Az olvasás világnapján 

tavalyi nyolcadikosunk, B. P. írásával köszöntelek titeket és egyúttal az új tanévet.

Ez nem tánc?

Pipacs lengedezik a koranyári szélben. Ez nem tánc?

A villamoson minden ember egyszerre dől jobbra a kanyarban. Ez nem tánc?

A fiú a réten elkapja a lányt és belepuszil a nyakába. A lány nevet. Ez nem tánc?

Egy idős házaspár egymásba karolva lépdel az utcán. Arcuk barázdáit elmélyíti a narancssárga lámpafény. Ez nem tánc?

Egy lány fut az erdőben, szeme vörös és dagadt a sírástól. Fut tovább, mintha maga mögött akarna hagyni mindent. Végül sírva leroskad egy fenyő alá. Ez nem tánc?

Fiatal fa lombjába belekap a szél, karcsú törzse kecsesen hajlong. Ez nem tánc?

Este van, fiú áll egy kivilágított ház előtt. Egyik kezében levél, másikkal a csengőnél matat. Meg akarja nyomni. Végül elsétál. Ez nem tánc?

A rügy pendülve kipattan. A kislány ugrándozva körültáncolja, mert ez a kedvenc fája. Ez nem tánc?

Két barátnő összenéz és nevet. Ugyannarra a napos délelőttre gondolnak. Ez nem tánc?

Két fiatal csókolózik az utcasarkon. Egy járókelő megmosolyogja őket, és arra gondol, milyen jó nekik. Nem tudja, hogy csak azért csókolóznak, mert nincs miről beszélniük. Ez nem tánc?

A záporka kinyitja szirmait. Egy év után újra látja a napot. Levelein harmatcseppek remegnek. Ez nem tánc?

A férj és a feleség összevesztek, most másfele néznek. Arcuk ideges, haragszanak egymásra. Hirtelen összeölelkeznek, a nő sír. Ez nem tánc?

Gyerek szaladgál a Moszkva téren, kergeti a galambokat, közben folyik belőle a kacagás. Anyukája mosolyogva nézi. Ez nem tánc?

Egy csinos nő lépked magabiztosan. Ajkait vörösre festette. Barna haját feltűzte, inget és kosztümnadrágot visel. Sikeresnek tűnik. A férfiak utánanéznek. Senki nem tudja, hogy most bukott nagyon sok pénzt a cége. Ez nem tánc?

Egy férfi meghalt. Egy nő zokogni kezd a néma tömegben. Senki nem tudja, honnan ismerte a férfit. Ez nem tánc?

Egy koldus kéreget a kereszteződésben. Egy terepjáró ablaka lehúzódik, egy kislány némi aprót nyújt át neki. Bentről még hallatszik apja kiabálása: ne, ne csináld ezt, Anna, húzd fel az ablakot. A kislány rámosolyog a koldusra. Ez nem tánc?

Egy kisfiú kíváncsian néz egy mászó kukacot. Háttérben a szülei veszekednek. Ez nem tánc?

A napraforgó felemeli tányérját, mert felkel a nap, és egy veréb jön csemegézni magjaiból. Ez nem tánc?

Egy fiú most érkezett repülővel. Családja zajosan köszönti. Lesült. Kicsit távolabb egy lány áll, nézi a fiút. Kezében zizeg a telefonja: szülei hívják, hogy hova lett. Ez nem tánc?

Egy fiatal lány rúzsozza ajkait egy nyilvános WC piszkos tükrében. Kétségbeesetten próbálja kifesteni a szemét is, de mindig lefolyik a könnyeivel együtt. Ez nem tánc?

Két idegen megy az utcán. A férfi rámosolyog a nőre és kalapot emel. A nő kihúzza magát. Ez nem tánc?

Egy fiatal nő nézi a tenger vizét a lába előtt. Senki nem tudja, kire gondol. A nő terhes. A csuklóján véraláfutás. Ez nem tánc?

