Sárkányok a könyvtárban 1.

Silvana De Mari: Az utolsó tünde

avagy: a tündék is voltak gyerekek

Tegyük fel, hogy van egy lény (tünde) a világon, akinek már az említésétől is halálra rémülsz.
Tegyük fel, hogy ezt a lényt arra is képesnek tartod, hogy varázslattal megöljön.
Tegyük fel, hogy téged is megölne bárki, ha megtudná, hogy akárcsak szóba is álltál egy ilyen lénnyel.
   És mégis gondjaidba veszel egy kölyköt.
Hány évet adsz magadnak?
      (Ja, hogy hol itt a sárkány? Keressétek meg!) :)

Idézetek:

"– Ez egy tünde – képedt el a vadász.
– Igen, egy tünde – erősítette meg az asszony tárgyilagosan.
– Szántszándékkal keresed a bajt? – kérdezte a férfi.
– Nem, belebotlok anélkül is."

"– De nagy vagy! Az első troll vagy, akit látok, tudod? Olyan... lenyűgöző vagy. Igen: lenyűgöző. A nagymama nem mondta, hogy ilyen szép lehet egy troll...
– Sz-sz-szép? – kezdett magához térni a troll.
Szusszanni sem mert. Pár pillanatra mintha az arckifejezése is megváltozott volna, illetve talán pontosabb lenne azt mondani: mintha végre lett volna valamilyen arckifejezése.
– Szép. Igen. Még a nagymama sem látott soha egyet sem, mármint trollt. Mit is mondott a nagymama? Azt, hogy az első troll, akivel találkozol, úgyis az utolsó lesz egyben. Ki tudja, hogy kell érteni: biztosan kevés troll van, így ha csak egyet is látsz életedben, az már sok! Tehát szerencsés, aki trollt lát! Milyen boldog vagyok! BOLDOG. Nemcsak hogy találkoztam eggyel, de az ráadásul ennyire szép. SZÉP."

Kiknek ajánlom:

Életkor: 10-14 év
Nem: fiúknak: kalandok, utazás, csaták, cselek - lányoknak: a kis tünde minden mesék egyik legaranyosabb teremtménye

A könyvtári példány kiadási adatai:

Budapest, Európa Könyvkiadó, 2008.
ISBN 978 963 07 8609 6

Fülszöveg:

Egy kicsi tünde, egy nemrég született bolyong erejét megfeszítve, magára maradottan a kietlen, széltépte, esőverte vidéken. Eljött a Sötétség Kora. Övéi mind egy szálig odalettek a barátságtalan Tünde Zugokban, ahová száműzték őket. Az emberek gyűlölik a tündéket. Mindenki gyűlöli a tündéket. Egy asszony és egy férfi – noha maguk sem értik, mi okból – mégis pártfogásukba veszik, s Yorsh, a kicsi tünde velük vándorolván döbbenten ismer magára egy ősi prófécia üzenetében:
Mikor a víz elönti a földet, 
Eltűnik a nap, 
Elérkezik a sötétség és a fagy. 
Mikor az utolsó sárkány és az utolsó tünde 
Megtöri a kört, 
Találkozik a múlt és a jövő, 
Egy új nyár napja ragyog fel az égen.
Ő lenne az? Aki helyrehozhatja a múltat és megmentheti a jövőt? Csakhogy ezzel az is együtt jár, hogy ő az utolsó. Utolsónak lenni pedig kegyetlen dolog. Ha csak nem lel visszhangra – s egyúttal vigaszra – feltétlen, önzetlen szeretete igaz barátaiban, legyenek azok muslincák, sárkányok, emberek, egy kutya vagy akár egy hegyi troll.
Folytatása: Az utolsó ork.

Szeretettel gratulálok!

J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

Az ajánlót készítette: B. Sz. 5.d
(mézeskalács-díjas)

Harry Potter, a fiatal varázsló a Dursley családnál élt, mert Voldemort, a gonosz varázsló megölte a szüleit. A tizedik születésnapján megjelent Hagrid, a kedves óriás, aki elvitte őt Roxfortba, a varázslóképző iskolába. Harrynek barátaival, Ronnal és Hermionéval meg kell találniuk a Bölcsek kövét, mielőtt Voldemort megkaparintaná, hogy újra éledhessen.
Annak ajánlom, aki szereti az izgalmakat, a varázslatot, és nem félős: az feltétlenül olvassa el!



