem lát-lyuk - sajnálkozott Pontos Idő.
- Épp erről van szó! - mondta a jövevény, miközben szögletes kereken, hosszúkás röviden, mély laposan, recés simán tátongott az ösvény közepén. - A probléma ott kezdődik: látható-e a lyuk egyáltalán? Pontosabban: van-e ő, avagy nincs? Mert mi egy lyuk önmagában? Ez itt a kérdés. Egy független lyuk, hogy úgy mondjam. Voltam én függő lyuk is. Az persze más. Nem akarlak titeket kalandos életem történeteivel untatni, de azt el kell mondanom: én valamikor egy közönséges zoknin támadtam. Vagyis születtem. Persze már ez is bizonytalan. Születik-e a lyuk, avagy lesz? Van-e anyja, ki az apja? Hol a szerető család? Mennyi kétség. Egyszóval kezdő koromban egy zoknin tartózkodtam. De hamar megelégeltem, hogy egy kedélyes, ám igen piszkos és nem éppen szagtalan nagylábujj kandikáljon elő belőlem. Többre vágytam."
Hányan, de hányan születtünk kisebb-nagyobb hiányossággal? Van akinek keze-lába-szeme-szája-haja szála okoz gondot. Van, aki a számolással, olvasással, gondolkodással, hasonlítással, csoportosítással és a nagy érzelmekkel áll hadilábon. Még olyan is van köztünk, akinek éppenséggel túl sok van valamiből...
Voltaképpen mindannyian szenvedünk efféle problémáktól.
Milyen jó lenne valaki, aki egy csettintéssel helyreigazítana bennünket!
Vagy mégsem?
A könyvtári példány kiadási adatai:
Móra, 2005
ISBN 963-11-8007-7
Kiknek ajánlom:
életkor: 8-12 év
nem: fiúknak - lányoknak: mindenkinek, aki úgy érzi, nem tökéletes.
Fülszöveg:
Hiányérzeted van? Elégedetlen vagy magaddal? Hiányzik némi bátorság, fürge láb vagy duzzadó karizom? Csak egyvalakihez fordulhatsz. Nem, nem varázsló. Varázslóból van kicsi és nagy, erdei és mezei, jó, gonosz, fekete és fehér, belőle viszont egyetlenegy létezik az egész világon. Vagyis a végén. Ő hiányt pótol, tehát pótolhatatlan. Kapujában sorban állnak a töröttek, a repedtek, görbék, csorbák, csálék, csempék, és ő pótolja a hiányaikat. Senkit el nem ereszt üres kézzel.
Békés Pál meseregényének hősei reménykedhetnek: talán az ő bajukra is talál orvosságot a Bölcs Hiánypótló.
Idézetek:
"Az ösvényen handabandázó satnya útonálló nem volt nagyobb három arasznál. Egy reszketeg, csámpás nyizerge. A szeme gülü, a füle tányér, karja-lába akár a bőrös virsli. Ráadásul tetőtől talpig falevelek borították, mintha előbb enyvbe mártották, utána meg avarba hempergették volna. És egyre csak erőltette cérnahangját:
- HUÁ-HUÁ-HABRADABAHÚÚÚÚ!
Az óra nézte-nézte, a mutatói nekiiramodtak, mind sebesebben forogtak körbe-körbe, ő maga pedig nevetett hangosan, talán még a térdét is csapkodta volna, ha az ébresztőóráknak lenne térde, és azt mondta:
- Tik-tak-tök, tik-tak-tök!"
"- Igazi szörny lehet a te papád.
- Persze, hogy az.
Az óra közelebb húzódott a tányérfülű nyápichoz.
- Ha ilyen kíméletlen volt veled, miért akarsz mindenáron hozzá hasonlítani?
- Mi mást tehetnék? - búsongott a gyámoltalan rém.
- Például... - az óra tanácstalanul pislogott, azután felragyogott: - Megvan! Tagadd meg atyád, és dobd el neved!"
"- Nevem éppenséggel van. Lyuk. Így hívnak. Lyuk, el ipszilonnal. De nem a név a fontos. Hanem, hogy ki vagyok valójában. Bár tudnám, egyáltalán vagyok-e. Mivel, mint látjátok... ha ugyan látjátok... én valóban egy lyuk vagyok.
- Lát-lyuk - bólogatott Venyige II.
- Vagyis nem lát-lyuk - sajnálkozott Pontos Idő.
