Nyári olvasmányok - 6.c

Lewis Carroll: Évike Tündérországban (Kosztolányi Dezső ford.)
Lewis Carroll: Alice Csodaországban (Szobotka Tibor átd.)
Lewis Carroll: Aliz Csodaországban (Varró Dániel és Zsuzsa ford.)

H. E. 6.c

Elolvastam az 1936-ban, Kosztolányi Dezső fordításaként megjelent Évike Tündérországban című mesét. Összehasonlítottam az 1958-ban, Szobotka Tibor átdolgozásában megjelent Alice Csodaországban és a 2009-ben kiadott Varró Dániel és Zsuzsa által fordított könyvekkel.
Évike nagynénjével üldögélt az árokparton. A rekkenő hőségben unatkozott és elálmosodott. Hirtelen elsurrant mellette a piros szemű fehér nyuszi. Évike utánairamodott és amikor a nyuszi eltűnt egy lyukban, utána ugrott.
Alice története az egyik kedvencem, ezért voltam kíváncsi a Kosztolányi-fordításra, milyen eltérésekre bukkanok Évike kalandjaiban.
Sokkal többet találtam, mint amennyire számítottam.
Évike a nyúlüregbe zuhanása közben elkapott egy szilvalekváros köcsögöt, majd rőzsekötegre esett. Macskájának Cirmoska a neve. Az "Egyél meg!" felirat a süteményen, amely megnövesztette, mazsolából volt kirakva.
Dr. Nyuszi főtanácsos házában Nyuszi ingerülten rákiabált Évikére és Rozinak nevezte. Nyúl uraság szolgálója, Borcsa éppen burgonyát szedett, amikor keresték. Az erdőben bolyongó Évike találkozott egy kutyussal és ijedtében egy bogáncskóró mögé bújt el. Később rátalált a gombán ülő kék hernyóra, aki elszavaltatta vele a Családi kört.
Évike bejutott az útjába kerülő apró házba, ahol a szakácsnő éppen paprikást főzött. Majd a ház előtt megterített asztalnál a Részeg Kefekötővel borozgattak. A három kisleány málnaszörpöt mert a kútban.
A Király kertjében a Zöld Alsó, a Makk Alsó, a Tök Alsó és a Piros Alsó festette pirosra a fehér rózsákat. Amikor megjelent a Király, kíséretét a magyar kártya lapjai alkották. A Király meghívta Évikét teniszezni, ahol veszekedés alakult ki a játékszabályokról. A zajos vitát pedig Évike a sátoros cigányokhoz hasonlította.
A játék után megismerkedett a Tengeri Herkentyűvel. A herkentyű mesélt magáról, tanítója az Öreg Víziló volt, úszómestere pedig az Öreg Cápa. A tengeri táncon elhangzott az Egyedem-begyedem kezdetű mondóka módosított változata.
A tárgyalás egy túrós rétes miatt zajlott. Évike egy pengőt ajánlott fel annak, aki a felolvasott vádat értelmezi.
Érdekesnek találtam a különbségeket, nagyon magyarossá változtatták a történetet a magyar kultúrára jellemző tárgyak, ételek, tulajdonságok és szereplők.

 Vercors: Mesék borogatás közben

Borzongani jó.
Persze, mondd ezt annak, akinek magas láza van.
De azért mégiscsak jó borzongani, ha közben az ember gyereke puha meleg takarókban fekszik, csemegékkel körülvéve, miközben édesanyja egyik szépségesen izgalmas mesét mondja neki a másik után. Lehet izgulni a süketen született, néma leány és a vak fiú miatt. Lehet izgulni a három fiú kalandjain. Hány kívánságot teljesíthet a Láperdő Szelleme? Hogyan győzi le az egyik a sárkányt, és hogyan veszíti el a szépséges királylányt közben? Hogyan kerül a másik fiú a Szoborember fogságába? Túl lehet-e élni az angolnakisasszony bűvös énekét?
Csak az a borogatás ne lenne közben...

Kiknek ajánlom:

Életkor: 8-10 évesek
Nem: fiúk: tele izgalmas fordulattal, mint például harc a hétfejű sárkánnyal. Lányok: Bathilda anyó három fia mind megtalálja szépséges párját.

A könyvtári példány:

Van két példányunk: Móra, 1974

Fülszöveg:

Vercors neve jól ismert a felnőtt olvasók körében. A magyar származású francia író egyik műve, A tenger csendje a francia ellenállás már klasszikussá vált regénye, melyet nemcsak több ízben jelentettek meg magyarul, de filmen is játszottak. Szívesen ír gyerekeknek is. Ezt a mesefüzért anyjától hallotta, aki lenmaglisztből készített borogatást a számára, a régi világ szokása szerint, amikor beteg volt, és míg a csípős borogatás kisfia testét égette, meséket mondott, hogy fájdalmát enyhítse. Aki elolvassa ezt a rendkívülien szép könyvet, sohasem felejti el alakjait, a valamikor szépséges, önfeláldozó leányt, a későbbi Bathilda anyót, és három nemes szívű fiát, a nagy barátságokat, szép szerelmeket, a hétfejű sárkány legyőzésének különös történetét. Ebben a mesevilágban mindenki jó, még a lélek nélküli Szoborember is megváltozik.
A jellegzetes középkori francia meséket Heinzelmann Emma magával ragadó, francia középkori metszeteket idéző illusztrációi kísérik.

Idézetek:

"- Csak nem azért jöttél, hogy megments? - kérdezte az aggastyán elcsukló hangon. - Megkapnád érte a jutalmad. Mert az a félelmetes hang még azt is mondta: "Ha te magad nem tudod elolvasni a jelmondatot, de akad valami jótét lélek, aki megteszi helyetted, szabad leszel, s a megmentőd leghőbb kívánsága beteljesül. De jól vigyázz, csak egyetlenegy! Ha pedig ő sem tudja elolvasni a jelmondatot, örökre melléd láncoljuk.""

"Ekkor kipattintotta nagy vadászkése pengéjét, egymás után szétfeszítette a hét hatalmas állkapcsot, és kivágta a hét villás nyelvet. Beletette őket a zsebkendőjébe, összecsomózta, és az övén lógó erszénybe tette. Majd újra nyeregbe szállt, és vígan vágtatott az erdei tisztás felé, hogy viszontlássa Zerbina hercegnőt. Amikor azonban a hatalmas kőrisfa alá ért, ahol a lánynak várnia kellett reá, senkit sem talált ott."

"- Add vissza a bátyám lelkét, a többit meglátod - felelt Ludovik.
- Az lehetetlen - sóhajtott a Szoborember -, semmire se jutnál vele, és tudod mi történnék? [...] Semmit sem tudnál megakadályozni, mert nagyon valószínű, hogy legelsőnek téged ölnélek meg."


