Wilhelm Hauff: Hauff legszebb meséi

A mostanában legnépszerűbb tini-, kaland-, krimi-, horror- és fantasy könyvek legnépszerűbb témái a következők:
1. A sztár - hogyan lesz valaki sztár, milyen lehet sztárral megismerkedni és a párjának lenni?
2. Hogyan lehetne gazdagnak lenni?
3. Kalandok utazások közben.
4. Nők bántalmazása.
5. Szívtelen, kegyetlen gyilkosságok.
6. Varázslók. Alakváltók, fura és ijesztő lények, akik rossz esetben a főhős lelkére áhítoznak. Jobb esetben van esély a happy endre.

Ha azt hiszitek, hogy ez itt mind  csupa újdonatúj ötlet, itt az ideje felvilágosítani benneteket a tévedésről. Jobb mesékben ezek is benne voltak.

Kedvenc mesém, amiben mindez együtt megtalálható: Wilhelm Hauff: A kőszív.

Hauff legszebb meséi túlnyomórészt az Ezeregyéjszaka meséinek ihletésére születtek. Ezek mind nagyon színesek és érdekesek: A kis Mukk, A gólyakalifa és a többi.
De A kőszív, az valami egyéni és eredeti. És mesés és csuda romantikus.
Vegyétek a kezetekbe egy unalmas este, megéri. (Csak aztán tudjatok aludni.)
Azt írja a moly.hu-n Zábráczky_Olivér hozzászóló: "Ezek a történetek [...] varázsfüstösek." Így van..

Kiknek ajánlom:

Életkor: 10 éves kor fölött. Igazából legszívesebben 12-t írnék.
Nem: fiúk: hát vannak benne izgalmas részek, az biztos! Lányok: mondom, romantikus...

A kiadó fülszövege:

Wilhelm Hauff meséi közül a legszebbeket adjuk közre gyerekeknek szóló feldolgozásban, hogy a mi fiataljaink is szívükbe zárják a felejthetetlen, küzdelmes sorsú Orros törpét, a kis Mukkot, az álruhás kalifát és Szénégető Pétert, a Kőszív című népszerű mese szenvedő hősét. Az író több mint száz évvel ezelőtt írta meg történeteit, melyeket azóta a világirodalom értékeiként tartunk számon. Nem ok nélkül: Hauff úgy egyesíti a tanulságost a csodálatossal, ahogy rajta kívül kevesen. A színvonalas mesekötetet kitűnő műfordítói az eredetivel egyenértékű fordítást alkottak meg; a mesékhez illő rajzok Heinzelmann Emma tehetségét dicsérik.

A könyvtári példány:

Budapest, Móra, 1966.
(De több is van. És a Spessarti fogadó (Delfin könyvek) is tartalmazza ezt a mesét.)

Idézetek:

"Az ágak közt fölbukkant a mókus; mintha biztatta vagy gúnyolta volna, aztán mosakodni kezdett, megcsóválta szép, bojtos farkát, és ráfüggesztette okos kis szemét. Pétert azonban, ahogy így szembenéztek, félelem fogta el, mert az állatkának hol mintha emberfeje lett volna, háromszögletű kalapkával a tetején, hol meg olyannak látszott, mint akármilyen más mókus, csak éppen hogy piros harisnya és fekete cipő volt a hátsó lábán.

"- Leúsztattak hát a Rajnán; Mihály vezette őket, és hamarosan megérkeztek Rotterdamba. Ott a korábbi ár négyszeresét kínálták nekik. Kivált Mihály roppant gerendáit fizették meg busásan. A feketeerdeiek azt sem tudták, hová legyenek a rengeteg pénz láttán."

"A helyiség polcain átlátszó folyadékkal megtöltött üvegek sorakoztak, s mindegyikben egy szív lebegett. Minden üvegen cédula, s rajta a tulajdonos. Péter kíváncsian olvasta végig a rengeteg cédulát."

Lányok! Tudom, hogy napok óta szinte mindenki ugyanazt olvassa, úgyhogy arról nem akarok írni, majd írtok ti. Mégis arról jutott eszembe...

