Lányok! Tudom, hogy napok óta szinte mindenki ugyanazt olvassa, úgyhogy arról nem akarok írni, majd írtok ti. Mégis arról jutott eszembe...

Főzzünk egy kicsit. A recept a következő: adott egy lány - ízléstől függően fűszerezzük kellő adag bénasággal, magára nem ismerő szépséggel. Ha ez nem jön be, akkor inkább kellő adag talpraesettséggel, női öntudattal. Igyekezzünk zöldfűszereket válogatni és bolondítsuk el egy pici mézzel. Mindkét esetben vegyünk hozzá egy (akár több) fiút, akit sózzunk-borsozzunk vagánysággal vagy szerénységgel, sportoló kinézettel, vagy könyvmolyhoz illő sápadtsággal. Elengedhetetlen viszont, hogy szépséges (nem is: gyönyörű!) és titokzatos legyen. Egy-két fura, váratlan bonyodalom, egy véges-végig izgalomban tartó titok, mint a zúzott fokhagyma és a fahéj meghozza majd az étvágyat. Véletlenül se felejtsük ki a keverékből a csattanót: a happy endet (erre a célra a ketchup kis narancslével szinte adja magát. Az egészből olyan keveréket készítsünk, ami kitart két-három-négy-hét fogáson keresztül.

Na jó, ha magatokhoz tértetek az egyik kedvenc vasárnapi ebédem összetevőiből, kíváncsi lennék, ti mire ismertetek éppen rá?
Na?
Na ugye.
(Elárulom, hogy az elmúlt tíz-tizenöt év összes romantikus tiniregénye jó megfejtés.)

Ó. Ennyire sematikusak lennének, és még csak észre sem vesszük?

Vigasztaljátok meg magatokat nyugodtan, hogy ez igazából nem baj. Az előző generációk is eszerint a recept szerint főztek - mármint írtak és olvastak. Csak talán a fűszerek nem tűntek ennyire össze nem illőnek. És ami a lényeg, a lányok nem voltak visszahúzódók, bénácskák, lúzerek. Ellenkezőleg: vidám, önbizalommal teli lányok szerepeltek a könyvekben, akik nem ijedtek meg a nehézségektől, akik úgy indultak neki, hogy ebben a férfiakkal teli világban ők is meg akarják találni a helyüket, és ők is meg akarják váltani a világot, mert nemcsak szépek, hanem okosak is. Veletek ellentétben én még ilyen olvasmányokon nőttem fel (elég harcias is lettem), de semmi bajom az új tinisztorikkal se, bármelyiket szívesen elolvasom. Egy bajom van csak velük: nem hagynak maguk után nyomot a lelkemben, mint a régiek...


Az én egyik kedvencem ebben a tárgykörben:
Jean Webster: Nyakigláb Apó
Hogy abszolút modern legyen, mindjárt folytatása is van: a Kedves Ellenségem! (Bevallom, az is kedvenc.)

A Nyakigláb Apó elmúlt száz éves. Mármint a könyv: 1912-ben jelent meg, az iskolánkkal egyidős. Valami benne mégis valami üdítően friss, fiatalos, élvezetes.
Ja persze, a recept! Meg a humor, ami tudjuk, hogy az élet sója, szóval az is fűszer.

Főhősnőnk, Jerusha, vagy inkább Judy Abbott minden, csak nem unalmas. Egy ronda árvaházban nő fel, de megvan a magához való esze, eredeti, ma azt mondjuk: kreatív egyéniség. Az árvaház életének szigora és eseménytelen unalma nem töri meg, kivívja magának a jogot, hogy továbbtanulhasson. Persze ehhez kell egy pártfogó, aki fizeti a költségeit. Judynak majdnem sikerül meglátnia, ki döntött a sorsáról, de csak majdnem. Igazából csak egy magas, hosszú lábú férfit lát éppen távozni, emiatt adja neki később a Nyakigláb Apó becenevet.
Ettől kezdve egy középiskola kollégiumában él, tanul, magához hasonló életteli, okos és csinos lányokkal barátkozik, mindennapjait tanulással és társasági élettel, csínyekkel és iskolai bosszúságokkal tölti.
Mindeközben egyetlen kötelességgel tartozik jótevőjének: rendszeres levelekkel, amit az élete folyásáról kell írnia. A titokzatos Nyakigláb Apó szűkszavú, de bátorító válaszokat ír nagy néha. Egészen addig, amíg Judy meg nem említ levelében egy borzasztó csinos, vörös hajú fiatalembert. Hogy ezután miért kellene a nyarat a társaitól elzárva töltenie? Csak nem derül ki Nyakigláb Apóról valami fontos?

Kiknek ajánlom:
 Életkor: 12 évtől
Nem: lányok: a romantika miatt, persze.

Fülszöveg:
Jerusha Abbott mint „talált gyerek” került csecsemő korában árvaházba, ahol új keresztnevet kapott: immár Judy néven folytatja életét. Az eleven eszű kislány hamarosan kiharcolja magának a jó képességű gyerekeket illető jogot: továbbtanulhat. Ugyan nem teljesül leghőbb vágya, hogy igazi családi otthonba kerüljön, ám a kifürkészhetetlen sors egy kegyes, de titokzatos jótevővel áldja meg.
Judy Nyakigláb apónak nevezi a rideg ismeretlent, és neki ír vidám és borongós, hosszú és lefirkantott leveleket a kollégiumi életről, vívódásairól, szerelméről – no és persze arról, ami majd kifúrja az oldalát: vajon ki is lehet a titokzatos pártfogó?
 
Idézetek:

"...a John Grier Otthonban a fantázia legkisebb szikráját is eltapossák. Az egyetlen dolog, amire ott ránevelik az embert: a kötelességteljesítés. Nem hiszem, hogy a gyerekek fel tudnák fogni ennek a szónak az értelmét: utálatos, gyűlöletes szó. Hiszen nem kényszerből, hanem szeretetből kellene cselekednünk."