- Épp erről van szó! - mondta a jövevény, miközben szögletes kereken, hosszúkás röviden, mély laposan, recés simán tátongott az ösvény közepén. - A probléma ott kezdődik: látható-e a lyuk egyáltalán? Pontosabban: van-e ő, avagy nincs? Mert mi egy lyuk önmagában? Ez itt a kérdés. Egy független lyuk, hogy úgy mondjam. Voltam én függő lyuk is. Az persze más. Nem akarlak titeket kalandos életem történeteivel untatni, de azt el kell mondanom: én valamikor egy közönséges zoknin támadtam. Vagyis születtem. Persze már ez is bizonytalan. Születik-e a lyuk, avagy lesz? Van-e anyja, ki az apja? Hol a szerető család? Mennyi kétség. Egyszóval kezdő koromban egy zoknin tartózkodtam. De hamar megelégeltem, hogy egy kedélyes, ám igen piszkos és nem éppen szagtalan nagylábujj kandikáljon elő belőlem. Többre vágytam."
2014. március 7., péntek
Sárkányok a könyvtárban 2.
Cornelia Funke: Sárkánylovasok
Veszélyben a Sárkányok Völgye. Az emberek lassan kipusztítják a sárkányok utolsó megmaradt példányait is, csak ezen a világtól eldugott helyen él még egy kisebb csapat.
Lung, az ezüstsárkány biztonságos helyre szeretné menekíteni társait. Előrerepül, hogy megtalálja ősi otthonukat, az Ég Peremét.
Egy kis kobold, Hajnalpír Bundácska és egy fiú utaznak vele. Segítséget keresnek, de többnyire ádáz ellenségekkel találják magukat szemben. Néha a legádázabb ellenség van a legközelebb...
Cornelia Funke Erich Kästner és Michael Ende óta a legjobb német mesemondó. Ismerhetitek még tőle a Bűvölet (új, filmes címén: Tintaszív) és a Tolvajok ura c. köteteket. Ezeket is megtaláljátok a könyvtárban.
Idézetek:
"a sárkány egyszerre csak két férfit pillantott meg. Háttal álltak neki. Egyikük a rúgkapáló Bent fogta szorosan.
Lung halk morgást hallatott. Mélyen és fenyegetően.
A férfiak hátrafordultak – és mint valami krumpliszsákot, úgy ejtették Bent a földre. Ő meg ijedten összeszedte magát, és Lunghoz futott.
– De hiszen neked menekülnöd kellene innen! – kiáltotta. – Én...
– Szállj fel – vágott a szavába a sárkány anélkül, hogy szemét levette volna a két férfiról. Azok még mindig úgy álltak ott, mintha földbe gyökerezett volna a lábuk. Ben reszkető lábbal mászott fel Lung hátára.
– Takarodjatok innen! – mondta a sárkány. – A fiú hozzám tartozik!"
"– A sárkányokról Lung tulajdonképpen mindent tud. Elvégre ő maga is sárkány.
A professzor elmosolyodott. – Ehhez kétség nem fér. De ha nem világít a hold, Lung nem tud repülni. Így van ez?
Hajnalpír Bundácska az orrát huzigálta. – Egyik sárkány sem tud. Nincs olyan."
Kiknek ajánlom:
Életkor: 8-12 éveseknek
Nem: fiúknak: nagy utazás, kalandok, menekülés, árulás, harc - lányoknak is, ha ugyanezeket szeretik.
A könyvtári példány kiadási adatai:
Ciceró, Budapest, 2002
ISBN: 963-539-392-X
Fülszöveg:
Csodákkal teli kalandos útra viszi fiatal olvasóit a legnépszerűbb mai német ifjúsági írónő ebben a számos díjat nyert nagyszerű regényében.
Valahol a hideg, nyirkos északnyugaton egy barlangban rejtőzködnek a még ma is élő békés sárkányok. Ám a derék, világjáró patkányok egyike rossz hírrel érkezik: feltartóztathatatlanul közelednek az emberek, hogy miként az egész világot, a Sárkányok Völgyét is birtokukba vegyék.
Lung, a kedves ezüstsárkány útrakel, hogy társai számára fellelje a Himalája vidékén a legendás Ég peremét, a sárkányok ősi otthonát. Csatlakozik hozzá Hajnalpír Bundácska, a csípős nyelvű, okos koboldleányka, majd Ben, a bátor, igazságszerető embergyerek. Városok, hegyek, tengerek, sivatagok felett repülve Lung hátán, meg kell küzdeniük a békés sárkányok legszörnyűbb ellenségével, a gonosz, óriási aranysárkánnyal és ezernyi más veszedelemmel.