Főzzünk egy kicsit. A recept a következő: adott egy lány - ízléstől függően fűszerezzük kellő adag bénasággal, magára nem ismerő szépséggel. Ha ez nem jön be, akkor inkább kellő adag talpraesettséggel, női öntudattal. Igyekezzünk zöldfűszereket válogatni és bolondítsuk el egy pici mézzel. Mindkét esetben vegyünk hozzá egy (akár több) fiút, akit sózzunk-borsozzunk vagánysággal vagy szerénységgel, sportoló kinézettel, vagy könyvmolyhoz illő sápadtsággal. Elengedhetetlen viszont, hogy szépséges (nem is: gyönyörű!) és titokzatos legyen. Egy-két fura, váratlan bonyodalom, egy véges-végig izgalomban tartó titok, mint a zúzott fokhagyma és a fahéj meghozza majd az étvágyat. Véletlenül se felejtsük ki a keverékből a csattanót: a happy endet (erre a célra a ketchup kis narancslével szinte adja magát. Az egészből olyan keveréket készítsünk, ami kitart két-három-négy-hét fogáson keresztül.

Na jó, ha magatokhoz tértetek az egyik kedvenc vasárnapi ebédem összetevőiből, kíváncsi lennék, ti mire ismertetek éppen rá?
Na?
Na ugye.
(Elárulom, hogy az elmúlt tíz-tizenöt év összes romantikus tiniregénye jó megfejtés.)

Ó. Ennyire sematikusak lennének, és még csak észre sem vesszük?

Vigasztaljátok meg magatokat nyugodtan, hogy ez igazából nem baj. Az előző generációk is eszerint a recept szerint főztek - mármint írtak és olvastak. Csak talán a fűszerek nem tűntek ennyire össze nem illőnek. És ami a lényeg, a lányok nem voltak visszahúzódók, bénácskák, lúzerek. Ellenkezőleg: vidám, önbizalommal teli lányok szerepeltek a könyvekben, akik nem ijedtek meg a nehézségektől, akik úgy indultak neki, hogy ebben a férfiakkal teli világban ők is meg akarják találni a helyüket, és ők is meg akarják váltani a világot, mert nemcsak szépek, hanem okosak is. Veletek ellentétben én még ilyen olvasmányokon nőttem fel (elég harcias is lettem), de semmi bajom az új tinisztorikkal se, bármelyiket szívesen elolvasom. Egy bajom van csak velük: nem hagynak maguk után nyomot a lelkemben, mint a régiek...


Az én egyik kedvencem ebben a tárgykörben:
Jean Webster: Nyakigláb Apó
Hogy abszolút modern legyen, mindjárt folytatása is van: a Kedves Ellenségem! (Bevallom, az is kedvenc.)

A Nyakigláb Apó elmúlt száz éves. Mármint a könyv: 1912-ben jelent meg, az iskolánkkal egyidős. Valami benne mégis valami üdítően friss, fiatalos, élvezetes.
Ja persze, a recept! Meg a humor, ami tudjuk, hogy az élet sója, szóval az is fűszer.

Főhősnőnk, Jerusha, vagy inkább Judy Abbott minden, csak nem unalmas. Egy ronda árvaházban nő fel, de megvan a magához való esze, eredeti, ma azt mondjuk: kreatív egyéniség. Az árvaház életének szigora és eseménytelen unalma nem töri meg, kivívja magának a jogot, hogy továbbtanulhasson. Persze ehhez kell egy pártfogó, aki fizeti a költségeit. Judynak majdnem sikerül meglátnia, ki döntött a sorsáról, de csak majdnem. Igazából csak egy magas, hosszú lábú férfit lát éppen távozni, emiatt adja neki később a Nyakigláb Apó becenevet.
Ettől kezdve egy középiskola kollégiumában él, tanul, magához hasonló életteli, okos és csinos lányokkal barátkozik, mindennapjait tanulással és társasági élettel, csínyekkel és iskolai bosszúságokkal tölti.
Mindeközben egyetlen kötelességgel tartozik jótevőjének: rendszeres levelekkel, amit az élete folyásáról kell írnia. A titokzatos Nyakigláb Apó szűkszavú, de bátorító válaszokat ír nagy néha. Egészen addig, amíg Judy meg nem említ levelében egy borzasztó csinos, vörös hajú fiatalembert. Hogy ezután miért kellene a nyarat a társaitól elzárva töltenie? Csak nem derül ki Nyakigláb Apóról valami fontos?

