A 7.d érvelt Jókai mellett vagy ellen

14. P. M.

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai



Én a könyvben Richárd hazatéréséig jutottam (miután megkérte Edit kezét). A történet nagy része nem nagyon kötött le engem, nem volt annyira izgalmas, de voltak kivételek is.
Szerintem nagyon sok embernek van hasonló véleménye erről a könyvről. Az ő esetükben egy Jókai művet túl korai elolvasni, elveheti a kedvüket ettől az írótól.
 Megértem, hogy miért volt kötelező olvasmány. Nagyon sok embernek fontos volt, hogy valaki ilyen jól írjon a forradalomról. Elég sok kiderül erről a korról a könyvben, és megértem, hogy nem árt ilyen dolgokról tudni.
Azonban a mi generációnk számára szerintem már túl régies a nyelvezete és sok fölösleges részlet van benne, ami nem tesz hozzá semmit a történethez.
Szerintem már nem kéne, hogy kötelező legyen, szerintem úgy is sokan elolvasnák nagy korukban.

A 7.d érvelt Jókai mellett vagy ellen

13. K. K.

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai


Mikor megtaláltam anyukám régi könyvei között Jókai Mór: A kőszívű ember fiai c. regényét, meglepetésemre a II. rész olvasónaplója is benne volt. Ezt nagyon érdekesnek találtam. Azt gondoltam, hogy így nagyobb kedvvel látok hozzá a könyvhöz.Másnap nagy lelkesedéssel olvasni kezdtem A kőszívű ember fiait. Napok teltek el, míg újra kezembe vettem a könyvet. Elhatároztam, hogy türelmesebb és kitartóbb leszek. Sikerült átrágnom magam néhány fejezeten. Például izgalmasnak találtam a farkasos jelenetet a Két jóbarát című fejezetben.
Később nagyon lassan haladtam tovább, egyre fárasztóbb volt a regény olvasása. Úgy éreztem, nehézkes és régies stílusú könyv ez. Lassan-lassan elveszítettem érdeklődésemet és becsuktam a könyvet. Azóta is ott van az íróasztalomon és úgy érzem, majd pár év múlva.

A lelkesedésem kissé alábbhagyott, mert a történet egyre bonyolultabbá vált. A leírások sokszor körülményekes voltak és volt néhány számomra nehezen érthető kifejezés. Előfordult az is, hogy nem tudtam követni a cselekményt, elvesztettem a fonalat. Ilyenkor újra kellett olvasnom néhány oldalt. Bevallom, nehezen haladtam és ettől rossz kedvem lett.

A 7.d érvelt Jókai mellett vagy ellen

12. K. P.

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai

Amikor megtudtam, hogy Jókai lesz a következő olvasmányos kör, azt hittem, hogy egy rég elavult unalmas történetet kapunk. Kiderült, hogy nekem is vannak előítéleteim.

Azt gondoltam, hogy én biztos, hogy elolvasom. De amikor Eszter néni elmesélte a történetüket, csalódottnak éreztem magam. Egyik történet se ragadta meg a fantáziámat. Valamiért mégis A kőszívű ember fiaira esett a választásom. Nagyon lassan haladtam vele. Nem is azért, mert nem érdekelt volna, egész jó volt a történet, csak nem tudott lekötni. Nem azért ültem le olvasni, mert annyira izgultam, hogy mi történik, hanem mert el akartam olvasni. (Ez alól kivételt képez az oroszországi rész Ödönnel, mert az különösen tetszett.) Kb. a feléig jutottam el, amikor lejárt az kiszabott idő. Bár kicsit lelkiismeret-furdalásom van, hogy nem olvastam el, de találtam más könyvet (Jane Eyre, de közben is olvastam könyveket párhuzamosan Jókaival). Még lehetséges, hogy soron kívül befejezem a könyvet.
Úgy gondolom, hogy mindenkinek meg kell próbálnia. Ha nem tetszik neki, vagy nem bírja elolvasni, akkor nem kell. De lehet valami oka annak, hogy ennyi év után is kötelező. És még mindig léteznek olyan emberek, akiknek ez tetszik. Lehet, hogy néhányaknak segítene, ha modernizálnák a szöveget, de engem nagyon zavarna.
Nem értek egyet azzal, hogy ezt, vagy más Jókai könyvet kötelezővé kéne tenni. Egyrészt, mert aki akarja, az el fogja olvasni magától is, aki meg nem, az nem fogja. Másrészt, ha valaki csak azért olvas valamit, mert kell, akkor nem az fog benne megmaradni, hogy milyen szép hasonlatokkal írja le azt, hogy sápadt el Baradlayné, hanem az, hogy el KELLETT olvasnia, ami semmiképpen sem egy pozitív emlék.
Ha tanár lennék, akkor talán én is úgy csinálnám, hogy Eszter néni: abba lehet hagyni a könyvet. Vagy szorgalmiként adnám ki, ötösért fogalmazást lehet róla írni. De mivel én még csak egy gyerek vagyok, ezért csak azt tudom, hogy még egy könyvet megismertem a sok közül.