Rádiójátékká átdolgozott változatát meghallgathatod
itt
és itt

Wilhelm Hauff: Hauff legszebb meséi

A mostanában legnépszerűbb tini-, kaland-, krimi-, horror- és fantasy könyvek legnépszerűbb témái a következők:
1. A sztár - hogyan lesz valaki sztár, milyen lehet sztárral megismerkedni és a párjának lenni?
2. Hogyan lehetne gazdagnak lenni?
3. Kalandok utazások közben.
4. Nők bántalmazása.
5. Szívtelen, kegyetlen gyilkosságok.
6. Varázslók. Alakváltók, fura és ijesztő lények, akik rossz esetben a főhős lelkére áhítoznak. Jobb esetben van esély a happy endre.

Ha azt hiszitek, hogy ez itt mind  csupa újdonatúj ötlet, itt az ideje felvilágosítani benneteket a tévedésről. Jobb mesékben ezek is benne voltak.

Kedvenc mesém, amiben mindez együtt megtalálható: Wilhelm Hauff: A kőszív.

Hauff legszebb meséi túlnyomórészt az Ezeregyéjszaka meséinek ihletésére születtek. Ezek mind nagyon színesek és érdekesek: A kis Mukk, A gólyakalifa és a többi.
De A kőszív, az valami egyéni és eredeti. És mesés és csuda romantikus.
Vegyétek a kezetekbe egy unalmas este, megéri. (Csak aztán tudjatok aludni.)
Azt írja a moly.hu-n Zábráczky_Olivér hozzászóló: "Ezek a történetek [...] varázsfüstösek." Így van..

Kiknek ajánlom:

Életkor: 10 éves kor fölött. Igazából legszívesebben 12-t írnék.
Nem: fiúk: hát vannak benne izgalmas részek, az biztos! Lányok: mondom, romantikus...

A kiadó fülszövege:

Wilhelm Hauff meséi közül a legszebbeket adjuk közre gyerekeknek szóló feldolgozásban, hogy a mi fiataljaink is szívükbe zárják a felejthetetlen, küzdelmes sorsú Orros törpét, a kis Mukkot, az álruhás kalifát és Szénégető Pétert, a Kőszív című népszerű mese szenvedő hősét. Az író több mint száz évvel ezelőtt írta meg történeteit, melyeket azóta a világirodalom értékeiként tartunk számon. Nem ok nélkül: Hauff úgy egyesíti a tanulságost a csodálatossal, ahogy rajta kívül kevesen. A színvonalas mesekötetet kitűnő műfordítói az eredetivel egyenértékű fordítást alkottak meg; a mesékhez illő rajzok Heinzelmann Emma tehetségét dicsérik.

A könyvtári példány:

Budapest, Móra, 1966.
(De több is van. És a Spessarti fogadó (Delfin könyvek) is tartalmazza ezt a mesét.)

Idézetek:

"Az ágak közt fölbukkant a mókus; mintha biztatta vagy gúnyolta volna, aztán mosakodni kezdett, megcsóválta szép, bojtos farkát, és ráfüggesztette okos kis szemét. Pétert azonban, ahogy így szembenéztek, félelem fogta el, mert az állatkának hol mintha emberfeje lett volna, háromszögletű kalapkával a tetején, hol meg olyannak látszott, mint akármilyen más mókus, csak éppen hogy piros harisnya és fekete cipő volt a hátsó lábán.

"- Leúsztattak hát a Rajnán; Mihály vezette őket, és hamarosan megérkeztek Rotterdamba. Ott a korábbi ár négyszeresét kínálták nekik. Kivált Mihály roppant gerendáit fizették meg busásan. A feketeerdeiek azt sem tudták, hová legyenek a rengeteg pénz láttán."

"A helyiség polcain átlátszó folyadékkal megtöltött üvegek sorakoztak, s mindegyikben egy szív lebegett. Minden üvegen cédula, s rajta a tulajdonos. Péter kíváncsian olvasta végig a rengeteg cédulát."

Kaptunk megint néhány könyvet ajándékba, majd később lesz róluk lista is, de az egyik nekem is új volt, elolvastam, írok róla. Köszönöm a könyvet P.L. 7.a osztályos diákunknak és szüleinek!

Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7.

Ha semmi más nem tetszett volna benne, Sanyi, a hörcsög akkor is levett volna a lábamról. De nem így volt. Sok minden tetszett a könyvben: a főszereplő lányok, főként Ida, aki igazán eredeti egyéniség. Barátnője, Tamara kevésbé körülírt, szerethetően hebehurgya kiskamasz. A két rosszcsont fiú osztálytárs. A pótmamanéni. (Bár ő eddig talán nem annyira. Sajnos, nem egy Mary Poppins, viszont talán jobb is, hogy nem ugyanolyan.) Hermész, a kettős ügynök - ő viszont nagyon!
Ott van még Perpétua, róla írhatna valaki egy kis saját véleményt, kíváncsi lennék nagyon a tietekre!
Ott van Dédi és a házmesternő. Hogy mi bennük az érdekes? Hát ez az... Kicsit hideglelős kezd lenni a dolog... Hát még, amikor jön Halloween! Vajon azok a vámpírok és vérfarkasok tényleg csak jelmezek? Mi jöhet még, ha Valter is Ida útjába kerül?

A minden jó, ha a vége jó sajnos nem jön el a végén, mert csak itt derül ki, hogy ez a kötet is folytatásra vár, mint mostanában annyi másik. (Fú, de nem szeretem ezt a jelenséget. Annyi jó mesét rontanak el, hogy háromkötetesre lehessen kihúzni a soványka kis cselekményt! Meg azért sem szeretem, mert némelyiknek évekig lehet várni a folytatására, miközben persze jórészt elfelejtjük, miért is vártuk annyira.) Bízom benne, hogy ennek a folytatását még megérem és végre helyükre kerülnek azok a szörnyű ... ...

Mindenesetre a gonosz közlekedési lámpa megkapta a maga büntetését! :)

Kiknek ajánlom:

Életkor: 8-12 éveseknek
Nem: fiúk: a hörcsög is, a kutya is nagyszerű fazonok, az éjszakai kaland a pincében pedig igen izgalmas. Lányok: mennyivel könnyebb az ember élete, ha meg lehet bízni egy igazi barátnőben!

A kiadó fülszövege:

Furcsa egy ház ez a Mandragóra utca 7. Ida és Tamara számtalanszor nekivágtak már, hogy feltérképezzék a titokzatos épületet, bizonyos dolgokat mégsem sikerült kideríteniük. Például laknak-e a földszint 1.-ben? Mit akar az a gyanús egyén, aki Ida anyukája körül ólálkodik? Csak nem varázsolták el azt a szegény anyukát? Mi zajlik a pincében? Kié az az öntudatos kóbor kutya, aki többnyire a házmesternő ablaka alatt szaglászik? És vajon a házmesternő tényleg seprűnyélen közlekedik? A két barátnő módszeres kutatómunkába kezd. Nemcsak napközben, iskola után nyomoznak, hanem a szép kis halálfejmintás paplanhuzat alatt álmaikban is a rejtély kulcsát keresik. Induljunk ki abból, hogy boszorkányok márpedig nincsenek. És lidércek, tündérek meg vámpírok sincsenek!
Vagy vannak?