Kiknek ajánlom:
 Életkor: 12 évtől
Nem: lányok: a romantika miatt, persze.

Fülszöveg:
Jerusha Abbott mint „talált gyerek” került csecsemő korában árvaházba, ahol új keresztnevet kapott: immár Judy néven folytatja életét. Az eleven eszű kislány hamarosan kiharcolja magának a jó képességű gyerekeket illető jogot: továbbtanulhat. Ugyan nem teljesül leghőbb vágya, hogy igazi családi otthonba kerüljön, ám a kifürkészhetetlen sors egy kegyes, de titokzatos jótevővel áldja meg.
Judy Nyakigláb apónak nevezi a rideg ismeretlent, és neki ír vidám és borongós, hosszú és lefirkantott leveleket a kollégiumi életről, vívódásairól, szerelméről – no és persze arról, ami majd kifúrja az oldalát: vajon ki is lehet a titokzatos pártfogó?
 
Idézetek:

"...a John Grier Otthonban a fantázia legkisebb szikráját is eltapossák. Az egyetlen dolog, amire ott ránevelik az embert: a kötelességteljesítés. Nem hiszem, hogy a gyerekek fel tudnák fogni ennek a szónak az értelmét: utálatos, gyűlöletes szó. Hiszen nem kényszerből, hanem szeretetből kellene cselekednünk."

"Mennyi baleset egyszerre! Nem hallottam meg az ébresztőcsengőt reggel, és elaludtam.
Ráadásul még öltözködés közben elszakadt a cipőzsinórom, és mert nagyon siettem, hát egy
gomb is lerepült a blúzomról. Elkéstem a reggeliről és még az első óráról is. Elfelejtettem
írópapírt vinni a tanterembe, és a töltőtollam folyt. A trigonometriában a tanárnőnek és nekem
eltérő véleményünk volt a logaritmusról. (Mikor utánanéztem, kiderült, hogy neki volt igaza!)"

"Nem tudom, hallottál-e botrányos viselkedésemről - arról, mikor egyszer megszöktem a
lelencházból, mert megbüntettek süteménylopásért. Be van vezetve a nagykönyvbe, hogy
minden „pártfogó” elolvashassa. De igazán, Apókám, te mi egyebet tettél volna? Ha téged
mint kilencéves, kiéhezett kislányt az éléskamrába küldenek, hogy tisztítsd meg a késeket, és
a süteményes tál éppen a kezed ügyébe esik, és magadra is hagynak, hát talán te se tettél volna
mást, mint hogy villámgyorsan egy kis süteményt törjél magadnak. És mikor aztán karodnál
fogva kiráncigálnak az éléskamrából, és megtépik a füledet, meg elparancsolnak az asztaltól, mikor a pudingra kerül a sor, és mikor a többi gyereknek azt mondják, hogy mindez azért van,
mert tolvaj vagy, akkor tudom, te is világgá szaladtál volna kétségbeesésedben.
Én pedig összevissza csak négy mérföldet szaladtam. Akkor rám akadtak és visszahoztak. Egy
héten keresztül nap nap után odakötöttek egy sötét udvar cölöpéhez, akárcsak egy harapós
kutyát, míg a többi gyerek künn volt a szabadban."

"Ha tudnád, micsoda élénk társadalmi életet élünk! Még bált is rendeztünk a múlt héten. Ebben
az évben történt először: részt vehettünk a felsősök bálján.
Én Jimmy McBride-et hívtam meg, és Sally meghívta Jimmy kollégiumi szobatársát, azt a
fiút, aki múlt évben velük együtt nyaralt - egy borzasztó csinos, vörös hajú fiatalembert."