Kiadó: Animus
Év: több, a miénk 2001


Kiknek ajánlom:

Életkor: 10-100 év
Nem: fiúknak-lányoknak egyformán: kalandok, természetfeletti tulajdonságok, mesebeli lények, varázslat, fiúk-lányok barátsága, hűség, küzdelmek, próbák, különleges iskola, tanár-diák viszony, humor, ikrek

Fülszöveg:

A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában töltött első tanév kemény erőpróba a diákok számára. Harry Potternek nem csupán a vizsgákon kell megfelelnie, de egy életre-halálra szóló küzdelemnek is részese lesz. A tizenegy éves varázslójelölt története meghódította az egész világot.

Idézetek:

[a Teszlek Süveg részletei:]

Mikor Harry levette tekintetét a mennyezetről, McGalagony professzor épp egy támla nélküli széket állított a gólyák sora elé, s a székre egy hegyes varázslósüveget helyezett. A süveg rémesen elnyűtt és kimondhatatlanul piszkos volt...

– Szóval csak fel kell vennünk a süveget – suttogta Harrynek Ron. – Megfojtom Fredet! Azzal ijesztgetett, hogy párbajoznunk kell egy trollal…

– Potter, Harry!

Mikor Harry kilépett a sorból, megannyi apró, sziszegő lángnyelvként szerte a teremben felcsapott a sustorgás.

– Pottert mondott?

– Ez az a Harry Potter?

Harry még egy utolsó pillantást vetett a zsúfolt teremre, ahol mindenki a nyakát nyújtogatta, hogy jobban lássa őt, azután a szemébe húzta a süveget. Egyszerre elsötétült előtte a világ…

Harry Potter könyvek szócikke a Wikipédián
Harry Potter és a bölcsek köve szócikk a Wikipédián
A Wikipédia írja a filmről

Csukás István: Nyár a szigeten

Az ajánlót készítette: F. L. 4.b

(mézeskalács-díjas)

 
Ez a kedvenc könyvem! Nagyon tetszett! Nagyon szép a nyelvezete, de mégsem nehéz olvasmány, ezért mindenkinek ajánlom.

Izgalmas, tele van váratlan fordulatokkal. Arról szól, hogy hat fiú elmegy a Duna partjára sátrazni, teljesen egyedül, felügyelet nélkül. Új barátokra tesznek szert. Új dolgokat tanulnak új barátaikról.

A hat fiú a történet közepén összeveszett, két táborra oszlottak és hadat üzentek egymásnak. Izgalommal teli rész következik, de a fiúknak sajnos, rövidesen haza kell utazniuk.

Jó olvasást kívánok!

Kiadó: Móra, Könyvmolyképző

Év: több, a miénk 2010

Kiknek ajánlom:

Életkor: 10-14 év

Nem: fiúknak és lányoknak egyformán: kalandos, humoros, természetközeli.

Régi fülszöveg:

Furcsa, de így van: ebben a regényben nincs sem gyilkosság, sem rablás, ez a regény nem krimi – és mégis elejétől végig izgalmas olvasmány! Mi több, nemcsak izgalmas, hanem vidám olvasmány is, abból a fajtából, amit a diák általában mosolygós képpel olvas, miközben az almafa alatt heverészik. S miről olvas a diák legszívesebben? Természetesen a vakációról, egy bátor kis társaság szülőktől jóváhagyott, „szelíd” táborozásáról, amelyet azonban sok fantáziával, játékos kedvvel ők maguk tesznek hallatlanul izgalmassá. A táborozás persze nem tart sokáig, a szigeti hadijátéknak végül a Duna lesz a győztese – mi pedig egy nyári olvasmány könnyű és vidám élményével gazdagabban tesszük le Csukás István kisregényét.

Új fülszöveg:

Melyik gyerek ne szeretne egyszer szülői felügyelet nélkül táborozásra indulni? E könyv kis hősei pontosan ezt teszik, és hamarosan kiderül, hogy nem is olyan könnyű dolog a felnőttek segítsége nélkül boldogulni...