A könyvtári példány:

Bp.: Európa, 2012.

Idézetek:

"Dani egy pillanatra eltűnődött, aztán lebiggyesztette az ajkát.
- Az állatorvos nem olyan fontos ember, mint a bankigazgató.
- Ezt majd újra átbeszéljük, ha beteg lesz a kutyád - mondta Tamara, mert Ida ezúttal is csak addig jutott el, hogy levegőt vegyen.
- Nincs kutyám - vágott vissza gúnyosan vigyorogva Dani.
- Mert egy kutya sem akar a kutyád lenni."

"-Jussunk be.
- Semmilyen kényszerítő eszközt nem alkalmazhatok. Hacsak...
- Hacsak?
- Hacsak nincs nálam egy tálca házi sütemény. Azzal és csakis azzal léphetek be. Eddig terjed a jogköröm a házitündérek belső szabályzata szerint. Ha ajtót nyitnak nekem, és a süteményt sikerül a lakás légterén belülre juttatnom, akkor minden akadály vagy szabályszegés nélkül behatolhatok az ingatlanba.
Tamara vidáman összecsapta a tenyerét.
- Ez egyszerű. Akkor menjünk oda egy tányér süteménnyel! És nézzük meg, hogy tényleg lidérc-e a bácsi.
- De én ma nem sütöttem süteményt!
- Akkor tessék varázsolni egyet." 

"Valter kedélyes mosolyt erőltetett az arcára.
- Biztos vagyok benne, hogy idővel meg fogjuk érteni egymást.
- Biztos vagyok benne, hogy nem - mondta elszántan Ida. - Mert én nem adom oda a mandragórát."

Fésűs Éva: Mesebatyu

Fésűs Éva meséit régóta szeretem. Emlékszem egy sündisznóbőr cipőcskére, amivel Toppantó királykisasszony igen hamar leszokott a hisztiről, akaratoskodásról. Azóta is sokszor nevetünk rajta, hogy a lányokra a mese puszta említése is milyen jó hatással volt.
Az a mese nem szerepel ebben a gyűjteményben, ezek rövidebbek, kisebbeknek valók. Fák, virágok, füvek; madarak, mókusok, medvék; tündérek, manók, szélgyerekek és más szerzetek szerepelnek a könnyen olvasható, kedvesen humoros, játékos mesékben.
Ajánlom a kicsiknek, mert a pár oldalas meséket könnyen elolvashatják egyedül is; és ajánlom a szülőknek, mert esti mese olvasáskor nagyszerű közös élményt szerezhetnek.
Talán az is jelent valamit, hogy a könyvtári példányt szinte ronggyá olvasták már.

Kiknek ajánlom:

Életkor: 6-8 éveseknek
Nem: fiúk: különösen Szélfiúcska történeteit fogjátok kedvelni. Lányok: van néhány nagyon aranyos tündéres és királykisasszonyos mese is.

A kiadó fülszövege:

Mindenki visz magával egy batyut a világon átvezető úton. Van, akinek hamuba sült pogácsát tettek bele, van, akinek kakastejes kalácsot, sőt olyan is akadt, aki fényes aranyakat talál benne.
Aki ezt a könyvet írta, mesebatyut kapott. Ezért most ebből kinálja meg mesével mindazokat, akik kíváncsiak rá, mi van benne,és nem restek belekukucskálni!

A könyvtári példány:

Kairosz, Szent Gellért Kiadó, 1999.

Idézetek:

"Nyuszi Palkó ilyenkor - a jól végzett munka után, örömében nagyokat bukfencezett a meseréten. Azt sem bánta, hogy közben összegyűrődött a füle.
Ezért a nagy örömért megirigyelte őt a sunyi róka. Őkelme egyetlen jól sikerült vadászat után sem tudott ennyire örvendezni, sőt, még egy ferde bukfenc sem telt tőle.
Először azt gondolta, megeszi ezt a nyulat, hogy ne bosszantsa, és kész! De aztán eszébe jutott, hogy tojásfestő nyulat két okból sem tanácsos fogyasztani: először azért, mert már a húsa is festékízű lehet, de legfőképpen azért, mert magára haragítaná az egész meserétet.
- Egy kis furfang többet ér!"

"- Hiii! Ezt nem lehet megenni!
- Micsoda? - pattant fel fülig vörösödve és házigazdai hiúságában vérig sértve Kukkantó. - Mi bajod van a tortámmal?
- Az, hogy ehetetlen! - ismételte meg a vadmalac, és olyan fancsali képet vágott hozzá, hogy a többiekből is hirtelen felszakadt az eddig visszatartott szó.
- Ehetetlen!"

"Ejnye Szélfiúcska! Felébreszted a lakómat!
. Neked lakód van? Kicsoda?
- Kiadtam az odúmat egy derék bagolynak. Éjjeli műszakban dolgozik, nappal pedig alszik.
- És éjjel mit csinál?
- Pockokra vadászik.
- Zseblámpával?"

Varázslatok a könyvtárban 3.

Bosnyák Viktória Mantyusok
1. Bátorság, Tomi!
2. Ki van a zsebemben?

A mantyusok manók, egy iskolában bujkálnak, mert ők is tanulni szeretnének. Jó kis csapat Dzseki, Cucus, Cini, Zénó, Trapp, Manka, Panni, Matyi és még jópáran. Képesek átváltozni bármilyen állattá, ha kimondják a megfelelő varázsigét.
De mire lehet ezt felhasználni?
Lehet-e bátorságot adni egy olyan kisfiúnak, aki még megszólalni se mer?
Lehet-e barátokat találni egy olyan kislánynak, aki nagyon magányos?

(Bár lehetne még kérdéseket feltenni, de a sorozatnak jelenleg csak két kötete van. Innen is nagyon kérem Bosnyák Viktóriát, ha lehet, folytassa még, mert szinte minden elsős-másodikos gyerek szereti!)


A könyvtári példány adatai: Könyvmolyképző K., 2010.
ISBN 978 963 245 3550 7



Kiknek ajánlom:


Életkor: 6-8 éveseknek
Nem: fiúk: könnyű olvasni, kalandos, az első kötet inkább nektek szól
lányok: könnyű olvasni, kalandos, a második kötet inkább a tiétek


Az első kötet fülszövege:
"Szeretnél kiskutyát?
Lehet kutyád, sőt, manód is. A végén még talán a szüleid is örülni fognak.
Ez történt Tomival is."