Mielőtt hoznátok a sok jobbnál jobb nyári olvasmányélményt, sietek egyről elsőként beszámolni.
Olvastam persze több mindent, de az egyik jobban megfogott a többinél. Szemtelenül fiatalos, kedvesen buggyant, pörgős időutazás, némi romantikával fűszerezve = ez
Karen Akins: Időhurok c. ifjúsági regénye.

Amióta Harry Potter beiratkozott - vagy csak úgy egyszerűen beíratták - a Roxfortba, minden második új könyv valamiféle furánál is furább iskolában játszódik. Lehet például olyan, ahova kémnek tanuló Barbie-szerű kishölgyek járnak (Ally Carter: Ha megtudnád, hogy szeretlek, meg kellene öljelek), vagy valami összeesküvés-elméleteken alapuló kiváltságos gimnázium (C. J. Daugherty: A Cimmeria titka), és mára már mindenféle mesebeli lénynek van iskolája, sellőknek, tündéreknek, vámpíroknak és más efféléknek.

Ez az időhurkos iskola talán túl is tesz mindegyiken: itt a fő tantárgy az időutazás azok számára, akik magukban hordozzák az időutazás génjét. Főhősnőnk, Bree Bennis nem egy iskolaelső jókislány, inkább a nehezebb esetek közé sorolnám. Engedetlen, a szabályokat meglehetősen szabadon értelmezi, múltnak, jelennek és jövőnek egyaránt fittyet hány, ha úgy tartja kedve. Szép szabályosan bele is fut jó néhány problémába, amik aztán annak rendje és módja szerint a fejére is nőnek:

Tilos az időutazás közben ellenőrizetlen tárgyat a múltba csempészni? - megvolt, pipa
Tilos a múltból bármilyen személyt vagy tárgyat a jövőbe hozni? - pipa
Tilos más időutazóval (= ugróval) találkozni, mi több, szóba elegyedni vele? - szintén pipa
Nem kellene egy múltbeli személlyel romantikus jelenetekbe bocsátkozni? - naná, hogy pipa
Nem kellene a saját jövőbeli éned üzeneteit semmibe venni? de még mennyire, hogy pipa
Nem kellene veszélybe sodorni a valami fura és gyanús balesetben kómába esett édesanyádat? az is megvolt sajnos

Bree addig ugrál az időben, amíg szép lassan ki nem gabalyít egy pár másféle hurkot: olyanokat, amik különféle talán nem is összefüggő rejtélyekből álltak össze Bree és szerettei körül. Persze az efféle nyomozgatás nem veszélytelen...

Akins időutazásos könyvében nekem az tetszett a legjobban, hogy amikor a mese kényszerűen szembetalálkozik az időutazások logikai összeférhetetlenségeivel, ügyesen és szemtelenül elüti a dolgot a jó öreg "mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás" magyarázatával - nem erőlködik értelmet varázsolni olyasmibe, amibe egyszerűen nincs értelme. Olvassuk és mulassunk jól.

Kiknek ajánlom:

Életkor: 12-14 éveseknek
Nem: fiúk: fordulatos, eseménydús történet, Finn izgalmas fiúszereplő: veszélyekben, verekedésben, védelemben szívesen részt vesz lányok: Bree szerencsére nem tökéletes, könnyen beleélhetitek magatokat a helyébe

Fülszöveg:

A tizenhat éves Bree Bennis olyan iskolába jár, ahol az időutazás kötelező tantárgy, és szó szerint veszik a történelmi kirándulásokat. Miután háromszor is kudarcot vall a XXI. századba tett félévi küldetésén, mert véletlenül túszul ejt egy fiút, már az ösztöndíja forog kockán.
Amikor visszaszökik a múltba, hogy hallgatásra bírja a fiút, nem megy elég messzire: Finn közben három évvel idősebb lett, ráadásul meg van róla győződve, hogy szerelmesek egymásba Bree-vel, vagyis a lány jövőbeli énjével, aki közel sem tartja olyan elviselhetetlennek. Még tovább bonyolódik a helyzet, amikor Bree akaratán kívül magával viszi Finnt a XXIII. századba, majd rájön, hogy valaki üldözi, aki nem csak őt akarja tönkretenni, hanem a múltat, a jelent és a jövőt is.