Annak idején nagy sikerű tévéfilm is készült a könyv alapján.

Idézet:

„Sok vidámabb reggelt nem látott még a világ, vagyis a világnak az a része, amelyben egy nyárfacsoport állt, a nyárfacsoportban két sátor, s a két sátorban hat gyerek aludt. Illetve az egyik csak aludna…

Cseppcsányi még percekig azt hitte, hogy álmodik, éppen ezért erősen lehunyta szemét. De a fülét nem tudta lehunyni, szuszogást hallott meg csámcsogást, sokkal kitartóbban és erősebben, mint ahogy álmában szokta hallani az ember. Már tudta, hogy ébren van, de még mindig nem akarta kinyitni a szemét. Először arra gondolt, és ezen nem is szabad csodálkozni, hogy Bádogos zug- és orvlakomáinak egyikét hallja. Ezen kicsit felháborodott. De majdnem egy időben meghallotta Bádogos egészséges horkolását is, amely leginkább a szilvalekvár rotyogásához volt hasonlítható. Akkor meg mi a csoda ez? – villant át Cseppcsányi nehezen ébredő agyán. Kinyújtotta a kezét, s tapogatózott a szuszogás meg csámcsogás felé.

S hirtelen felébredt. Szemét kinyitotta, s sziszegve nyalogatta tenyerét. A szuszogó és csámcsogó valami alaposan összeszurkálta.

A szuszogó, csámcsogó valami összegömbölyödött, mint egy labda, és hosszú tüskéit meresztette.

Cseppcsányi, most már teljesen felébredve megállapította, hogy egy sündisznót simított meg.”

Le a cipővel! - Rövid filmrészlet

Jó könyvekben gazdag, boldog új évet!

Az előző év nagyszerű híreiből:

A Szabó Magda Meseíróverseny közönségdíjasa

Weiler Mira 3.a

osztályos tanuló lett a következő mesével:

Ezer veszély, ezer csoda

Egy induri-pinduri kicsi cica járt egy pesti utcán. Szülei a „Kandúrka” nevet adták neki. Eltévedt, és már hetek óta nem talált haza. Jártában megpillantott egy játékboltot, aminek nyitva volt az ajtaja. Gondolt egyet és beosont. A boltban rengeteg csillogó játék volt a polcokon. Egy kövér néni éppen ajándékot vásárolt az unokájának, mikor meglátta Kandúrkát. Felkiáltott ijedtében.

– Egy macska a boltban! – sikította.

Az eladó a rikácsolásra kiejtette a kezéből azt a játékot, amit a néninek akart átadni.

– Menj innen kiscica! – szól Kandúrkának az eladó.

A néni nagyot dobbantott, hátha elijeszti a kiscicát.

– Semmiféle élőlénynek nem szabad fájdalmat okozni soha – mondta az eladó.

Kandúrka csak állt és nézett, megbabonázta a gyönyörű üzlet. Az eladó látta, hogy nincs más választása, ki kell seperni a kicsi látogatót. Így hát lement a pincébe és seprűt keresett. Nem találta a rendes seprűt, ezért kutatkodni kezdett a rendetlen raktárban. Egy ezeréves seprűn akadt meg a szeme. A seprű kócos volt, és a nyele is ferde. De, gondolta, megteszi. Az eladó felment a boltba, és óvatos mozdulattal Kandúrka felé sepert. De kandúrka nem mozdult, játéknak hitte a seprűt, és karmolászni akarta. De amikor hozzáért a seprű, ő hirtelen műanyag cicává változott. Különös pillanat volt, mintha megállt volna az idő. A seprű mindent játékká változtató varázs seprű volt. Kandúrka pedig csillogó játék lett. A sepregetéstől a lendület kipenderítette a boltból. Gurult Kandúrka lefelé az utcán, de nem tudta megmozdítani a lábait, hiszen műanyaggá merevedtek. Egészen a sarokig gurult, amikor egy nagy cipőtalp rá akart lépni. A hatalmas fekete talp gazdája utolsó pillanatban észrevette a cicát.

– Jé, egy játékcica! – kiáltott fel. Felemelte a földről, és közelről megnézte.