A tömeg félköralakban áll. Egy vékony kislányt állnak körül, Irakból idáig jött, de most elvesztette szüleit. Az emberek nézik, majd lassan elmennek. Senki nem beszél. Az egyik odadob neki egy tizest. A gyerek mohón utánakap. Ez nem tánc?

Egy nő hisztérikusan sikoltozik. Lába belegabalyodott a burkába. Letépi magáról, most már mindegy. De a gyereke túl gyenge ahhoz, hogy válaszoljon. Az anya vakon megtalálja. Ez nem tánc?

A buszon megbámulják, csak mert fekete. A fiú szégelli magát. Ez nem tánc?

Egy kislány boldogan ugrik apja nyakába. Apján katonaruha. Ez nem tánc?

A bohóc nevetve kimegy a színpadra. Festett mosolyát mindenki látja. Könnyeit senki sem. Ez nem tánc?

Egy lány úgy tesz, mintha olvasna a padon, de valójában a mögötte álló fiú nevetését hallgatja. Ez nem tánc?

A lány Svájcban van. Budapest felé néz. A fiú Budapesten van. Svájc felé néz. Ez nem tánc?

Két fiú megy az úton. Az egyik hevesen magyaráz, a másik egyetértően bólogat, de közben az előtte haladó lány haján nézi a napsugarakat. Ez nem tánc?

Egy férfi jön szembe egy nővel. Valamikor szerették egymást, de már elváltak. A nő átmegy az úttest túloldalára, csakhogy ne kelljen köszönnie. Ez nem tánc?

Lány otthon ül, veri a billentyűzetet, majd kezébe temeti arcát és egy fiú nevét suttogja. Ez nem tánc?

Fiú áll a jegyiroda graffitikkel teli falának támaszkodva, kezében vörösrózsa csokor. Beletúr rövid, barna hajába. Egy óra múlva még mindig ott áll, majd elmegy. A rózsák ott rohadnak egy szemeteskuka alján a Jászai Mari téren. Ez nem tánc?

Megyek fel a lépcsőn. Lenézek. Jössz fel te is, arcodat felfelé fordítod. Találkozik pillantásunk. Elveszek. Megyek fel tovább, te elmész balra. Mi ez, ha nem tánc?

Kísérletezzünk!

Ha már a méltatlanul keveset használt ismeretterjesztő köteteknél tartok, itt egy másik sorozat. Nagyszerű ötletekkel és könnyen kivitelezhető, otthon is kipróbálható kísérletekkel vannak tele, keressétek bátran! Szintén idei szerzeményeink.

Ulrike Berger: A kémia titkai

Ulrike Berger: Mágnesség és elektromosság

Ulrike Berger: Az erő hatásai

Sonja Floto-Stammen: Kísérletek konyhai alapanyagokkal

Zsíros László Róbert: A levegő ereje








Zsíros László Róbert: Vizes kísérletek

És végül egy, ami nem ebbe a sorozatba tartozik, de hasonló témakör:

Stefan Sekowski: Kísérletezzünk otthon! : A látványos kémia

Rejtvényes barangoló

Ebben a tanévben kaptunk néhány nagyszerű ajándékot. Itt van például a Rejtvényes barangoló sorozat.
Ám olyan vékony kis füzetkék, hogy sehogy sem sikerül a kezetekbe ugraniuk.

Úgyhogy ajánlom szeretettel a meglévő köteteket:

Matthias Raden: Vadállatok

Sandra Schönbein: Az emberi test

Sibylle Faber: Találmányok

Matthias Raden: Járművek

Matthias Raden: Földünk

Matthias Raden: Őstörténet

Matthias Raden: Ókor

 Vercors: Mesék borogatás közben

Borzongani jó.
Persze, mondd ezt annak, akinek magas láza van.
De azért mégiscsak jó borzongani, ha közben az ember gyereke puha meleg takarókban fekszik, csemegékkel körülvéve, miközben édesanyja egyik szépségesen izgalmas mesét mondja neki a másik után. Lehet izgulni a süketen született, néma leány és a vak fiú miatt. Lehet izgulni a három fiú kalandjain. Hány kívánságot teljesíthet a Láperdő Szelleme? Hogyan győzi le az egyik a sárkányt, és hogyan veszíti el a szépséges királylányt közben? Hogyan kerül a másik fiú a Szoborember fogságába? Túl lehet-e élni az angolnakisasszony bűvös énekét?
Csak az a borogatás ne lenne közben...

