A 7.d érvelt Jókai mellett vagy ellen

12. K. P.

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai

Amikor megtudtam, hogy Jókai lesz a következő olvasmányos kör, azt hittem, hogy egy rég elavult unalmas történetet kapunk. Kiderült, hogy nekem is vannak előítéleteim.

Azt gondoltam, hogy én biztos, hogy elolvasom. De amikor Eszter néni elmesélte a történetüket, csalódottnak éreztem magam. Egyik történet se ragadta meg a fantáziámat. Valamiért mégis A kőszívű ember fiaira esett a választásom. Nagyon lassan haladtam vele. Nem is azért, mert nem érdekelt volna, egész jó volt a történet, csak nem tudott lekötni. Nem azért ültem le olvasni, mert annyira izgultam, hogy mi történik, hanem mert el akartam olvasni. (Ez alól kivételt képez az oroszországi rész Ödönnel, mert az különösen tetszett.) Kb. a feléig jutottam el, amikor lejárt az kiszabott idő. Bár kicsit lelkiismeret-furdalásom van, hogy nem olvastam el, de találtam más könyvet (Jane Eyre, de közben is olvastam könyveket párhuzamosan Jókaival). Még lehetséges, hogy soron kívül befejezem a könyvet.
Úgy gondolom, hogy mindenkinek meg kell próbálnia. Ha nem tetszik neki, vagy nem bírja elolvasni, akkor nem kell. De lehet valami oka annak, hogy ennyi év után is kötelező. És még mindig léteznek olyan emberek, akiknek ez tetszik. Lehet, hogy néhányaknak segítene, ha modernizálnák a szöveget, de engem nagyon zavarna.
Nem értek egyet azzal, hogy ezt, vagy más Jókai könyvet kötelezővé kéne tenni. Egyrészt, mert aki akarja, az el fogja olvasni magától is, aki meg nem, az nem fogja. Másrészt, ha valaki csak azért olvas valamit, mert kell, akkor nem az fog benne megmaradni, hogy milyen szép hasonlatokkal írja le azt, hogy sápadt el Baradlayné, hanem az, hogy el KELLETT olvasnia, ami semmiképpen sem egy pozitív emlék.
Ha tanár lennék, akkor talán én is úgy csinálnám, hogy Eszter néni: abba lehet hagyni a könyvet. Vagy szorgalmiként adnám ki, ötösért fogalmazást lehet róla írni. De mivel én még csak egy gyerek vagyok, ezért csak azt tudom, hogy még egy könyvet megismertem a sok közül.

A 7.d érvelt Jókai mellett vagy ellen

11. K. B.

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai

Ez a történet a szabadságharc idején játszódik, ezért nagyon nagy kedvvel kezdtem hozzá a regény elolvasásához, mert szeretem a történelmi témákhoz kapcsolódó fordulatos regényeket.
A könyvet sikerült teljesen elolvasnom és egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy letegyem, mert az izgalmas részek kifejezetten érdekeltek, a leíró részek pedig nem voltak unalmasak számomra és a sorai között egy-egy humor vagy vicces jelenet is bele van szúrva. Én csak ajánlani tudom ennek a korosztálynak, mert ez a mű jól bevezet abba a történelmi időszakba, amely Magyarország történelmében nagy szerepet töltött be. Az író még az akkori nyelvszokásoknak megfelelően írja meg a könyvet és ezzel is színesíti a történetet, valamint kicsit megnevetteti az olvasót.

Talán inkább fiúknak ajánlom, mivel rendkívül sok benne a csatajelenet és a kalandos cselekmények sem hiányoznak belőle. Hallottam, hogy sokan panaszkodnak a hosszú leíró részek miatt, de szerintem ott is mindig történik valami fontos, ami előreviszi a történetet. Kiderülnek olyan dolgok, amik nagyon fontosak a könyv későbbi részében. Az író nem írt bele olyan magyar szereplőt, aki tisztességtelen lenne, de akit még annak is gondolnak a főszereplők, a meggyalázott, bebizonyítja, hogy ő bizony nemes ember és nem hagyja, hogy igazságtalan vádak érjék, megvédi a becsületét. Ezt úgy is érzékelteti, hogy amikor toborozzák a magyar katonákat, akkor még a banditák is beállnak a seregbe és ők is harcolhatnak. Az összes főszereplő kimondhatatlanul szimpatikus és mindegyiknek izgalmas és önálló története van, ami a regény végére egybeforr.
Összességében mindenkinek ajánlom ezt a regényt, aki betekintést szeretne nyerni a forradalmi időszakban élő emberek hétköznapjaiba.