"Mennyi baleset egyszerre! Nem hallottam meg az ébresztőcsengőt reggel, és elaludtam.
Ráadásul még öltözködés közben elszakadt a cipőzsinórom, és mert nagyon siettem, hát egy
gomb is lerepült a blúzomról. Elkéstem a reggeliről és még az első óráról is. Elfelejtettem
írópapírt vinni a tanterembe, és a töltőtollam folyt. A trigonometriában a tanárnőnek és nekem
eltérő véleményünk volt a logaritmusról. (Mikor utánanéztem, kiderült, hogy neki volt igaza!)"

"Nem tudom, hallottál-e botrányos viselkedésemről - arról, mikor egyszer megszöktem a
lelencházból, mert megbüntettek süteménylopásért. Be van vezetve a nagykönyvbe, hogy
minden „pártfogó” elolvashassa. De igazán, Apókám, te mi egyebet tettél volna? Ha téged
mint kilencéves, kiéhezett kislányt az éléskamrába küldenek, hogy tisztítsd meg a késeket, és
a süteményes tál éppen a kezed ügyébe esik, és magadra is hagynak, hát talán te se tettél volna
mást, mint hogy villámgyorsan egy kis süteményt törjél magadnak. És mikor aztán karodnál
fogva kiráncigálnak az éléskamrából, és megtépik a füledet, meg elparancsolnak az asztaltól, mikor a pudingra kerül a sor, és mikor a többi gyereknek azt mondják, hogy mindez azért van,
mert tolvaj vagy, akkor tudom, te is világgá szaladtál volna kétségbeesésedben.
Én pedig összevissza csak négy mérföldet szaladtam. Akkor rám akadtak és visszahoztak. Egy
héten keresztül nap nap után odakötöttek egy sötét udvar cölöpéhez, akárcsak egy harapós
kutyát, míg a többi gyerek künn volt a szabadban."

"Ha tudnád, micsoda élénk társadalmi életet élünk! Még bált is rendeztünk a múlt héten. Ebben
az évben történt először: részt vehettünk a felsősök bálján.
Én Jimmy McBride-et hívtam meg, és Sally meghívta Jimmy kollégiumi szobatársát, azt a
fiút, aki múlt évben velük együtt nyaralt - egy borzasztó csinos, vörös hajú fiatalembert."

Mielőtt hoznátok a sok jobbnál jobb nyári olvasmányélményt, sietek egyről elsőként beszámolni.
Olvastam persze több mindent, de az egyik jobban megfogott a többinél. Szemtelenül fiatalos, kedvesen buggyant, pörgős időutazás, némi romantikával fűszerezve = ez
Karen Akins: Időhurok c. ifjúsági regénye.

Amióta Harry Potter beiratkozott - vagy csak úgy egyszerűen beíratták - a Roxfortba, minden második új könyv valamiféle furánál is furább iskolában játszódik. Lehet például olyan, ahova kémnek tanuló Barbie-szerű kishölgyek járnak (Ally Carter: Ha megtudnád, hogy szeretlek, meg kellene öljelek), vagy valami összeesküvés-elméleteken alapuló kiváltságos gimnázium (C. J. Daugherty: A Cimmeria titka), és mára már mindenféle mesebeli lénynek van iskolája, sellőknek, tündéreknek, vámpíroknak és más efféléknek.

Ez az időhurkos iskola talán túl is tesz mindegyiken: itt a fő tantárgy az időutazás azok számára, akik magukban hordozzák az időutazás génjét. Főhősnőnk, Bree Bennis nem egy iskolaelső jókislány, inkább a nehezebb esetek közé sorolnám. Engedetlen, a szabályokat meglehetősen szabadon értelmezi, múltnak, jelennek és jövőnek egyaránt fittyet hány, ha úgy tartja kedve. Szép szabályosan bele is fut jó néhány problémába, amik aztán annak rendje és módja szerint a fejére is nőnek:

Tilos az időutazás közben ellenőrizetlen tárgyat a múltba csempészni? - megvolt, pipa
Tilos a múltból bármilyen személyt vagy tárgyat a jövőbe hozni? - pipa
Tilos más időutazóval (= ugróval) találkozni, mi több, szóba elegyedni vele? - szintén pipa
Nem kellene egy múltbeli személlyel romantikus jelenetekbe bocsátkozni? - naná, hogy pipa
Nem kellene a saját jövőbeli éned üzeneteit semmibe venni? de még mennyire, hogy pipa
Nem kellene veszélybe sodorni a valami fura és gyanús balesetben kómába esett édesanyádat? az is megvolt sajnos

Bree addig ugrál az időben, amíg szép lassan ki nem gabalyít egy pár másféle hurkot: olyanokat, amik különféle talán nem is összefüggő rejtélyekből álltak össze Bree és szerettei körül. Persze az efféle nyomozgatás nem veszélytelen...

Akins időutazásos könyvében nekem az tetszett a legjobban, hogy amikor a mese kényszerűen szembetalálkozik az időutazások logikai összeférhetetlenségeivel, ügyesen és szemtelenül elüti a dolgot a jó öreg "mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás" magyarázatával - nem erőlködik értelmet varázsolni olyasmibe, amibe egyszerűen nincs értelme. Olvassuk és mulassunk jól.

Kiknek ajánlom:

Életkor: 12-14 éveseknek
Nem: fiúk: fordulatos, eseménydús történet, Finn izgalmas fiúszereplő: veszélyekben, verekedésben, védelemben szívesen részt vesz lányok: Bree szerencsére nem tökéletes, könnyen beleélhetitek magatokat a helyébe

Fülszöveg:

A tizenhat éves Bree Bennis olyan iskolába jár, ahol az időutazás kötelező tantárgy, és szó szerint veszik a történelmi kirándulásokat. Miután háromszor is kudarcot vall a XXI. századba tett félévi küldetésén, mert véletlenül túszul ejt egy fiút, már az ösztöndíja forog kockán.
Amikor visszaszökik a múltba, hogy hallgatásra bírja a fiút, nem megy elég messzire: Finn közben három évvel idősebb lett, ráadásul meg van róla győződve, hogy szerelmesek egymásba Bree-vel, vagyis a lány jövőbeli énjével, aki közel sem tartja olyan elviselhetetlennek. Még tovább bonyolódik a helyzet, amikor Bree akaratán kívül magával viszi Finnt a XXIII. századba, majd rájön, hogy valaki üldözi, aki nem csak őt akarja tönkretenni, hanem a múltat, a jelent és a jövőt is.