Kiknek ajánlom:

Életkor: 8-10 évesek
Nem: fiúk: tele izgalmas fordulattal, mint például harc a hétfejű sárkánnyal. Lányok: Bathilda anyó három fia mind megtalálja szépséges párját.

A könyvtári példány:

Van két példányunk: Móra, 1974

Fülszöveg:

Vercors neve jól ismert a felnőtt olvasók körében. A magyar származású francia író egyik műve, A tenger csendje a francia ellenállás már klasszikussá vált regénye, melyet nemcsak több ízben jelentettek meg magyarul, de filmen is játszottak. Szívesen ír gyerekeknek is. Ezt a mesefüzért anyjától hallotta, aki lenmaglisztből készített borogatást a számára, a régi világ szokása szerint, amikor beteg volt, és míg a csípős borogatás kisfia testét égette, meséket mondott, hogy fájdalmát enyhítse. Aki elolvassa ezt a rendkívülien szép könyvet, sohasem felejti el alakjait, a valamikor szépséges, önfeláldozó leányt, a későbbi Bathilda anyót, és három nemes szívű fiát, a nagy barátságokat, szép szerelmeket, a hétfejű sárkány legyőzésének különös történetét. Ebben a mesevilágban mindenki jó, még a lélek nélküli Szoborember is megváltozik.
A jellegzetes középkori francia meséket Heinzelmann Emma magával ragadó, francia középkori metszeteket idéző illusztrációi kísérik.

Idézetek:

"- Csak nem azért jöttél, hogy megments? - kérdezte az aggastyán elcsukló hangon. - Megkapnád érte a jutalmad. Mert az a félelmetes hang még azt is mondta: "Ha te magad nem tudod elolvasni a jelmondatot, de akad valami jótét lélek, aki megteszi helyetted, szabad leszel, s a megmentőd leghőbb kívánsága beteljesül. De jól vigyázz, csak egyetlenegy! Ha pedig ő sem tudja elolvasni a jelmondatot, örökre melléd láncoljuk.""

"Ekkor kipattintotta nagy vadászkése pengéjét, egymás után szétfeszítette a hét hatalmas állkapcsot, és kivágta a hét villás nyelvet. Beletette őket a zsebkendőjébe, összecsomózta, és az övén lógó erszénybe tette. Majd újra nyeregbe szállt, és vígan vágtatott az erdei tisztás felé, hogy viszontlássa Zerbina hercegnőt. Amikor azonban a hatalmas kőrisfa alá ért, ahol a lánynak várnia kellett reá, senkit sem talált ott."

"- Add vissza a bátyám lelkét, a többit meglátod - felelt Ludovik.
- Az lehetetlen - sóhajtott a Szoborember -, semmire se jutnál vele, és tudod mi történnék? [...] Semmit sem tudnál megakadályozni, mert nagyon valószínű, hogy legelsőnek téged ölnélek meg."


Rádiójátékká átdolgozott változatát meghallgathatod
itt
és itt

A hosszabb szünetért bocsánatot kérek, temérdek más feladat vonta el a figyelmemet, de igyekszem pótolni a lemaradást.
Kezdjük is az évet egy nagyon kedves mesekönyvvel:

Michelle Knudsen: Oroszlán a könyvtárban

Az rendben van, hogy minden könyvtáros álma egy ilyen könyv. De vajon a gyerekek álma is? Merem állítani, hogy igen!
A mese egy oroszlánról szól, aki egyedül érezte magát, betévedt egy könyvtárba. Hamarosan otthon érezte magát, szundikálni is volt hol, és hasznossá is tehette magát. A meséket is nagyon szerette hallgatni a többi gyerek között.
Egészen addig, amíg egy nap a könyvtárosnő, Miss Merriweather balesetet szenvedett.
Vajon miért hagyta el az oroszlán a könyvtárat örökre?

