A 7.d érvelt Jókai mellett vagy ellen

10. I. R.

Jókai Mór: Az arany ember

Én addig jutottam a történetben, ahol Kacsuka Imre meghívja Tímár Mihályt lakására és előbbi elfogadja az ajánlatot. Imre megkéri arra, hogy vegye meg ő az ázott búzát, és süttesse meg a hadseregnek, akik Komáromban lesznek 3 hétig. Tímár segít a búza kiemelésében, és egy vörös félholdas zsákon akad meg a szeme, amiben, mint később kiderült, kincsek, drágakövek voltak.
Azért eddig értem a könyvben, mert miután eljutottam eddig, már tudtam, hogy tovább nem érdekel. De mégis belelapoztam a következő 10-20 oldalba, és észrevettem, hogy igazam volt, és tovább ez nem az én műfajom. Viszont addig egész tetszett a történet.
Igazából nem nagyon hiszem, hogy gyerekeknek érdemes Jókai-regényt olvasniuk, mert a XXI. században már tényleg annak fogják fel, hogy KÖTELEZŐ elolvasni, így nem marad meg nekik az olvasás öröme. Holott élvezni kéne a könyvet, és nem negatívan felfogni az egészet.
Még azért is gondolom úgy, hogy nem érdemes nekik Jókait olvasni, mert Jókainak nem túl könnyű nyelvezete volt, ezért nehezebb megérteni a sztorit. Másrészt pedig nem biztos, hogy az összes gyereket érdekelne egy boldogságkeresésről szóló történet.
Összességében amíg olvastam, elfogadhatóan tetszett, de valószínűleg nem fogom sok könyvét olvasni Jókainak.

A 7.d érvelt Jókai mellett vagy ellen

9. G. A.

Jókai Mór: Az arany ember

Most olvastam először Jókai könyvet életemben, nehezen haladtam vele a többi könyvhöz képest, nem is fejeztem be.
Az olvasásomat hátráltatta a lassan induló, haladó történet, a régies megfogalmazás. Néhány helyen megfogadtam Esznén tanácsát: nem olvastam el az egész oldalt, csak átfutottam a szöveget. Az is segített volna, hogyha az én könyvemben lett volna pár kép, hogy előttem legyenek a szereplők, a tájak. Habár azt tudom, hogy ez nem minden kiadásban van.
Végül a 3. rész elején hagytam abba a könyvet (Senki szigete), mert akkorra fogyott el a türelmem, akkorra már a történet is kezdett követhetetlenné válni számomra.
Szerintem még a mostani időkben is jó lenne Jókai könyvek rövidített, kicsit átfogalmazott mását olvasni. Ezen veszíteni nem lehet, csak műveltebb leszel tőle. Megértem azokat is, akik azt mondják, hogy ez felesleges, ma már vannak jobb, izgalmasabb könyvek is. Ebben teljesen igazuk van! De nem szabadna hagynunk, hogy ezek a könyvek, amik régóta kötelező olvasmányok, csak úgy kitörlődjenek az emlékezetünkből, gyerekeink nem is fogják tudni, hogy ki volt Jókai Mór.
Összességében ezt a döntést későbbre kell hagyni, akkor talán már átbillen a mérleg az egyik oldalra.