Idézetek:

"Rájött. Tudta, ki vagyok - mi vagyok. Mégsem zaklatta fel a tény.
Finnhez fordult. – Miféle vendégszeretet ez, Cukkini?
Cukkini láthatóan nem értékelte, hogy valaki ennyire félvállról veszi nehéz helyzetét.
– Anya, én nem… ő nem… Ez az őrült majdnem megölt! Egy pisztollyal kényszerített, hogy nyissam ki az ajtót! – A tubusra mutatott, amely közben egy szék lábához gurult. – Oké, lehet, hogy nem pisztoly volt, hanem…
– Szájfény."

"Az egyik képen Quigley magával Leonardo da Vincivel pózolt, miközben a híres festő a Mona Lisán dolgozott. Ezek szerint a művész is a rév tagjaihoz tartozott, szívesen fogadta az időutazókat. Nem lepett meg. Gyorsan leporoltam a képet, és továbbmentem. A da Vinci-s fotónál éreztem leginkább azt, hogy kutakodom. Volt valami a mosolyukban, és abban, ahogy összedugták a fejüket, ami szerfelett bizalmasnak tűnt. Quigley szinte… boldog volt a képen."

"Behunytam a szemem, és a lehető legtávolabbra nyújtottam a kezem. A múlt és a jövő ott bizsergett az ujjhegyeimben. Amikor kinyitottam a szemem, Finn szobájának szemközti oldalán álltunk. Az íróasztala mellé kerültünk. Minden összekavarodott.
– A múltadban vagyunk? – kérdeztem.
Finn egy kulcsra mutatott, amely később a Porschéjéval együtt elsüllyedt. – Úgy tűnik.
– Akkor most a jövőbeli Bree vagyok?
– Kezd zsibbadni az agyam.
– A tyúk és a tojás. – Megkíméltem a mentális kínzástól. – De miért jöttünk ide?
– Hogy kettesben legyünk?"

A 6.d még mindig

az olvasásról beszélget

Esztnén irodalom órái

Mit olvastok mostanában?

Az osztály sokat olvas, a kommunikáció is több közöttünk könyvekről is, mint más osztályokban.
Könyvek terén kezdünk kilépni a divatosból (Leiner, Harry Potter, Twilight, stb), másféléket is választunk, klasszikust is - pl. Aranykoporsó.
Személyiségtől függ, romantikust, szomorút, kalandvágyót, fontos, hogy tetsszen.
Szeretem a sokkal kisebbeknek valókat, feledtetik a bánatot, szórakoztatnak.
Az ízlésünk vegyes, van, aki 10-12 éveseknek (vagy kisebbeknek) ajánlottakat olvas, van, aki felnőttesebbeket.
Mi a különbség?
 a felnőttes több szálon szerkesztett, többet kell gondolkodni rajta. (Esztnen: nagyobb olvasói aktivitást igényel.)

"Rendesebben" el tudod képzelni (leírások), de nagyobb képzelőerő kell hozzá.
Fontos leírni a környezetet, hogy bele tudjuk élni magunkat a helybe.
A vöröspöttyös könyvekkel tele a világ, azért írják, hogy sokan vegyék, de egyformák.
Milyen a vöröspöttyös? Romantikusak, sablonosak, sok a párbeszéd, gyorsan mesélnek, van köztük tini és fantasy is.

Mit kéne / nem kéne olvasnotok:

Gyerekeknek is írnak olyat, amiben sok az öldöklés, öncélú agresszió.
Ne kínozzam magam olyasmivel, ami nem érdekel, ehhez előbb ismernem kell mindenfélét. Az sem egészséges, ha rákattanunk egyfélére.
Kezdjük átlépni a határt gyerek és felnőtt között, ha valaki nem érti a hátteret, mit akar a könyv, mit sugall, le kell tudni tenni, megvárni a maga idejét. Át lehet lépni a határt, ez a saját lelkiismeretedtől függ, de ne erőltessük!