Kandúrka ismerte ezt az arcot. Ő a régi gazdám! – sóhajtott fel.

– Ez a kiscica úgy néz ki, mint az elveszett kiscicánk. De fog neki mindenki örülni! – gondolta a bácsi, és hazavitte.

Otthon eleinte magában kuncogott Kandúrka, hogy senki nem ismeri fel. Még Dáriusz, a család vizslája sem akarja elkapni. Mami is annyira megörült neki, hogy a terített asztal közepére teszi dísznek, a tűzliliomos váza mellé. A desszertnél szegény Kandúrka végignézte, ahogy az asztalon a tejszínhabos tortát felvágják, és mindenki jóízűen elfogyasztja. De ő nem tudott belenyalni, műanyag játékként sóvárgott a falatok után.

Az ebéd után a tányérokkal együtt őt is levették az asztalról. Véletlenül az evőeszközökről egy csepp tejszínhab ráesett a hátára. Dáriusz a sok nevelés ellenére felágaskodott, és egy nagy nyelvcsapással lenyalta a habot a cicáról. Ebben a pillanatban újra szép, fésült szőrű élő kandúrrá változott. Az őt élővé varázsoló kutyus nagyot vakkantott és megörült Kandúrkának. Mami összecsapta a tenyerét, és boldogan simogatta meg a régen nem látott ciácját. Kandúrka örökké hálás lesz Dáriusznak. Nélküle még talán ma is játék lenne.

Gianni Rodari: Jácint úrfi a füllentők birodalmában

Ha valaki a hangjával képes összetörni maga körül bármit, az nyilván nem lesz népszerű a szomszédok körében. Hősünk, Jácint sajnos ezzel a képességgel születik. Nincs is maradása szülőfalujában túl sokáig, vándorútra kell indulnia.
Mint a vándorlegények általában, ő is találkozik társakkal, akik segítenek eligazodni egy nagyon furcsa országban. Döme király birodalmában ugyanis az igazság a hazugság. Ha kenyeret kérsz, tintát kapsz. Ha nem hamispénzzel fizetsz, börtönbe csuknak.
Jácint úrfi Sántácska (aki egy iskolából elcsent vörös krétával felfirkált macska volt a falon), Banánka (akinek a festményei varázslatosan megelevenednek) és Mindigfutó Benvenuto (aki amint leül, gyorsabban öregszik, mint mások) társaságában nem kevesebbre vállalkozik, mint visszaállítani az igazság birodalmát. Kalandjaik során összedől egy operaház, egy elmegyógyintézet és egy királyság.
De vajon megmenekülnek-e mindannyian?

Kiadó: Móra
Év: 1963, 1978, 2011

Kiknek ajánlom:

Életkor: 9-12 éveseknek
Nem: Fiúknak is: humoros cselekmény, különleges fiú a főszereplő. Lányoknak is: Sántácska, a krétacica imádnivaló!

Régi fülszöveg:
Jácint úrfi hatalmas hangerő birtokában van: ha csak halkan szólal meg, kitörnek az ablakok, ha igazából kiereszti a hangját, kártyavárként dűlnek össze házak, paloták. A páratlan hang sok bajt zúdít Jácint fejére, a falubeliek boszorkánysággal vádolják, ezért a fiú vándorútra kel. A füllentők birodalmába jut, ahol a sajtot radírnak, a kenyeret tintának, a kutyát macskának nevezik, s aki igazat mond, azt a bolondokházába csukják. Ebben a hazug országban – ahol mindenki szenved – Jácint végre hasznát veszi félelmetes hangjának. Hogy hogyan – ezt mondja el a nálunk is népszerű olasz író, Gianni Rodari regénye, mely Sziráky Judith fordításában, Raul Verdini rajzaival, második kiadásban jelenik meg.