A 7.d érvelt Jókai mellett vagy ellen

11. K. B.

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai

Ez a történet a szabadságharc idején játszódik, ezért nagyon nagy kedvvel kezdtem hozzá a regény elolvasásához, mert szeretem a történelmi témákhoz kapcsolódó fordulatos regényeket.
A könyvet sikerült teljesen elolvasnom és egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy letegyem, mert az izgalmas részek kifejezetten érdekeltek, a leíró részek pedig nem voltak unalmasak számomra és a sorai között egy-egy humor vagy vicces jelenet is bele van szúrva. Én csak ajánlani tudom ennek a korosztálynak, mert ez a mű jól bevezet abba a történelmi időszakba, amely Magyarország történelmében nagy szerepet töltött be. Az író még az akkori nyelvszokásoknak megfelelően írja meg a könyvet és ezzel is színesíti a történetet, valamint kicsit megnevetteti az olvasót.

Talán inkább fiúknak ajánlom, mivel rendkívül sok benne a csatajelenet és a kalandos cselekmények sem hiányoznak belőle. Hallottam, hogy sokan panaszkodnak a hosszú leíró részek miatt, de szerintem ott is mindig történik valami fontos, ami előreviszi a történetet. Kiderülnek olyan dolgok, amik nagyon fontosak a könyv későbbi részében. Az író nem írt bele olyan magyar szereplőt, aki tisztességtelen lenne, de akit még annak is gondolnak a főszereplők, a meggyalázott, bebizonyítja, hogy ő bizony nemes ember és nem hagyja, hogy igazságtalan vádak érjék, megvédi a becsületét. Ezt úgy is érzékelteti, hogy amikor toborozzák a magyar katonákat, akkor még a banditák is beállnak a seregbe és ők is harcolhatnak. Az összes főszereplő kimondhatatlanul szimpatikus és mindegyiknek izgalmas és önálló története van, ami a regény végére egybeforr.
Összességében mindenkinek ajánlom ezt a regényt, aki betekintést szeretne nyerni a forradalmi időszakban élő emberek hétköznapjaiba.

A 7.d érvelt Jókai mellett vagy ellen

10. I. R.

Jókai Mór: Az arany ember

Én addig jutottam a történetben, ahol Kacsuka Imre meghívja Tímár Mihályt lakására és előbbi elfogadja az ajánlatot. Imre megkéri arra, hogy vegye meg ő az ázott búzát, és süttesse meg a hadseregnek, akik Komáromban lesznek 3 hétig. Tímár segít a búza kiemelésében, és egy vörös félholdas zsákon akad meg a szeme, amiben, mint később kiderült, kincsek, drágakövek voltak.
Azért eddig értem a könyvben, mert miután eljutottam eddig, már tudtam, hogy tovább nem érdekel. De mégis belelapoztam a következő 10-20 oldalba, és észrevettem, hogy igazam volt, és tovább ez nem az én műfajom. Viszont addig egész tetszett a történet.
Igazából nem nagyon hiszem, hogy gyerekeknek érdemes Jókai-regényt olvasniuk, mert a XXI. században már tényleg annak fogják fel, hogy KÖTELEZŐ elolvasni, így nem marad meg nekik az olvasás öröme. Holott élvezni kéne a könyvet, és nem negatívan felfogni az egészet.
Még azért is gondolom úgy, hogy nem érdemes nekik Jókait olvasni, mert Jókainak nem túl könnyű nyelvezete volt, ezért nehezebb megérteni a sztorit. Másrészt pedig nem biztos, hogy az összes gyereket érdekelne egy boldogságkeresésről szóló történet.
Összességében amíg olvastam, elfogadhatóan tetszett, de valószínűleg nem fogom sok könyvét olvasni Jókainak.

A 7.d érvelt Jókai mellett vagy ellen

9. G. A.

Jókai Mór: Az arany ember

Most olvastam először Jókai könyvet életemben, nehezen haladtam vele a többi könyvhöz képest, nem is fejeztem be.
Az olvasásomat hátráltatta a lassan induló, haladó történet, a régies megfogalmazás. Néhány helyen megfogadtam Esznén tanácsát: nem olvastam el az egész oldalt, csak átfutottam a szöveget. Az is segített volna, hogyha az én könyvemben lett volna pár kép, hogy előttem legyenek a szereplők, a tájak. Habár azt tudom, hogy ez nem minden kiadásban van.
Végül a 3. rész elején hagytam abba a könyvet (Senki szigete), mert akkorra fogyott el a türelmem, akkorra már a történet is kezdett követhetetlenné válni számomra.
Szerintem még a mostani időkben is jó lenne Jókai könyvek rövidített, kicsit átfogalmazott mását olvasni. Ezen veszíteni nem lehet, csak műveltebb leszel tőle. Megértem azokat is, akik azt mondják, hogy ez felesleges, ma már vannak jobb, izgalmasabb könyvek is. Ebben teljesen igazuk van! De nem szabadna hagynunk, hogy ezek a könyvek, amik régóta kötelező olvasmányok, csak úgy kitörlődjenek az emlékezetünkből, gyerekeink nem is fogják tudni, hogy ki volt Jókai Mór.
Összességében ezt a döntést későbbre kell hagyni, akkor talán már átbillen a mérleg az egyik oldalra.