A 7.d érvelt Jókai mellett vagy ellen

10. I. R.

Jókai Mór: Az arany ember

Én addig jutottam a történetben, ahol Kacsuka Imre meghívja Tímár Mihályt lakására és előbbi elfogadja az ajánlatot. Imre megkéri arra, hogy vegye meg ő az ázott búzát, és süttesse meg a hadseregnek, akik Komáromban lesznek 3 hétig. Tímár segít a búza kiemelésében, és egy vörös félholdas zsákon akad meg a szeme, amiben, mint később kiderült, kincsek, drágakövek voltak.
Azért eddig értem a könyvben, mert miután eljutottam eddig, már tudtam, hogy tovább nem érdekel. De mégis belelapoztam a következő 10-20 oldalba, és észrevettem, hogy igazam volt, és tovább ez nem az én műfajom. Viszont addig egész tetszett a történet.
Igazából nem nagyon hiszem, hogy gyerekeknek érdemes Jókai-regényt olvasniuk, mert a XXI. században már tényleg annak fogják fel, hogy KÖTELEZŐ elolvasni, így nem marad meg nekik az olvasás öröme. Holott élvezni kéne a könyvet, és nem negatívan felfogni az egészet.
Még azért is gondolom úgy, hogy nem érdemes nekik Jókait olvasni, mert Jókainak nem túl könnyű nyelvezete volt, ezért nehezebb megérteni a sztorit. Másrészt pedig nem biztos, hogy az összes gyereket érdekelne egy boldogságkeresésről szóló történet.
Összességében amíg olvastam, elfogadhatóan tetszett, de valószínűleg nem fogom sok könyvét olvasni Jókainak.

A 7.d érvelt Jókai mellett vagy ellen

9. G. A.

Jókai Mór: Az arany ember

Most olvastam először Jókai könyvet életemben, nehezen haladtam vele a többi könyvhöz képest, nem is fejeztem be.
Az olvasásomat hátráltatta a lassan induló, haladó történet, a régies megfogalmazás. Néhány helyen megfogadtam Esznén tanácsát: nem olvastam el az egész oldalt, csak átfutottam a szöveget. Az is segített volna, hogyha az én könyvemben lett volna pár kép, hogy előttem legyenek a szereplők, a tájak. Habár azt tudom, hogy ez nem minden kiadásban van.
Végül a 3. rész elején hagytam abba a könyvet (Senki szigete), mert akkorra fogyott el a türelmem, akkorra már a történet is kezdett követhetetlenné válni számomra.
Szerintem még a mostani időkben is jó lenne Jókai könyvek rövidített, kicsit átfogalmazott mását olvasni. Ezen veszíteni nem lehet, csak műveltebb leszel tőle. Megértem azokat is, akik azt mondják, hogy ez felesleges, ma már vannak jobb, izgalmasabb könyvek is. Ebben teljesen igazuk van! De nem szabadna hagynunk, hogy ezek a könyvek, amik régóta kötelező olvasmányok, csak úgy kitörlődjenek az emlékezetünkből, gyerekeink nem is fogják tudni, hogy ki volt Jókai Mór.
Összességében ezt a döntést későbbre kell hagyni, akkor talán már átbillen a mérleg az egyik oldalra.

A 7.d érvelt Jókai mellett vagy ellen

8. F.B.

Jókai Mór: Egy magyar nábob

Egyre több fórumon hallhatjuk, hogy a mai diákság alig olvas, szabadideje nagy részét a számítógép előtt tölti. Ráadásul azon gyermekek, akik szívesen kalandoznak a könyvek titokzatos világában, a könyvesboltban elsőre nem a "magyar irodalom" polcok felé indulnak. Így hát az iskolákra marad a feladat, hogy a diákok kezében fekvő telefont, vagy a kortárs irodalom szerelmi történeteit csak egy kis időre kicseréljék és megismertessék a tanulókkal, például Jókai munkásságát. Sokan azonban tiltakoznak ez ellen.
Sokan úgy vélik, ők majd választanak maguknak regényt, ami őket érdekli.
A "kötelező" szó rémisztő. Erőszakos, így az olvasóban negatív érzelmek keletkeznek, még mielőtt valós véleményt tudna alkotni.
Előfordul, hogy egy-két oldal átlapozása után néhányan félrerakják a kötetet, mondván: unalmas.
Nem állítom, hogy tűkön ülve faltam a lapokat, nem, még a 300. oldalnál sem, de unalmas semmiképpen sem volt. Nagy és váratlan események nemigen szerepeltek a történetben, de élvezhető volt, és a cselekmény is haladt előre. A mai világ nagyon felgyorsult, nehéz lekötni az olvasók figyelmét, de néha jól esik lelassítani és hagyni, hadd bontakozzanak ki és fonódjanak össze a szálak.