Ebben a kalandos meseregényben napjaink autós, repülős, számítógépes világának valósága keveredik a legnagyobb természetességgel a dzsinnek, tündérek, homunkuluszok mesevilágával.
Cornelia Funke: Sárkánylovasok
Veszélyben a Sárkányok Völgye. Az emberek lassan kipusztítják a sárkányok utolsó megmaradt példányait is, csak ezen a világtól eldugott helyen él még egy kisebb csapat.
Lung, az ezüstsárkány biztonságos helyre szeretné menekíteni társait. Előrerepül, hogy megtalálja ősi otthonukat, az Ég Peremét.
Egy kis kobold, Hajnalpír Bundácska és egy fiú utaznak vele. Segítséget keresnek, de többnyire ádáz ellenségekkel találják magukat szemben. Néha a legádázabb ellenség van a legközelebb...
Cornelia Funke Erich Kästner és Michael Ende óta a legjobb német mesemondó. Ismerhetitek még tőle a Bűvölet (új, filmes címén: Tintaszív) és a Tolvajok ura c. köteteket. Ezeket is megtaláljátok a könyvtárban.
Idézetek:
"a sárkány egyszerre csak két férfit pillantott meg. Háttal álltak neki. Egyikük a rúgkapáló Bent fogta szorosan.
Lung halk morgást hallatott. Mélyen és fenyegetően.
A férfiak hátrafordultak – és mint valami krumpliszsákot, úgy ejtették Bent a földre. Ő meg ijedten összeszedte magát, és Lunghoz futott.
– De hiszen neked menekülnöd kellene innen! – kiáltotta. – Én...
– Szállj fel – vágott a szavába a sárkány anélkül, hogy szemét levette volna a két férfiról. Azok még mindig úgy álltak ott, mintha földbe gyökerezett volna a lábuk. Ben reszkető lábbal mászott fel Lung hátára.
– Takarodjatok innen! – mondta a sárkány. – A fiú hozzám tartozik!"
"– A sárkányokról Lung tulajdonképpen mindent tud. Elvégre ő maga is sárkány.
A professzor elmosolyodott. – Ehhez kétség nem fér. De ha nem világít a hold, Lung nem tud repülni. Így van ez?
Hajnalpír Bundácska az orrát huzigálta. – Egyik sárkány sem tud. Nincs olyan."
Kiknek ajánlom:
Életkor: 8-12 éveseknek
Nem: fiúknak: nagy utazás, kalandok, menekülés, árulás, harc - lányoknak is, ha ugyanezeket szeretik.
A könyvtári példány kiadási adatai:
Ciceró, Budapest, 2002
ISBN: 963-539-392-X
Fülszöveg:
Csodákkal teli kalandos útra viszi fiatal olvasóit a legnépszerűbb mai német ifjúsági írónő ebben a számos díjat nyert nagyszerű regényében.
Valahol a hideg, nyirkos északnyugaton egy barlangban rejtőzködnek a még ma is élő békés sárkányok. Ám a derék, világjáró patkányok egyike rossz hírrel érkezik: feltartóztathatatlanul közelednek az emberek, hogy miként az egész világot, a Sárkányok Völgyét is birtokukba vegyék.
Lung, a kedves ezüstsárkány útrakel, hogy társai számára fellelje a Himalája vidékén a legendás Ég peremét, a sárkányok ősi otthonát. Csatlakozik hozzá Hajnalpír Bundácska, a csípős nyelvű, okos koboldleányka, majd Ben, a bátor, igazságszerető embergyerek. Városok, hegyek, tengerek, sivatagok felett repülve Lung hátán, meg kell küzdeniük a békés sárkányok legszörnyűbb ellenségével, a gonosz, óriási aranysárkánnyal és ezernyi más veszedelemmel.
Ebben a kalandos meseregényben napjaink autós, repülős, számítógépes világának valósága keveredik a legnagyobb természetességgel a dzsinnek, tündérek, homunkuluszok mesevilágával.
2013. szeptember 16., hétfő
Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány
Ezen szinte nincs is mit ajánlani, Áldásosok, ez a könyv nekünk
született, rólunk szól! Na jó, az ikreknek született születésnapjukra,
de ők ide jártak az Áldásba. És na jó, nem rólunk szól, hanem azokról a
gyerekekről, akik az osztálytársaik voltak. Ha már itt tartunk, még csak
nem is Kati néniről, a könyvtárosról, mert ebben a könyvtárban néha el
se lehet férni az olvasóktól. Szerencsére.