Ajánlás, más vélemények olvasása hogyan befolyásol?
Nézitek a korosztályi ajánlást? - csak néhányan

Azért nem élvezzük annyira a klasszikusokat, mert azt halljuk már olvasás előtt, hogy unalmas, emiatt rossz a "várakozás", amikor belefogok. Ha ezt ki tudom zárni, jobban élvezem! Sajnos több rosszat hallani, mint jót.
Hol hallasz ilyen véleményeket? Adsz ezekre a véleményekre?
A hozzám közelállók véleménye sokat számít.
Alakíts ki önálló véleményt, aki nem fontos számodra, idegenek, internetes hozzászólások, nyugodtan zárd ki.

Mi alapján választotok könyvet?
(cím - borító - ajánlószöveg - barátok, barátnők - könyvesbolt - otthoni könyvespolc - könyvtár - média)

Könyvesbolt: (sokan mondtátok, hogy szerettek sok időt tölteni nézelődéssel, válogatással, lehetőleg egyedül, ne siettessék)
Imádok bemenni, a környezet, a hűvös, a csend, illat, tapintás, érzés, a gondolataimba merülhetek.
Különlegeseket keresek, amik "odahívnak" magukhoz.
Végignézem az engem érdeklő témakörök kupacait, most például a fantasy, sci-fi könyveket.
Sokféle kategóriába sorolják a könyveket, de néha egy könyv többfélébe is tartozhat egyszerre.
Fontos a cím, ha felkelti a figyelmemet, beleolvasok. A borító is fontos. Sajnos egy csomó teljesen elriaszt. Ne legyen túl csicsás!
Lefotózom, ami érdekel, otthon utánanézek.
Sikerlista: nem szoktuk megnézni. (Engem érdekel, mi érdekel másokat.)
A választás többórás procedúra, kiválasztom, ami éppen akkor a legjobb.

Könyvtár:

Legfontosabb szempont az író, ismerjem. Például Nemere, Rejtő, Csukás. Aztán kedvelem a Jonatán sorozatot.
Új könyveknél nagyon sokat kell várni, amíg megjelenik a Szabó Ervin fiókjaiban, akkor se biztos, hogy rögtön hozzájutok, sokat kell várni az újdonságokra.
Nem szeretek venni, egyszer elolvasom, de ott marad. Jobb kölcsön kapni.
Így kezdhetsz kialakítani egy saját könyvtárat, amit majd idősebb korodban te is szeretnél továbbadni. Más hozzá a viszonyulás, lelki többletet ad.



Ismerősök ajánlásai:
Szülők és barátaik is szoktak ajánlani.
Barátnőm ajánl.
Közös érdeklődésű ismerős ajánl, rákérdezek, meséljen róla, és fontos, hogy ne legyen rossz a vége. Ha valami nem tetszik könyvben-filmben, akkor én azt "átképzelem".
Apa hozza ki a saját szobájából könyveket, azokból válogatok. Most a József és testvérei nagyon tetszik, és kiválasztottam a Láthatatlan embert is.

Média:
Nem szeretek könyvesboltba járni, film alapján választok, aminek van könyvváltozata, megkeresem. Nem zavar, hogy kész képi világot kapsz? Kicsit, de szeretem a jó történeteket újra "látni".
Néha tévében hallok egy-egy címet, rákeresek a neten.
Interneten nézelődök, véleményeket keresek.
A Youtube könyvcsatornáin keresgélek.
A moly.hu-n is utána lehet nézni, ami érdekel.



Mit ajánlanátok a mostanában olvasott könyvek közül a többieknek?