Kicsik és nagyok egyaránt élvezhetik a mesét és a klasszikusan gyönyörű illusztrációkat, Kevin Hawkes munkáját.


Kiknek ajánlom:

Életkor: 6-8 évesek
Nem: fiúk: vicces könyv, és az oroszlán  néha kicsit ijesztő is. lányok: nemcsak ijedezhetünk, hanem együtt is érezhetünk az oroszlánnal, amikor boldog, vagy amikor nagyon szomorú.


A könyvtári példány:

Kettő is van! Pongrác Kiadó, 2009.

Fülszöveg:

Miss Merriweather, a könyvtár igazgatója nagyon szigorúan veszi a szabályokat. Például tilos szaladgálni a könyvtárban és csöndben kell lenni. Ám amikor egy oroszlán tér be hozzájuk, senki nem tudja, mit is tegyen. Az oroszlánokra semmilyen szabály nem vonatkozik.
Kiderül azonban, hogy az oroszlán nagyon is illik a könyvtárba, hiszen nesztelenül közlekedik hatalmas mancsain, kényelmes háttámaszként szolgál a gyerekeknek, és soha nem bömböl – legalábbis most már nem.
Ám amikor valami szörnyűség történik, az oroszlán csak a maga módján tud segíteni. Vajon létezik olyan ok, ami miatt megszegheti a könyvtár szabályait?
Knudsen és Hawkes elragadó története nemcsak a szabályokról és azok betartásáról szól, hanem egy csodálatos helyről is: a könyvtárról.

Idézetek:

"Az oroszlán komótosan körbejárta a könyvtárat. Megszaglászta a katalógusszekrényt. Nekidörgölte a fejét a polcnak, amin az új könyvek sorakoztak. Majd a mesesarokhoz ballagott és elszenderedett.
Senki nem tudta, mi a teendő. Semmilyen szabály nem szólt arról, hogyan kell bánni egy oroszlánnal a könyvtárban."

"Az oroszlán hamarosan kérés nélkül is segített. Leporolta a ritkán használt könyveket, leragasztotta a borítékokat, és hagyta, hogy a kisebb gyerekek a hátára álljanak, ha nem érték el a magasabb polcon lévő köteteket.
Aztán behúzódott a mesesarokba, és ott várta, hogy elkezdődjön a mesedélután."

Kedvcsináló részlet:

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok mindenkinek!

Ezúton szeretném újra megköszönni az iskolai könyvtár számára ajándékba küldött köteteket! Ezek nélkül a sokáig teljesen pénz nélkül működő könyvtárunkat már szinte nem is lehetne könyvtárnak nevezni. Mindenesetre nagyon hiányozna belőle az a nagyszámú angol és magyar nyelvű gyerek- és ifjúsági könyv: mesék, regények, ismeretterjesztő könyvek, amelyeket egész évben küldtek szülők és gyerekek.

Év végi ajándékként fenntartónktól is kaphattunk könyvcsomagot, benne olyan kötelező irodalmakkal és lexikonokkal, melyeknek itteni példányait már erősen megviselték az eltelt évek. Köszönjük!

Az év utolsó ajándékai P. L. 8.a-s tanulónktól származnak. Szeretettel kívánok neki és egész családjának sok boldogságot a messze távolban is!

