Boris Vian: Tajtékos napok
Készítette: K. Z. 8.b

"Az életben az a fontos, hogy mindent a priori ítélettel illessünk. Úgy látszik ugyanis, a tömegeknek nincs igazuk, az egyéneknek meg mindig igazuk van. De ebből nem szabad magatartásunkra szabályokat levonni: nem kell ezeket megfogalmaznunk ahhoz, hogy betartsuk ket. Csak két dolog van: a szerelem, mindenfajta szerelem a csinos lányokkal, meg a New Orleans-i muzsika vagy a Duke Ellington-féle. A többinek el kéne tűrnie, mert a többi rút..." - (Előszócska)


A könyv egy teljesen szürreális világban játszódik, ahol a legabszurdabb ételek, ruhák, találmányok (mint pldául a koktélzongora) vagy tevékenységek (fahéj illatú felhőben utazni a város felett) teljesen normálisak és a mindennapi élet részei.
A főszereplő, Colin már régóta vágyakozik a szerelem után, de alapvetően egy boldog, mesebeli világban él barátaival, Chickkel és Nicholával.
Amikor Chick is megtalálja párját, elhatározza, hogy ő is szerelmes lesz. A sors úgy tűnik, kedvez neki, ugyanis hamarosan találkozik Chloéval, akivel nagyon gyorsan szerelembe esnek és hamarosan meg is házasodnak.
A baj a nászút után történi: Chloé mellkasában lótuszvirágot találnak, amely szép lassan elpusztítja őt.
Eközben Chick Jean-Sol Partre műveinek megszállottja lesz és rengeteg pénzt kölcsönöz Colintől, hogy megvehesse az író díszkiadásos könyveit, ereklyéit. Ez szomorúvá teszi Chick szerelmét és még szegényebbé Colint, akinek eleve gondot okoz Chloé kezelésének kifizetése.
A történet végén minden összeomlik, a mesevilág elveszti báját és megmutatja sötétebb oldalát is.


Ez is kedvenc könyveim közé tartozik, nagyon szeretem a világot, amiben játszódik.
Olyanoknak is ajánlom, akik nem szeretik a romantikát, mert szerintem ennek a regénynek nem az áll a középpontjában. A regény teljesen álomszerű, ha tetszik ez az elrugaszkodott stílus, mindenképp olvasd el.


Kiadás adatai: Cartaphilus Kiadó, 2011
ISBN: 978-963-2661-89-6


Kiknek ajánlom:

kor: 14 év felett
nem: fiúknak-lányoknak egyaránt, csak nyelvi humorra, abszurdra fogékonyaknak


Fülszöveg:


Íme egy könyv az élet kegyetlen varázslatáról, melyet már több évtizede olvasunk újra és újra, titkon azt remélve, hogy e történetben minden baj csak átmeneti.A szemérmesen félszeg, szerelemre éhes Colin és a kedvesen egyszerű Chloé gátak nélkül beteljesülő kapcsolatának története Boris Vian tollából meghökkentő stílusban, üde frissességgel, pergő ritmusban születik meg. A világot önfeledten habzsoló pár szerelmi történetében az abszurditás humorával, kiapadhatatlanul változatos őrültségeivel támadja a hamis értékek, a pózokkal teli sznobizmus konzerválóit, úgy, hogy a meglepő szófordulatok, szinesztéziák és szürrealista helyzetek mögött azért mégiscsak az alapvető emberi érzések görgetik a szerelmi történet cselekményét.Az olvasó csodálkozó mosolya hamar lesz harsány nevetéssé, ami hirtelen az arcra fagy, mert a szerelmesek szertelen boldogságára váratlanul iszonyú csapást mér az ostoba végzet: a kivédhetetlen tragédia…


Idézetek:


"– (…) nem is mondta, Nicolas, hogy van egy unokahuga.
– Nővérem rossz útra tért, uram – mondta Nicolas. – Filozófiát tanult. Ilyesmivel nem dicsekszik az ember egy olyan familiában, amely büszke hagyományaira."


"Olyan aranyos volt, hogy látni lehetett kék és mályvaszín gondolatait, amint ide-oda járnak a kezén az erekben."


"Kis rózsaszín felhő ereszkedett le az égből, és feléjük közeledett.
– Menjünk bele! – javallotta a fiú.
– Rajta!
És a felhő beburkolta őket. Meleg volt benne, és fahéjascukor-illat."


A mi könyvtárunkban nincs meg a kötet.

Ray Bradbury: Fahrenheit 451
Készítette: K. Z. 8.b.

"Lakasd jól a szemed csodával - mondta -, élj úgy, mintha tíz másodperc múlva holtan esnél össze. Nézz körül a világban. Sokkal fantasztikusabb, mint amit az álomgyárakban gyártanak."