Idézetek:

"Rájött. Tudta, ki vagyok - mi vagyok. Mégsem zaklatta fel a tény.
Finnhez fordult. – Miféle vendégszeretet ez, Cukkini?
Cukkini láthatóan nem értékelte, hogy valaki ennyire félvállról veszi nehéz helyzetét.
– Anya, én nem… ő nem… Ez az őrült majdnem megölt! Egy pisztollyal kényszerített, hogy nyissam ki az ajtót! – A tubusra mutatott, amely közben egy szék lábához gurult. – Oké, lehet, hogy nem pisztoly volt, hanem…
– Szájfény."

"Az egyik képen Quigley magával Leonardo da Vincivel pózolt, miközben a híres festő a Mona Lisán dolgozott. Ezek szerint a művész is a rév tagjaihoz tartozott, szívesen fogadta az időutazókat. Nem lepett meg. Gyorsan leporoltam a képet, és továbbmentem. A da Vinci-s fotónál éreztem leginkább azt, hogy kutakodom. Volt valami a mosolyukban, és abban, ahogy összedugták a fejüket, ami szerfelett bizalmasnak tűnt. Quigley szinte… boldog volt a képen."

"Behunytam a szemem, és a lehető legtávolabbra nyújtottam a kezem. A múlt és a jövő ott bizsergett az ujjhegyeimben. Amikor kinyitottam a szemem, Finn szobájának szemközti oldalán álltunk. Az íróasztala mellé kerültünk. Minden összekavarodott.
– A múltadban vagyunk? – kérdeztem.
Finn egy kulcsra mutatott, amely később a Porschéjéval együtt elsüllyedt. – Úgy tűnik.
– Akkor most a jövőbeli Bree vagyok?
– Kezd zsibbadni az agyam.
– A tyúk és a tojás. – Megkíméltem a mentális kínzástól. – De miért jöttünk ide?
– Hogy kettesben legyünk?"

A 6.d kiolvasta

Gárdonyi Géza: Egri csillagok c. művét


Esztnén irodalom órái




Vélemények a dolgozatokból:

"Nekem tetszik a könyv, bár már ismertem a történetet. Gyorsan haladtam vele."
"Szerintem érdekes a könyv, mindig is szerettem a kalandos könyveket.  Nagyon tetszett az olvasmány."



"Jól haladtam az olvasással. Szerintem az eleje kicsit unalmas, amikor elfogják Gergelyt és Évát a törökök, de amikor Gergelyt elviszi Dobó, onnantól izgalmas a történet."
"Az első rész volt a kedvencem. Utána sem volt rossz, de szerintem úgy jobb lett volna olvasni a könyvet, hogy még nem tudjuk a csata eredményét."





"Már befejeztem a könyvet, számomra nagyon tanulságos és becsülendő volt. A legjobban azok a részek tetszettek, amikben Sárközi is ott volt."
"Nekem az tetszett a könyvben, hogy még a leíró részek is izgalmasak. Az első részt gyorsabban befejeztem, mert rövidebb, és jobban megragadta a fantáziámat is. A második részben a kedvenc fejezetem a török padisah elleni merényletről, és a török táborban fogolyként sínylődésről szóló."




"Lassan olvastam, mert egyébként is lassan olvasok. Nekem az V. rész után a III. volt a kedvenc részem, mert nagyon szeretem az ilyen álruhás akciókat."
"Szerintem elég izgalmas részek is vannak benne, de van benne unalmas is. Nekem a második fejezet nem tetszett, a többi már sokkal jobban. Az olvasással jól haladtam, a pörgős, izgalmas részeknél sokkal gyorsabban olvastam, de a lassabbaknál le kellett néha tennem."



"A könyvben azt szeretem, hogy belőlem érzelmeket tud kiváltani. Pl. dühös voltam, amikor a könyv leleplez egy magyar árulót, vagy mikor elfoglalták Budát. Örültem, mikor Gergely megszökik az első részben, vagy később, mikor legyőzik a törököket. Mindig úgy olvastam, hogy egy fejezettel előrébb voltam, mint ameddig el kellett volna olvasni."


 

"A könyv nekem tetszett, mert végig foglalkoztat, és olvasás közben teljesen eggyé válsz a könyvvel."
"Jó könyv, az olvasása nekem kicsit nehéz volt. Szerintem jó lesz olvasni, mert mindenki megtalálja a maga karakterét és szurkolhat neki, hogy élje túl az ostromot."

"A véleményem változó. Kevés izgalmas rész van benne és sok gondolat rengetegszer ismétlődik."
"Nekem az a véleményem finoman szólva, hogy az Egri csillagok könyvnél kevesebb rosszat olvastam már. Azért, mert nem a mi nyelvezetünkön van, meg mert bizonyos részeket túl hosszan és unalmasan ír le Gárdonyi. de a szerelmes részt azt szerettem.

"Viszonylag gyorsan olvastam, egyszerre 30-40 oldalt. Kicsit unalmas."
"Másodjára olvasva gyorsabban haladtam, de el tudok veszni a könyvben. Ezalatt azt értem, hogy nem mindig tudom, mi történik, és zavarnak a hirtelen helyváltások."
"Nekem nem annyira tetszik, mert nehéz a nyelvezete. Az olvasással nehezen haladtam, de azért néha az izgalmas részeknél belelendültem."