A 7.d érvelt Jókai mellett vagy ellen

8. F.B.

Jókai Mór: Egy magyar nábob

Egyre több fórumon hallhatjuk, hogy a mai diákság alig olvas, szabadideje nagy részét a számítógép előtt tölti. Ráadásul azon gyermekek, akik szívesen kalandoznak a könyvek titokzatos világában, a könyvesboltban elsőre nem a "magyar irodalom" polcok felé indulnak. Így hát az iskolákra marad a feladat, hogy a diákok kezében fekvő telefont, vagy a kortárs irodalom szerelmi történeteit csak egy kis időre kicseréljék és megismertessék a tanulókkal, például Jókai munkásságát. Sokan azonban tiltakoznak ez ellen.
Sokan úgy vélik, ők majd választanak maguknak regényt, ami őket érdekli.
A "kötelező" szó rémisztő. Erőszakos, így az olvasóban negatív érzelmek keletkeznek, még mielőtt valós véleményt tudna alkotni.
Előfordul, hogy egy-két oldal átlapozása után néhányan félrerakják a kötetet, mondván: unalmas.
Nem állítom, hogy tűkön ülve faltam a lapokat, nem, még a 300. oldalnál sem, de unalmas semmiképpen sem volt. Nagy és váratlan események nemigen szerepeltek a történetben, de élvezhető volt, és a cselekmény is haladt előre. A mai világ nagyon felgyorsult, nehéz lekötni az olvasók figyelmét, de néha jól esik lelassítani és hagyni, hadd bontakozzanak ki és fonódjanak össze a szálak.

Vannak, akik úgy gondolják, a régebbi könyvek beporosodnak, nyelvezetük nem érthető számunkra.
Bármilyen könyv olvasása bővíti a szókincset, egy-két latin kifejezés (amik miatt az író elnézést kér a könyv hátuljában lévő utószóban) pedig nem bír nagy jelentőséggel. És le lehet írni, hogy valaki szomorú, de azt a kínt, szenvedést, amit a nábob felesége átélt, nem. Lehet ábrázolni a reménytelenséget, de azt a beletörődést, lemondást nem. Sok író papírra tudja vetni egy tisztes ember boldogságát, de a gazdag, bár belül végtelenül szegény lány elkeseredését, halk elhervadását nem. Jókai olyan mély érzelmeket képes ábrázolni, amik igazak, tiszták és megfoghatatlanok.

És igen:
Talán nem érthetjük a színházakban folyó agyafúrt ellenségeskedést, de a mögötte rejlő büszkeséget és kitartást igen.
Talán nem ismerjük a ragyogó ünnepélyeken résztvevő urakat és dámákat, de a kétszínűséget fedő mímelt nyájassággal már találkozhattunk mi is.
Talán nincs hatalmas adósság a nyakunkban, de a felelősségtudat, vagy az ígéret tartás, esetleg a hála kimutatása ma is szerepel az életünkben.
Talán a családunk nem próbál aljas módon kizsigerelni bennünket, de a kapzsiságot már tapasztalhattuk.
Talán nem olyan hevesek és tiltottak az érzelmeink, mint a nábob nejének, azonban az indulataink visszatartását nekünk is meg kell tanulnunk.
Talán nem a mi korunkat fogják majd hívni a nagy reformkornak, mint amikor a folyókat szabályozták, hidakat építettek, vagy éppenséggel agrárszövetkezeteket alapítottak, de a saját fontossági sorrendünket ugyanúgy ki kell alakítanunk magunkban.
Talán nem éltük át, hogy a munkáltatónk és jótevőnk halálközeli állapotba kerül, dea hűséget és a hálát ismerhetjük.
És talán még az életünkben nem érkezett el az a pont, hogy múltunk felett ítélkezhessünk, de az önvádat, megbánást már biztosan éreztük.

Sok minden megváltozott a könyv kiadása óta, de az üzenete számomra megmaradt a nábob sírtáblájába vésett feliratban. Ne hatvan évet álmodjunk és csak egyet éljünk.
Szóval számomra egyértelmű a válasz a kérdésre: mindenképpen kell, nem erőszakból, de valamikor biztosan Jókai Mór műveket olvasnia a mai generációnak is!
De nem tagadom, magamtól biztosan nem vettem volna kezembe pont az Egy magyar nábobot, pedig az egyik legszívmelengetőbb könyvélményem volt.