Új fülszöveg:
Jácint úrfi különleges képességgel jött a világra: éles hangja megrepeszti az ablaktáblákat, széttöri az üvegeket, orkánt kavar, és útjából mindent elsöpör. Átok az ilyen adomány, ám a füllentők birodalmában bizony még hasznos is lehet. Ebben az országban tilos az igazmondás, és ezért minden a feje tetejére állt: a macskák ugatnak, a kutyák nyávognak, még a pénz sem valódi. A sok hazugság ellen hamarosan mindenki fellázad, és ekkor nagy szükség lesz Jácint úrfi hatalmas hangjára. A mese nem minden, ami egy gyerek hasznára válhat. Ám egyebünk sincsen. - (Gianni Rodari)

Idézetek:

"Amikor Jácint úrfi hatéves lett, beíratták az iskolába. A tanító bácsi névsorolvasást tartott, s amikor a "j" betűhöz ért, felszólította:
- Jácint!
- Jelen! - felelte lelkesen az új tanuló.
Robaj hallatszott, szilánkok röpültek szerteszét, a tábla ezer darabra tört."

"- Kaphatnék egy kis kenyeret?
- Természetesen, kedves uram. Mennyit parancsol? Egy vagy két üveggel? Pirosat avagy feketét?
- Feketét semmi esetre sem - felelte Jácint úrfi. - És tessék mondani, csaugyan üvegben árulják?
- Hát hogyan árulnánk? Önök felé talán szeletekre vágják? Nézze csak, nézze, milyen szép kenyerünk van.
Beszéd közben egy polcra mutatott, ahol hadseregnél is fegyelmezettebb rendben, százával sorakoztak a legkülönfélébb színű tintásüvegek."

"- No tessék, már megint! - dünnyögte Sántácska -. Ha meg akarok szabadulni ettől a bizsergéstől, megint kénytelen leszek Döme királyról valahova valami kellemetlen dolgot följegyezni. Úgy látszik, ha az ember falon születik, kénytelen egész életét firkálással tölteni. A túloldalon nem látok falat. Hopp, akkor majd ide írok.
És pont a nyaktiló oldalára írta fel Döme királynak szóló újabb üzenetét vörös krétalábacskájával.
A következőképpen:

AMIT MONDOK, SZÍNIGAZ,
ŐFELSÉGE TÖKKOPASZ

A bizsergés azonnal elmúlt.
Sántácska rémülten állapította meg, hogy a lába néhány milliméterrel rövidebb lett."

Gianni Rodari a Wikipédián

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Egyre többen jöttök olyan könyvekről szerzett pozitív élményekkel, amiket mostanában egyetlen szóval lehet leírni: disztópia.
Ezek azok a regények, ahol egy elképzelt, de nem valami nagyszerű jövőben játszódik a történet, Földünk a mostani technikai fejlettségénél alacsonyabb szinten kénytelen működni. Legtöbbször a társadalom is erősen központosított, a hatalom mindenkivel betartatja a maga szabályait. Nagyon népszerű műfaj, az angolszáz irodalomtól a japánig mindenhol művelik.
Ti általában Suzanne Collins: Az éhezők viadala trilógiáért lelkesedtek (amiről nem árt tudni, hogy volt már egy távolkeleti előzménye: Takami Kósun: Battle Royale. A történet hasonló, de talán még borzasztóbb).

Nem kell ilyen messzire utaznunk, ha disztópiára vágyunk, van nekünk saját, ráadásul mozgalmas, olvasmányos, érdekes, szerethető figurákkal és "jelenjen már meg a folytatás" érzéssel a végén. Ez Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn című regénye.

Egyedül lenni és azt gondolni, hogy ez most már örökké így lesz - rettenetes. Ráadásul örök harcban állni emberi lények egy elkorcsult, genetikailag tönkretett hordájával - annál is rettenetesebb. Pippa, miután elveszítette édesapját, hosszú ideig kénytelen magáról gondoskodni. Végül elhatározza, nekivág az ismeretlennek, a veszélyeknek, a mérgező gőzöktől teli Vörös erdőnek, hogy megpróbálja megtalálni azt a helyet, ahol többé nem kell egyedül élnie és nem kell egyfolytában harcolnia. Nem egyedül utazik, társa Ruben, aki a testvérét veszítette el. Többféle nézőpontot váltogatva a cselekmény még feszültebbé válik.
Aki teheti, vegye meg, ezzel is támogassuk a jó könyvek kiadását és a tehetséges magyar írók munkáját.

Sajnos, megint azt kell írjam, a mi könyvtárunkban nincs meg, de a Török utcai könyvtárból
kölcsönözhetitek!