A második kötet fülszövege:
"Vajon miért dugdos Fanni rántott húst a dzsekije zsebébe? Ki lehet ott, akiről gondoskodnia kell? Erre kíváncsiak az osztálytársai is. De hiába kukucskálnak be a kislány kabátzsebébe, nem látnak ott semmi különöset. Pedig valóban van ott valaki. A titokzatos zseblakó egy mantyus, aki feltétlenül barátokat akar szerezni a magányos Fanninak. Hogy hogyan, azt csak Manka, a mantyus tudja."


Idézetek:

1. kötet:
"- Szegény Tominak még sok baja lesz, ha nem mer megszólalni - kesergett hangosan a tanító néni, amikor az elsősök már hazamentek. - Senki nem fogja tudni, milyen eszes. Még rossz osztályzatai is lehetnek. Azt sem fogják tudni, milyen kedves. Így talán barátai sem lesznek.
A tanító néni azt hitte, egyedül van. Nem tudta, hogy a tanteremben leselkedik néhány manó is, akik minden szavát hallották."

"Tomi az iskolában egész nap a délután négy órát várta. De az idő olyan lassan haladt, mint egy nagyon öreg csiga. Amikor anyukája végre megérkezett, így szólt:
- Az a kutya megint itt van az iskola előtt. Hoztam neki kutyaeledelt. Megetetjük, de nem visszük haza. Rendben?
Tomi csak szomorúan nézett rá."

2. kötet:
"Manka úgy látta, a piciknek nem kell segítség. Anyukájuk figyel rájuk.
Aztán meglátott egy lányt, aki egyedül ült a padon. Az iskolásokkal jött, de az osztálytársai nem játszottak vele. Nem beszélgettek vele. Manka látta, hogy a lány nagyon szomorú."

"Manka tudta, hogy nagy bajban van, ha nem sikerül eltűnnie. Ekkor egy varázsige mégis eszébe jutott. Ki is próbálta:
- Nem csacska-macska, inkább nagyobbacska.
De jaj! Ez rossz varázsige volt! Ettől nagyobb kutya lett."

Varázslatok a könyvtárban 2.

Ottfried Preussler: A kis boszorkány

Egyszer volt, hol nem volt, egy vasárnap főzés közben a rádióban mese szólt, a Krabat a Fekete Malomban. Annyira belefeledkeztem, hogy majdnem tönkre is ment az ebéd. El is olvastam, majd az író többi könyvét is keresni kezdtem. Mondanom se kell, a többi is bebizonyította, mennyire nagyszerű meséket talált ki ez a német író.

A kis boszorkány méltó párja a Sátánármányos...-nak. Bohókás, humoros, szerethető, gyorsan végigolvasható, tele ugyanolyan élvezetes illusztrációkkal, mint az Ende-könyv.

A kis boszorkány egy hollóval, Ábrissal lakik erdei kunyhójában. Még csak 127 éves, gyerek, nem mehet boszorkánytáncra. De kis boszorkányunk nem törődik bele, kijátssza a szabályokat.
A főboszorkány elnéző kedvében van. Csupán annyi a következmény: egy év alatt be kell bizonyítania, hogy jó boszorkány lesz belőle, akkor talán ő is együtt ünnepelhet a nagyokkal.
Ettől kezdve a kis boszorkány szorgalmasan gyakorol, egyik jótettet a másik után hajtja végre. Idős anyókáknak, fázó kislányoknak, síró asszonyoknak, kétségbeesett gyerekeknek, szenvedő állatoknak - mindenkinek segít. Közben nagyszerűen belegyakorolja magát a varázsmesterségbe.
Elérkezik az idő, hogy bebizonyítsa, mit végzett.
A boszorkányok azonban felháborodottan megbüntetik. Miért?

A könyvtári példány adatai:
Ciceró Kiadó, 1998.
ISBN 963-539-186-2

Kiknek ajánlom:

Életkor: 8-10 éveseknek
Nem: fiúk: talán kevésbé lesz a tiétek, bár Ábris, a holló csuda helyes, mintha a kis boszorkány öccse lenne
lányok: le se fogjátok tudni tenni

Fülszöveg:

A kis boszorkány csak 127 éves, és ezért a „nagy boszorkányok” nem veszik komolyan. De ha már nem lehet hatalmas, legalább jó boszorkány akar lenni. Egész évben igyekszik jót cselekedni, hogy részt vehessen a nagy Boszorkányünnepen, ahonnan azonban Bibircsók néne elkergeti. A kalandos történet során sok sejtelmes dolog történik, és a kis boszorka fantasztikus tetteinek és tréfáinak se szeri se száma.

Idézetek:

"A kis boszorkány most éppen a kétszáztizenharmadik oldalon tartott, és az esőcsinálást gyakorolta. A könyvet az ölében tartva ült a kemence mellé kitett padon, s a varázslást próbálgatta. Ábris holló a pad támlájára telepedett, és egy csöppet sem volt elégedett.
- Esőt kell csinálnod! - károgta szemrehányóan. - Te pedig miket varázsolsz ide?  Először fehér egerek potyognak az égből, azután békák, harmadszorra pedig fenyőtobozok! Izgatottan várom, mikor hozol össze végre egy kis igazi esőt!"

"A kis boszorkány megvárta a pajta mögött, amíg a kocsis eltűnik a kocsmában. Akkor odahussant a két szerencsétlen gebéhez, és lónyelven megkérdezte tőlük:
- Mindig ilyen gonoszul bánik veletek?
- Mindig - bólogattak szomorúan a lovak. - De látnád akkor, amikor be van rúgva vagy haragszik. Akkor még az ostornyéllel is nekünk esik. Nézd azt a sok sebhelyet a hátunkon!
- Szégyen, hogy bánik veletek! Megérdemel egy figyelmeztetést! - jelentette ki a kis boszorkány. - Segítetek nekem, hogy megbüntessem?"

"- Ennyi elég! - kiáltotta a vénséges vén Csoroszlya. - Bebizonyítottad, hogy tudsz varázsolni. Ezért megengedem neked, habár még igencsak fiatal vagy, hogy ezentúl együtt táncolj velünk a Nagy Boszorkányszombatokon. Van ellene kifogása valakinek?
A boszorkányok helyeslően bólogattak. Csak Bibircsók néne tette föl a kezét:
- Nekem van!"

Varázslatok a könyvtárban 1.

Michael Ende: Sátánármányosparázsvarázspokolikőrpuncspancslódítóbódítóka

Jó magyar közmondásainkban mindig mély bölcsességeket fedezünk fel. De olyan is akad köztük, amely felett sajnos jól eljárt az idő. Mint például: "A jó bornak nem kell cégér."
Ez sajnos a marketing korában egyáltalán nem így van. Ezért is választottam ezt a mesét.