De azért Zrumeczky Dezső neve mindünknek ismerős. És ezek a falak már hallottak suttogni a Muci nénikről, Klott Gatyáról sőt még Libráról és a Nagy Analfáról is. Az meg nem vitás, hogy mindannyian imádjuk az Auguszt cukrászdát. De nem futunk odáig Békés-, akarom mondani Áldás-kört, mert az kicsit hosszú lenne.
Mi lenne, ha a sok szomorú könyvet valaki egycsapásra humorossá, boldoggá tudná változtatni? Jóhegyi Laciról kiderül, hogy képes ilyesmire. Azokat a könyveket, amiket már egyszer kiolvasott, a többiek vidáman kacagva falják. Hogy lehetséges ez? Olvassátok el, kiderül.
Ajánlom a könyvből készült filmet is az írónő blogján, illetve a youtube-on, minden szereplő "eredeti".
(De a tűrhető könyvekkel vigyázzatok, mert a puha borító könnyen sérül.)
Folytatásai: Klott Gatya, ne fárassz!, Analfa visszatér
(több kiadás, az első:)
Kiadó: Móra Ferenc Könyvkiadó
ISBN: 9631177777
2003
Kiknek ajánlom:
Életkor: 8-12 éveseknek
Nem: fiúknak is (humoros, izgalmas történet, ahol fiú a főszereplő), lányoknak is (humoros, izgalmas történet, több nagyon helyes lány szereplővel)
Fülszöveg:
„Szerinted ez egy tűrhető könyv? Én biztos vagyok benne, hogy nem. Most csodálkozol, miért írtam tűrhetetlen könyvet. Bevallom, amikor írtam, egyáltalán nem érdekelt, nem is gondoltam erre. A "tűrhető” ugyanis olyan puha fedelű könyv, amit kényelmesen begyűrhetsz a farmeredbe, ha nem akarod kézben cipelni. Próbáld csak ki, milyen a Tündérboszorkány. Kemény, igaz? Nos, akár tűrhető, akár nem, remélem, mégis elolvasod, mi történt a Békés Utcai Általános Iskola elhagyatott könyvtárában Lacival és Morcz Arankával.!"
Idézetek:
"– Figyuzz már! – bökte oldalba Lacit padtársa, a hórihorgas Sanya.
– Hol jártál? – tette föl a kérdést ismételten a tanító néni.
– A Nemecsekéknél. Tetszik tudni, Ernő beteg. Illetve már lábadozik, ugyanis bevette a gyógyszert, amit Jámbor doktor írt neki.
Az osztály fele a hasát fogta a röhögéstől, a másik fele bambán nézett maga elé. Marika néni ily módon megtudta, kik azok, akik nem olvasták el nyáron a kötelező olvasmányt."
"– Atya gatya, mindjárt itt a Kott Gatya! – skandálták most is a tornateremben.
– Csend legyen, jön! – visított Luca, aki az ajtóban őrködött. – Sorakozó!
– Negyedik dé, vigyázz! De nagyon vigyázz! Nem azért vagy itt, hogy szórakozz! Azért vagy itt, hogy földig lógjon a nyelved. S ha egy hangot hallok, rálépek az 52-es edzőcipőmmel egyszerre az összes lefetyelő vénasszony nyelvére!"
"Amikor Laci és az ikrek felértek a könyvtárba, Arankát a leghátsó polc mögött guggolva találták. Ott motyogott magában.
– Valami baj van? – aggodalmaskodott Sári.
– Minden a legnagyobb rendben, csak egy kicsit elrontották a gyomrukat – felelte a tündér.
– Kik? – álmélkodott Dóri, és odakuporodott a tündér mellé.
– Hát a pókincáim – felelte büszkén a könyvtáros.
– Ettek a frankfurti levesből? – találgatott Laci.
– Ugyan már! Ők csakis molyt esznek. Könyvmolyt.
– De hisz itt egy sincs!
– Már nincs! Mind megették az én kis drágaságaim. Sejtettem, hogy támadni fognak. Boszorkányság van a dologban. A BKSZ, a Banyák Könyvtárellenes Szövetsége tenyésztette ki ezt a különösen papírra éhes fajtát. Tegnap délután már sejtettem, hogy történni fog valami."
