Takami Kósun: Battle Royale
Készítette: K. Z. 8.b

"Ha megtesz az ember minden tőle telhetőt, akkor nincs félnivalója a pokoltól sem."


Szerintem mostanában - főleg a kamaszok közül - mindenki hallott már az Éhezők viadala sorozatról. Azt már sokan nem tudják, hogy tíz évvel a sikeres könyvsorozat kiadása előtt Kósun Takami Japnban megírta az ehhez rendkívül hasonló könyvét, a Battle Royale-t.


A regény egy disztopikus, de nem túl távoli jövőben élő Japánban játszódik, ahol minden évben több gimnáziumi osztályt kisorsolnak arra, hogy a diákok egy elszigetelt helyen megküzdjenek egymással úgy, hogy csak egyikőjük maradhat életben.
Nanahara Shuya és osztálya azt hiszik, kirándulni mennek, ám az úticélnál nem egy szálló vár rájuk, hanem egy idegen ember, aki a kezükbe ad valamilyen fegyvert, némi élelmet, és közli velük, hogy idén őket is beválasztották a Battle Royale programba.
Shuya legjobb barátja, Nobu felszólal a kegyetlenség ellen, ezért azonnal megölik. Shuyának így egyedül kell vigyáznia barátja szerelmére - aki iránt ő is kezd gyengéd érzelmeket táplálni -, és meg kell küzdenie régi osztálytársaival.
A történet több szálon fut, mindegyik fejezetet más-más karakter szemszögéből olvashatjuk. Shuyán kívül megismerkedünk az elzüllött Mitsukóval, a rendszer ellen lázadó Mimurával, a "játékot" komolyan vevő Kirijamával és még sokakkal. Találkozunk olyanokkal, akik még utoljára szeretnének eljutni szerelmükhöz vagy barátaikhoz, olyanokkal, akik rossz helyről számítanak segítségre, és olyanokkal, akik nem tudják kezelni a félelmet, szeretteik elárulását, nem tudják feldolgozni a történteket.
A környezet az Éhezők viadalához hasonlóan szintén egy diktatorikus állam, csak sokkal nagyobb a szegénység és az elnyomás és részletesebben árnyalja ezeket.


A könyvet lehetetlen letenni, annak ellenére, hogy hosszú, mégis gyorsan olvasható. Azoknak ajánlom, akik szeretik az Éhezők viadalát, vagy A legyek urát és a hasonló koncepciójú könyveket, szeretnek komolyabb témákról is olvasni.

Kiadás adatai: Ulpius-Ház, 2010
ISBN: 978-963-2543-77-2


Kiknek ajánlom:

kor: 16 év felett
nem: fiúknak inkább, harcos és politikus könyv. lányok: ne várjátok benne az Éhezők Viadala-féle romantikát, még ha van is benne szerelmi szál


Fülszöveg:


Valahol, valamikor egy diktatórikus távol-keleti országban, az állami vezetők kegyetlen kísérletet eszelnek ki: negyvenkét középiskolást egy lakatlan szigeten arra kényszerítenek, hogy életre-halálra megvívjanak egymással. Géppisztolytól kezdve a sarlón át a konyhai étkészletből származó villáig, bármilyen fegyver a rendelkezésükre áll… A Programnak csak egyetlen túlélője lehet: a győztes. Takami Kósun regénye – melyet gyakran neveznek a 21. századi Legyek urának – botrányos karriert futott be. Bár megjelenését a japán kormány is ellenezte, a regény 1999 óta több kontinensen vezeti a sikerlistákat, számos feldolgozást ért meg.


Idézetek:


"Mindnyájatoknak egyes-egyedül kell harcolnia. Az élet már csak ilyen…"


"Súja utálta, ha egy embert mendemondák alapján ítélnek meg. Nem tudom, ki mondta, hogyha meg tudsz nézni valamit a saját szemeddel, akkor nincs szükséged arra, hogy mások véleményére hallgass."


A mi könyvtárunkban nincs meg a kötet.