A 7.d érvelt Jókai mellett vagy ellen

7. B. M.

Jókai Mór: Az arany ember

Az arany ember nem az első Jókai könyv, amit olvastam, és biztos vagyok abban, hogy nem is lesz az utolsó. Nagyon gyorsan haladtam a kötetemmel (3 iskolai nap). Aki erre a regényre azt mondja, hogy lassú vagy unalmas, az még nem olvasott cselekménytelen könyvet.
Már rég olvastam ilyen regényt, amiben a karakterek ilyen egyediek és életszerűek. Gondolataik és lépéseik teljesen átérezhetőek voltak. Nagyon szerettem volna tudni, hogy mi lesz a könyv vége, próbáltam kitalálni, de csak olyanok jutottak eszembe, ahol valaki mindig boldogtalan és semelyik általam kitalált vég nem tetszett, de persze Jókai ezt is tökéletesen megoldotta és megmutatta, hogy nem feltétlenül a boldog végek a legjobbak.
Kedvenc részeim a Senki szigetén játszódtak, magát a szigetet nagyon megszerettem. Azokban a fejezetekben volt valami, melegség, boldogság és nyár.
Én mindenképpen azt mondom, hogy a Jókai könyv elolvasásának kötelezőnek kell maradnia, mert mások önszántukból valószínűleg nem olvasnának ilyen régen írt történetet és azt mondanák rá, hogy biztos nehéz a nyelveteze és unalmas. Ugyanezen a véleményen maradnának addig, amíg valami (ez esetben az iskola) arra nem kényszerítené őket, hogy elolvassák. Enélkül a kötelezettség nélkül sokan nem is tudnák meg, hogy a Jókai könyv egyáltalán nekik való-e és egy óriási pozitív élményből maradnának ki.
Tudom, hogy az emberek ízlése más és valószínűnek tartom, hogy volt, akinek nem tetszett a könyv. Erre csak azt tudom mondani, hogy nem jóval kezdte, mert garantálom, hogy például Az arany embert a lányok imádnák és bár A kőszívű ember fiait nem olvastam, tudom, hogy abban sok a harci jelenet, szóval az meg a fiúknak tetszene. Esetleg ha az életrajzi könyvek érdekelnek valakit, annak meg a Tengerszemű hölgyet ajánlom. A dolog egyszerű, addig keresel, ameddig olyat nem találsz, ami tetszik.
Ugyanakkor teljesen megértem azt, amikor egy olyan könyvet kezd el valaki, amit nem talál élvezetesnek és így az egész olvasás kínszenvedéssé válik. Az okos megoldás az az, hogy keresel egy másikat, mint már mondtam, de tudom, hogy egy rossz könyves tapasztalat után ugyanattól az írótól nem szívesen olvas senki. Ilyenkor a megoldás az, hogy hagyod a könyvet, megtalál az majd később az életedben.
Imádtam a könyvemet és nagyon megszerettem Jókai stílusát. Sokan mondják, hogy régi nyelvezetű és nehezen érthető és hogy egyáltalán mi értelme van annak, hogy egy 150 évvel ezelőtt írt könyvet kell olvasnunk. Ezek az érvek mind alaptalanok, Jókai korához képest modern könyveket írt, a nyelvezet könnyen olvasható, van benne pár ismeretlen szó, amihez szómagyarázat tartozik, de a szövegkörnyezetből a szó simán kiderül. Az, hogy 150 évvel ezelőtt íródott, talán a legfontosabb érv az elolvasása mellett, hiszen az alatt a hosszú idő alatt csomóan olvasták és mivel kötelező maradt, gondolom szerették. Ez is megmutatja, hogy mennyire nem egy kornak íródott.
Nem azért vezették be azt, hogy kötelező Jókait olvasnunk, mert sanyargatni akarnak minket. Szimplán azért, mert szeretnék, hogy olvassunk izgalmas, élvezetes könyveket és megmutatni nekünk, hogy nem kell a könyvnek újnak lennie, hogy mi is élvezzük.
Ezt a kötelezettséget megszüntetni óriási butaság lenne.

