Először is: a Delfin könyvek sorozatban sosem csalódtam. Izgalmas, érdekes, olvasmányos, jól haladós, mulatságos, fantasztikus, elképesztő, (stb.) könyvek jelentek meg a sorozatban egymás után. Nem ragaszkodtak egy témakörhöz, vagy egy adott nyelvi kultúrkörhöz. Volt ott angol, német, orosz, magyar, olasz, (stb.) könyvekből fordított utazási, fantasztikus, felfedezős, humoros, hajós, indiános, kalandos, (stb.) regény. Közös tulajdonságuk a kis helyes méret és a letehetetlenség volt.
Az ördöngös Caprioli (és folytatása, a Caprioli újabb kalandjai) német szerző műve.
Volt valaha is hazudós mese a világirodalomban? Volt hát, egy fél könyvtárat megtöltene. Már a régi görögök is...
Dieter Ott nem talált ki újat, de valami olyan képtelenül mulatságos és mulatságosan képtelen kalandsorozaton keresztül vezeti főhősét és legénységét, amin egyszerre áll el az ember szeme-szája, és fogja az oldalát a nevetéstől.
Szerencsés író az, aki úgy tud
Előre, vitorlát bonts! Sajtcsatára (és olvasásra) fel!
Kiknek ajánlom:
Életkor: 10-14 év
Nem: fiúk: nagyon!!!!
lányok: ti sem haltok bele egy kis csetepatéba :)
Az iskolai példány:
Bp., Móra, 1970
Fülszöveg:
Nagy divatja van ma a fantasztikus regényeknek, de kevesen gondolnak arra, hogy a műfaj nem most született. Apuleius Aranyszamár, Münchhausen kalandjai, no meg a mi Háry Jánosunk története is – mind-mind fantasztikus történet. A mai német ifjúsági irodalomban Dieter Ott elevenítette fel e régi hagyományokat, s tudományos fantasztikum helyett fantasztikus történelmi kalandregényt írt, amely sziporkázó ötleteivel, izgalmas titokzatosságával és meghökkentő, kacagtató humorával óriási sikert aratott. A szerző nem riad vissza a leggroteszkebb ötletektől sem: hőse cápaháton lovagol, és nemcsak a tengeri sárkányt tréfálja meg, hanem Satan Diabolit, a pokolbeli kegyelmes urat is. A regény méltán nyerte el hazájában a legjobb gyermekkönyvek díját.
Idézetek:
"- Gróf úr, ön már régebben megígérte, hogy elmeséli egyszer, hogyan hajított puszta kézzel egy puskagolyót egy sor kacsa után, és terítette le vele valamennyit. Ez a történet hiányzik még a gyűjteményemből, mert én akkor éppen gyöngélkedtem, és nem tudtam önt elkísérni.
- Igen, igen! Mesélje el! Mesélje el! - hajtogatta tüstént kórusban az egész társaság.
- Na jó, mivel ma egészen különös esténk van, és mert csak egészen rövid történetről van szó, hajlandó vagyok elmondani, mi is történt akkor valójában - egyezett bele Caprioli.
Jókedvűen belefogott.
[...]
- Látom a szemedből, hogy a bizonyítékok ellenére sem hiszel nekem - fordult a lányhoz. - Tessék, itt van annak a kócsagnak a bóbitája! Az emlékezetes vadászat óta magammal hordozom a poggyászomban, hogy alkalomadtán rendkívüli örömet szerezhessek vele egy hölgynek. Tessék, Larissa, gyönyörködj benne!
A szép lány remegő ujjakkal nyúlt a tollak után. Szeme ragyogott a boldogságtól.
- Köszönöm, Cyps bácsi... Én hiszek neked... Majdnem mindent elhiszek..."
"Larissa tízszer gyorsabban vívott a tőrével, mint a tengeri rabló a kardjával. A viadal nézőinek általános megrökönyödésére ronggyá szabdalta a legény buggyos ingét, de meg nem sebesítette. Alig néhány csapásra volt csak szükség, hogy a szablyát távol tartsa magától, a többiek máris akkorákat vágtak a fickó kezére, lábára és mellére, hogy vinnyogott kínjában, akár a kölyökkutya, ha elnáspángolják. Mielőtt Caprioli odaugorhatott volna, a lány a hátsó árbocig kergette a kalózt s ott feléje bökött. Tőre alulról felfelé átszúrta a briganti kontyát, és odaszegezte az árbochoz. Aztán elengedte a hosszú tőrt, hogy az le s föl billegve himbálódzott a tengeri zsivány orra előtt.
A nyavalyás abban a hiszemben leledzett, hogy már meg is halt, és elejtette a karját meg a szurokkoszorút.
Amire még szükség volt, azt Habakuk néhány kézmozdulattal elintézte. Caprioli tisztelegve hajtotta meg a kardját keresztlánya előtt.
- Lám, lám, manapság még a vívás magasiskoláját is kijárják az ifjú hölgyek a párizsi lányintézetekben! Kellemes meglepetés! - mondta nevetve.
- Ezt nem az intézetben oktatták, Cyps bácsi. Vívásra meg más férfimesterségekre apám taníttatott. Hímezni persze nem tanultam meg - vallotta be."
" A kalózok ismét sortüzet nyitottak, de az erősen háborgó tenger miatt a golyók megint csak nem találtak célba; magas szökőkutakat fakasztva hullottak vízbe a Fantom két oldala mellett.
Akkora csattanással, mintha az égbolt repedne ketté, most egy egész nyaláb villám vágott a tengerbe.
Caprioli mögött vakító láng villant fel.
Félreugrott, és észrevette, hogy egy kisebb villám lemerészkedett egészen az árboc aljáig, és ott elakadt. Vadul rángatózott és tekergőzött ide-oda, de nem tudott szabadulni.
Caprioli bemártotta vastag lovaglókesztyűjét a fedélzeten készenlétbe helyezett vizesvödrök egyikébe, gyors mozdulattal megragadta a villám farkát, és kirántotta a már parázsló farúdból.
A tűzsugár pillanatokig dermedten vesztegelt Caprioli markában, aztán kétségbeesett menekülési kísérlettel, tündöklő szikrazuhatagként a magasba szökött. Caprioli azonban biztosan fogta."