A regény egy disztopikus Amerikában játszódik, ahol a könyveket betiltották és elégetik (innen jön a cím is: a papír 451 Fahrenheit fokon gyullad meg). Az embereket nem érdekli semmi, csak az, ami a televízióból jön; az olyan témákat, mint a halál vagy a háború mindenki kerüli, csak azért, hogy a világot olyannak lássák, amilyennek látni akarják.
A főszereplő, Guy Montag tűzőr, vagyis a könyvek elégetésével foglalkozik.
Soha nem érdekelte, hogy miről szólnak, csak szeretett a lángokban gyönyörködni. Ám egyik este, munkából hazafelé találkozik szomszédjával, Clarisse-szal. A fiatal lány egészen máshogy szemléli a világot, mint bárki, akivel Guy találkozott.
Az ő szabadszellemű gondolkodása és életvidám természete elgondolkodtatta a férfit, hogy tényleg boldog-e. Otthon rideg felesége, Millie várja, aki ugyanolyan üresfejű, mint a többiek, és munkájában sem lel már annyi örömöt, mint régen.
Egyik este, munka közben Guy megment egy könyvet a lángok közül és otthon elolvassa. A könyvek megérintik, észreveszi azokat az értékeket, amelyeket magukban hordoznak. Attól félve, hogy a tűzőrség kapitánya, Beatty elveszi a könyveket, megpróbálja memorizálni a szövegüket. Ehhez segítségül hívja Fabert, egy régi professzort és elhatározzák, hogy ketten lerombolják a tűzőrséget és a fennálló rendszert.


Ez a könyv elgondolkodtat azon, hogy mire menne a társadalom olvasás vagy bármilyen más kulturális tevékenység nélkül. Ez nem valami szájbarágós olvassatok-sokat-gyerekek szintű tanmese a könyvek és az olvasás egekig magasztalásáról, inkább egy éles társadalomkritika arról, hgoy a műveletlen emberek milyen könnyen befolyásolhatók.
Mindenkinek ajánlom, akinek felébresztettem a kíváncsiságát.



Kiadás adatai: Göncöl, 1991
ISBN: 963-7875-33-6


Kiknek ajánlom:

kor: 14 év felett
nem: fiúknak-lányoknak egyaránt, izgalmas-mozgalmas is, elgondolkodtató is, rendkívül érdekes világban játszódik


Fülszöveg:

„Fahrenheit 451 fok az a hőmérséklet, amelynél a könyvnyomó papír tüzet fog és elég…” A könyveket el kell pusztítani, mert ártalmas fegyverek: sosem lehet tudni, ki ellen fordul egy olvasott ember. Guy Montag a tűzőrségen dolgozik, hivatása a könyvégetés, a fellobbanó lángok mindig gyönyörűséggel töltik el. Életében a munka, a nyugtató tablettákhoz menekülő feleség, és három óriási tévéfal a főszereplők. Új szomszédja egy kedves lány, aki furcsa dolgokról mesél: hogy családja esténként leül az asztal köré, és beszélgetnek, hogy a tűzőrök valamikor régen még oltották a tüzet, hogy szép a hajnal, amikor harmat telepszik a fűre, és felkel a nap… Érthetetlen. Egy napon aztán beleolvas egy halálra ítélt könyvbe, az események ettől kezdve megállíthatatlanok…


Idézetek:

"– Mindenkinek, aki meghal, hagynia kell maga után valamit, mondta a nagyapám. Gyereket vagy könyvet, festményt, házat vagy egy falat, amelyet felépített, egy pár cipőt, amit csinált. Vagy egy kertet, amelyet beültetett. Valamit, amit a kezünk megérintett, hogy lelkünknek legyen hova költöznie halálunk után, hogy ha az emberek egy fára vagy egy virágra néznek, amit mi ültettünk – minket lássanak abban. Egyre megy, mit csináltunk, csak az a lényeges, hogy ha valamihez hozzányúltunk, azt változtassuk meg úgy, hogy ránk emlékeztessen akkor is, ha már levettük róla a kezünket."

"Nem mindenki születik szabadnak és egyenlőnek, ahogy azt az Alkotmány mondja, de mindenkit egyformává idomítanak. Ha mindenki hasonmása a másiknak, akkor mindenki boldog, megelégedett, akkor nincs többé kiváló, akitől félni kell, vagy akihez a másikat mérni lehet."

"– Szabad időnk van, de van-e időnk arra, hogy gondolkodjunk? Ha éppen nem száguld óránként százmérföldes sebességgel, amikor másra sem tud gondolni, mint a veszélyre, akkor valamiféle játékot játszik, vagy egy szobában ül, ahol nem vitatkozhat a négyfalú televízióval. Miért?"

A mi könyvtárunkban nincs meg a kötet.