Michael Ende német író könyveit ismerjük. Ismergetjük... Ott van például a Végtelen történet, meg a Momo, meg a... Na itt szoktunk megállni.
Pedig a kisebbeknek írt könyvei legalább annyira szeretnivalók, mint az említett kettő, melyek kicsit nagyobbaknak valók. Közülük is kitűnik a Sátánármányosparázsvarázspokolikőrpuncspancslódítóbódítóka.
Nem rossz cím, ugye?

Varázsitalról van szó természetesen, amit két amúgy is elvetemült, de Belzebub utolsó figyelmeztetése miatt a végsőkre is elszánt varázslópáros, Lidérczy Belzebub (csak névrokon) és Tyrannja Vampiria főz szilveszternek délutánján. Utolsó határidejük valami igazán nagy, gonosz tett elkövetésére ugyanaznap éjfele.
Tervük sötét: olyan varázsszert kotyvasztanak, amely, ha minden jól sikerül, pont az ellenkezőjét teljesíti minden kívánságnak. Így tisztán állhatnának az Állatok Nagytanácsa előtt, hiszen csupa csodás parancsot mondhatnának ki fennhangon, miközben a vizek-erdők-földek mind sorban végleg beszennyeződnének.
Útjukat azonban keresztezi saját két háziállatuk: Maurizio di Mauro, Belzebub elhízott macskája és Krakél Karesz, Vampiria varja. Ők ketten frissen ismerkednek egymással, és a viszonyuk afféle kutya-macska (na jó, bocs, macska-varjú) ellenségeskedéssel indul. Jó lenne, ha képesek lennének tenni valamit, de mivel a két varázsló tud arról, hogy ők voltaképpen beépített ügynökök, az esélyük nulla. Vagy annál azért több?

Leginkább humora, a buggyant, itt kedvesen butus, ott fúderossz mesealakok teszik élvezetessé a könyvet, aminek illusztrációi is egyszerűen tökéletesek.

A könyvtári példány adatai:
Európa Kiadó, 1993.
ISBN 963 07 5587 4

Kiknek ajánlom:

Életkor: 6-12 éveseknek
Nem: fiúk-lányok: humor, izgalom, kisebb-nagyobb veszekedések, veszélyes helyzetek.
A macska és a varjú párosa olyanok, mint a testvérek. Hol egymás torkának ugranak, hol összefognak.

Fülszöveg:

Michael Ende, aki A Végtelen Történet-tel, e felnőttnek-gyereknek egyaránt szóló, költői-filozofikus mesével tette ismertté nevét a magyar olvasóközönség előtt, egészen más hangot üt meg a groteszk és humoros, szívvidító 'bódítóká-ban.A szilveszter délután öt órától éjfélig játszódó, éppen nem „végtelen” történet izgalmas versenyfutás az idővel: hét óra áll mindössze rendelkezésére a két elvetemült varázslónak – dr. Lidérczy Belzebubnak és nénikéjének, Tyrannja Vampiriának –, hogy beváltsa a Sátánnak tett ígéretét, és ezer csapást, járványt, környezeti katasztrófát zúdítson az élővilágra. Az idétlen, ám korántsem ártalmatlan varázslópáros kifürkészésére két esendő kémet küld házukba az Állatok Nagytanácsa: Maurizio di Maurót, a butuska, beképzelt kandúrt és Krakél Kareszt, a csapzott proletárvarjút, akit legalább nem lehet az orrá… a csőrénél fogva vezetni. A két botcsinálta kis hős, ha nem is fennkölt bátorságról, de tiszteletre méltó civilkurázsiról tesz bizonyságot, amikor felveszi a harcot az ádázokkal – igaz, a megnyugtató végkifejlet eléréséhez elkél némi „égi” segítség is…

Idézetek:

"A kandalló párkánya fölött az ingaóra rekedtes hangon ütni készült. Sajátságos kakukkos óra volt ez, művészien megformált óraműve madárfej helyett sebesült ujat formázott, erre csapódott rá egy kalapács.
- Au! - mondta az óra. - Au!-Au!-Au!-Au!
Tehát öt óra volt."

"De Karesz teljes lendületben volt, és nem lehetett többé lefékezni.
- Gyere csak ide, te! - csérogta. - Te hájas mamakedvence, te tunya luxusdög! Másra sem vagy jó, mint hogy pamutgombolyagokkal játszadozz és a díványon hemperegj! Tűnj el innét, te tányérnyaló, különben összecsomagollak és hazaküldlek ahhoz a kényes Whiskas-zabáló díszcica-famíliádhoz!"

"Ez nem lehet igaz! Egyetlen kandúr magában nem lehet ennyire ostoba. Kettő vagy három együttvéve talán igen, de egyetlenegy… lehetetlen."

Dieter Ott: Az ördöngös Caprioli

Tegnap megígértem, hogy fiúknak is ajánlok könyvet. Íme.
Először is: a Delfin könyvek sorozatban sosem csalódtam. Izgalmas, érdekes, olvasmányos, jól haladós, mulatságos, fantasztikus, elképesztő, (stb.) könyvek jelentek meg a sorozatban egymás után. Nem ragaszkodtak egy témakörhöz, vagy egy adott nyelvi kultúrkörhöz. Volt ott angol, német, orosz, magyar, olasz, (stb.) könyvekből fordított utazási, fantasztikus, felfedezős, humoros, hajós, indiános, kalandos, (stb.) regény. Közös tulajdonságuk a kis helyes méret és a letehetetlenség volt.

Az ördöngös Caprioli (és folytatása, a Caprioli újabb kalandjai) német szerző műve.
Volt valaha is hazudós mese a világirodalomban? Volt hát, egy fél könyvtárat megtöltene. Már a régi görögök is...
Dieter Ott nem talált ki újat, de valami olyan képtelenül mulatságos és mulatságosan képtelen kalandsorozaton keresztül vezeti főhősét és legénységét, amin egyszerre áll el az ember szeme-szája, és fogja az oldalát a nevetéstől.
Szerencsés író az, aki úgy tud hazudni mesélni, hogy az olvasó a legutolsó lehetetlen ötletén is kezét-lábát töri az igyekezettől, hogy elhiggye. Ennek az írónak mindent szívesen elhiszünk. Nem képtelenség Caprioli gróf, a klasszikusan hidegvérű, minden helyzetben tökéletesen higgadt úriember, valamint Fantom, a csodafregatt, és csodaágyúi (hát még a csodaágyútöltelékek) történetei. A szereplők egytől-egyig szeretnivalók, Habakuk, a szerecsen szolga mellett Bilg hajósinas és Larissa, a Fantom  utasa sok kalandon keresztül segítik a grófot.

Előre, vitorlát bonts! Sajtcsatára (és olvasásra) fel!