A 7.d érvelt Jókai mellett vagy ellen

6. B. L.

Jókai Mór: Fekete gyémántok

Már régebben is érdekelt ez a könyv, mivel sokan ajánlották nekem. Viszont amikor a kezembe vettem a regényt, nehezen érthetőnek találtam és nem fogott meg benne semmi, ezért hamar feladtam. Most, így néhány évvel később, még mindig kíváncsi voltam Jókai írására és ez jó alkalomnak tűnt, hogy időt szánjak az olvasására.
Szerencsére nem kellett csalódnom benne. Igaz, az elején kicsit lassan haladtam, de miután a cselekmény elindult, belemerültem az olvasásba. Talán a romantikus részek és Jókai karakterei nyerték el legjobban a tetszésemet.
Szerintem érdemes elolvasni, mivel a könyvben betekintést nyerhetünk a  különböző társadalmi rétegek életébe, hétköznapjaiba. Az író bemutatja a vidéki parasztok munkás életét és a pesti arisztokrácia világát is, de a regényben persze más ellentétek is találhatók. A szélsőséges karakterek a könyvben: igazságos, kitartó, pozitív hősök és a kapzsi, hazug szereplők egymással szemben állnak.
A cselekményt tudományos leírásaival segít jobban megérteni, romantikus szálaival pedig olvasmányosabbá teszi. A történet végét izgalmas fordulatokkal zárja le.
Nekem összességében nagyon tetszett a könyv és az is, ahogy Jókai ír. Igaz, még csak ezt az egy regényt olvastam tőle, de a jövőben biztos fogok még. Mindenkinek csak ajánlani tudom, és remélem, hogy aki hozzákezd, nem adja fel korán, mint én először.

A 7.d érvelt Jókai mellett vagy ellen

5. B. P.

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai

Ha 1-1,5 hónapja valaki megkérdezte volna tőlem, hgoy szerintem jó lesz-e, érdemes lesz-e elolvasni A kőszívű ember fiai című könyvet, egyértelműen, gondolkodás nélkül rávágtam volna, hogy NEM! Most, hogy így elolvastam az első részt (270-280 oldal), még mindig hasonló véleményen vagyok, de most már nehezebb ezt így megítélni.
Én tipikusan nem az az ember vagyok, aki harcias, kardcsattogtatós könyveket szeret olvasni. De inkább leírom, hogy mi "jó/rossz" ebben a könyvben.

A kötetről nem lehet egyérteműen azt mondani, hogy ez eszméletlen jó, vagy förtelmes. Mert ez sokkal összetettebb.
A történet alapja jó és érdekes, de a szereplők! A szereplőknek nincs jellemük, érzéseik, személyiségük. Mivel nem sikerült elolvasnom az egész könyvet, így lehet, hogy a könyv végére megismerjük a Baradlay-fiúkat, de azért a 250. oldalon már én szeretném tudni azt, hogy ki milyen személyiségű. Na jó, egyedül talán Richárdot ismerhetjük meg eddig a könyv során.
Ha már így Richárdot említettem, akkor el is mondom a történet egyetlen érdekes szálát: Richárd és Edit szerelme. Szerintem ez romantikus és izgalmas, hogy Edit mit tett Richárd megmentése érdekében. Bár amikor Richárd és Edith elváltak, búcsúztak, vártam volna valami szenvedélyes csókot, ehelyett konkrétan semmi.
A szereplők többsége olyan, mintha egy film forgatásán elfelejtették volna a szövegüket és improvizálniuk kellene, de nem mernek, ezért csak állnak és próbálnak valamit csinálni. Borzasztó!
Jókai híres a leírásairól, bocsánat, a nagyon hosszú leírásairól, párbeszéd nélkül. Szerintem felesleges 20 oldalon ecsetelni, hogy a Duna hogyan néz ki, meg hogyan folydogál. Ezeket át kell ugrani, mert ha elkezdem olvasni, azt veszem észre, hogy kezd lecsukódni a szemem.
Még mielőtt bárki is azt feltételezné, hogy én csak negatívumot tudok mondani, elmondom, hogy volt egy rész, amikor felnevettem tiszta szívemből. Erre azért nem számítottam.
Összességében hozzám nem tett semmit. Nincs min elgondolkoznom, hogy melyik volt az a rész, ami nagyon tetszett.
Érdemesnek érdemes volt elolvasni, mert legalább nem mondhatják azt, hogy beszűkült látókörű vagyok, vagy ha felvételin ebből feleltetnek, valamit ki fogok tudni nyögni.
Szerintem nem ennek a korosztálynak kéne elolvasni, ennél szerintem izgalmasabb vagy érdekesebb könyvet kéne olvasnunk. Erről a könyvről nem lehet úgy beszélgetni, mint pl. a Rómeó és Júliáról. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell elolvasni, vagy nem érdemes elolvasni, ki kell próbálni ezt a műfajt is. Mert hátha megtetszik és mostantól ezeket a műfajú könyveket fogod bújni éjjel-nappal.
Ha mégsem, akkor mint a Z generációs gyerekek egyike, akik a Facebookon élnek, kiposztolhatod, hogy: "elolvastam egy ültömben egy rossz könyvet #borzalmasvolt #jókai #nemszeretekolvasni