"Nagyon gyorsan haladtam vele. Egy fejezetet 5-6 óra alatt olvastam el. Az eleje nekem kicsit unalmas volt, de aztán már élveztem!"
"Szerintem ez egy jó könyv, de vannak unalmas részei. A vége felé már 100 oldalakat olvastam 2 óra alatt (az nálam gyorsnak számít)."




"Az eleje számomra nagyon unalmas volt. Az első részeket mindenképp úgy tanácsolom elolvasni, hogy van egy beosztás, hogy melyik nap hány oldalt olvasok. A 4-5. résznél már érdekes. Pár nap alatt el lehet olvasni a végét. Ehhez már semmilyen beosztásra nincs szükség."





"Az elején nem ment annyira az olvasás, lassan haladtam, nem tetszett, unalmas volt. Így a végére érve pedig nagyon izgalmas kezdett lenni. Én ezt csak úgy hívom: A Gyűrűk Ura-effektus."









Utána beszélgettünk is:

Általában problémát jelentett:

• a nyelvezet
• az indítás nehézségei (megismerkedni a helyszínnel, korral, szereplőkkel, belelendülni az olvasásba)
• sűrű helyszínváltás
• unalom
• már nem abban a korban élünk

De jó volt, mert

• voltak benne humoros részek
• érzelmeket váltott ki, dühöt, örömöt például
• az elején mindenki utálta, de a végére már nem!
• milyen jó, hogy ennyit tudott róla írni, nemcsak egy száraz történelmi felsorolás, mi történt, hol történt, hányan haltak meg

Más házi olvasmányoknál volt választási lehetőség. Jó-e, ha van ilyen? Jó-e, ha mindenkinek ugyanazt kell olvasni?

• legyen egyforma is, ami a közös műveltség részévé válik
• jobb a választás, hogy passzoljon az olvasó személyiségéhez
• a híresség nem biztos, hogy egyenlő a "jó"sággal
• fontos a szabadság érzése, érezzem én is, hogy benne vagyok a feladatban
• ne érezzem keresű pirulának
• de nagyon jó volt ebben a formában az Egri csillagok, részenként közösen haladva, nem úgy, hogy egy adott időpontra mindenkinek készen kell lenni és olvasónaplót kell írni
• nem biztos, hogy ránk talál

Az a jó könyv, amelyik:

• napokig hat rád, gondolkodsz rajta
• jó a bevezetés
• beleélheted magad
• valóságos
• várod a folytatást, a következő kötetet
• van mondanivalója, például az emberi jóságról
• utána ürességet érzel
• "te vagy" a szereplő
• nem veszed észre az idő múlását olvasás közben
• kiszakadsz a valóságból, ott vagy, látod
• hozzá tesz az életedhez valamit
• ne lehessen tudni már az elején, mi lesz a vége
• sokáig foglalkoztat, még azzal is álmodsz
• sok szálon fut, izgalmasabb így

Nem jó az a könyv, amelyik:

• csak a felénél indul be, túl hosszú az előkészítés
• elhúzzák a történetet, aztán odacsapják a végét
• sok a leírás
• "maiaskodik", utánozza a gyerekeket
•  sulykol, érezhetően tanítani akar
• egyfolytában történik valami, aki gyorsan olvas, előbb-utóbb kikapcsol a sűrűn következő történések között, "üresen olvas"
• azért írták, hogy sikeres legyen, üzletszerű
• sablonos karakterek a szereplők
• túl sok szálon fut, nehéz követni (ez egyéni ízlés, olvasási képesség kérdése lett)
• nem szeretem azt, amit mindenki "imád"

(Bárki, aki vendégként olvas minket, kérem, ne kételkedjen, hogy a fenti véleményeket hatodikos gyermekek fogalmazták meg,  mindent megtartottam, a szóhasználatukat is, a beszélgetés sorrendjét is, csak rövidítettem kicsit.)

Leiner Laura: Bexi 2. - Hullócsillag
készítette: B.P. 6.d

5 hét telt el hogy a Pop/Rock sztár leszek tehetségkutató műsor véget ért. Az első helyezett mindent megnyert: kocsit, pénzt, lemez szerződést. De a sok nyereményt végül nem (a csodálatos) Nagy Márk vitte el. Nagy Márk mindent bukott. Második helyezett lett. Míg ő a semmiből próbál feltörekedni, addig Bexi kiadta második lemezét az "Offline"-t ami elképesztő sikert aratott. Bexi folyamatosan koncertezik és későn jár haza. De persze ott van Lexi, Bexinek az alteregója, aki sikeresen kiadta a Végcélt ( ugye ismerős... És még rímel is a Késtél-re, milyen véletlen) és persze Aszádék, a rockbanda, és legutolsó sorban Geri, Bexi exe, akivel megint kavarodás lesz (akit be kell hogy valljak szívből utálok).
Szóval visszatérve Bexire, egy kis kavarodás, egy kis szalmonellamérgezés ( nyugalom Bexi rajongók! nem Ő kapott szalmonella mérgezést) miatt végül ő mehet Londonba a menedzserével, Körtével, Aszádékkal, Lexivel (ajajjj!) és persze a márkcsintós Nagy Márkkal, akit már nem hogy szemtől szembe, hanem "szájtól szájba" ismer...

A könyv nagyon tetszett, sokat nevettem rajta (még néha hangosan is) és én egy tízes skálán 8-asra értékelném. Ajánlom azoknak akik szeretik a zenét akik szeretnek bepillantást kapni egy magyar sztár életébe és persze azoknak is ajánlom akik a megszokott szuper regényt várják Leiner Laurától, mert akkor megkapják.

(Saját megjegyzés: köszönöm, hogy lassan jönnek önállóan, kérés nélkül is az új olvasmányajánlók, nagy örömmel várom a többit is. - Puszi: Kati néni)

Kiknek ajánlom:

Életkor: 13-14 év fölött
Nem: lányok: abszolút nektek való, a tiniromantika a könyv lényege.