Vannak, akik úgy gondolják, a régebbi könyvek beporosodnak, nyelvezetük nem érthető számunkra.
Bármilyen könyv olvasása bővíti a szókincset, egy-két latin kifejezés (amik miatt az író elnézést kér a könyv hátuljában lévő utószóban) pedig nem bír nagy jelentőséggel. És le lehet írni, hogy valaki szomorú, de azt a kínt, szenvedést, amit a nábob felesége átélt, nem. Lehet ábrázolni a reménytelenséget, de azt a beletörődést, lemondást nem. Sok író papírra tudja vetni egy tisztes ember boldogságát, de a gazdag, bár belül végtelenül szegény lány elkeseredését, halk elhervadását nem. Jókai olyan mély érzelmeket képes ábrázolni, amik igazak, tiszták és megfoghatatlanok.

És igen:
Talán nem érthetjük a színházakban folyó agyafúrt ellenségeskedést, de a mögötte rejlő büszkeséget és kitartást igen.
Talán nem ismerjük a ragyogó ünnepélyeken résztvevő urakat és dámákat, de a kétszínűséget fedő mímelt nyájassággal már találkozhattunk mi is.
Talán nincs hatalmas adósság a nyakunkban, de a felelősségtudat, vagy az ígéret tartás, esetleg a hála kimutatása ma is szerepel az életünkben.
Talán a családunk nem próbál aljas módon kizsigerelni bennünket, de a kapzsiságot már tapasztalhattuk.
Talán nem olyan hevesek és tiltottak az érzelmeink, mint a nábob nejének, azonban az indulataink visszatartását nekünk is meg kell tanulnunk.
Talán nem a mi korunkat fogják majd hívni a nagy reformkornak, mint amikor a folyókat szabályozták, hidakat építettek, vagy éppenséggel agrárszövetkezeteket alapítottak, de a saját fontossági sorrendünket ugyanúgy ki kell alakítanunk magunkban.
Talán nem éltük át, hogy a munkáltatónk és jótevőnk halálközeli állapotba kerül, dea hűséget és a hálát ismerhetjük.
És talán még az életünkben nem érkezett el az a pont, hogy múltunk felett ítélkezhessünk, de az önvádat, megbánást már biztosan éreztük.

Sok minden megváltozott a könyv kiadása óta, de az üzenete számomra megmaradt a nábob sírtáblájába vésett feliratban. Ne hatvan évet álmodjunk és csak egyet éljünk.
Szóval számomra egyértelmű a válasz a kérdésre: mindenképpen kell, nem erőszakból, de valamikor biztosan Jókai Mór műveket olvasnia a mai generációnak is!
De nem tagadom, magamtól biztosan nem vettem volna kezembe pont az Egy magyar nábobot, pedig az egyik legszívmelengetőbb könyvélményem volt.