A 7.d érvelt Jókai mellett vagy ellen

4. B. J.

Jókai Mór: Szegény gazdagok

Az első kérdésre felelve jelenleg a könyv felénél, pontosan a 220. oldalánál tartok. Nagyon sajnálom, hogy ennyi idő alatt még nem sikerült elolvasnom, pedig szinte biztos voltam benne, h ogy befejezem. Ritkán történik velem olyan, hogy egy könyvet ennyi ideig olvassak, de azt hiszem, ez nemcsak nekem volt nehéz feladat. Azt azonban biztosan mondhatom, hogy a könyvet el fogom olvasni, így határidő után is. Mert az azért nem járja, hogy ennyi időt beleöltem, és utána lemaradok az legizgalmasabb részekről.
Hogy kell-e egy velem egykorú diáknak Jókait olvasnia? Azt hiszem nem hiába tették kötelezővé. Azt is tudom, hogy sokaknak kínszenvedés volt ezeket a könyveket olvasni, mások azonban egészen megszerették ezeket a történeteket. Én is megkedveltem. Voltak kedvenc szereplőim, fejezeteim. Nekem ez a könyv olyan volt, mint egy apró ajándék, amelyet hatalmas papírcsomagolásba bújtattak. Sok papírréteget kell róla ahhoz lehúzni, hogy a végén megpillanthassuk azt, amiért annyit küdöttünk.
Az egyetlen problémám a könyvvel az volt, hogy én már rögtön az elején rájöttem, ki a Fatia Negra. Annyira egyértelmű volt, lehetett volna kicsit titokzatosabb. A rengeteg "véletlen" esemény szinte tálcán kínálta a megoldást.
De visszatérve az érveléshez, szerintem igenis fontos, hogy egy ilyen könyvvel mindannyian megismerkedjünk. Én ezt úgy fogom fel, mintha e könyv által megismerhetnék egy másik világot, a múltat. Tetszett az is, hogy nem egy könyv volt megadva, amit határidőre kellett elolvasni, hanem mi választhattunk kedvünkre, és nem volt hatalmas baj, ha nem tudtuk időben befejezni.

Ellenérvként csak a nyelvezete jut eszembe és a hosszú leírások. Bár én szeretem az olyan könyveket, amelyek nem "rohannak" túl gyorsan, és néha megpihenhetünk egy-két ilyen leírásnál, bemutatásnál. Azonban a rengeteg régies, teljesen idegen kifejezés és a sok latin szó miatt néha elvesztem a szövegben. Azért mindig tudtam követni a történetet.
Ennek ellenére ezt a könyvet csak olyanoknak ajánlanám, akik már olvastak előtte más Jókai-regényt is, és nem riadnak vissza pár nem túl cselekménydús oldaltól sem.