Kiknek ajánlom:

Életkor: 10-14 év
Nem: fiúk: nagyon!!!!
lányok: ti sem haltok bele egy kis csetepatéba :)

Az iskolai példány:

Bp., Móra, 1970

Fülszöveg:

Nagy divatja van ma a fantasztikus regényeknek, de kevesen gondolnak arra, hogy a műfaj nem most született. Apuleius Aranyszamár, Münchhausen kalandjai, no meg a mi Háry Jánosunk története is – mind-mind fantasztikus történet. A mai német ifjúsági irodalomban Dieter Ott elevenítette fel e régi hagyományokat, s tudományos fantasztikum helyett fantasztikus történelmi kalandregényt írt, amely sziporkázó ötleteivel, izgalmas titokzatosságával és meghökkentő, kacagtató humorával óriási sikert aratott. A szerző nem riad vissza a leggroteszkebb ötletektől sem: hőse cápaháton lovagol, és nemcsak a tengeri sárkányt tréfálja meg, hanem Satan Diabolit, a pokolbeli kegyelmes urat is. A regény méltán nyerte el hazájában a legjobb gyermekkönyvek díját.

Idézetek:

"- Gróf úr, ön már régebben megígérte, hogy elmeséli egyszer, hogyan hajított puszta kézzel egy puskagolyót egy sor kacsa után, és terítette le vele valamennyit. Ez a történet hiányzik még a gyűjteményemből, mert én akkor éppen gyöngélkedtem, és nem tudtam önt elkísérni.
- Igen, igen! Mesélje el! Mesélje el! - hajtogatta tüstént kórusban az egész társaság.
- Na jó, mivel ma egészen különös esténk van, és mert csak egészen rövid történetről van szó, hajlandó vagyok elmondani, mi is történt akkor valójában - egyezett bele Caprioli.
Jókedvűen belefogott.
[...]
- Látom a szemedből, hogy a bizonyítékok ellenére sem hiszel nekem - fordult a lányhoz. - Tessék, itt van annak a kócsagnak a bóbitája! Az emlékezetes vadászat óta magammal hordozom a poggyászomban, hogy alkalomadtán rendkívüli örömet szerezhessek vele egy hölgynek. Tessék, Larissa, gyönyörködj benne!
A szép lány remegő ujjakkal nyúlt a tollak után. Szeme ragyogott a boldogságtól.
- Köszönöm, Cyps bácsi... Én hiszek neked... Majdnem mindent elhiszek..."


"Larissa tízszer gyorsabban vívott a tőrével, mint a tengeri rabló a kardjával. A viadal nézőinek általános megrökönyödésére ronggyá szabdalta a legény buggyos ingét, de meg nem sebesítette. Alig néhány csapásra volt csak szükség, hogy a szablyát távol tartsa magától, a többiek máris akkorákat vágtak a fickó kezére, lábára és mellére, hogy vinnyogott kínjában, akár a kölyökkutya, ha elnáspángolják. Mielőtt Caprioli odaugorhatott volna, a lány a hátsó árbocig kergette a kalózt s ott feléje bökött. Tőre alulról felfelé átszúrta a briganti kontyát, és odaszegezte az árbochoz. Aztán elengedte a hosszú tőrt, hogy az le s föl billegve himbálódzott a tengeri zsivány orra előtt.
A nyavalyás abban a hiszemben leledzett, hogy már meg is halt, és elejtette a karját meg a szurokkoszorút.
Amire még szükség volt, azt Habakuk néhány kézmozdulattal elintézte. Caprioli tisztelegve hajtotta meg a kardját keresztlánya előtt.
- Lám, lám, manapság még a vívás magasiskoláját is kijárják az ifjú hölgyek a párizsi lányintézetekben! Kellemes meglepetés! - mondta nevetve.
- Ezt nem az intézetben oktatták, Cyps bácsi. Vívásra meg más férfimesterségekre apám taníttatott. Hímezni persze nem tanultam meg - vallotta be."


" A kalózok ismét sortüzet nyitottak, de az erősen háborgó tenger miatt a golyók megint csak nem találtak célba; magas szökőkutakat fakasztva hullottak vízbe a Fantom két oldala mellett.
Akkora csattanással, mintha az égbolt repedne ketté, most egy egész nyaláb villám vágott a tengerbe.
Caprioli mögött vakító láng villant fel.
Félreugrott, és észrevette, hogy egy kisebb villám lemerészkedett egészen az árboc aljáig, és ott elakadt. Vadul rángatózott és tekergőzött ide-oda, de nem tudott szabadulni.
Caprioli bemártotta vastag lovaglókesztyűjét a fedélzeten készenlétbe helyezett vizesvödrök egyikébe, gyors mozdulattal megragadta a villám farkát, és kirántotta a már parázsló farúdból.
A tűzsugár pillanatokig dermedten vesztegelt Caprioli markában, aztán kétségbeesett menekülési kísérlettel, tündöklő szikrazuhatagként a magasba szökött. Caprioli azonban biztosan fogta."

Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

Egész egyszerűen úgy érzem, ritka szerencsés olvasó vagyok. Megtalálnak a könyvek, és jókor találnak meg.
Az Ólomerdő például most, az őszi szünetben ugrott a kezembe és szinte követelte, hogy olvassam. Ha ez akkor történik, amikor a könyv hét éve megjelent, akkor mára óriási lyuk tátongana az oldalamon a kíváncsiságtól, hogyan folytatódik a történet. De most erre nem lesz szükség, jövő héten megjelenik a második kötet Üveghegy címmel. Alig várom.

Sokszor leírjuk, hogy "költői szépségű mese", meg "izgalmas", meg "letehetetlen", ezek csupa közhely. De nem közhely egyik sem, ha az Ólomerdővel kapcsolatban emlegetjük.

A történet fordulatos, a nyelvezet szépséges, ám amiben minden mástól különbözik, az az egész történet alapanyaga, szövete. Amiben olyan szálak adják a vetüléket, amik mindenkinek ismerősek, aki gyerekkorában fejből fújta Benedek Elek, Illyés Gyula, Kriza János és más magyar mesemondók köteteit. Hogy úgy fogalmazzak, mint olvasónak a szülőföldemet jelentik.

Hollóvá és hattyúvá vált hercegnők, sárkányfeleség ("öreganyám"), egy nagyon titokzatos királyfi, aztán Fanyűvő, Kőmorzsoló, és legnagyobb kedvencem, Firtos-Tartód belesimulnak a modern világba, a Gödöllő környéki meserengetegbe, a gimnazista Emese átlagos és rémes mindennapjaiba. Ismerősek, de mégis újak, mesebeliek, de mégis sokkal többek.

Amúgy fantasy, persze, ha ez a szó jobban tetszik nektek.

Ha nem akarok lelőni egyetlen poént sem, nem mesélek róla többet.
Muszáj elolvasnotok!