Sosehol / Neil Gaiman
Gengszter nagyi / David Walliams
39 kulcs sorozat    --- sokan
Párválasztó / Kiera Cass
Elidegenítve / Melissa Landers
Jacqueline Wilsontól bármi
Sherlock, Lupin és én / Irene Adler
Harry Potter / J. K. Rowling --- sokan
Hadak útján / Michael Morpurgo
Sehányéves kislány / Marie-Claude Monchaux
A neveletlen hercegnő / Meg Cabot
Micimackó / A. A. Milne
Alaska nyomában / John Green
Emlékek őre / Lois Lowry   --- többen
Sherlock Holmes történetek (Arthur Conan Doyle)
József és testvérei / Thomas Mann
Galaxis Útikalauz Stopposoknak (Douglas Adams)
Kis Nicolas / Jean-Jacques Sempé
Összkomfortos Robinson / Kőszegi Imre
Idődetektívek / Fabian Lenk
Percy Jackson sorozat / Rick Riordan
A vadonjáró tanítványa / John Flanagan
Gyilkosság az Orient-Expresszen / Agatha Christie
József Attila versei
Titkok kertje / Deborah Smith
Égigérő fű (Málnaszörp és szalmaszál) / Janikovszky éva
Eleanor és Park / Rainbow Rowell
Száz óra sötétség / Anna Woltz
Ki nevet a végén / Meg Cabot
Bertram szálló / Agatha Christie
Vesztegzár a Grand Hotelben / Rejtő Jenő
Ha maradnék / Gayle Forman

A 6.d kiolvasta

Gárdonyi Géza: Egri csillagok c. művét


Esztnén irodalom órái




Vélemények a dolgozatokból:

"Nekem tetszik a könyv, bár már ismertem a történetet. Gyorsan haladtam vele."
"Szerintem érdekes a könyv, mindig is szerettem a kalandos könyveket.  Nagyon tetszett az olvasmány."



"Jól haladtam az olvasással. Szerintem az eleje kicsit unalmas, amikor elfogják Gergelyt és Évát a törökök, de amikor Gergelyt elviszi Dobó, onnantól izgalmas a történet."
"Az első rész volt a kedvencem. Utána sem volt rossz, de szerintem úgy jobb lett volna olvasni a könyvet, hogy még nem tudjuk a csata eredményét."





"Már befejeztem a könyvet, számomra nagyon tanulságos és becsülendő volt. A legjobban azok a részek tetszettek, amikben Sárközi is ott volt."
"Nekem az tetszett a könyvben, hogy még a leíró részek is izgalmasak. Az első részt gyorsabban befejeztem, mert rövidebb, és jobban megragadta a fantáziámat is. A második részben a kedvenc fejezetem a török padisah elleni merényletről, és a török táborban fogolyként sínylődésről szóló."




"Lassan olvastam, mert egyébként is lassan olvasok. Nekem az V. rész után a III. volt a kedvenc részem, mert nagyon szeretem az ilyen álruhás akciókat."
"Szerintem elég izgalmas részek is vannak benne, de van benne unalmas is. Nekem a második fejezet nem tetszett, a többi már sokkal jobban. Az olvasással jól haladtam, a pörgős, izgalmas részeknél sokkal gyorsabban olvastam, de a lassabbaknál le kellett néha tennem."



"A könyvben azt szeretem, hogy belőlem érzelmeket tud kiváltani. Pl. dühös voltam, amikor a könyv leleplez egy magyar árulót, vagy mikor elfoglalták Budát. Örültem, mikor Gergely megszökik az első részben, vagy később, mikor legyőzik a törököket. Mindig úgy olvastam, hogy egy fejezettel előrébb voltam, mint ameddig el kellett volna olvasni."


 

"A könyv nekem tetszett, mert végig foglalkoztat, és olvasás közben teljesen eggyé válsz a könyvvel."
"Jó könyv, az olvasása nekem kicsit nehéz volt. Szerintem jó lesz olvasni, mert mindenki megtalálja a maga karakterét és szurkolhat neki, hogy élje túl az ostromot."

"A véleményem változó. Kevés izgalmas rész van benne és sok gondolat rengetegszer ismétlődik."
"Nekem az a véleményem finoman szólva, hogy az Egri csillagok könyvnél kevesebb rosszat olvastam már. Azért, mert nem a mi nyelvezetünkön van, meg mert bizonyos részeket túl hosszan és unalmasan ír le Gárdonyi. de a szerelmes részt azt szerettem.

"Viszonylag gyorsan olvastam, egyszerre 30-40 oldalt. Kicsit unalmas."
"Másodjára olvasva gyorsabban haladtam, de el tudok veszni a könyvben. Ezalatt azt értem, hogy nem mindig tudom, mi történik, és zavarnak a hirtelen helyváltások."
"Nekem nem annyira tetszik, mert nehéz a nyelvezete. Az olvasással nehezen haladtam, de azért néha az izgalmas részeknél belelendültem."