A 7.d érvelt Jókai mellett vagy ellen

8. F.B.

Jókai Mór: Egy magyar nábob

Egyre több fórumon hallhatjuk, hogy a mai diákság alig olvas, szabadideje nagy részét a számítógép előtt tölti. Ráadásul azon gyermekek, akik szívesen kalandoznak a könyvek titokzatos világában, a könyvesboltban elsőre nem a "magyar irodalom" polcok felé indulnak. Így hát az iskolákra marad a feladat, hogy a diákok kezében fekvő telefont, vagy a kortárs irodalom szerelmi történeteit csak egy kis időre kicseréljék és megismertessék a tanulókkal, például Jókai munkásságát. Sokan azonban tiltakoznak ez ellen.
Sokan úgy vélik, ők majd választanak maguknak regényt, ami őket érdekli.
A "kötelező" szó rémisztő. Erőszakos, így az olvasóban negatív érzelmek keletkeznek, még mielőtt valós véleményt tudna alkotni.
Előfordul, hogy egy-két oldal átlapozása után néhányan félrerakják a kötetet, mondván: unalmas.
Nem állítom, hogy tűkön ülve faltam a lapokat, nem, még a 300. oldalnál sem, de unalmas semmiképpen sem volt. Nagy és váratlan események nemigen szerepeltek a történetben, de élvezhető volt, és a cselekmény is haladt előre. A mai világ nagyon felgyorsult, nehéz lekötni az olvasók figyelmét, de néha jól esik lelassítani és hagyni, hadd bontakozzanak ki és fonódjanak össze a szálak.

Vannak, akik úgy gondolják, a régebbi könyvek beporosodnak, nyelvezetük nem érthető számunkra.
Bármilyen könyv olvasása bővíti a szókincset, egy-két latin kifejezés (amik miatt az író elnézést kér a könyv hátuljában lévő utószóban) pedig nem bír nagy jelentőséggel. És le lehet írni, hogy valaki szomorú, de azt a kínt, szenvedést, amit a nábob felesége átélt, nem. Lehet ábrázolni a reménytelenséget, de azt a beletörődést, lemondást nem. Sok író papírra tudja vetni egy tisztes ember boldogságát, de a gazdag, bár belül végtelenül szegény lány elkeseredését, halk elhervadását nem. Jókai olyan mély érzelmeket képes ábrázolni, amik igazak, tiszták és megfoghatatlanok.

És igen:
Talán nem érthetjük a színházakban folyó agyafúrt ellenségeskedést, de a mögötte rejlő büszkeséget és kitartást igen.
Talán nem ismerjük a ragyogó ünnepélyeken résztvevő urakat és dámákat, de a kétszínűséget fedő mímelt nyájassággal már találkozhattunk mi is.
Talán nincs hatalmas adósság a nyakunkban, de a felelősségtudat, vagy az ígéret tartás, esetleg a hála kimutatása ma is szerepel az életünkben.
Talán a családunk nem próbál aljas módon kizsigerelni bennünket, de a kapzsiságot már tapasztalhattuk.
Talán nem olyan hevesek és tiltottak az érzelmeink, mint a nábob nejének, azonban az indulataink visszatartását nekünk is meg kell tanulnunk.
Talán nem a mi korunkat fogják majd hívni a nagy reformkornak, mint amikor a folyókat szabályozták, hidakat építettek, vagy éppenséggel agrárszövetkezeteket alapítottak, de a saját fontossági sorrendünket ugyanúgy ki kell alakítanunk magunkban.
Talán nem éltük át, hogy a munkáltatónk és jótevőnk halálközeli állapotba kerül, dea hűséget és a hálát ismerhetjük.
És talán még az életünkben nem érkezett el az a pont, hogy múltunk felett ítélkezhessünk, de az önvádat, megbánást már biztosan éreztük.

Sok minden megváltozott a könyv kiadása óta, de az üzenete számomra megmaradt a nábob sírtáblájába vésett feliratban. Ne hatvan évet álmodjunk és csak egyet éljünk.
Szóval számomra egyértelmű a válasz a kérdésre: mindenképpen kell, nem erőszakból, de valamikor biztosan Jókai Mór műveket olvasnia a mai generációnak is!
De nem tagadom, magamtól biztosan nem vettem volna kezembe pont az Egy magyar nábobot, pedig az egyik legszívmelengetőbb könyvélményem volt.