Fülszöveg:

Bexi, akinek mostanra megjelent, és zajos sikert aratott a második nagylemeze, az Offline, továbbra is sikeres énekesnő, Nagy Márkot viszont teljesen elfelejtették, mert végül nem ő nyerte a tehetségkutató műsort. Körte mindent megtesz, hogy ismét sikeressé tegye Márkot, de ez nem egyszerű, nagyon mélyről kell felhozni a srácot. És hát ott vannak neki Aszádék is, még mindig a garázsában. Ezért aztán Körte megragadja a romlott majonéz miatt adódó lehetőséget, és belegyezik abba, hogy menedzseltjeivel Londonba repüljön egy utazási műsor forgatására.

Idézetek:

"– Értem. Betty. Ipszilonnal a végén. Tegeződjünk – nyújtotta a kezét, mire a menedzserem hanyagul megrázta, és bemutatkozott.
– Köszönöm. Körte. E-vel a végén."

"A nevük? – kérdezte a lány, aki megállított minket a VIP-szalagnál.
– Bexi plusz egy fő – diktáltam, mire kihúzta a nevemet a papírról, és átengedett minket Gerivel.
– A neve?
– Körte – felelte az utánam érkező menedzserem kedvtelenül.
– A kísérője, uram? – érdeklődött a lány.
– Láthatatlanná tévő köpeny van rajta. Egyébként itt áll – mutatott maga mellé a levegőbe."

Boris Vian: Tajtékos napok
Készítette: K. Z. 8.b

"Az életben az a fontos, hogy mindent a priori ítélettel illessünk. Úgy látszik ugyanis, a tömegeknek nincs igazuk, az egyéneknek meg mindig igazuk van. De ebből nem szabad magatartásunkra szabályokat levonni: nem kell ezeket megfogalmaznunk ahhoz, hogy betartsuk ket. Csak két dolog van: a szerelem, mindenfajta szerelem a csinos lányokkal, meg a New Orleans-i muzsika vagy a Duke Ellington-féle. A többinek el kéne tűrnie, mert a többi rút..." - (Előszócska)


A könyv egy teljesen szürreális világban játszódik, ahol a legabszurdabb ételek, ruhák, találmányok (mint pldául a koktélzongora) vagy tevékenységek (fahéj illatú felhőben utazni a város felett) teljesen normálisak és a mindennapi élet részei.
A főszereplő, Colin már régóta vágyakozik a szerelem után, de alapvetően egy boldog, mesebeli világban él barátaival, Chickkel és Nicholával.
Amikor Chick is megtalálja párját, elhatározza, hogy ő is szerelmes lesz. A sors úgy tűnik, kedvez neki, ugyanis hamarosan találkozik Chloéval, akivel nagyon gyorsan szerelembe esnek és hamarosan meg is házasodnak.
A baj a nászút után történi: Chloé mellkasában lótuszvirágot találnak, amely szép lassan elpusztítja őt.
Eközben Chick Jean-Sol Partre műveinek megszállottja lesz és rengeteg pénzt kölcsönöz Colintől, hogy megvehesse az író díszkiadásos könyveit, ereklyéit. Ez szomorúvá teszi Chick szerelmét és még szegényebbé Colint, akinek eleve gondot okoz Chloé kezelésének kifizetése.
A történet végén minden összeomlik, a mesevilág elveszti báját és megmutatja sötétebb oldalát is.


Ez is kedvenc könyveim közé tartozik, nagyon szeretem a világot, amiben játszódik.
Olyanoknak is ajánlom, akik nem szeretik a romantikát, mert szerintem ennek a regénynek nem az áll a középpontjában. A regény teljesen álomszerű, ha tetszik ez az elrugaszkodott stílus, mindenképp olvasd el.


Kiadás adatai: Cartaphilus Kiadó, 2011
ISBN: 978-963-2661-89-6


Kiknek ajánlom:

kor: 14 év felett
nem: fiúknak-lányoknak egyaránt, csak nyelvi humorra, abszurdra fogékonyaknak


Fülszöveg:


Íme egy könyv az élet kegyetlen varázslatáról, melyet már több évtizede olvasunk újra és újra, titkon azt remélve, hogy e történetben minden baj csak átmeneti.A szemérmesen félszeg, szerelemre éhes Colin és a kedvesen egyszerű Chloé gátak nélkül beteljesülő kapcsolatának története Boris Vian tollából meghökkentő stílusban, üde frissességgel, pergő ritmusban születik meg. A világot önfeledten habzsoló pár szerelmi történetében az abszurditás humorával, kiapadhatatlanul változatos őrültségeivel támadja a hamis értékek, a pózokkal teli sznobizmus konzerválóit, úgy, hogy a meglepő szófordulatok, szinesztéziák és szürrealista helyzetek mögött azért mégiscsak az alapvető emberi érzések görgetik a szerelmi történet cselekményét.Az olvasó csodálkozó mosolya hamar lesz harsány nevetéssé, ami hirtelen az arcra fagy, mert a szerelmesek szertelen boldogságára váratlanul iszonyú csapást mér az ostoba végzet: a kivédhetetlen tragédia…


Idézetek:


"– (…) nem is mondta, Nicolas, hogy van egy unokahuga.
– Nővérem rossz útra tért, uram – mondta Nicolas. – Filozófiát tanult. Ilyesmivel nem dicsekszik az ember egy olyan familiában, amely büszke hagyományaira."


"Olyan aranyos volt, hogy látni lehetett kék és mályvaszín gondolatait, amint ide-oda járnak a kezén az erekben."


"Kis rózsaszín felhő ereszkedett le az égből, és feléjük közeledett.
– Menjünk bele! – javallotta a fiú.
– Rajta!
És a felhő beburkolta őket. Meleg volt benne, és fahéjascukor-illat."


A mi könyvtárunkban nincs meg a kötet.