Jane Teller: Semmi
Készítette: K. Z. 8.b

"Semminek sincs értelme.
Ezt régóta tudom.
Ezért semmit sem érdemes csinálni.
Erre most jöttem rá."


A dán írónő könyve egy nihilista hangulatú ifjúsági regény, amely egy nyolcadikos osztályról szól, akik az élet értelmét keresik.
A fönti idézetet hangoztatva hagyta el az osztályát Pierre-Anton, hogy felköltözhessen apja szilvafájára, és onnan soha többé le se jöjjön, és az élet értelmét megkérdőjelező állításokat kiabáljon arra járó osztálytársaira, amiből nekik hamar elegük lesz.
Az összezavarodott osztály, aki fél egyetérteni Pierre-Anton kegyetlen őszinteségével, elhatározza, hogy be kell bizonyítani neki és maguknak is, hogy az élet nem értelmetlen. Úgy gondolják, ehhez nem kérhetik a felnőttek segítségét, mert nem akarják beismerni, hogy néha úgy érzik, Pierre-Antonnak van igaza.
Emiatt létrehozzák a Fontos Dolgok Halmát, ahova mindenkinek fel kell áldozni valamit, ami sokat jelent a számára. De az egész elfajul, amikor a gyerekeknek le kell mondaniuk legértékesebb tulajdonukról. Belekeveredik a sértettség és a düh, és inkább arról kezd szólni, hogy egyre nagyobb áldozatra kényszerítsék a többieket.
A fiatalok közül mindenkinek el kell búcsúznia valamitől, amiért sokat dolgozott, ami összeköti a családjával, vagy ami a személyisége része, és ez mindegyikükben mély nyomot hagy - kivéve Pierre-Antonban.
Neki, aki az egészet elindította, de a cselekedetei hatása hidegen hagyja, a többieknél is súlyosabb árat kell fizetnie.
Ez is a kedvenc könyveim közé tartozik, annak ellenére, hogy mennyire felkavaró regény. Kifejezetten ijesztő, hogy a benne szereplő kamaszok velünk egykorúak. Olyanoknak ajánlom, aki tudják kezelni a sok kételyt, amit a történet szül, és akik szeretnek elgondolkozni azon, amit olvasnak.


A könyvtáros megjegyzése: csak olyanok fogjanak bele, akik kezelni tudják a könyv egyre agresszívabb, elborzasztóbb történéseit. Nagyon nem könnyű...

Kiadás adatai: Scolar Kiadó, 2014
ISBN: 978-963-2442-95-2


Kiknek ajánlom:

Életkor: 16 év felett
Nem: fiúknak és lányoknak egyformán igen is, nem is.


Fülszöveg:

„Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Ezekkel a szavakkal hagyja el Pierre egy nap az osztálytermet. Osztálytársai erre elhatározzák, hogy nihilista társuknak bebizonyítják az ellenkezőjét. A terv szerint egy régi pajtában gyűjtenek össze mindent, aminek van értelme. De először csak egy fejetlen játékbaba, egy zsoltároskönyv, régi fényképek, elszáradt rózsaszirmok gyűlnek össze. Ezért a diákok azt találják ki, hogy mindenkinek valami számára különlegesen fontosat kell odaadnia. Olénak a bokszkesztyűjét, Hansnak a vadonatúj biciklijét, Hussainnek az imaszőnyegét. Minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értelme.
Ami ártalmatlan játéknak indul, hamarosan kontrollálhatatlanná válik...


Idézetek:


"Tavasz, nyár, ősz, tél, öröm, bánat, szerelem, gyűlölet, születés, élet, halál.
Minden mindegy.
Mindegy. Egy. Semmi."


"– Miért tesz mindenki úgy, mintha minden, ami nem fontos, nagyon fontos lenne, miközben baromira el vannak foglalva azzal, hogy úgy csináljanak, mintha a valóban fontos dolgok egyáltalán nem lennének fontosak?"


A mi könyvtárunkban nincs meg a kötet.