A 7.d érvelt Jókai mellett vagy ellen

7. B. M.

Jókai Mór: Az arany ember

Az arany ember nem az első Jókai könyv, amit olvastam, és biztos vagyok abban, hogy nem is lesz az utolsó. Nagyon gyorsan haladtam a kötetemmel (3 iskolai nap). Aki erre a regényre azt mondja, hogy lassú vagy unalmas, az még nem olvasott cselekménytelen könyvet.
Már rég olvastam ilyen regényt, amiben a karakterek ilyen egyediek és életszerűek. Gondolataik és lépéseik teljesen átérezhetőek voltak. Nagyon szerettem volna tudni, hogy mi lesz a könyv vége, próbáltam kitalálni, de csak olyanok jutottak eszembe, ahol valaki mindig boldogtalan és semelyik általam kitalált vég nem tetszett, de persze Jókai ezt is tökéletesen megoldotta és megmutatta, hogy nem feltétlenül a boldog végek a legjobbak.
Kedvenc részeim a Senki szigetén játszódtak, magát a szigetet nagyon megszerettem. Azokban a fejezetekben volt valami, melegség, boldogság és nyár.
Én mindenképpen azt mondom, hogy a Jókai könyv elolvasásának kötelezőnek kell maradnia, mert mások önszántukból valószínűleg nem olvasnának ilyen régen írt történetet és azt mondanák rá, hogy biztos nehéz a nyelveteze és unalmas. Ugyanezen a véleményen maradnának addig, amíg valami (ez esetben az iskola) arra nem kényszerítené őket, hogy elolvassák. Enélkül a kötelezettség nélkül sokan nem is tudnák meg, hogy a Jókai könyv egyáltalán nekik való-e és egy óriási pozitív élményből maradnának ki.
Tudom, hogy az emberek ízlése más és valószínűnek tartom, hogy volt, akinek nem tetszett a könyv. Erre csak azt tudom mondani, hogy nem jóval kezdte, mert garantálom, hogy például Az arany embert a lányok imádnák és bár A kőszívű ember fiait nem olvastam, tudom, hogy abban sok a harci jelenet, szóval az meg a fiúknak tetszene. Esetleg ha az életrajzi könyvek érdekelnek valakit, annak meg a Tengerszemű hölgyet ajánlom. A dolog egyszerű, addig keresel, ameddig olyat nem találsz, ami tetszik.
Ugyanakkor teljesen megértem azt, amikor egy olyan könyvet kezd el valaki, amit nem talál élvezetesnek és így az egész olvasás kínszenvedéssé válik. Az okos megoldás az az, hogy keresel egy másikat, mint már mondtam, de tudom, hogy egy rossz könyves tapasztalat után ugyanattól az írótól nem szívesen olvas senki. Ilyenkor a megoldás az, hogy hagyod a könyvet, megtalál az majd később az életedben.
Imádtam a könyvemet és nagyon megszerettem Jókai stílusát. Sokan mondják, hogy régi nyelvezetű és nehezen érthető és hogy egyáltalán mi értelme van annak, hogy egy 150 évvel ezelőtt írt könyvet kell olvasnunk. Ezek az érvek mind alaptalanok, Jókai korához képest modern könyveket írt, a nyelvezet könnyen olvasható, van benne pár ismeretlen szó, amihez szómagyarázat tartozik, de a szövegkörnyezetből a szó simán kiderül. Az, hogy 150 évvel ezelőtt íródott, talán a legfontosabb érv az elolvasása mellett, hiszen az alatt a hosszú idő alatt csomóan olvasták és mivel kötelező maradt, gondolom szerették. Ez is megmutatja, hogy mennyire nem egy kornak íródott.
Nem azért vezették be azt, hogy kötelező Jókait olvasnunk, mert sanyargatni akarnak minket. Szimplán azért, mert szeretnék, hogy olvassunk izgalmas, élvezetes könyveket és megmutatni nekünk, hogy nem kell a könyvnek újnak lennie, hogy mi is élvezzük.
Ezt a kötelezettséget megszüntetni óriási butaság lenne.

A 7.d érvelt Jókai mellett vagy ellen

6. B. L.

Jókai Mór: Fekete gyémántok

Már régebben is érdekelt ez a könyv, mivel sokan ajánlották nekem. Viszont amikor a kezembe vettem a regényt, nehezen érthetőnek találtam és nem fogott meg benne semmi, ezért hamar feladtam. Most, így néhány évvel később, még mindig kíváncsi voltam Jókai írására és ez jó alkalomnak tűnt, hogy időt szánjak az olvasására.
Szerencsére nem kellett csalódnom benne. Igaz, az elején kicsit lassan haladtam, de miután a cselekmény elindult, belemerültem az olvasásba. Talán a romantikus részek és Jókai karakterei nyerték el legjobban a tetszésemet.
Szerintem érdemes elolvasni, mivel a könyvben betekintést nyerhetünk a  különböző társadalmi rétegek életébe, hétköznapjaiba. Az író bemutatja a vidéki parasztok munkás életét és a pesti arisztokrácia világát is, de a regényben persze más ellentétek is találhatók. A szélsőséges karakterek a könyvben: igazságos, kitartó, pozitív hősök és a kapzsi, hazug szereplők egymással szemben állnak.
A cselekményt tudományos leírásaival segít jobban megérteni, romantikus szálaival pedig olvasmányosabbá teszi. A történet végét izgalmas fordulatokkal zárja le.
Nekem összességében nagyon tetszett a könyv és az is, ahogy Jókai ír. Igaz, még csak ezt az egy regényt olvastam tőle, de a jövőben biztos fogok még. Mindenkinek csak ajánlani tudom, és remélem, hogy aki hozzákezd, nem adja fel korán, mint én először.