Révay József: Aranygyűrű

A lehető legklasszikusabb romantikus lányregény a pöttyös könyvek sorozatból.
Ha azt mondom, lányregény, vegyétek komolyan ezt a kissé régies kifejezést. Nem csajos könyv. Nem szerepel benne a pompomlányok gonosz vezére, a főhősnő nem egy szerencsétlen kis lúzer, aki csak akkor kap kissé életre, ha kiderül, hogy a "leggyönyörűbb fiú" érte rajong. (Hogy miért tartom nagyon károsnak az efféle könyvek afféle üzenetét, miszerint jó, ha egy lány önbizalmat csak fiúktól kaphat, már ha egyáltalán, arról majd máskor részletesebben.)

Jelen hősnőnk szerencsére ízig-vérig modern, talpraesett lány, az ókori Róma kormányzójának gyermeke.
Akkoriban nem sokat számított, mit szeretne a gyermek, vagy a feleség, a ház urának szava döntött minden kérdésben. Polla szerető családban nő fel, szülei-dajkái kényeztetik, akaratosságát nem törik le - amikor szeretnék, már késő. Barátnőt is, kedvest is maga választ, tudja, kiket szeret és kiket nem, ezekben sosem bizonytalan (mint mai hősnő-utódai), mellettük tűzön-vízen kitart. Ám az apa, Platorinus nemhiába kormányzója a világ legvirágzóbb államának, nemhiába ő az első ember a császár után. Úgy dönt, hogy egy idegen fiatalembert szemel ki Polla jövendőbelijének, és döntése megmásíthatatlan.

Ismeritek a híres paradoxont: "Mi történik, ha egy megállíthatatlan erő ütközik egy mozdíthatatlan tárggyal?"  Polla és Platorinus akarata is valahogy így feszül egymásnak. Esetükben külső tényezők fognak dönteni, az édesanya, Pomponia szeretete, a rabszolga-barátnő, Vibia segítsége.

De legyőzhetik-e mindannyian legkomolyabb ellenfelüket, a kedves költő, Pudens halálos betegségét?






Kiknek ajánlom:

Életkor: 10-14 évesek
Nem: fiúk: bocs, fiúk, nektek majd holnap ajánlok másik könyvet. :) Bár a történelmi háttér nagyon szép, a győztes császári sereg felvonulása pedig csuda érdekes.
lányok: a világ egyik legkedvesebb szerelmes történetéről beszélünk. :)

A kiadó fülszövege:

Az ókor tudós népszerűsítője ezúttal a 12-16 éves leányok számára varázsolja élővé az antik világot. Egy előkelő családból származó kislány, Platorinus római kormányzó Polla nevű leányának életét, férjhez adásának történetét ismerjük meg ebből az eleven sodrú, érdekes alakokat szerepeltető és színes környezetben játszódó regényből. A felvilágosult, határozott akaratú Polla szembe kerül apjával, aki egy hozományvadász piperkőccel jegyzi el tizennegyedik életévébe lépő – tehát eladósorba jutott – leányát...

Az iskolai példány:

Bp. Móra Kiadó, 1961-es. Ezt ajánlom, mert ebben még benne van néhány gyönyörű római múzeumi fénykép az igazi Polláról és az igazi Platorinus-házaspárról.

Idézetek:

"A Platorinus-palota előtt hosszú asztalok sorakoztak, mellettük, rózsakoszorús fejjel, ott lakmározott a ház valamennyi rabszolgája, még a tanító meg az orvos is. A férfiakat Platorinus maga szolgálta ki, nagyon szívesen és udvariasan, és egyre-másra hordta fel nekik a legfinomabb falatokat és csemegéket.
- No még egy szeletet ebből a libamájból, öreg - biztatta a vén kertészt.
A rabszolgák pedig, fiatalok és öregek egyaránt, két kézzel tömték magukba a finomságokat, amiket bizony évente csak egyszer élvezhettek: éppen ma, a farsang első napján.
Annak az aranykornak az emlékére..."


"Látod azt a kislányt... ott a hadifoglyok utolsó sorában? - kérdezte Polla Veturiától.
- Látom, kis úrnőm. Szép kislány, és milyen szomorú!
- Sajnálom - mondta rá Polla. - Mi lesz ezekkel a foglyokkal? Hová viszik őket?
Pomponia felelt a kérdésre:
- Kivégzik őket, kislányom.
- A nőket is?
- A nőket is. Mert azok is harcoltak ellenünk.
- Harcoltak a nők is? - csodálkozott Polla. - És miért harcoltak?
- A hazájukért és a szabadságukért - felelte rá Veturia.
[...]
Polla habozott egy darabig, de egyszerre csak merész elhatározással fölvetette a fejét, anyja szemébe nézett, és lemutatott a hadifoglyok csoportjára:
- Mama, vedd meg nekem azt a dák leányt!"


"- És te ismered Pollát?
- Egyszer találkoztam vele, a bemutatkozó látogatásomon, aztán még egyszer, Surrentumban, hiszen te is ott voltál..
- Szerelmes vagy bele?
- Ez igazán nem fontos. Fő, hogy az apjával megegyeztem. Egy Platorinus mindig jó, ha az ember minél gyorsabban szeretné elérni a tábornoki rangot. Mért kérded? Te talán szerelmes vagy Pollába?
- Egy milliomos lányba nem lehet szerelmes az ember - legyintett Crispinus -, csak elveszi feleségül."

Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

Egész egyszerűen úgy érzem, ritka szerencsés olvasó vagyok. Megtalálnak a könyvek, és jókor találnak meg.
Az Ólomerdő például most, az őszi szünetben ugrott a kezembe és szinte követelte, hogy olvassam. Ha ez akkor történik, amikor a könyv hét éve megjelent, akkor mára óriási lyuk tátongana az oldalamon a kíváncsiságtól, hogyan folytatódik a történet. De most erre nem lesz szükség, jövő héten megjelenik a második kötet Üveghegy címmel. Alig várom.

