Kaptunk megint néhány könyvet ajándékba, majd később lesz róluk lista is, de az egyik nekem is új volt, elolvastam, írok róla. Köszönöm a könyvet P.L. 7.a osztályos diákunknak és szüleinek!

Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7.

Ha semmi más nem tetszett volna benne, Sanyi, a hörcsög akkor is levett volna a lábamról. De nem így volt. Sok minden tetszett a könyvben: a főszereplő lányok, főként Ida, aki igazán eredeti egyéniség. Barátnője, Tamara kevésbé körülírt, szerethetően hebehurgya kiskamasz. A két rosszcsont fiú osztálytárs. A pótmamanéni. (Bár ő eddig talán nem annyira. Sajnos, nem egy Mary Poppins, viszont talán jobb is, hogy nem ugyanolyan.) Hermész, a kettős ügynök - ő viszont nagyon!
Ott van még Perpétua, róla írhatna valaki egy kis saját véleményt, kíváncsi lennék nagyon a tietekre!
Ott van Dédi és a házmesternő. Hogy mi bennük az érdekes? Hát ez az... Kicsit hideglelős kezd lenni a dolog... Hát még, amikor jön Halloween! Vajon azok a vámpírok és vérfarkasok tényleg csak jelmezek? Mi jöhet még, ha Valter is Ida útjába kerül?

A minden jó, ha a vége jó sajnos nem jön el a végén, mert csak itt derül ki, hogy ez a kötet is folytatásra vár, mint mostanában annyi másik. (Fú, de nem szeretem ezt a jelenséget. Annyi jó mesét rontanak el, hogy háromkötetesre lehessen kihúzni a soványka kis cselekményt! Meg azért sem szeretem, mert némelyiknek évekig lehet várni a folytatására, miközben persze jórészt elfelejtjük, miért is vártuk annyira.) Bízom benne, hogy ennek a folytatását még megérem és végre helyükre kerülnek azok a szörnyű ... ...

Mindenesetre a gonosz közlekedési lámpa megkapta a maga büntetését! :)

Kiknek ajánlom:

Életkor: 8-12 éveseknek
Nem: fiúk: a hörcsög is, a kutya is nagyszerű fazonok, az éjszakai kaland a pincében pedig igen izgalmas. Lányok: mennyivel könnyebb az ember élete, ha meg lehet bízni egy igazi barátnőben!

A kiadó fülszövege:

Furcsa egy ház ez a Mandragóra utca 7. Ida és Tamara számtalanszor nekivágtak már, hogy feltérképezzék a titokzatos épületet, bizonyos dolgokat mégsem sikerült kideríteniük. Például laknak-e a földszint 1.-ben? Mit akar az a gyanús egyén, aki Ida anyukája körül ólálkodik? Csak nem varázsolták el azt a szegény anyukát? Mi zajlik a pincében? Kié az az öntudatos kóbor kutya, aki többnyire a házmesternő ablaka alatt szaglászik? És vajon a házmesternő tényleg seprűnyélen közlekedik? A két barátnő módszeres kutatómunkába kezd. Nemcsak napközben, iskola után nyomoznak, hanem a szép kis halálfejmintás paplanhuzat alatt álmaikban is a rejtély kulcsát keresik. Induljunk ki abból, hogy boszorkányok márpedig nincsenek. És lidércek, tündérek meg vámpírok sincsenek!
Vagy vannak?

A könyvtári példány:

Bp.: Európa, 2012.

Idézetek:

"Dani egy pillanatra eltűnődött, aztán lebiggyesztette az ajkát.
- Az állatorvos nem olyan fontos ember, mint a bankigazgató.
- Ezt majd újra átbeszéljük, ha beteg lesz a kutyád - mondta Tamara, mert Ida ezúttal is csak addig jutott el, hogy levegőt vegyen.
- Nincs kutyám - vágott vissza gúnyosan vigyorogva Dani.
- Mert egy kutya sem akar a kutyád lenni."

"-Jussunk be.
- Semmilyen kényszerítő eszközt nem alkalmazhatok. Hacsak...
- Hacsak?
- Hacsak nincs nálam egy tálca házi sütemény. Azzal és csakis azzal léphetek be. Eddig terjed a jogköröm a házitündérek belső szabályzata szerint. Ha ajtót nyitnak nekem, és a süteményt sikerül a lakás légterén belülre juttatnom, akkor minden akadály vagy szabályszegés nélkül behatolhatok az ingatlanba.
Tamara vidáman összecsapta a tenyerét.
- Ez egyszerű. Akkor menjünk oda egy tányér süteménnyel! És nézzük meg, hogy tényleg lidérc-e a bácsi.
- De én ma nem sütöttem süteményt!
- Akkor tessék varázsolni egyet." 

"Valter kedélyes mosolyt erőltetett az arcára.
- Biztos vagyok benne, hogy idővel meg fogjuk érteni egymást.
- Biztos vagyok benne, hogy nem - mondta elszántan Ida. - Mert én nem adom oda a mandragórát."