Jacqueline Wilson: Tracy Beaker története

Harisnyás Pippi fantáziadús történetei?
Azok is jók, de ez a könyv végtelenül vidám, vicces, váratlan, vad, véres, viszolyogtató és valóságos kalandokról szól! Főhősnőnk neve ezúttal: Tracy Beaker.
Tracy egy gyermekotthonban él, mert apukája nincs, anyukája pedig nem tud róla gondoskodni. Az otthonban több hozzá hasonló gyermek él, kicsik és nagyok, fiúk és lányok. Sokszor töltik ki mérgüket egymáson, de a kisebb-nagyobb csatározások közepette vannak barátságok is. Ha épp nem bosszantják egymást, segítenek egymásnak.
Tracy író lesz, vagy színésznő, de az is lehet, hogy világhírű sportoló. Naplója szenvedélyes kitörések sorozata, ugyanakkor szenvedélyes vágyakozás is az anyukára, vagy legalább egy bármilyen nevelőanyukára, ahol nem egy a többi között, hanem ő az egyetlen! Ahol elfogadják és végre nem kell folyton harcolni, hogy kitűnjön a többiek közül, hogy valaki végre észrevegye és szeresse.

Bújjatok oda anyu és apu mellé, amíg olvassátok!

Folytatásai: Ki mer többet? és Tracy Beaker, a sztár (bár utólag megbántam, hogy nem fordított sorrendben olvastam, szerintem a harmadikként megírt rész a két másik között játszódik). Köszönöm Timi néninek, hogy nekünk adta mindhármat!

Kiknek ajánlom:

Életkor: 8-10 éveseknek (meg nekünk, felnőtteknek).
Nem: sem fiúk, sem lányok nem fognak unatkozni, verekedés, foci, egymás bosszantása, barátnő-viszályok, kalandok, ilyesmik.

A könyvtári példány:

Animus, 2008. ISBN 978-963-9884-02-1


Fülszöveg:

„Tracy Beaker vagyok. Ez a könyv rólam szól. Higgyétek el, hihetetlenül szívszorító történet! De tényleg! Találsz benne jópofa részeket, amiken majd nevetsz, néha… khmmm… kicsit nyers a stílusom, és van ahol elszomorodsz majd egy kicsit….”
Megint egy nehéz téma. Tracy Beaker egy frusztrációkkal teli kislány, akinek minden erejét felemészti, hogy félelmeit minél jobban leplezze, és a soha meg nem érkező édesanyját várja. Persze hihetetlen iróniával képes szemlélni önmagát és főképpen társait, akik egy néhol borzalmas, de erősen valós világban élnek, az életben maradási stratégiák teljes tárházával bírva már 12 évesen. Hogyan talál rá Tracyre anyja, és hogyan talál majd rá Tracy a neki való nevelőanyára – erről szól JacquelineWilson három részes regénye, amit 12 éven felülieknek ajánlunk. A könyvet az állandó illusztrátor, Nick Sharatt egyszerű, de annál kifejezőbb rajzai teszik teljessé.

Idézetek:

"... beledugtam az ujjamat a vajba, aztán megforgattam a cukortartóban, és így lakmároztam egy darabig. Tudtam, hogy Jenny észre fogja venni, hát a kisujjam körmével kis fognyomokat húztam a vajba, utána meg még lábnyomokat is rajzoltam, hogy azt higgye, egy egér volt. Az egerek ugye megeszik a vajat? Elvégre a sajtot is szeretik, és az majdnem ugyanaz. Persze ez biztos hegymászó egér volt, jégcsákánnyal és hegymászó bakancsban, különben hogy jutott volna fel a jégszekrény veszedelmes északi falán. És biztos szupererős egérizmai voltak, csak így tudta kifeszíteni a hűtő ajtaját, hogy hozzájusson a benti finomságokhoz."

"De Cam ugyanakkor azt is megengedte, hogy a kis Becky meg a lábfején hintázzék, nehogy a kislány úgy érezze, valamiből kihagyták, és elkezdjen bőgni. Becky megpróbált felkapaszkodni Cam lábszárán, és közben feltűrte a farmerét. Hát, nem valami jó lába van."