Bosnyák Viktória blogja
Interjú Bosnyák Viktóriával, Dórival és Sárival
Ezen szinte nincs is mit ajánlani, Áldásosok, ez a könyv nekünk
született, rólunk szól! Na jó, az ikreknek született születésnapjukra,
de ők ide jártak az Áldásba. És na jó, nem rólunk szól, hanem azokról a
gyerekekről, akik az osztálytársaik voltak. Ha már itt tartunk, még csak
nem is Kati néniről, a könyvtárosról, mert ebben a könyvtárban néha el
se lehet férni az olvasóktól. Szerencsére.De azért Zrumeczky Dezső neve mindünknek ismerős. És ezek a falak már hallottak suttogni a Muci nénikről, Klott Gatyáról sőt még Libráról és a Nagy Analfáról is. Az meg nem vitás, hogy mindannyian imádjuk az Auguszt cukrászdát. De nem futunk odáig Békés-, akarom mondani Áldás-kört, mert az kicsit hosszú lenne.
Mi lenne, ha a sok szomorú könyvet valaki egycsapásra humorossá, boldoggá tudná változtatni? Jóhegyi Laciról kiderül, hogy képes ilyesmire. Azokat a könyveket, amiket már egyszer kiolvasott, a többiek vidáman kacagva falják. Hogy lehetséges ez? Olvassátok el, kiderül.
Ajánlom a könyvből készült filmet is az írónő blogján, illetve a youtube-on, minden szereplő "eredeti".
(De a tűrhető könyvekkel vigyázzatok, mert a puha borító könnyen sérül.)
Folytatásai: Klott Gatya, ne fárassz!, Analfa visszatér
(több kiadás, az első:)
Kiadó: Móra Ferenc Könyvkiadó
ISBN: 9631177777
2003
Kiknek ajánlom:
Életkor: 8-12 éveseknek
Nem: fiúknak is (humoros, izgalmas történet, ahol fiú a főszereplő), lányoknak is (humoros, izgalmas történet, több nagyon helyes lány szereplővel)
Fülszöveg:
„Szerinted ez egy tűrhető könyv? Én biztos vagyok benne, hogy nem. Most csodálkozol, miért írtam tűrhetetlen könyvet. Bevallom, amikor írtam, egyáltalán nem érdekelt, nem is gondoltam erre. A "tűrhető” ugyanis olyan puha fedelű könyv, amit kényelmesen begyűrhetsz a farmeredbe, ha nem akarod kézben cipelni. Próbáld csak ki, milyen a Tündérboszorkány. Kemény, igaz? Nos, akár tűrhető, akár nem, remélem, mégis elolvasod, mi történt a Békés Utcai Általános Iskola elhagyatott könyvtárában Lacival és Morcz Arankával.!"
Idézetek:
"– Figyuzz már! – bökte oldalba Lacit padtársa, a hórihorgas Sanya.
– Hol jártál? – tette föl a kérdést ismételten a tanító néni.
– A Nemecsekéknél. Tetszik tudni, Ernő beteg. Illetve már lábadozik, ugyanis bevette a gyógyszert, amit Jámbor doktor írt neki.
Az osztály fele a hasát fogta a röhögéstől, a másik fele bambán nézett maga elé. Marika néni ily módon megtudta, kik azok, akik nem olvasták el nyáron a kötelező olvasmányt."
"– Atya gatya, mindjárt itt a Kott Gatya! – skandálták most is a tornateremben.
– Csend legyen, jön! – visított Luca, aki az ajtóban őrködött. – Sorakozó!
– Negyedik dé, vigyázz! De nagyon vigyázz! Nem azért vagy itt, hogy szórakozz! Azért vagy itt, hogy földig lógjon a nyelved. S ha egy hangot hallok, rálépek az 52-es edzőcipőmmel egyszerre az összes lefetyelő vénasszony nyelvére!"
"Amikor Laci és az ikrek felértek a könyvtárba, Arankát a leghátsó polc mögött guggolva találták. Ott motyogott magában.
– Valami baj van? – aggodalmaskodott Sári.
– Minden a legnagyobb rendben, csak egy kicsit elrontották a gyomrukat – felelte a tündér.
– Kik? – álmélkodott Dóri, és odakuporodott a tündér mellé.
– Hát a pókincáim – felelte büszkén a könyvtáros.
– Ettek a frankfurti levesből? – találgatott Laci.
– Ugyan már! Ők csakis molyt esznek. Könyvmolyt.
– De hisz itt egy sincs!
– Már nincs! Mind megették az én kis drágaságaim. Sejtettem, hogy támadni fognak. Boszorkányság van a dologban. A BKSZ, a Banyák Könyvtárellenes Szövetsége tenyésztette ki ezt a különösen papírra éhes fajtát. Tegnap délután már sejtettem, hogy történni fog valami."
Bosnyák Viktória blogja
Interjú Bosnyák Viktóriával, Dórival és Sárival
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