"Nagyon gyorsan haladtam vele. Egy fejezetet 5-6 óra alatt olvastam el. Az eleje nekem kicsit unalmas volt, de aztán már élveztem!"
"Szerintem ez egy jó könyv, de vannak unalmas részei. A vége felé már 100 oldalakat olvastam 2 óra alatt (az nálam gyorsnak számít)."




"Az eleje számomra nagyon unalmas volt. Az első részeket mindenképp úgy tanácsolom elolvasni, hogy van egy beosztás, hogy melyik nap hány oldalt olvasok. A 4-5. résznél már érdekes. Pár nap alatt el lehet olvasni a végét. Ehhez már semmilyen beosztásra nincs szükség."





"Az elején nem ment annyira az olvasás, lassan haladtam, nem tetszett, unalmas volt. Így a végére érve pedig nagyon izgalmas kezdett lenni. Én ezt csak úgy hívom: A Gyűrűk Ura-effektus."









Utána beszélgettünk is:

Általában problémát jelentett:

• a nyelvezet
• az indítás nehézségei (megismerkedni a helyszínnel, korral, szereplőkkel, belelendülni az olvasásba)
• sűrű helyszínváltás
• unalom
• már nem abban a korban élünk

De jó volt, mert

• voltak benne humoros részek
• érzelmeket váltott ki, dühöt, örömöt például
• az elején mindenki utálta, de a végére már nem!
• milyen jó, hogy ennyit tudott róla írni, nemcsak egy száraz történelmi felsorolás, mi történt, hol történt, hányan haltak meg

Más házi olvasmányoknál volt választási lehetőség. Jó-e, ha van ilyen? Jó-e, ha mindenkinek ugyanazt kell olvasni?

• legyen egyforma is, ami a közös műveltség részévé válik
• jobb a választás, hogy passzoljon az olvasó személyiségéhez
• a híresség nem biztos, hogy egyenlő a "jó"sággal
• fontos a szabadság érzése, érezzem én is, hogy benne vagyok a feladatban
• ne érezzem keresű pirulának
• de nagyon jó volt ebben a formában az Egri csillagok, részenként közösen haladva, nem úgy, hogy egy adott időpontra mindenkinek készen kell lenni és olvasónaplót kell írni
• nem biztos, hogy ránk talál

Az a jó könyv, amelyik:

• napokig hat rád, gondolkodsz rajta
• jó a bevezetés
• beleélheted magad
• valóságos
• várod a folytatást, a következő kötetet
• van mondanivalója, például az emberi jóságról
• utána ürességet érzel
• "te vagy" a szereplő
• nem veszed észre az idő múlását olvasás közben
• kiszakadsz a valóságból, ott vagy, látod
• hozzá tesz az életedhez valamit
• ne lehessen tudni már az elején, mi lesz a vége
• sokáig foglalkoztat, még azzal is álmodsz
• sok szálon fut, izgalmasabb így

Nem jó az a könyv, amelyik:

• csak a felénél indul be, túl hosszú az előkészítés
• elhúzzák a történetet, aztán odacsapják a végét
• sok a leírás
• "maiaskodik", utánozza a gyerekeket
•  sulykol, érezhetően tanítani akar
• egyfolytában történik valami, aki gyorsan olvas, előbb-utóbb kikapcsol a sűrűn következő történések között, "üresen olvas"
• azért írták, hogy sikeres legyen, üzletszerű
• sablonos karakterek a szereplők
• túl sok szálon fut, nehéz követni (ez egyéni ízlés, olvasási képesség kérdése lett)
• nem szeretem azt, amit mindenki "imád"

(Bárki, aki vendégként olvas minket, kérem, ne kételkedjen, hogy a fenti véleményeket hatodikos gyermekek fogalmazták meg,  mindent megtartottam, a szóhasználatukat is, a beszélgetés sorrendjét is, csak rövidítettem kicsit.)