A könyv adatai:

Gabo Kiadó, 2007.
ISBN 978-963-689-900-4

A kiadó fülszövege:

A kamasz Emesét még gyerekkorában hagyta el az anyja és tért vissza otthonába, a tündérek áthatolhatatlan erdejébe. A lány azóta is visszavárja, de amikor eljön érte egy szív nélküli lovas, kénytelen szembesülni vele, hogy szülei sok mindent eltitkoltak előle, és a mágikusnak hitt másik világ egyáltalán nem olyan, amilyennek képzelte. Tündérek, lovagok, varázslat: mindez csak mese, az igazság sokkal bonyolultabb és fájdalmasabb.
Az Ólomerdő egyszerre rendhagyó fantasy és árnyalt családtörténet, amely bátran szembemegy a mesékkel szembeni elvárásainkkal. Egy fiataloknak és időseknek egyaránt ajánlható történet sorsról és döntésekről, ígéretekről és következményekről, valamint arról, hogy néha a mesehősök tetteit is irányíthatja önzés és hatalomvágy.

Megjegyzés:

Ezzel az új borítóval egy új, bővített kiadás is napvilágot látott, sajnos a régit kaptam kölcsön, de előbb-utóbb ezt is el fogom olvasni. Persze inkább előbb, még az Üveghegy előtt. :)











Kiknek ajánlom:

Életkor: 10-14 évesek, de 99 éves korban is el lehet kezdeni
Nem: fiúknak: izgalmas harcok furábbnál furább mesebeli szerzetekkel, még magával az erdővel is. Lányoknak: a mesebeli és nem mesebeli nők nagyon erőteljes egyéniségek, egyik személyiség izgalmasabb, mint a másik. Rabonbán meg olyasféle lovag, akiért akár rajonghatunk is majd. Egyszer. Talán a folytatásban. :)

Idézetek:

"Az a zavaró gyanúja támadt, hogy elkésett.
De ha elkésett, akkor... És itt már nem a kismacskáról volt szó, bár elég baj lenne, ha valami történne a cicával: Gabi valószínűleg jó sokáig nem bocsátaná meg neki [...] Nem, itt az ígéretről volt szó, amit talán nem tartott be. És az ígéretnek édes mindegy, önhibájából vallott-e kudarcot, vagy szándékosan.
[...] Most pedig... ha macska lennék, hová mennék?"

"[Firtos] Nézte, ahogy a ló lassú ügetésben közeledik a fák között. Nem bírta elfordítani tekintetét a lovasról, noha legszívesebben visszabújt volna vackába, a föld alá. Számtalanszor szembesült már számonkéréssel, és mindannyiszor nehezen viselte, különösen, hogy tudta: jogos.
De Rabonbánt még soha nem látta ennyire dühösnek."

"[Emese] fölérve megfordult, és le kellett térdelnie, annyira remegett a lába. Combja mintha bedagadt volna a meneküléstől: amikor rászorította a kezét, a farmeron keresztül is érezte, hogy süt belőle a meleg. Kisimította szeméből a haját, és lenézett a domboldalra.
Szikla sötét tömbje görgött fölfelé az éjszakában.
Ahogy jobban megnézte - gyomra menten jéggé dermedt -, látta, hogy nem gördül, hanem lába ropogva kinyúlik, majd visszahúzódik a hatalmas szürke test alá. A kő képlénynek, ám mégis szilárdnak tűnt, mintha magma fortyogna a belsejében, folyékonnyá olvasztva szívét [...] Nem tudta, mitől mozog a szikla, de nem akarta, hogy utolérje. A rettegés kemény gombóccá sűrűsödött a gyomrában."

Kleinheincz Csilla honlapja


Néhány egészen fantasztikus háttérinformáció:

A Magyar néprajzi lexikon szócikke "Rapsonné"
Rapsonné regéje - Benedek Elek feldolgozásában
Rapsonné "igazi" vára - kisfilm a youtube-on
A Magyar néprajzi lexikon szócikke "Firtos és Tartód"
Kirándulás a Firtosra - lírai hangulatú kisfilm a youtube-on
Tartód vára, 16 perc 30 mp után, youtube
Firtos vára - készülő 3D-s rajzfilm részlete
Áprily Lajos: Álom a vár alatt - verses mese
A Katolikus lexikon szócikke "rabonbán"

Firene és a sorstündérek

Békés Pál: A Bölcs Hiánypótló

Hányan, de hányan születtünk kisebb-nagyobb hiányossággal? Van akinek keze-lába-szeme-szája-haja szála okoz gondot. Van, aki a számolással, olvasással, gondolkodással, hasonlítással, csoportosítással és a nagy érzelmekkel áll hadilábon. Még olyan is van köztünk, akinek éppenséggel túl sok van valamiből...
Voltaképpen mindannyian szenvedünk efféle problémáktól.
Milyen jó lenne valaki, aki egy csettintéssel helyreigazítana bennünket!
Vagy mégsem?




A könyvtári példány kiadási adatai:

Móra, 2005
ISBN 963-11-8007-7

Kiknek ajánlom:

életkor: 8-12 év
nem: fiúknak - lányoknak: mindenkinek, aki úgy érzi, nem tökéletes.

Fülszöveg:

Hiányérzeted van? Elégedetlen vagy magaddal? Hiányzik némi bátorság, fürge láb vagy duzzadó karizom? Csak egyvalakihez fordulhatsz. Nem, nem varázsló. Varázslóból van kicsi és nagy, erdei és mezei, jó, gonosz, fekete és fehér, belőle viszont egyetlenegy létezik az egész világon. Vagyis a végén. Ő hiányt pótol, tehát pótolhatatlan. Kapujában sorban állnak a töröttek, a repedtek, görbék, csorbák, csálék, csempék, és ő pótolja a hiányaikat. Senkit el nem ereszt üres kézzel.
Békés Pál meseregényének hősei reménykedhetnek: talán az ő bajukra is talál orvosságot a Bölcs Hiánypótló.

Idézetek:

   "Az ösvényen handabandázó satnya útonálló nem volt nagyobb három arasznál. Egy reszketeg, csámpás nyizerge. A szeme gülü, a füle tányér, karja-lába akár a bőrös virsli. Ráadásul tetőtől talpig falevelek borították, mintha előbb enyvbe mártották, utána meg avarba hempergették volna. És egyre csak erőltette cérnahangját:
   - HUÁ-HUÁ-HABRADABAHÚÚÚÚ!
   Az óra nézte-nézte, a mutatói nekiiramodtak, mind sebesebben forogtak körbe-körbe, ő maga pedig nevetett hangosan, talán még a térdét is csapkodta volna, ha az ébresztőóráknak lenne térde, és azt mondta:
   - Tik-tak-tök, tik-tak-tök!"

   "- Igazi szörny lehet a te papád.
   - Persze, hogy az.
   Az óra közelebb húzódott a tányérfülű nyápichoz.
   - Ha ilyen kíméletlen volt veled, miért akarsz mindenáron hozzá hasonlítani?
   - Mi mást tehetnék? - búsongott a gyámoltalan rém.
   - Például... - az óra tanácstalanul pislogott, azután felragyogott: - Megvan! Tagadd meg atyád, és dobd el neved!"