Sokszor leírjuk, hogy "költői szépségű mese", meg "izgalmas", meg "letehetetlen", ezek csupa közhely. De nem közhely egyik sem, ha az Ólomerdővel kapcsolatban emlegetjük.

A történet fordulatos, a nyelvezet szépséges, ám amiben minden mástól különbözik, az az egész történet alapanyaga, szövete. Amiben olyan szálak adják a vetüléket, amik mindenkinek ismerősek, aki gyerekkorában fejből fújta Benedek Elek, Illyés Gyula, Kriza János és más magyar mesemondók köteteit. Hogy úgy fogalmazzak, mint olvasónak a szülőföldemet jelentik.

Hollóvá és hattyúvá vált hercegnők, sárkányfeleség ("öreganyám"), egy nagyon titokzatos királyfi, aztán Fanyűvő, Kőmorzsoló, és legnagyobb kedvencem, Firtos-Tartód belesimulnak a modern világba, a Gödöllő környéki meserengetegbe, a gimnazista Emese átlagos és rémes mindennapjaiba. Ismerősek, de mégis újak, mesebeliek, de mégis sokkal többek.

Amúgy fantasy, persze, ha ez a szó jobban tetszik nektek.

Ha nem akarok lelőni egyetlen poént sem, nem mesélek róla többet.
Muszáj elolvasnotok!

A könyv adatai:

Gabo Kiadó, 2007.
ISBN 978-963-689-900-4

A kiadó fülszövege:

A kamasz Emesét még gyerekkorában hagyta el az anyja és tért vissza otthonába, a tündérek áthatolhatatlan erdejébe. A lány azóta is visszavárja, de amikor eljön érte egy szív nélküli lovas, kénytelen szembesülni vele, hogy szülei sok mindent eltitkoltak előle, és a mágikusnak hitt másik világ egyáltalán nem olyan, amilyennek képzelte. Tündérek, lovagok, varázslat: mindez csak mese, az igazság sokkal bonyolultabb és fájdalmasabb.
Az Ólomerdő egyszerre rendhagyó fantasy és árnyalt családtörténet, amely bátran szembemegy a mesékkel szembeni elvárásainkkal. Egy fiataloknak és időseknek egyaránt ajánlható történet sorsról és döntésekről, ígéretekről és következményekről, valamint arról, hogy néha a mesehősök tetteit is irányíthatja önzés és hatalomvágy.

Megjegyzés:

Ezzel az új borítóval egy új, bővített kiadás is napvilágot látott, sajnos a régit kaptam kölcsön, de előbb-utóbb ezt is el fogom olvasni. Persze inkább előbb, még az Üveghegy előtt. :)











Kiknek ajánlom:

Életkor: 10-14 évesek, de 99 éves korban is el lehet kezdeni
Nem: fiúknak: izgalmas harcok furábbnál furább mesebeli szerzetekkel, még magával az erdővel is. Lányoknak: a mesebeli és nem mesebeli nők nagyon erőteljes egyéniségek, egyik személyiség izgalmasabb, mint a másik. Rabonbán meg olyasféle lovag, akiért akár rajonghatunk is majd. Egyszer. Talán a folytatásban. :)

Idézetek:

"Az a zavaró gyanúja támadt, hogy elkésett.
De ha elkésett, akkor... És itt már nem a kismacskáról volt szó, bár elég baj lenne, ha valami történne a cicával: Gabi valószínűleg jó sokáig nem bocsátaná meg neki [...] Nem, itt az ígéretről volt szó, amit talán nem tartott be. És az ígéretnek édes mindegy, önhibájából vallott-e kudarcot, vagy szándékosan.
[...] Most pedig... ha macska lennék, hová mennék?"

"[Firtos] Nézte, ahogy a ló lassú ügetésben közeledik a fák között. Nem bírta elfordítani tekintetét a lovasról, noha legszívesebben visszabújt volna vackába, a föld alá. Számtalanszor szembesült már számonkéréssel, és mindannyiszor nehezen viselte, különösen, hogy tudta: jogos.
De Rabonbánt még soha nem látta ennyire dühösnek."

"[Emese] fölérve megfordult, és le kellett térdelnie, annyira remegett a lába. Combja mintha bedagadt volna a meneküléstől: amikor rászorította a kezét, a farmeron keresztül is érezte, hogy süt belőle a meleg. Kisimította szeméből a haját, és lenézett a domboldalra.
Szikla sötét tömbje görgött fölfelé az éjszakában.
Ahogy jobban megnézte - gyomra menten jéggé dermedt -, látta, hogy nem gördül, hanem lába ropogva kinyúlik, majd visszahúzódik a hatalmas szürke test alá. A kő képlénynek, ám mégis szilárdnak tűnt, mintha magma fortyogna a belsejében, folyékonnyá olvasztva szívét [...] Nem tudta, mitől mozog a szikla, de nem akarta, hogy utolérje. A rettegés kemény gombóccá sűrűsödött a gyomrában."

Kleinheincz Csilla honlapja


Néhány egészen fantasztikus háttérinformáció:

A Magyar néprajzi lexikon szócikke "Rapsonné"
Rapsonné regéje - Benedek Elek feldolgozásában
Rapsonné "igazi" vára - kisfilm a youtube-on
A Magyar néprajzi lexikon szócikke "Firtos és Tartód"
Kirándulás a Firtosra - lírai hangulatú kisfilm a youtube-on
Tartód vára, 16 perc 30 mp után, youtube
Firtos vára - készülő 3D-s rajzfilm részlete
Áprily Lajos: Álom a vár alatt - verses mese
A Katolikus lexikon szócikke "rabonbán"

Firene és a sorstündérek

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Egyre többen jöttök olyan könyvekről szerzett pozitív élményekkel, amiket mostanában egyetlen szóval lehet leírni: disztópia.
Ezek azok a regények, ahol egy elképzelt, de nem valami nagyszerű jövőben játszódik a történet, Földünk a mostani technikai fejlettségénél alacsonyabb szinten kénytelen működni. Legtöbbször a társadalom is erősen központosított, a hatalom mindenkivel betartatja a maga szabályait. Nagyon népszerű műfaj, az angolszáz irodalomtól a japánig mindenhol művelik.
Ti általában Suzanne Collins: Az éhezők viadala trilógiáért lelkesedtek (amiről nem árt tudni, hogy volt már egy távolkeleti előzménye: Takami Kósun: Battle Royale. A történet hasonló, de talán még borzasztóbb).