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN 9789632459875
Év: 2012

Kiknek ajánlom:

Életkor: 13-18 éveseknek
Nem: Fiúknak is: kemény harcok, túlélésért folytatott küzdelmek. Lányoknak is: ügyes, harcedzett főszereplő lány és kis romantika.

A kiadó fülszövege:
Pippa Kenn tizenkét évesen veszítette el az édesapját: ő volt az egyetlen ember, akit valaha ismert. A lány egyedül marad az erődházban, ahol a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak.
Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért vagy egy érintésért. Azonban nincs más rajta kívül az erdőben, kivéve a biológiai katasztrófa áldozatait. Ezek a lények gyűlölik a szépséget és emberséget, az elvesztett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát.
Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik: egy vándor érkezik. A sebesült fiú fittyet hány a túlélés szabályaira. Egy paradicsomi kolóniáról beszél, ahol rengeteg ember életben maradt. Azonban őket is halál fenyegeti, egy horda közeledik, és a fiú ennek hírét viszi hozzájuk.
Vajon Ruben igazat mond? Létezik ez a hely? Pippa bizalmát nehéz elnyerni, az örökös küzdés óvatossá tette.
Ruben azonban nem adja fel. Útra kelnek, bármilyen veszélyes is, és a vándorlás közepette egy bensőséges, lágy érzés is életre kel… Létezhet szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom? Mi az, amit Ruben elhallgat?
A napszemű Pippa Kenn posztapokaliptikus-romantikus ifjúsági regény, a Pippa Kenn trilógia első része.



Idézetek:

   "– Holnap, legkésőbb délben, Chester Creekben kell lennem – mormogta halkan. – Ha nem látomás vagy, fel kell ébresztened! Már nincsenek emberek idekint. Csak ott... Még nem vagyunk ott...
   Csak hol? Csak hol? Hol vannak még emberek?
   Kérdések helyett lemostam róla a port, a vért és az izzadságot, majd felhúztam a földről, és betámogattam a díványhoz. Félrerúgtam az útban lévő kisasztalt, és lefektettem Rubent az előkészített helyére. Megragadta a karomat, és tágra nyílt szemmel próbált meglátni a sötétben.
   – Kérlek!
   Gyengéden a párnára nyomtam a fejét, majd betakartam.
   – Most pihenj! – suttogtam.
   Nem engedte el a karomat. Tenyere cserzett és izzadt volt, de egyben megnyugtatóan meleg és erős is. Majdnem elfelejtettem, milyen az emberi érintés."

   "A kislány nem sokkal mögöttem állt, fonnyadt szüleiről azonnal rám kapta a tekintetét. A levegő bennakadt a tüdőmben, mozdulatlanná dermedtem a döbbenettől: a sápadtak között nem voltak gyerekek. Az lehetetlen!
   A kislány volt a képről: szőke haja rendezetten omlott vállára, térdig érő szoknyáján sárga banánok virítottak, zoknija szegélyét csipke díszítette. Bőre fehér, bársonyos és hibátlan. A sápadtak valaha tényleg szépséges emberek lehettek."

   "A következő hajnalon arra ébredtem, hogy duplacsövű puskát szegeznek nekem. Először azt hittem, ez az utolsó dolog, amit életemben látok. A puskát egy magas, ősz hajú vénasszony tartotta.
   A pisztolyomért nyúltam, de álmomban lefegyvereztek. Védelmezően szorítottam magamhoz az ölemben alvó Pippát. Teste forró volt a láztól, szörcsögve vette a levegőt. Az övében tartott késeket kerestem, de azok is eltűntek. Óvatosan megráztam Pippát, de nem ébredt fel. Legalább kitartott az éjjel.
   Az asszony napbarnított arcát mély ráncok barázdálták, kék szemével bizalmatlanul méregetett minket. Kopott, bokáig érő bőrkabátot viselt, és hamar észrevettem, hogy az egyik bakancsának talpa lehetetlenül ferdén kopott le. Első gyenge pont: furcsa szögben álló jobb láb.
   – Mióta vagytok a Vörös erdőben? – kérdezte reszelős hangon. "

Interjú Kemese Fannival
Kemese Fanni blogja
Itt kölcsönözhető