   "- Nevem éppenséggel van. Lyuk. Így hívnak. Lyuk, el ipszilonnal. De nem a név a fontos. Hanem, hogy ki vagyok valójában. Bár tudnám, egyáltalán vagyok-e. Mivel, mint látjátok... ha ugyan látjátok... én valóban egy lyuk vagyok.
   - Lát-lyuk - bólogatott Venyige II.
   - Vagyis nem lát-lyuk - sajnálkozott Pontos Idő.
   - Épp erről van szó! - mondta a jövevény, miközben szögletes kereken, hosszúkás röviden, mély laposan, recés simán tátongott az ösvény közepén. - A probléma ott kezdődik: látható-e a lyuk egyáltalán? Pontosabban: van-e ő, avagy nincs? Mert mi egy lyuk önmagában? Ez itt a kérdés. Egy független lyuk, hogy úgy mondjam. Voltam én függő lyuk is. Az persze más. Nem akarlak titeket kalandos életem történeteivel untatni, de azt el kell mondanom: én valamikor egy közönséges zoknin támadtam. Vagyis születtem. Persze már ez is bizonytalan. Születik-e a lyuk, avagy lesz? Van-e anyja, ki az apja? Hol a szerető család? Mennyi kétség. Egyszóval kezdő koromban egy zoknin tartózkodtam. De hamar megelégeltem, hogy egy kedélyes, ám igen piszkos és nem éppen szagtalan nagylábujj kandikáljon elő belőlem. Többre vágytam."

Sárkányok a könyvtárban 3.

J. R. R. Tolkien: A babó (A hobbit)

Elég egyetlen szó: Smaug. Akinek ez nem mond semmit, akinek ez nem mesél szépségről, hiúságról,  kincsről, irigységről, hősiességről, rémületről, ősökről, örökségről, harcról, kalandvágyról, tolvajlásról, lelkiismeret-furdalásról, veszélyről, barátságról és még ezer másról, az sebesen kapja a kezébe ezt a kedves-félelmetes-borzasztó-gyönyörű mesét! Akár a filmsorozatba is belenézhet. :)

A könyvtári példány kiadási adatai:

Móra, 1975

ISBN: 963 11 0374 9

Kiknek ajánlom:

Életkor: 10-14 év

Nem: fiúknak nagyon! Kalandok, küzdelmek, harcok, fondorlatok egy hatalmas kincs megszerzése körül. Lányoknak: ha a mesét szeretitek, nem fogtok csalódni ebben sem. De aki szívesebben keresne királylányokat, egyelőre várjon még vele.

Idézetek:

"Itt feküdt, az óriási vörös-arany sárkány, mély álomban; száján és orrlikain horkanó hangok törtek elő meg gomolygó gőz, de szendergésében a tüze is szunnyadt. Alatta, minden tagja és hatalmas gyűrűző farka alatt, s még körös-körül a láthatatlan padlón szanaszéjjel is számlálhatatlan halmokban hevertek a becses holmik, megmunkált és munkálatlan arany, drágakő és ékszer, és a pirosló fényben csíkozott ezüst."

...

"Ha azt mondjuk, hogy Bilbónak elakadt a lélegzete, alig közelítjük meg az igazságot. Nincs szó, amely ki tudná fejezni az ámulatát, mióta csak az ember megváltoztatta azt a nyelvet, amelyet a tündérektől tanult még akkor, mikor a világ csupa csoda volt."

Fülszöveg 1. (a Szobotka Tibor által fordított kiadásból):

Kicsiny, összkomfortos odújában, távol a világtól lakik Mr. Baggins, a babók népének tiszteletre méltó tagja. Különös népek a babók: apró teremtmények, nem törpék, de nem is egészen emberek. Rikító öltözetben járnak, viszont nem hordanak cipőt; hízásra hajlamosak, ami nem csoda, mert szeretik a békés, eseménytelen hétköznapokat, és mindennél jobban megvetik a kalandot. Mr. Bagginsot mégis utoléri a nagy kaland. Egy napon törpék csapata szállja meg a házát, hogy magukkal vigyék egy kalandos, nagy hadjáratra a sárkány ellen, aki emberemlékezet óta őrzi a törpék ősi kincsét. Hogy a botcsinálta hadvezér miképpen viszi diadalra ügyüket – nem is annyira bátorságával, mint furfangos eszével –, megtudja, aki ezt a mulatságos és egyben nagyon izgalmas meseregényt elolvassa. Felejthetetlen szép tájakon barangolhat, végigélheti hőseinkkel a vad csatákat, és jókat nevethet egy valószínűtlen világ fonák helyzetein. Szobotka Tibor kitűnő fordításában, Tótfalusi István szellemes versbetéteivel, J. R. R. Tolkien művészi illusztrációival jelenik meg a világhírű meseregény, melynek különlegessége sok egyéb mellett abban rejlik, hogy hogy minden korosztályhoz szól: gyerekhez, ifjúhoz, de fiatal lelkű felnőttekhez is.

Fülszöveg 2. (a Gy. Horváth László, N. Kiss Zsuzsa fordításában megjelent kiadásból):

Ha megmozgatják a fantáziádat az oda és vissza történő utazások, amelyek kivezetnek a kényelmes nyugati világból, a Vadon szegélyén túlra, és érdekel egy egyszerű (némi bölcsességgel, némi bátorsággal és jelentős szerencsével megáldott) hős, akkor ez a könyv tetszeni fog, mivel épp egy ilyen út és utazó leírása található benne. A történet a Tündérország kora és az emberek uralma közti réges-régi időkben játszódik, mikor még állott a híres Bakacsinerdő, és a hegyek veszéllyel voltak tele. Az egyszerű kalandozó útját követve útközben megtudhatsz (ahogy ő is megtudott) – ha még nem ismernéd mindezeket a dolgokat – egyet s mást a trollokról, koboldokról, törpökről és tündékről, s bepillantást nyerhetsz egy elhanyagolt, de lényeges időszak történelmébe és eseményeibe. Mert Zsákos Bilbó úr számos jelentős személynél járt; beszélt a sárkánnyal, a hatalmas Smauggal; és akaratán kívül jelen volt az Öt Sereg Csatájánál. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mivel ő egy hobbit. A hobbitok fölött a történelem és a legendák mind ez idáig átsiklottak, talán mert rendszerint többre tartják a kényelmet, mint az izgalmakat. Ez a személyes visszaemlékezések alapján készült beszámoló, amely Zsákos úr egyébként csendes életének egy izgalmas évét írja le, azonban képet adhat erről a becses népről, akik (úgy mondják) manapság megfogyatkoztak. Mert nem szeretik a zajt.

Smaug a filmben