Nem kell ilyen messzire utaznunk, ha disztópiára vágyunk, van nekünk saját, ráadásul mozgalmas, olvasmányos, érdekes, szerethető figurákkal és "jelenjen már meg a folytatás" érzéssel a végén. Ez Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn című regénye.

Egyedül lenni és azt gondolni, hogy ez most már örökké így lesz - rettenetes. Ráadásul örök harcban állni emberi lények egy elkorcsult, genetikailag tönkretett hordájával - annál is rettenetesebb. Pippa, miután elveszítette édesapját, hosszú ideig kénytelen magáról gondoskodni. Végül elhatározza, nekivág az ismeretlennek, a veszélyeknek, a mérgező gőzöktől teli Vörös erdőnek, hogy megpróbálja megtalálni azt a helyet, ahol többé nem kell egyedül élnie és nem kell egyfolytában harcolnia. Nem egyedül utazik, társa Ruben, aki a testvérét veszítette el. Többféle nézőpontot váltogatva a cselekmény még feszültebbé válik.
Aki teheti, vegye meg, ezzel is támogassuk a jó könyvek kiadását és a tehetséges magyar írók munkáját.

Sajnos, megint azt kell írjam, a mi könyvtárunkban nincs meg, de a Török utcai könyvtárból
kölcsönözhetitek!

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN 9789632459875
Év: 2012

Kiknek ajánlom:

Életkor: 13-18 éveseknek
Nem: Fiúknak is: kemény harcok, túlélésért folytatott küzdelmek. Lányoknak is: ügyes, harcedzett főszereplő lány és kis romantika.

A kiadó fülszövege:
Pippa Kenn tizenkét évesen veszítette el az édesapját: ő volt az egyetlen ember, akit valaha ismert. A lány egyedül marad az erődházban, ahol a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak.
Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért vagy egy érintésért. Azonban nincs más rajta kívül az erdőben, kivéve a biológiai katasztrófa áldozatait. Ezek a lények gyűlölik a szépséget és emberséget, az elvesztett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát.
Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik: egy vándor érkezik. A sebesült fiú fittyet hány a túlélés szabályaira. Egy paradicsomi kolóniáról beszél, ahol rengeteg ember életben maradt. Azonban őket is halál fenyegeti, egy horda közeledik, és a fiú ennek hírét viszi hozzájuk.
Vajon Ruben igazat mond? Létezik ez a hely? Pippa bizalmát nehéz elnyerni, az örökös küzdés óvatossá tette.
Ruben azonban nem adja fel. Útra kelnek, bármilyen veszélyes is, és a vándorlás közepette egy bensőséges, lágy érzés is életre kel… Létezhet szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom? Mi az, amit Ruben elhallgat?
A napszemű Pippa Kenn posztapokaliptikus-romantikus ifjúsági regény, a Pippa Kenn trilógia első része.



Idézetek:

   "– Holnap, legkésőbb délben, Chester Creekben kell lennem – mormogta halkan. – Ha nem látomás vagy, fel kell ébresztened! Már nincsenek emberek idekint. Csak ott... Még nem vagyunk ott...
   Csak hol? Csak hol? Hol vannak még emberek?
   Kérdések helyett lemostam róla a port, a vért és az izzadságot, majd felhúztam a földről, és betámogattam a díványhoz. Félrerúgtam az útban lévő kisasztalt, és lefektettem Rubent az előkészített helyére. Megragadta a karomat, és tágra nyílt szemmel próbált meglátni a sötétben.
   – Kérlek!
   Gyengéden a párnára nyomtam a fejét, majd betakartam.
   – Most pihenj! – suttogtam.
   Nem engedte el a karomat. Tenyere cserzett és izzadt volt, de egyben megnyugtatóan meleg és erős is. Majdnem elfelejtettem, milyen az emberi érintés."

   "A kislány nem sokkal mögöttem állt, fonnyadt szüleiről azonnal rám kapta a tekintetét. A levegő bennakadt a tüdőmben, mozdulatlanná dermedtem a döbbenettől: a sápadtak között nem voltak gyerekek. Az lehetetlen!
   A kislány volt a képről: szőke haja rendezetten omlott vállára, térdig érő szoknyáján sárga banánok virítottak, zoknija szegélyét csipke díszítette. Bőre fehér, bársonyos és hibátlan. A sápadtak valaha tényleg szépséges emberek lehettek."

   "A következő hajnalon arra ébredtem, hogy duplacsövű puskát szegeznek nekem. Először azt hittem, ez az utolsó dolog, amit életemben látok. A puskát egy magas, ősz hajú vénasszony tartotta.
   A pisztolyomért nyúltam, de álmomban lefegyvereztek. Védelmezően szorítottam magamhoz az ölemben alvó Pippát. Teste forró volt a láztól, szörcsögve vette a levegőt. Az övében tartott késeket kerestem, de azok is eltűntek. Óvatosan megráztam Pippát, de nem ébredt fel. Legalább kitartott az éjjel.
   Az asszony napbarnított arcát mély ráncok barázdálták, kék szemével bizalmatlanul méregetett minket. Kopott, bokáig érő bőrkabátot viselt, és hamar észrevettem, hogy az egyik bakancsának talpa lehetetlenül ferdén kopott le. Első gyenge pont: furcsa szögben álló jobb láb.
   – Mióta vagytok a Vörös erdőben? – kérdezte reszelős hangon. "

Interjú Kemese Fannival
Kemese Fanni blogja
Itt kölcsönözhető